asztma:
asztma:
rohamokban jelentkező nehézlégzés. Két fő formája ismeretes: a hörgi (bronchiále) és a szívasztma (kardiále). A hörgi roham a nap bármely szakában jelentkezhet, többnyire azonban éjjel. A légzés – főleg a kilégzés – nehéz, a beteg úgy érzi, rögtön megfullad, ezért gyakori, hogy feltépi az ablakot és a friss levegőtől vár enyhülést. A fulladásérzéshez néha szorongás, félelem is társul. Gyakran köhögési inger gyötri a beteget, és csak nehezen kínlódva tud kevés, tapadós, nyúlós köpetet üríteni. A köpetürítésre rendszerint többé-kevésbé megkönnyebbül. A roham percekig, órákig, néha – súlyos esetben – napokig is tarthat. Minél hosszabb egy-egy roham, annál jobban megkínozza, megviseli a beteget. A roham alatt a hörgőizomzat görcsösen összehúzódik, ennek következményeként akadályozott a levegő bejutása a tüdőbe, főleg azonban az elhasznált levegő kijutása.
A hörgi asztma oka gyakran a szervezet túlérzékenysége (allergia) valamilyen fehérjetermészetű anyaggal, belélegzett porral stb.-vel szemben. A ködös, poros levegő árt az asztmára hajlamos betegnek. A roham létrejöttében jelentős szerepe van a vegetatív idegrendszernek. Fertőzések, baktériumok mint allergizáló tényezők fontos szerepet játszhatnak kialakulásában. Gyakori roham késői következménye lehet a tüdőtágulat és a hordómellkas kialakulása. Nemritkán a hosszabban tartó vagy gyakran ismétlődő rohamok a szív kifáradását is okozhatják.
A betegség kezelése egyrészt a túlérzékenységet kiváltó ártalmas anyag felkutatásában és kerülésében áll, másrészt az idegrendszerre ható nyugtatószerek, hörgőgörcsoldók és egyes esetekben mellékvesekéreg-hormon adagolása szokott tünetmentességre vezetni. A hormonkezelésnek azonban sok káros mellékhatása van, ezért csak állandó orvosi felügyelet mellett alkalmazható.
