Tocsik-ügy
Tocsik-ügy
„Az évtized botránya.” „Olyan társadalmi megrázkódtatást okozott, mint a 1990-es taxisblokád” – több politikai megfigyelő így értékeli azt a skandalumot, amelynek még elnevezéséről sem alakult ki közmegegyezés. Van, aki egyszerűen „Tocsik-ügyről”, míg mások „ÁPV Rt-Szokai-ügyről” beszélnek – ez utóbbiak szerint Tocsik Márta jogásznő egyáltalán nem főszereplője az eseményeknek, csupán eszköze volt a „pénzéhes politikának”.
A Tocsik-formula voltaképpen az önkormányzatok és a privatizációs szervezet közötti jogviták megoldását szolgálta volna. Az 1989. évi XIII. törvény 21. paragrafusa úgy rendelkezett, hogy az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a rendelkezés privatizációs szervezet szerinti értelmezése robbantotta ki a felek közötti jogvitát.
A Legfelsőbb Bíróság egy felülvizsgálati eljárásban meghozott határozatában kimondta: helytelen az ÁPV Rt. értelmezése, az úgynevezett arányosítási elv. A bíróság szerint az „átalakulási vagyonmérlegben megállapított föld értékének megfelelő részvényt kell kiadni”. A precedens értékű döntés a privatizációs szervezet ügyvezetését eddigi álláspontjának felülvizsgálatára kényszerítette (1995. november 27.).
Az ügyvezetés döntése ellenére decemberben mégis felbukkant egy megbízott, aki elvben arra törekedett, hogy az önkormányzati igényeket lealkudja.
Az alkufolyamatot az ÁPV Rt. igazgatósága 1996. január 10-én szentesítette, január 17-én pedig megbízták Tocsikot azzal a munkával, amelyet – elvben – már közel egy hónapja megkezdett. Tocsik sikerdíja a lealkudott összeg tíz százaléka volt.
A parlamenti meghallgatások anyagai és a nyilvánosságra került bűnügyi adatok szerint Boldvai László, az MSZP pénztárnoka február elején közölte Tocsik Mártával, hogy az Arány Rt. lesz az alvállalkozója (az ÁPV Rt. – az MSZP által delegált – igazgatósági tagjai közül Lajtner Tamás elnök–vezérigazgatója, Spanyol József pedig felügyelőbizottsági elnöke volt az Arány Rt. kizárólagos tulajdonát képező Hazai Befektető Rt.-nek). Boldvai azt is a jogásznő értésére adta, hogy a 30 százalékos alvállalkozói díj fejében az Arány nem végez el semmiféle munkát.
Május 7-én az ÁPV Rt. 355 millió 11 ezer 739 forintot utalt át a jogásznőnek, aki két napra rá 118 millió 337 ezer 261 forintot utalt át az Arány Rt.-nek. Bűnügyi adatok szerint május 23-án Boldvai mellett „felbukkant” Budai György, akit Tocsik az SZDSZ főpénztárosának hitt. Mindketten azt kérték a jogásznőtől, hogy a további megbízási díj 25-25 százalékát utalja át az Arány, illetve az Utilitas Rt. számlájára (ennek a cégnek Bernhardt Barnabás, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja volt a vezérigazgatója, a cégnek tagja volt az a Virág Attila, aki az ÁPV Rt. igazgatóságának – SZDSZ által delegált – elnökhelyettese és a sikerdíjból részesült Társadalmi Párbeszéd Alapítvány alapítója volt).
Az egy napig tartó, gyorsan leállított belső vizsgálat, majd a Tocsik-megbízás legalizálására tett koranyári kísérlet után a jogásznő számlájára augusztus 9-én 449 millió 106 ezer 800 forintot utalt át a privatizációs szervezet. Tocsik 12-én és 13-án annak rendje és módja szerint „letejeli„ az összeg 25-25 százalékát az Utilitasnak és az Aránynak (illetve a Tipicnek, hiszen augusztus 12-én a cég nevét megváltoztatták).
A botrány őszi kirobbanása után a „sikerdíjasok„ visszautalták a munka nélkül megszerzett pénzeket, de 1996 végéig nem derült fény arra, hogy hová tűnt a még hiányzó 200 millió forint. Mint ahogy az is rejtély, hogy Tocsiknak ki volt a megbízója.
A botrány nemcsak a koalíciót, hanem magát a kormányt is megrengette. A kormány október 4-én visszahívta az ÁPV Rt. igazgatóságát, két nappal rá Suchmann Tamás miniszter egy televíziós hírműsorból értesülhetett menesztéséről.
Az ügy parlament elé kerülése azonnal koalíciós válságot okozott, és ez politikai megfigyelők szerint csak azért nem éleződött a végsőkig, mert később az SZDSZ is olyannyira belekeveredett az ügybe, hogy a felek jobbnak tartották, ha a bajban összetartanak. Közvetve a miniszterelnök, nyíltan az SZDSZ elnöke is felajánlotta lemondását. Békesi László kilátásba helyezte távozását a szocialista párti frakcióból, míg Rajk László (SZDSZ) Bernhardt Barna szerepének nyilvánosságra kerülése után visszaadta képviselői mandátumát.
Az érintettek eddigi sajtónyilatkozataikban vagy elutasították az ellenük felhozott vádakat vagy egyszerűen meg sem szólaltak. Mindinkább nyilvánvaló, hogy a viták eldöntése a bíróságokra vár. A Tocsik nevével fémjelzett sikerdíjügyletek érvényességével és semmisségével kapcsolatban eddig két per indult, míg a Központi Bűnüldözési Igazgatóság öt ügyben folytat eljárást.
A legnagyobb hírveréssel folytatódó nyomozásban az adócsalással és a számviteli fegyelem megsértésével gyanúsított Tocsik Márta visszavonta-megváltoztatta októberben tett vallomását. (Ez a vallomás volt később részben annak a legfőbb ügyészi indítványnak a ténybeli alapja, amellyel Györgyi Kálmán Boldvai László mentelmi jogának felfüggesztését kérte az Országgyűléstől.)
A nyomozásokban gyanúsítottként szerepelnek még az ÁPV Rt. menesztett igazgatóságának néhány tagja, illetve vezető jogtanácsosa. Számviteli fegyelem megsértése miatt ismeretlen tettes ellen eljárás folyik a Vektor Bróker Rt.-nél elkövetett cselekmények miatt.
