Önbevalláson alapuló vizsgálatok
Önbevalláson alapuló vizsgálatok
Az első információk ezen a területen is Kisszékelyi Ödön munkájának köszönhetőek. 1974-ben végezte első, a középiskolások közötti drogfogyasztás elterjedettségére vonatkozó kérdőíves vizsgálatát két budapesti gimnáziumban. A megkérdezettek 4,77 százaléka ismert el valamilyen akár kipróbálás szintű – drogfogyasztást. 1976-ban a nevelőintézetekbeli drogepidémia feltárására irányuló vizsgálatokat végzett, majd ezt kővetően 1978-ban, illetve 1979-ben készített hasonló felméréseket. A drogfogyasztók aránya a vizsgált intézetekben 20 és 40% között mozgott. Az eredmények megbízhatósága – az alkalmazott kérdezési technikák és a kis mintanagyság miatt – a szerző bevallása szerint is igen kicsi.
Szintén 1976-ban végzett vizsgálatokat Erdélyi István fiatalkorú bűnelkövetők véletlenszerűen kiválasztott 100 fős mintáján. A megkérdezettek 43 százaléka vallott be valamilyen típusú drogfogyasztást. (Erdélyi, Magyar, Pick, Zeisler 1977)
Ugyanebben az évben Krajcsovics és Major vizsgálatai valamelyest alacsonyabb drogfogyasztási arányt mutattak ki bűnelkövető fiatalok körében (Krajcsovics, Major 1976).
Ezt követően a drogepidémia feltárására irányuló vizsgálatok a 80-as évek közepéig, a kutatási és publikálási tilalom megszűnéséig szinte nem történtek.
Kivételt képez – bár a korábbi vizsgálatok után jó néhány éves kihagyással – az 1983-ban Zseni által a VIII. kerületi, középfokú oktatásban részt vevő fiatalok körében végzett vizsgálat. Ez volt az első – és ez idáig tulajdonképpen egyetlen olyan vizsgálat, amely az epidemiológiai vizsgálatok legalább egyik követelményének, a reprezentativitásnak eleget tett. E megkérdezés szerint 4,6 százalékra tehető a ragasztószert kipróbálók aránya a vizsgált populációban (Zseni, 1983).
A BKE Szociológiai Tanszékén 1985-ben három budapesti középiskolában és egy nevelőotthonban megkérdezett 489 fiatal közül 6 százalék próbálta már eddigi élete során a szipuzást, és 9,6 százalék fogyasztott valamilyen visszaélésre alkalmas gyógyszert. (Elekes, 1986) A többség 13-14 éves korában próbálta először a ragasztózást, vagy a gyógyszerszedést, de volt olyan, aki 7 éves korában csinálta először. A szipuzást, a gyógyszert és az esetleges egyéb kábítószereket figyelembe véve, azt az eredményt kaptuk, hogy a megkérdezett fiatalok 10 százaléka próbálkozott már életében valamilyen kábító hatású szerrel. A barátaikról a megkérdezett gimnazisták 16 százaléka, a szakközépiskolások 22 százaléka, a szakmunkásképzősök 16 százaléka és a nevelőotthoniak 36 százaléka vélekedett úgy, hogy közöttük legalább egy-kettő olyan van, aki valamilyen rendszerességgel szipuzik, vagy gyógyszert szed.
Ugyanebben az évben a KISZ XI. kerületi bizottsága is végzett kérdőíves megkérdezést sajnos, szintén önkényes mintaválasztással –, amely szerint bár még mindig a ragasztó és egyéb oldószer használata a legelterjedtebb drogfogyasztási típus (37%), azonban emellett megjelenik a klasszikus drogok használata (4,8 százalékkal), valamint ennél kisebb arányban az LSD, illetve a politoxikománia.
