Különféle intézményi nyilvántartásba vett drogfogyasztók jellemzői
Különféle intézményi nyilvántartásba vett drogfogyasztók jellemzői
Magyarországon a drogfogyasztókról szóló első információk a drogfogyasztókkal kapcsolatba került intézményekből származnak, és mind a mai napig ismereteink jelentős része a különböző intézményekkel kapcsolatba került, illetve nyilvántartásba vett drogfogyasztókról van.
Az első ilyen jellegű információink (1972, 1972, 1979) Kisszékelyi Ödöntől származnak. Elsőként az általa vezetett kórházi osztállyal (BM Egészségügyi Intézet Funkcionális Idegosztály) valamilyen (akár csak látogatóként is) kapcsolatba került parkánt fogyasztó, majd ragasztószert fogyasztó fiatalok körében végzett vizsgálatokat. Ennek során igen nagy arányban került kapcsolatba rendezett körülmények között élő értelmiségi szülők gyermekeivel. A vizsgálatba bevont személyek foglalkozásukat tekintve túlnyomó többségben maguk is vagy értelmiségiek voltak, vagy tanultak. (Ebben nyilvánvalóan nem elhanyagolható szerepe van a BM Kórház betegfelvételében érvényesülő szelekciónak, melynek következtében a kórházzal bármilyen kapcsolatba kerülő népesség általában is magasabb társadalmi státusú, mint az átlagpopuláció.) A Parkán, illetve ragasztószert fogyasztókat összehasonlítva, az előző csoport valamelyest jobb társadalmi státussal rendelkezőnek bizonyult, mind saját, mind a szülők státusát tekintve. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem dönthető, el, hogy a két populáció vizsgálata között eltelt időben a drogos populáció összetételében következett be változás, vagy a két fogyasztási típus társadalmi helyzete közötti különbségeket mutatja-e valójában a vizsgálat, illetve mekkora szerep tulajdonítható a kórházi kontraszelekció esetleges gyengülésének az egyes vizsgálatok közötti időszakban.
Kisszékelyi Ödön vizsgálataival szinte egy időben, 1975-től kezdődően foglalkozott – a Szegedi Ifjúsági Ideggondozó Intézetben – drogfogyasztó fiatalokkal Farkasinszky Teréz, aki az előzőekben említett – Kisszékelyi-féle – vizsgálatokhoz viszonyítva merőben más tapasztalatokat szerzett a fiatal drogfogyasztók társadalmi hátteréről. Az általa, illetve munkacsoportja által megfigyelt esetek többségében rendezetlen családi hátteret talált, a szülőkre általában alacsony foglalkozási, illetve társadalmi státus volt jellemző. Tendenciájában is ellentétes jelenséget ír le, mint Kisszékelyi. Tapasztalatai szerint a kezelésre került drogfogyasztók társadalmi összetétele a hetvenes évek végétől megváltozott. A változás iránya azonban – Kisszékelyi vizsgálataival szemben – a többszörösen hátrányos helyzetű problémás társadalmi rétegek felöl magasabb társadalmi státusú, formailag rendezett életű csoportok felé való eltolódással írható le. A kezelt fiatalok társadalmi összetételében bekövetkezett változással egyidejűleg a fogyasztott drogok típusában is változás következett be. A hetvenes évek közepén elsősorban a ragasztószer használata dominált, az évtized végére, a nyolcvanas évek elejére azonban előtérbe került a politoxikománia, illetve megjelentek az ópiát tartalmú gyógyszereket, valamint házilagos ópiát készítményeket fogyasztó fiatalok is (Farkasinszky 1987, 1979).
A hetvenes évek közepéig nyúlnak vissza Farkas Gábornak (1981) az egészségügyi bejelentések alapján folytatott vizsgálatai is Figyelembe véve a drogfogyasztók egészségügyi nyilvántartásának általában tapasztalható, és specifikusan magyarországi problémáit, az ilyen típusú adatok önmagukban igen kis megbízhatósággal hasznosíthatók. Ennek ellenére az egészségügyi jelzések bejelentett esetei alapján a fogyasztott drogok típusa, illetve a drogfagyasztók alapvető jellemzői tekintetében a már Farkasinszky közvetlen megfigyelései alapján is jelzett tendenciák jelennek meg.
Nevelőintézeti iratanyagok alapján, B. Aczél Anna 21 százalékosnak találta a nevelőintézetekben a ragasztószert használók arányát. Bár az alkalmazott módszer a szerző véleménye szerint sem volt a legmegbízhatóbb. (B. Aczél 1986.) Ugyanebben az időben hasonló arányokat állapított meg Mikus Gyula is speciális nevelőotthonokban végzett vizsgálatai alapján. (Mikus, 1986.)
Gerevich József körzeti orvosok nyilvántartásai alapján végzett vizsgálata során arra a következtetésre jut, „hogy Magyarországon hozzávetőlegesen 25 ezer olyan kábítószer-fogyasztóval számolhatunk, akik közvetlenül kábítószer okozta, vagy kábítószer-fogyasztással összefüggő, de egyéb panasszal keresték fel körzeti orvosukat.” (Gerevich, 1990.)
1990-ben fővárosi egészségügyi intézmények, nevelőotthonok, valamint rendőrség nyilvántartásai alapján végzett vizsgálat eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy az idősebb (30–40 éves) korcsoportokban, és a „magasabb” presztízsű társadalmi csoportokban is előfordul a drogfogyasztás, ugyanakkor az intézményi adatok arra is utalnak, hogy ebben az időben Magyarországon egyelőre még a különböző pótszerek (szerves oldószerek, gyógyszerek, házilag előállított mákderivátumok) fogyasztása a gyakoribb.
