gyógypedagógia:
gyógypedagógia:
a társadalomba, a mindennapi életbe való beilleszkedés kisebb-nagyobb nehézségekkel jár azok számára, akik velük született vagy életük során szerzett olyan károsodásban szenvednek, amely tartós fogyatékosságot okoz. Ezek az egyének a műszeres és gyógyszeres kezeléseken túlmenően sajátságos gondozásra, nevelésre, tanításra szorulnak, melyek lehetővé teszik, hogy fogyatékosságuk ellenére életüknek értelme legyen. A gyógypedagógia elérhető célokat tűz ki, s így biztosítja a csökkent lehetőségek ellenére is a mindennapi örömöket, mely minden embernek joga és nélkülözhetetlen szüksége.
A fogyatékosságokat több csoportra oszthatjuk. Megkülönböztetünk érzékszervi (némaság, süketnémaság, süketség, vakság) és értelmi fogyatékosságot (oligofrénia: gyengeelméjűség). Ezek egymással szövődve is előfordulhatnak; más kórképekben az előbbiekhez mozgásszervi fogyatékosság is csatlakozhat. Ez utóbbi önmagában nem gyógypedadógiai probléma, de az előbbiekhez kapcsolódva ún. kombinált fogyatékosság része lehet. Az értelmi fogyatékosokat fogyatékosságuk súlyossága alapján alcsoportokra osztják: képezhetők (debilisek és imbecillisek) és képezhetetlenek (idióták).
A fogyatékosságokkal küzdő embereket helyesen, szakszerűen nevelik, tanítják és irányítják a gyógypedagógusok, akik önmagukban a pedagógiai és az egészségügyi szemléletet egyesítik. Ennek megfelelően speciális és sokoldalú szempontok figyelembevételével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán képezik őket. A gyógypedagógián belül külön csoport a beszédhibásoké (beszédzavarok). Ez a csoport nem azonos a süketnémákkal, akiknél a beszéd hiánya csak másodlagos, a hallás hiányának következménye. A beszédhibások tanítása, beszédmódjuk javítása a gyógypedagógia területén dolgozó logopédus-szakemberek feladata (logopédia). Ebbe a csoportba tartoznak a selypítők, a dadogók (dadogás), a pöszék, a raccsolók; vagyis mindazok, akik egy vagy több hang helyes képzésére csak szakszerű irányítás, türelmes gyakorlás során válnak képessé. A beszédhiba is – akár a mozgásszervi fogyatékosság – mint melléktünet csatlakozhat egyes betegségcsoportokhoz. A veleszületett vagy az első életévekben szerzett nagyothallás megoldására törekszik a hallásfejlesztés (foniátria). A gyógypedagógiai munka szoros kapcsolatban áll a normálpedagógia, az orvosi feladatok és a pszichológia területeivel.