Az egészségüggyel kapcsolatba került drogfogyasztók egy szeletének – 1985–1989 között a Korányi Kórház és Rendelőintézet drogproblémákkal kezelt betegeinek – szociológiai jellemzőit vizsgálta Pálvölgyi (1990). A mintába került 1 587 drogfogyasztó egy része az úgynevezett „új típusú” drogfogyasztás jelenségkörébe tartozik. Ez a csoport a következőképpen írható le: „fiatal, zömmel férfiakból álló csoport, melyben felülreprezentáltak a tanulók, valamint a társadalom perifériájára szorultak, a munkanélküliek, a segédmunkások”.
Szintén az egészségüggyel valamilyen típusú kapcsolatba került drogfogyasztók körében végezte vizsgálatait Gerevich és munkacsoportja (1990). Száztizenöt narkomán beteg családi körülményeinek és anamnézisének vizsgálata során súlyos szülői, érzelmi deprivációt találtak a vizsgálatba bevont fiatalok többségénél.
A felnőtt népesség drogfogyasztásáról, az intézményi adatoktól eltekintve alig van információnk, 1986-ban a felnőtt népességre vonatkozó vizsgálat alapján a megkérdezettek 6,7 százaléka szed betegség nélkül gyógyszert, a nyugtatót szedők aránya pedig 9,2 százalék. Egy 1990, évi felnőtt népességre reprezentatív vizsgálat alapján a megkérdezettek 5,5 százaléka próbált már valamilyen visszaélésre alkalmas szert. A tiltott drogok közül a marihuána, a hasis teljes életprevalenciája 1,0 százalék, a morfium, ópium teljes életprevalenciája 0,8 százalék, az LSD, a kokain teljes életprevalenciája 0,2 százalék volt.
Az 1992–93, tanévben Budapesten és néhány megyében végzett vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a középiskolások 7–12 százaléka legalább egyszer az életben kipróbált már valamilyen tiltott drogot. Többségüknél csupán próbálkozásról, alkalmi fogyasztásról beszélhetünk, a fogyasztás gyakorisága, a megelőző évi és a megelőző havi prevalencia nagysága egyértelműen erre utal. Az eddig próbált tiltott drogok között legnagyobb gyakorisággal a marihuána fordul elő, de gyakori még az ópiumszármazékok, amphetamin-származékok, valamint a szipuzás említése is. A középiskolások 14–17 százaléka legalább egyszer az életében próbálkozott már valamilyen, orvos által felírható altató, nyugtató, ópiáttartalmú gyógyszer nem orvosi javaslatra történő szedésével. Bár közülők sokan feltehetően egyszerű öngyógyítási szándékkal szedték ezeket a gyógyszereket, mindenképpen figyelmet érdemlő tény, hogy 14–18 éves fiatalok ilyen nagy arányban fogyasztanak visszaélésre alkalmas szereket.
Az adatok alapján nem találtunk jelentős különbségeket a vizsgált csoportok között a családi háttérben, bár a semmilyen droggal nem próbálkozók valamivel nagyobb arányban élnek teljes családban, édesszülőkkel együtt. Ugyanakkor a családtól való teljes elszakadás, állami gondozás, kollégiumban lakás mindegyik csoportban igen ritka volt. A tiltott drogot már próbáltak között gyakoribb a felsőfokú végzettséggel rendelkező, értelmiségi szülök aránya (persze nem zárható ki az sem, hogy e szülők gyerekei inkább bevallották a drogfogyasztást, mint a többiek). A drogfogyasztással való próbálkozás iskolatípusonként gyakorlatilag semmilyen különbséget nem mutat.
Jellegzetesebb eltéréseket figyelhetünk meg egyrészt a dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokban, másrészt pedig az életmódra utaló kérdésekben. Az illegitim drogot már próbáltak nagyobb arányban, és nagyobb mennyiségben dohányoznak és fogyasztanak alkoholt, de a legitim drogfogyasztók dohányzása és alkoholfogyasztása is meghaladta az átlagot. Az illegitim drogot már próbáltak többet lógnak az iskolából, gyakoribb az évismétlés, többet járnak társaságba, szórakozni és valamelyest eltérő a szabadidő-eltöltésük is. A legitim drogot már próbáltak sok tekintetben hasonlítanak az illegitim droggal próbálkozókhoz, ám a többiektől való eltérés náluk kisebb.
