ROMÁNIA
ROMÁNIA
Román Köztársaság
Republica Romania (románul)
Európa
Földrajz: Terület: 237500 km2, Magyarországnál kb. 2,5-szer nagyobb. Fekvés: Közép-Európa DK-i részében. Szomszédai: Ukrajna (É), Moldávia (K), Magyarország, Jugoszlávia (Ny), Bulgária (D). Felszín: Ny-i részében az Erdélyi-medence, melyet D-ről és K-ről a Kárpátok, Ny-ról peremhegységek vesznek körül. D-i része síkság. Legmagasabb pont: Moldoveanu (a Fogarasi-havasokban, 2543 m). Legjelentősebb folyók: Dunarea (Duna), Mureş (Maros), Someş (Szamos).
Népesség: Lakosság (1990): 23200000. Életkor szerint: 0–14: 24,7%; 15–59: 60,9%; 60–: 14,4%. Népsűrűség: 98/km2. Etnikai csoportok: román 88%; magyar 7,9%; német 1,6%; cigány, ukrán, szerb, horvát. Nyelvek: román (hiv.), magyar, német. Vallások: görögkeleti, r. kat., protestáns. Városi lakosság: 54%. Főváros: Bucureşti (Bukarest) (1985): 1975808. Városok (1985): Braşov (Brassó) 346640; Constanta 323236; Timişoara (Temesvár) 318955.
Államforma: köztársaság. Államfő: Ion Iliescu (1989. dec. óta). Kormányfő: Theodor Stolojan (1991. okt. óta). Nemzeti ünnep: aug. 23.
Gazdaság: Pénznem: leu (lej) (1991. szept.: 59,33=1 USD). GNP (1989): 65,1 Mrd USD. GNP/fő (1989). 2814 USD. Gazdasági növekedés (1989): –7,9%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 4,3. Fogyasztói árváltozások (1991): 160%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 28%; ipar és kereskedelem 34%. Export (1989): 14,2 Mrd USD. Főbb exportcikkek: kőolaj-kitermelő berendezés, fa, gép, textília, gabona, cement, jármű, élelmiszer, vegyipari termék. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 30%, Olaszo. 15%, NSZK 14%. Import (1989): 9,7 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, vasérc, koksz, nyersanyag, acéláru, gyógyszer. Főbb importpartnerek: Szovjetunió 36%, NSZK 9%, Irán 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1987): 11275 km; ebből villamosított: 3411 km. Közúti hálózat (1985): 14666 km. Főbb kikötők: ConstanttHírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 6; rádió: 7,3; telefon: 11. Napilap (1989): 134/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 67; nők: 73 év. Születés (1989): 16,0‰. Halálozás (1989): 11,0‰. Népességnövekedés (1989): 0,5%. Csecsemőhalandóság (1989): 25,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 107. Egy orvosra jutó lakosok: 559.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1988): 98%. Iskolakötelezettség: 10 év.
A II. világháború végén a Szovjetunió mellé álló ország 1965. évi alkotmánya a népköztársaságot szocialista köztársasággá változtatja. Márc.-tól Gheorghiu Dej pártfőtitkár halála óta – Nicolae Ceauşescu áll a párt élén. 1974. márc.-tól az újonnan létrehozott köztársasági elnöki hivatalt is ő tölti be. Emellett ő az államtanács elnöke. Miniszterelnöke, Constantin Dăscălescu 1982. máj.-tól 1989. dec.-ig tölti be funkcióját; első helyettese felesége, Elena Ceauşescu, aki egyben a legfelsőbb pártvezetés tagja is. Fia a pártvezetés póttagja, az ifjúsági szervezet irányítója, egyben az ifjúsági ügyekért felelős miniszter. 1984. okt.-ben megerősítik funkciójában az 1985 elején 3,4 millió tagot számláló RKP főtitkárát. A kormányt és a végrehajtó apparátust rendszeresen és jelentősen átalakítják, a vezetés folyamatosan hangsúlyozza, hogy a végrehajtásban súlyos mulasztások történnek. Az eladósodást drasztikus takarékossági eszközökkel igyekeznek csökkenteni, ezek keretében a lakosság élelmiszer- és energiaellátását is lényegesen korlátozzák. 1987. dec.-ben az RKP országos konferenciája megerősíti az addigi irányvonalat. 1988 tavaszán megszüntetik a magyar és a német helységnevek használatát, majd bejelentik a vidék totális átformálásának tervét: az évezredfordulóig a felére csökkentik a falvak számát. Az elhatározások szerint 7–8000 települést buldózerrel számolnak fel. A 35 ország részvételével rendezett, az emberi jogokkal foglalkozó bécsi Helsinki-utókonferencián jún.-ban a román delegáció egyedül lép fel a közös közleménnyel szemben. Az országot egyre több nemzetközi fórumon elítélik, s belpolitikáját a szocialista országokban is bírálják. Szept.-ben Ceauşescu és Grósz Károly Aradon tárgyal. 1989-ben Genfben, az emberi jogokkal foglalkozó konferencián és más nemzetközi tanácskozásokon is elítélik a román belpolitikát. Több nyugati nagykövetet visszahívnak, miközben erősödik a tiltakozás a „szisztematizálás”, a falurombolás ellen. Nov.-ben a XIV. pártkongreszszusra a zárt határok miatt alig érkeznek külföldiek. Dec. 22-én Temesváron népfelkelés tör ki. Tőkés László református lelkész elhurcolása a kiváltó ok. A karácsonyi napokban országszerte több ezren halnak meg. A Nemzetmentő Front Tanácsának élére Ion Iliescu, Ceauşescu korábbi munkatársa, majd félreállított bírálója áll. Nicolae és Elena Ceauşescut rögtönítélő katonai bíróság halálra ítéli. Az ítéletet azonnal végrehajtják. Az új kormányfő Petre Roman.1990. jan.-tól a változások lelassulnak. Márc.-tól több erőszakos felvonulásra, magyarellenes kirohanásra kerül sor. Marosvásárhelyen a pogrom 8 halottat követel. A máj.-i választásokon Iliescu győz, a magyar kisebbség képviselői ellenzékként jutnak be a parlamentbe. Jún.-ban a bukaresti Egyetem téren a bányászok tiporják el a diákok tüntetését. Nov.-ben 150 ezren tüntetnek a kormány és az elnök ellen. Dec.-ben Mihály király hazatér, de 12 óra múltán kiutasítják. 1991. febr.-ban szabaddá teszik az árakat, a korábbi földtulajdonosok az év folyamán igényt emelhetnek korábbi földbirtokukra, részben magánkézbe adják a szövetkezeteket, de az állami földeket nem. Júl.-tól megindul az állami üzemek privatizációja. Szept.-ben a bányászok ezúttal kormányellenes tüntetésre mennek Bukarestbe, Petre Roman miniszterelnök lemond. Utóda pénzügyminisztere, Theodor Stolojan. Egy erdélyi autonómiára vonatkozó javaslat miatt Bukarestben nagy a felzúdulás. A nov.-ben tárgyalt alkotmányból kimarad a nemzetiségi jogok elismerése. A kétkamarás elnöki köztársaságot egységes nemzetállamként nevezik meg. 1992. jan.-ra helyi, ápr.-ra parlamenti választásokat hirdetnek meg.
