gyógynövények:
gyógynövények:
azok a növények, amelyeknek valamely részét gyógyászati célra használják. Drognak nevezik a gyógynövény azon részeit, amelyek e célból megfelelő előkészítés, szárítás, aprítás stb. után gyógyászati alkalmazást nyernek. Ugyanaz a növény több drogot is szolgáltathat (pl. gyökér, gyöktörzs, szár, levél, virág, termés stb.). A gyógynövények voltak az első gyógyszerek az emberiség történetében. Régebben csak vadon termő növények begyűjtésével jutottak hozzá, ma már sok gyógynövényt termesztenek. Ezt hazánkban az 1915-ben alapított Gyógynövénykísérleti Állomás kezdte meg. Ezen intézmény mai utóda a Budakalászon működő Gyógynövénykutató Intézet, mely a magyar gyógyszeripar közös vállalataként működik. Ez a szerv minősíti a forgalomba (hivatalos úton) kerülő gyógynövényeket. A begyűjtést, feldolgozást korábban csak a Herbária országos gyógynövényforgalmi közös vállalat végezte; monopolhelyzete azonban megszűnt. A gyógynövénygyűjtés és -termesztés nagy szakértelmet kíván. Ismerni kell, hogy melyik drogot az év melyik hónapjában, hogyan kell gyűjteni, majd szakszerűen kezelni. A gyógynövényekből már eddig is nagyszámú gyógyszer hatóanyagát különítették el, de még sokkal nagyobb azoknak a gyógynövényeknek a száma, amelyeknek a hatóanyaga(i) – legalább részben – felderítetlenek. A gyógynövények hatóanyagainak főbb csoportjai: alkaloidok: általában erős élettani hatású, lúgos természetű szerves vegyületek, van köztük kábítószer, fájdalomcsillapító, izgató és élénkítő hatású egyaránt (felosztásuk szerkezetük szerint történik; ezek fontosabbjai: 1. piridin- és piperidinvázas gyűrűs vegyületek, iropánvázas alkaloidok, kinolin- és izokinolinvázasok, fenantrénvázasok, indolvázasok purinvázasok stb.). 2. glikozidok: fenol jellegűek, antrakinonszármazékokat tartalmazók, szívre ható szteránvázas származékokat tartalmazók, szaponinokat, festékeket, illóolajokra hasadó glikozidokat tartalmazó és egyéb drogok; 3. keserűanyagokat tartalmazók, étvágyjavító szerek, 4. cserzőanyagokat tartalmazók, 5. illóolaj-tartalmúak, melyek lehetnek aciklusos monoterpénszármazékok, monociklusos monoterpénszármazékok, szeszkviterpének, biciklusos monoterpén és oxigéntartalmú származékaik, fenilpropánszármazékok, aromás aldehidek stb., 6. szénhidrátokat tartalmazó drogok, 7. balzsamokat, 8. gyantákat, 9. tejnedveket, 10. zsiradékokat 11. vitaminokat, 12. kátrányokat, 13. antibiotikumokat tartalmazó drogok.
A gyógynövények jelentős része gyógyszeripari alapanyag, melyből különféle eljárásokkal elkülönítik (izolálják) a hatóanyago(ka)t, majd azt tisztán, pontos érték (tartalom) meghatározás után hozzák forgalomba, ill. részben szintetikus úton, kémiai műveletekkel átalakítva készül belőle gyógyszer vagy gyógyszer-kombináció.
Újabban a kozmetikai ipar is mind több gyógynövény kivonatát alkalmazza készítményeiben, mert a természethez való „visszatérés” világszerte divatos irányzattá vált. Valóban: a gyógynövények általában kevesebb káros mellékhatást fejtenek ki, mint a testidegen szintetikus kémiai anyagok; ez azonban nem minden gyógynövény vonatkozásában igaz; vannak igen erős élettani hatású drogok is (digitálisz, anyarozs stb.). A gyógyszertárakban mindmáig elég gyakran alkalmaznak gyógynövényekből készített (általában szeszes kivonat segítségével gyártott) ún. tinktúrákat, jórészt orvosi rendeletre. Hazánknak jelentős a gyógynövényexportja, bár a világháború előtti szintet nem éri el. Ez nem annyira a hazai felhasználás megnövekedésével, mint inkább a begyűjtés csökkenésével magyarázható. A Herbária boltjai mellett az utóbbi években a Fitotéka hálózat is fejlődik. A gyógyszertárak gyógynövény-forgalma is növekszik, mert akad már néhány orvos, aki – ha lehet – gyógynövénytartalmú vényeket rendel.
