Döglött akták
Döglött akták
A Legfőbb Ügyészség az elmúlt évben megvizsgálta azokat az ügyeket, melyekben az ügyészek 1994. január 1-je előtt emeltek vádat, s amelyekben 1996. május 1-jéig nem hoztak jogerős bírósági határozatot. A vizsgálat 7700 ügyre és közel 14 ezer vádlottra terjedt ki. A vizsgálat során megállapították, hogy az ügyek 11 százalékában a bíróságok még a tárgyalást sem tűzték ki.
A felmérés készítői a késedelmek jelentős okaként jelölték meg, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottnak a vádiratot nem lehetett kézbesíteni. Emellett jelentős körülményként említették a bírák leterheltségét, amelynek következtében például a fővárosban az úgynevezett nem foglyos ügyek (a vádlottak szabadlábon védekeznek) nagy részét egy éven belül nem tűzték ki.
A vizsgálat során azt is tapasztalták, hogy a bírák a régebbi, bonyolultabb ügyek helyett inkább az egyszerűbb megítélésű ügyeket tűzték ki, holott a büntetőeljárási törvény szerint a pereket az érkezés sorrendjében kell előkészíteni.
A tárgyalások kitűzésének sürgetésére ügyészi lehetőség nincs, hiszen az efféle beavatkozásokat a bírák a függetlenségüket csorbító intézkedésként minősítik.
Az ilyen értelmű ügyészi közbelépésnek a fenyegető elévülés elkerülése miatt is helye lenne. Márpedig ez azért különösen fontos, mert a vizsgálat megállapításai szerint az 1994. január 1-je előtti vádemelések közül 1300, bíróságra került büntetőügyben mintegy 1700 vádlott büntethetősége elévült.
Az elévült büntethetőségű cselekmények többsége – a lakosságot leginkább nyugtalanító – vagyon elleni bűncselekmény volt. Az elévült ügyek java része lopás, de – egyebek mellett – akad ittas járművezetés, tiltott szerencsejáték szervezése, közokirat-hamisítás, súlyos testi sértés, vesztegetés, hamis vád, valamint devizabűncselekmény is.
A legtöbb vádlott büntethetősége a fővárosban évült el. A szóban forgó ügyek többségében az okozta a büntetőeljárás kudarcát, hogy a vádlottat az elévülési időn belül nem lehetett megtalálni, részére a vádiratot nem lehetett postázni.
A bíróságok az esetek egy részében nem tettek olyan intézkedéseket, melyek félbeszakíthatták volna az ettől az időponttól egyébként újra kezdődő elévülési időt. Az ügyészeknek a törvény szerint ezekben az esetekben sem voltak az elévülést megakadályozó törvényes eszközeik.
Az ügyészségek a perelhúzódás egyik legfőbb okának tartják az első tárgyalások késedelmes kitűzését. A Fővárosi Főügyészség egyik büntetőügyében például a kitűzési késedelem elérte a két évet. Negatív rekordnak számít a Monori Városi Ügyészség egyik bűnügye, amelyben több mint hatéves volt a késedelem.
