A Horn kabinet második éve
A Horn kabinet második éve
Az 1996-os év első napjaiban a legfontosabb belpolitikai kérdéssé a privatizációs többletbevételek felhasználása vált, melynek kapcsán ellenzéki politikusok gyakran hangoztatták: a magyar kormányban kétszer tör ki válság, ha van pénz, meg ha nincs. 1995-ben Suchman Tamás privatizációs miniszter vezényletével – 250-300 milliárd forintnyi állami garanciavállalással – 463 milliárd forint bevételt produkált az ÁPV Rt. A rekord értékű eladások ellenére sem volt képes a kormányzat liberális gazdaságpolitikát valló fele megbékülni Suchman Tamás elhíresült mondatával, mely szerint „nem azért privatizálunk, mert az állam nem jó tulajdonos, hanem azért, mert nincs elegendő eszköze a leromlott vállalatok talpra állításához”.
Akkor élesedett ki ismét a kormányon belüli politikai küzdelem, amikor 1995 decemberében már látszott, hogy több százmilliárd forinttal növekedhetnek a bevételek. Bár hivatalosan ezt sohasem erősítették meg az érintettek, Bokros Lajos pénzügyminiszter intenciói alapján elkészült a költségvetési törvényhez benyújtandó Gaál–Keller-féle javaslat. Horn Gyula kormányfő tudta nélkül az SZDSZ-es Gaál Gyula és az MSZP-s Keller László az államadósság csökkentésére javasolta fordítani a privatizációs többletbevételeket. A miniszterelnök határozott kérése ellenére az MSZP-frakció 60 képviselője, az SZDSZ és az ellenzék megszavazta az indítványt. A pénzügyminiszter akciójaként számon tartott esemény után Horn és Suchman kilátásba helyezte, hogy a kabinet módosító indítványt nyújt be a költségvetési törvényhez.
Néhány hét telt el csupán a privatizációs többletbevételek körül kialakult botrány után, amikor (február 1-jén) Bokros Lajos ismét összeütközésbe került minisztertársaival, s immár hatodszor – indokként a kormány gyógyszerár-emelési terveit megnevezve – felajánlotta lemondását. Horn Gyula kormányfő ekkor vetette oda először a pénzügyi tárca vezetőjének, hogy adja írásba távozási szándékát. Bokros mindössze 18 napot várt a papír átadásával. Február 18-án vasárnap fél kettőkor egy kézzel írott levelet csúsztatott a kormányülést vezető miniszterelnök elé, melyben közölte, lemond posztjáról. A restrikciós gazdaságpolitika magyarországi „helytartója” Sándor Lászlóval, az Egészségbiztosítási Önkormányzat vezetőjével való összeszólalkozása után a kormányülésen kézzel írta meg felmondólevelét. Távozása nem érte váratlanul a politikai élet szereplőit, hiszen 1996 februárjára már nyilvánvalóvá vált, hogy az egy évvel korábban meghirdetett Bokros-csomagot „csupán” gazdasági kényszerűségből támogatta a miniszterelnök, kiéleződtek a pénzügyminiszter és a társadalombiztosítási önkormányzatok, a privatizációs tárca vezetője, illetve az MSZP balszárnya közötti konfliktusok.
A pénzügyi tárca élére Medgyessy Pétert jelölte az MSZP vezetése. A koalíciós partner kész volt elfogadni Medgyessyt, miután Suchman Tamás privatizációs miniszter nevének „bedobása” kellőképp felborzolta a kedélyeket. Horn Gyula kamarillapolitikája ismét célba talált. A gyakori minisztercserék idején jó néhányszor olyan személyt jelölt, akiről maga is tudta, elfogadhatatlan lesz az SZDSZ számára. Az elutasítást menetrend szerint közlő szabaddemokraták a második-harmadik jelöltet már kénytelenek voltak elfogadni. 1995-ben Nagy Sándor egykori MSZOSZ-vezér, 1996-ban pedig Suchman Tamás privatizációs miniszter volt az, akivel Horn kormányfő koalíciós partnerét „riogatta”.
Szintén 1995-ös mintára 1996-ban is megvolt az a létrehozandó intézmény, amely szembeállíthatta a két kormányzó pártot. Míg egy évvel korábban a gazdasági csúcsminisztérium, addig 96-ban a központi nyomozó hivatal volt a koalíciós válságok középpontjában. Az SZDSZ ekkor már kevésbé volt képes ellenállni a kormányfő törekvéseinek, az egyeztetések felemás módon értek véget. A szabaddemokraták tiltakozása miatt Horn Gyula lemondott a nyomozóhatóság kidolgozott koncepciójának megvalósításáról, de bejelentette, saját hatáskörében létrehozza a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot (KBI). A KBI megalakulása előtt azonban Keleti György, a legnépszerűbb szocialista miniszter széke forgott veszélyben. A honvédelmi miniszter ugyanis – állítása szerint – nem tudott arról, hogy május 13-án egy MIG–29-es vadászgépekből álló magyar alakulat éleslövészetre Lengyelországba repült. Ezt két másik, Pápáról felszálló MIG is követte, amelyek Ausztriába repültek, majd onnan május 23-án két osztrák gép kíséretében tértek vissza. Az alkotmány előírja: a fenti csapatmozgásokhoz az Országgyűlés jóváhagyása szükséges. Május közepén azonban még csak nem is volt parlament előtt a külföldi gyakorlatokról szóló határozati javaslat. Horn Gyula kormányfő nem fogadta el Keleti György lemondását, az ügy kivizsgálását pedig Keleti beosztottjára, a honvédelmi tárca államtitkárára, Fodor Istvánra bízta. A vizsgálat után készített jelentés egy meg nem nevezett helyettes államtitkárt és a Magyar Honvédség főcsoportfőnökét találta felelősnek. Történt mindez annak ellenére, hogy az országgyűlési határozati javaslatról már május elején tárgyalt a kormány, vagyis a MIG-ek útjairól tudnia kellett a miniszternek.
