NÉMETORSZÁG
NÉMETORSZÁG
Németországi Szövetségi Köztársaság
Bundesrepublik Deutschland (németül)
Európa
Földrajz: Terület: 356945 km2, Magyarországnál majdnem 4-szer nagyobb. Fekvés: Európa középső részében, Szomszédai: Dánia (É), Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország (Ny), Svájc, Ausztria (D), Cseh-Szlovákia (K). Felszín: É-on síkság (Germán-alföld); délebbre középhegység; a Duna völgyétől D-re a Sváb-Bajor-medence és az Alpok áthúzódó vonulatai. Legmagasabb pont: Zugspitze (2963 m). Legjelentősebb folyók: Rhein (Rajna), Elbe (Elba), Oder (Odera). Legnagyobb tavak: Boden-tó, Müritz-tó, Schwerini-tó.
Népesség: Lakosság (1990): 79670000. Életkor szerint: 0–14: 14,7%; 15–59: 64,7%; 60–: 20,6%. Népsűrűség: 223/km2, Etnikai csoportok: német 99%; szorb, vend, dán. Nyelv: német (hiv.), szorb, dán. Vallások: r. kat., protestáns. Városi lakosság: 86%. Főváros: Berlin (1989): 3409737; Bonn (a kormány székhelye) (1989): 287117. Városok (1989): Hamburg 1626220; München 1206683; Köln 946280.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Richard von Weizsäcker (1984. júl. óta). Kormányfő: Helmut Kohl szövetségi kancellár (1982. okt. óta). Nemzeti ünnep: nincs.
Gazdaság: Pénznem: Mark (DM) (1991. szept.: 1,678=1 USD). GDP (1991): 1640,5 Mrd USD. GDP/fő (1991): 26207 USD. Gazdasági növekedés (1991): 2,6%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (NSZK, 1989): 3,2. Fogyasztói árváltozások (1991): 3,5%. Munkanélküliség (1990): 6,2%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 6%; ipar és kereskedelem 42%. Export (1990): 398 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, közlekedési eszköz, textília, vegyipari termék, nyersvas, acél, gyógyszer, közszükségleti cikk. Főbb exportpartnerek: Közös Piac 52%, más európai országok 19%. Import (1990): 342 Mrd USD. Főbb importcikkek: kőolaj, nyersanyag, élelmiszer, gép, közlekedési eszköz. Főbb importpartnerek: Közös Piac 52%, más európai országok 16%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (NSZK, NDK együtt, 1989): 41034 km (+2845 km magántulajdonban); ebből villamosított: 15316 km. Közúti hálózat (NSZK, 1989): 173652 km (burkolt); ebből autópálya: 8539 km; (NDK, 1988): 47203 km; ebből autópálya: 1855 km. Gépjárművek (NSZK, 1989): személygépkocsi: 29755400; egyéb gépjármű: 1448700; (NDK, 1988): személygépkocsi 3743554; egyéb gépjármű: 289616. Főbb kikötők: Hamburg, Bremen, Lübeck. Hírközlés: Egy készülékre jútó lakosok (NSZK, 1989): tv: 2,6; rádió: 2,3; telefon: 1,5.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam ( 1991): férfiak: 81; nők: 73 év. Születés (NSZK, 1989): 10,4‰. Halálozás (NSZK, 1989): 11,5‰. Népességnövekedés (NSZK, 1989): –0,1%. Csecsemőhalandóság (1990): 6,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok (NSZK. 1989): 91. Egy orvosra jutó lakosok (NSZK, 1989): 357.
Oktatás: Írni-olvasni tud (NSZK, NDK együtt, 1987): 99%. Iskolakötelezettség: 10 év.
