Nehéz gazdasági körülmények
Nehéz gazdasági körülmények
Az egészségügy finanszírozásának alakítása súlyos gazdasági feltételek között történt. A gazdasági stabilizáció forrásokat vont el az egészségügytől. Az OEP kiadásai között a legjelentősebb tétel a gyógyító-megelőző ellátások. Ebből fizeti a háziorvosi ellátást, a járóbeteg szakellátást, a kórházak működési kiadásait. Az e célra szánt költségvetés reálértéke az 1993. évi 100%-ról 1996–97-re 91%-ra csökkent. Az 1993. évi szinthez viszonyítva a „stabilizáció” 1995–1997. közötti 59,3 milliárd Ft-ba került a gyógyító-megelőző ellátás működéséből. A súlyos helyzet okát félreismerve komoly támadások érték a finanszírozási szabályok alapjait. Kérdésessé vált maga a teljesítmény finanszírozás is. Mintha attól több pénz kerülne az egészségügybe, ha azt nem a betegellátásban végzett munka arányában juttatnánk el az intézetekhez, hanem visszahoznánk – a csak önkényesen végrehajtható – költségvetési alku rendszert, vagy a gazdálkodást lehetetlenné tevő „pénzpántlikázást”.
Az egészségügyi dolgozók méltatlan bérhelyzete nem a finanszírozási szabályoktól függ. Ha rosszul osztják fel az összességében szűkös forrásokat, az nem javít a bérhelyzeten, legfeljebb a többet dolgozóktól elvett pénzt juttatja azokra a helyekre, ahol kevesebb beteget látnak el. Ennek az ellentmondásnak a helytelen kezelése volt az oka a rossz kompromisszumoknak.