Elfogadta viszont a kormányfő augusztus 15-én Dunai Imre ipari miniszter lemondását. Hogy mi állt Dunai távozásának hátterében, azt még ma is homály fedi. Előbb betegségére, majd Horn Gyula miniszterelnöknek tett fogadalmára hivatkozott, mely szerint megállapodtak, fél évig egyikük sem nyilatkozik a távozás okairól. Megfigyelők úgy vélik, az energiaár-emeléssel kapcsolatos ellentétek, illetve az energiaprivatizáció kapcsán nyilvánosságra került visszásságok vezettek Dunai távozásához.
Horn Gyula ismét Suchman Tamás nevét vetette fel, mint a miniszteri poszt várományosáét. A koalíciós egyeztetések meglepetést hoztak, az SZDSZ elfogadta Suchman jelölését. Tette ezt annak ellenére, hogy néhány hónappal korábban még alkalmatlannak tartotta a privatizációs minisztert a pénzügyi tárca vezetésére, hogy az ÁPV Rt. élére történt kinevezésekor a leghatározottabban tiltakozott, és valamennyi politikai lépését elítélte. Az SZDSZ ezzel a lépéssel hozzájárult ahhoz is, hogy realitássá váljon Horn Gyula nagy álma, a pénzügyi kormányzatot ellensúlyozó gazdasági csúcsminisztérium. Suchman Tamás jelölése ugyanis nem csupán az ipari miniszteri posztra szólt, hanem a tárca és az ÁPV Rt. együttes vezetésére. A koalíción belüli feszültségeket mutatja, hogy szeptember 6-án, Suchman beiktatásának napján távozott tisztéből a minisztérium SZDSZ-es államtitkára, Soós Károly Attila.
Az SZDSZ egykori elnöke, Tölgyessy Péter szeptember 1-jén bejelentette távozását a pártból. Mint mondta: a szabaddemokraták beleszürkültek a koalícióba, elvesztették önálló arculatukat. Hogy mi lett volna a Suchman Tamást elfogadó SZDSZ politikai sorsa, ha nem tör ki szeptember 19-én a Szokai–Tocsik botrány, ma már nem lehet megválaszolni. Többhetes politikai csatározás után – melynek során kiderült, a szabaddemokraták is belekeveredtek az ÁPV Rt-s visszaélésekbe – Horn Gyula (október 5-én) megvált legfőbb bizalmasától, Suchman Tamástól. A kormány erős emberének menesztése lehetett az ára Horn és koalíciós helyettese, Kuncze maradásának, az ellenzék ugyanis az első két őszi hónapban folyamatosan követelte távozásukat. A privatizációs tárcát Csiha Juditra, az iparit pedig Fazakas Szabolcsra bízta a kormányfő.
Az ÁPV Rt.-s botrány nyilvánosságra kerülése után megbolydult a politikai élet. Október 28-án menesztették a jegybank két legtapasztaltabb szakemberét. Czirják Sándor és Hárshegyi Frigyes eltávolításának hivatalos indoka egy 1992-ben kötött árfolyamgarancia-szerződés volt. Bármi történt is a háttérben, az eset jól jött Horn Gyula miniszterelnöknek, aki bizonyítani akarta, az előző kormányzat idején is születtek az államot megkárosító szerződések. Ezzel az eseménnyel azonban még nem értek véget az 1996-os év nagy személycseréi. November 6-án bejelentette távozási szándékát Szabó György népjóléti miniszter. A miniszterelnök kérése ellenére decemberben távozott a tárca éléről, melynek vezetését Kökény Mihályra, az államtitkári teendőket pedig Keller Lászlóra bízta Horn Gyula.
Hogy köze volt-e a szocialista pártvezetőknek a minisztercserékhez, azt nem lehet biztosan tudni. Tény mindenesetre, hogy november 17-én az MSZP meghatározó vezetői a kormányfőnél jártak, és a kabinet átalakítását kérték. Míg azonban a népjóléti miniszter maga sürgette felmentését, addig Lakos Lászlót, a földművelésügyi tárca vezetőjét Horn szólította fel távozásra. A meglepett Lakos helyére november 28-án Nagy Frigyest jelölte a miniszterelnök. Az 1996-os év utolsó nagy, a kormányfő és a belügyminiszter vezényletével zajló politikai akciója utólérte a rendőrséget is. A főrendőrök menesztésének oka az akkor már több hónapja tartó és megfékezhetetlennek tűnő budapesti robbantássorozat volt.