A Német Szövetségi Köztársasághoz 1990. okt.-ben csatlakozik a Német Demokratikus Köztársaság és az egy ideig külön státusú területként számon tartott Nyugat-Berlin. Az 1949. szept. 21-én alakult Német Szövetségi Köztársaság csak az 1969. okt.-től hatalomra jutó szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt kormányzata alatt rendezi keleti kapcsolatait (Ostpolitik). 1970. aug.-ban szovjet-NSZK egyezmény születik; dec.-ben NSZK-lengyel szerződés ismeri el Lengyelország Ny-i határát. 1972. nov.-ben a 2 német állam kölcsönösen elismeri a másik szuverenitását. Eközben az NSZK-ban terroristahullám tetőzik, diákzavargások folynak. 1974. máj.-ban Brandt egy kémbotrány miatt kénytelen lemondani; 8 évre Helmut Schmidt követi kancellárként. 1976–77-ben a terrorizmus megint erősödik, de a gazdasági fejlődés egyenletes és látványos. 1982. szept.-ben 13 évi kormányzás után véget ér a Brandt-Schmidt-korszak: felbomlik a szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció, az FDP a kereszténydemokraták és a keresztényszocialista párt oldalára áll. Így jön létre a CDU–CSU–FDP-koalíció, amely megnyeri az 1983. márc.-i és az 1987. jan.-i választásokat. Helmut Kohl kancellár második négyéves periódusát tölti. Figyelemre méltó a környezetvédő Zöldek előretörése. 1986. jún.-tól a szakszervezeti lakásépítések körül tör ki botrány (Neue Heimat). A szociáldemokraták Willy Brandt elnök leköszönése után Hans-Jochen Vogelt választják meg pártelnöknek (1987. jún.). Az 1988-as helyi választásokon – Baden-Württembergben és Schleswig-Holsteinben – az uniópártok szavazatokat veszítenek: utóbbiban a szociáldemokraták nagyarányú győzelmet aratnak. Okt.-ben meghal a bajor Franz Josef Strauss, a CSU vezetője. 1989. ápr.-ban jelentős kormányátalakításra kerül sor, miközben Kohl népszerűsége számottevően csökken. A szociáldemokraták több tartományban előretörnek. A szövetségi tanácsban szociáldemokrata többség alakul ki. 1990 tavaszán 115 Mrd márkás alapot hoznak létre a két német állam gazdasági uniójának finanszírozására. Az egyesítés folyamata felgyorsul, az NDK okt. 3-án csatlakozik az NSZK-hoz. Az 1949. okt. 7-én megalakult Német Demokratikus Köztársaságot 1971. máj.-ig Walter Ulbricht vezeti, akit akkor saját kérésére a pártvezetés felment a Német Szocialista Egységpárt KB első titkári tisztsége alól. Utóda, Erich Honecker 1976-tól főtitkár, egyben az államtanács elnöke is. Az 1972. dec.-ben megszülető NDK–NSZK alapszerződés, valamint a Ny-Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodás (1971. szept.) hozzájárul az európai határok sérthetetlenségének elismeréséhez. Az NSZK-val s általában a Közös Piaccal különleges kapcsolatokat, főleg erőteljes gazdasági együttműködést fenntartó ország 1980-ban nagyszabású termeléskoncentrációval válaszol a világgazdasági változásokra: a termelés 90%-át 129 kombinátba vonják össze. Miután az NSZK-ban amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat telepítenek, az NDK-ban szovjet rövid hatótávolságú nukleáris fegyvereket állítanak fel. Többszöri halasztás után Erich Honecker 1987. aug.-ban látogatást tesz az NSZK-ban. 1988-ban leszerelik a rövid hatótávolságú szovjet nukleáris rakétákat, 1989. máj.-ban helyi választásokat tartanak. Az NSZEP fölényes győzelme mellett az ellenzék is szervezkedni kezd. A menekülőkre nem lőnek a határon. Nyáron és ősszel több mint 20 ezren hagyják el Magyarországon keresztül véglegesen az országot. A prágai és a varsói NSZK-nagykövetségre menekülő ezrek később vasúton az NDK-a keresztül jutnak el az NSZK-ba. Megjelenik az első nyíltan szervezkedő ellenzéki csoportosulás, az „Új Fórum”. Okt.-ben utcai zavargások kezdődnek, a hatóságok erőszakos megtorlást alkalmaznak. A kiteljesedő tüntetések miatt Honecker lemond. Egon Krenz először főtitkár, majd elnök is. A tüntetések tovább folynak. Nov.