ALBÁNIA
ALBÁNIA
Albán Köztársaság
Republika Shqipërisë (albánul)
Európa
Földrajz: Terület: 28748 km2, Magyarországnak kb. harmadrésze. Fekvés: Az Adriai-tenger DK-i partján. Szomszédai: Görögország (D), Jugoszlávia (É), Makedónia (K). Felszín: Főként bozótos, erdővel borított hegyvidék. kb. 20%-a parti síkság. Legmagasabb pont: Korab hegység (2764 m). Legjelentősebb folyók: Drin, Seman. Legnagyobb tavak: Shkodrai-tó, Ohridi-tó, Preszpa-tó.
Népesség: Lakosság (1990): 3255000. Népsűrűség: 113/km2. Etnikai csoportok: albán (toszk, gég) 97%, görög 2%. Nyelvek: albán (hiv. toszk. dialektus), görög. Vallások: mohamedán (szunnita), görögkeleti, r. kat. Városi lakosság: 35%. Főváros: Tiranë (Tirana) (*1988): 192000. Városok (*1987): Durrës-Enver Hoxha 78700; Elbasan 78300; Shkodër 76300.
Államforma: köztársaság. Államfő: Sali Berisha (1992. ápr. óta). Kormányfő: Alekszandr Meksi (1992. ápr. óta). Nemzeti ünnep: nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: lek (1993. máj.: 110,42 = 1 USD). GNP (1987): 1,93 Mrd USD. GNP/fő (1987): 710 USD. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 60%, ipar és kereskedelem 40%. Export (1990): 258 M USD. Főbb exportcikkek: nyersolaj, bitumen, króm, nikkel, vörösréz, vas, dohány, olívaolaj, gyümölcs, zöldség. Főbb exportparnerek: Olaszo., NSZK, Jugoszlávia. Import (1990): 423 M USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, acél, búza, közszükségleti cikk, vegyipari termék, élelmiszer, építőanyag. Főbb importpartnerek: Olaszo., NSZK, Jugoszlávia.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 417 km. Közúti hálózat (1981): 21000 km. Gépjárművek (1970): személygépkocsi: 3500; egyéb gépjármű: 11000. Főbb kikötők: Durrës, Vlorë. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 13; rádió: 6. Telefon (1990): 6000. Napilap (1989): 48/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 72; nők: 79 év. Születés (1991): 25,0‰. Halálozás (1991): 6,0‰. Népességnövekedés (1989): 1,9%. Csecsemőhalandóság (1991): 50,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 176. Egy orvosra jutó lakosok: 574.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1989): 75%. Iskolakötelezettség. 7–15 éves korig.
A fél évezredes török uralom alól csak 1912-ben függetlenné váló állam, amely a 2 világháború között olasz befolyás, majd megszállás alá kerül, 1946-ban népköztársaság lesz. Az Albán Munkapárt élén ekkortól 1985-ig, haláláig Enver Hodzsa áll. A nyugati országokkal a kapcsolatok már a II. világháború után megszakadnak, a Szovjetunióval 1961-ben, Kínával 1977-ben bomlik fel a szövetség. 1981-ben Mehmet Shehu kormányfő, akit Hodzsa örökösének tartanak, öngyilkosságot követ el. Hodzsa később kémkedéssel vádolja Shehut. Hodzsa özvegye 1986-ban a Demokratikus Front elnöke lesz. Az állam és a párt új vezetője, Ramiz Alia tárgyalásokat kezd a nyugati országokkal a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról, először Görögországgal. 1990-ben az ENSZ főtitkára az országba látogat, Albánia jelentkezik a helsinki folyamat tagországai közé. Diplomáciai viszony létesül a nagyhatalmakkal, megindul a demokratizálódás. Az 1991-es választásokon a kommunisták győznek. Ápr.-tól az ország köztársaság. Több hullámban több tízezren menekülnek Olaszország fel. Visszaküldik őket. Több kormányválság után az előrehozott 1992-es választásokon az ellenzék győz. A rendkívül nehéz gazdasági helyzetben dec.-ben az ország az Iszlám Konferencia tagja lesz.
