Nagy havazások
Nagy havazások
A régi krónikákból:
1601. december: Oly nagy hó volt, hogy az embernek a melléig ért és lehetetlen volt a szárazföldön haladni. A Duna jegén könnyebben lehetett utazni.
1708. Sopron. December 20-án szokatlanul nagy hó esett, az ablakon át lehetett az utcára lépni és a városban közvetlenül a városfalakra léphetett az ember.
A legcsapadékosabb tél 1947-ben volt. Ebben az évben a tél csapadékos jellege a tartós és intenzív havazásokban, a rendkívüli hótakaró alakulásában is mutatkozik. 1947 januárjában az egész hónap folyamán gyakran és intenzíven havazott, február is bővelkedett a havazásban, sőt március elején is havazott. A havazások hatására január második felében jelentős – általában 20-30 cm-es hótakaró borította a földeket. Februárban a már kialakult hóréteg jelentősen tovább gyarapodott és a hónap végére a Dunántúlon a hőréteg vastagsága elérte a 40-60 cm-t. Ebben az évben a hóréteg átlagosan március 20-ig maradt meg. Ez a tél nemcsak csapadékáról, illetve havazásairól volt híres. Vagyis rendkívül hideg is volt. Hatására a Dunán harminc napig (március 11-ig) jégpáncél alakult ki, a Duna jege Budapestnél olyan vastag volt, hogy februárban sokan gyalog mentek át Pestről Budára.
Az utóbbi években is igazán rendkívüli havazások fordultak elő, amikor az ország nagy részén (Budapesten is) néhány napra megállt az élet, megbénult a közlekedés, az egyes települések napokig voltak elzárva a külvilágból, például 1987. január 11-én kezdődött meg és 15-ig, illetve 16-áig tartott a havazás. Az intenzív havazások hatására országszerte igen vastag hótakaró (50-70 cm-es hórétegről is beszámolt néhány meteorológiai állomás!) alakult ki. A havazásokat erős széllökések kísérték, emiatt hótorlaszok, helyenként majd másfél méteres magasságot is elérő hófúvások keletkeztek. Ez alatt az idő alatt rendkívül hideg is volt, például január 13-án az éjszakai órákban sok helyen –23, –28 fokig is lehűlt a levegő. A hideg idő hatására a vastag hóréteg nem csak januárban, de februárban 11-éig maradt meg.
1993. november 12-én megkezdődött a havazás, az ország jelentős részén néhány nap alatt 20–40 cm-es hótakaró is keletkezett. Ekkor 8 napon át észleltek havazást és 12 napig borította összefüggő hótakaró a földeket. A havazás második hulláma november 20-22-én volt, ennek hatására november végére a hóréteg a Dunántúlon helyenként 50-60 cm-re is megvastagodott. 1993. decemberében ugyan csak 4-7 napon havazott, elsősorban az ország nyugati részén, de így is további 12-21 napon volt összefüggő hótakaró.
Az előfordult legnagyobb hóvastagság:
A legnagyobb mért hórétegvastagság: 151 cm, 1947. február 19. Kőzseg, ez év februárjában a Dunántúlon a hótakarós napok száma elérte a 28 napot, (márciusban is 15 hótakarós napot észleltek).
Az 1931. és 1960. közötti időszakban előfordult legnagyobb hóvastagság: Nagykanizsán februárban 122 cm-ig is megvastagodott a hótakaró, Sárbogárdon szintén februárban a maximális hóvastagság elérte a 100 cm-t. Bakonybél térségében februárban 82 cm-es hótakarót észleltek.