-ben Hans Modrow áll a kormány élére. 9-én a kettéosztott Berlin 2 része között megindul a kölcsönös forgalom. A berlini fal lebontása megkezdődik. Karácsonyra a Brandenburgi kapu is megnyílik. Krenz lemond. Gregor Gysi a kommunisták új vezetője. Az 1990. márc.-i választásokon a kereszténydemokraták győznek (41%), második a Szociáldemokrata Párt (21%). Az új kormányfő Lothar de Maiziére. Megszűnik az Államtanács, az elnök funkcióit a Népi Kamara elnöke, Sabine Bergman-Pohl asszony veszi át, ideiglenesen. Júl. 1-jén a 2 német állam között valutaunió jön létre. A parlament szept.-ben elfogadja, hogy az ország okt. 3-án csatlakozzék az NSZK-hoz, Nyugat-Berlin a II. világháború után négyhatalmi megszállás alá kerül. Az 1950. szept.-i alapszerződés szerint a volt birodalmi főváros – azaz a város 3 nyugati (brit, amerikai és francia) megszállási övezete – a Német Szövetségi Köztársaság tartománya, amely azonban formálisan nem tagja az NSZK-nak, és önálló város. A város jogállása a hidegháború évei alatt mindvégig kelet-nyugati viták forrása. 1971. szept.-ben négyoldalú megállapodást írnak alá, amely 1972. jún. óta van érvényben. Eszerint Nyugat-Berlin alkotmányjogilag nem tartozik az NSZK-hoz, de a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország elismeri, hogy a várost szoros szálak fűzik a szövetségi köztársasághoz. A szinte teljes elzárkózás évtizedei után a 80-as években szélesednek Berlin, az NDK fővárosa és Nyugat-Berlin kapcsolatai. Az 1985. márc.-i választásokon a szociáldemokraták egykori fellegvárában a kereszténydemokraták győznek. Eberhard Diepgen kormányzó polgármester többszöri halasztás után találkozik az NDK vezetőivel, és szerződéseket kötnek területcserékről, közlekedésről, a város jobb áram- és vízellátásáról. Az 1989. jan.-i választásokon a CDU vereséget szenved, előretörnek a szociáldemokraták és a szélsőjobb. A város vezetése többször szembeszáll a bonni politikusokkal a német egyesítés menetrendjét illetően. A berlini fal megnyitásának napján, nov.-ben szabaddá válik az átjárás Nyugat- és Kelet-Berlin között. Dec.-től a nyugati látogatóknak nem kell az átlépésért fizetniük. Bontják a falat, megnyílnak a 28 éven át lezárt utak, vasutak. 1990-től több vezető cég teszi át székhelyét a nyugati területekről Berlinbe. A dec.-i választásokon a CDU szerez többséget, Eberhard Diepgen immár az egységes Berlin főpolgármestere.
Az első össznémet választásokon a CDU–CSU–FDP-koalíció fölényes győzelmet arat, az 5 új tartomány többségében is kereszténydemokrata vezetés jut hatalomra. Az össznémet parlament a berlini Reichstag épületében tartja nyitó ülését. 1991. jan.-ban az ország – közvetetten – bekapcsolódik az Öböl-háborúba, repülőket küld Törökországba. Kohlt negyedszer is kancellárrá választják, új kormányában 3 volt keletnémet politikus is helyet kap. A hesseni választások nyomán a szociáldemokraták a zöldekkel alakítanak koalíciót a tartományban. Miközben a volt NDK-ban növekednek a megélhetési gondok, az év folyamán erősödik a szélsőjobboldali mozgalom. Máj.-ban a berlini bíróság letartóztatási parancsokat ad ki olyan volt NDK-s határőrök ellen, akik korábban a Falon keresztül menekülőket lelőtték, Björn Engholm áll a szociáldemokraták élére, a leköszönő elnök helyére. Jún.-ban a bonni parlament a nagy főváros-vitában úgy határoz, hogy a törvényhozás és a kormány székhelye is újra Berlin legyen. Júl.-ra a volt NDK-ban egymillió fölé emelkedik az állástalanok száma, ami 12%-os munkanélküliségnek felel meg. Az év végére azonban a keletnémet gazdaság túljut a mélyponton. Aug.-ban II. Frigyes porosz királyt Potsdamban temetik el. Németország elismeri a balti köztársaságokat, majd dec.-ben Horvátországot és Szlovéniát is, valamint a 11 konföderatív volt szovjet köztársaságot. A nyugat-euröpai integráció fokozásának motorja Németország.
