ALGÉRIA
ALGÉRIA
1. Nemzeti Felszabadítási Front (FLN): az 1989-ben népszavazással elfogadott új alkotmány nyomán megkezdődött az állam és az addigi egyetlen hivatalos párt szétválasztása, az ellenzéki pártok legalizálása, a szocialista jelszavaktól való gyors eltávolodás. Az FLN 1954. nov. 1-jén alakult, a szocializmus, az elnemkötelezettség, a pánarab eszmék hirdetőjeként sikeres függetlenségi háborút vívott a francia gyarmattartókkal. Vezetője az ország első elnöke, Ben Bella volt, akit Bumedien ezredes katonai puccsal távolított el a hatalomból 1965-ben. 1979 óta (1984-ben és 1989-ben újraválasztva) Bendzsedid Sadli volt az államfő, egyben az FLN elnöke. Az 1988-as éhséglázadások megerősítették az államfő politikai és gazdasági liberalizálási politikáját, bár a párton belül változatlanul jelentős befolyása van a „régi gárdának”. Az ország történetének első többpárti választását 1990. jún.-ban tartották: a helyhatósági választáson az FLN alulmaradt az 1989-ben legalizált fő ellenzéki erővel szemben. Csak 14 tartományi és 487 helyi tanácsban szerzett többséget.
2. Iszlám Üdvfront (FIS): az 1990. évi választás nyertese – 32 tartományi, 853 helyi tanács. A szunnita mohamedán fundamentalisták iráni hatásra kezdtek erősödni, s – kihasználva a súlyos gazdasági nehézségeket – 1989. febr.-tól rövid idő alatt teret nyertek. Céljuk a muzulmán állam létrehozása, az iszlám törvénykezés bevezetése. A FIS megalakította félkatonai szervezetét, az Iszlám Rendőrséget. Vezetői Abassi Madani szociológiaprofesszor és Ali Belhadzs fanatikus prédikátor, a „mecsetek Savonarolája”. Az 1991. jún. 27-re kitűzött első többpárti parlamenti választás azonban elmaradt az Iszlám Üdvfront által meghirdetett általános sztrájk, tömegtüntetések, utcai összecsapások miatt. Ezeket hivatalosan az egyenlőtlen választókerületi beosztás miatt hirdették meg (míg a befolyásuk alatt álló Algírban 70000, addig egy sivatagi FLN-körzetben 7000 szavazat is elég lett volna a mandátumhoz). Az Üdvfront támadására válaszul Sadli elnök ostromállapotot hirdetett, a választásokat elhalasztotta és Gozali addigi külügyminisztert bízta meg kormányalakítással. Az 1991. dec. végén végül megtartott többpárti választás első fordulója a FIS elsöprő győzelmét hozta.
3. 1989–90-ben több mint egy tucat párt alakult, vagy vált legálissá. Közülük a legfontosabbak:
– Kultúráért és Demokráciáért Csoport (RCD) – a berber lakosság érdekeit fejezi ki, célja a gazdasági centralizmus, nyelvi pluralizmus, az állam és az iszlám vallás elválasztása, vezetője Said Saadi.
– Szocialista Erők Frontja – korábban illegalitásban létező csoport, vezetője Hocine Ait-Ahmed, az algériai forradalom egyik ismert vezetője, svájci száműzetésből tért haza.
– Szocialista Élcsapat Párt – a korábbi Algériai Kommunista Párt örököse, 1966-ban alakult, illegalitásban működött, erős a befolyása a szakszervezetekben.
– Mozgalom az Algériai Demokráciáért (MDA) – 1984-ben alapította Ben Bella korábbi államfő, 14 évi börtönből, ill. házi őrizetből szabadulva. Célja a politikai pluralizmus. 1990. jan. óta legális.
– Mozgalom Algéria Megújulásáért – mérsékelt iszlám csoport, először az 1988-as megmozdulások során adott hírt magáról, szociáldemokratának és liberálisnak vallja magát. (Ugyancsak mérsékelt iszlám csoportosulás a Hamas.)