Az egyes szerek veszélyességére vonatkozó válaszok mindegyik mintában azt mutatják, hogy lényeges különbség van a legális és a tiltott szerek megítélésében. A legnagyobb arányban veszélyesnek a rendszeres marihuánafogyasztást, LSD-fogyasztást, szipuzást és ópiumszármazékok rendszeres fogyasztását tartották a megkérdezettek. Ugyanakkor csak nagyon kevesen tartották veszélyesnek a napi rendszeres alkoholfogyasztást, vagy a nyugtatók szedését.
Valamennyi vizsgálat egyértelműen mutatja a legális szerek igen könnyű elérhetőségét középiskolások számára. A nagy többség számára nemcsak az alkohol hozzáférhetősége könnyű, hanem az altatók, nyugtatók beszerzése sem okoz különösebb gondot, sőt a megkérdezettek több mint fele mindkét gyógyszer beszerzését kifejezetten könnyűnek találta. Bár a legtöbb, általunk felsorolt tiltott drogot a megkérdezettek többsége nehezen elérhetőnek tartotta, a marihuánára és a „más drogok”-ra adott válaszok megoszlása arra utal, hogy a középiskolás fiatalok legalább egyharmad részének nem okoz gondot tiltott drogokhoz való hozzájutás.
Az eddigi magyarországi vizsgálatok teljes életprevalenciára vonatkozó adatai alapján feltételezhető a tiltott és legális drogok fogyasztásának bizonyos fokú növekedése, ám e vizsgálatok összehasonlíthatósága kérdéses. Az adatok alapján feltételezhető változás van a drogfogyasztás jellegében. Az első kutatások a hetvenes években még elsősorban szipuzó, gyógyszert szedő fiatalokról számolnak be. A nyolcvanas évek második felének kutatásai már egyre gyakrabban közölnek adatokat különböző ópiátokat, marihuánát fogyasztó fiatalokról. Az 1992-ben végzett középiskolás vizsgálatok pedig már egyértelműen arra utalnak, hogy a szipuzás és a különböző, orvos által is felírható szerek mellett a marihuána, az ópiumszármazékok, és az amphetaminok kipróbálása válik gyakorivá.
Forrás: Erdélyi István: Segédanyag a kábítószer-probléma általános iskolai feldolgozásához
1995 márciusában nemzetközi középiskolás vizsgálatot végeztek (a projekt angol elnevezésének rövidítése: ESPAD), amelyben Magyarország is részt vett.*
A magyarországi vizsgálatot a Népjóléti Minisztérium és a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság megbízásából és finanszírozásával a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszékének Epidemiológiai Kutatócsoportja végezte, Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála vezetésével. Az adatok feldolgozása az OTKA támogatásával történt. Hivatkozási számok: F 01824, F 018241
A magyarországi vizsgálat során közel 700 osztályt, összesen 17 085 másodikos középiskolást kérdeztünk meg arról, hogy mit gondol a drogokról, a drogokat fogyasztókról, és hogy ő fogyasztott-e már valamilyen kábítószert. A vizsgálatba bevont diákok iskolatípus és területi elhelyezkedés szerinti eloszlása megegyezik az ország másodéves középiskolásainak tényleges elosztásával.* A továbbiakban közölt adatok a középiskolák másodéves tanulóira vonatkozóan nagy biztonsággal általánosíthatók.
A vizsgálat során az Európa Tanács által a középiskolások alkohol- és drogfogyasztásának vizsgálatára kidolgozott programot vettük alapul, s azt szigorúan követtük, úgy a vizsgálat előkészítése, az adatgyűjtés lebonyolítása, mint az adatok feldolgozása, elemzése és ellenőrzése során.
Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a vizsgálat megfelel a nemzetközi követelményeknek, eredményei jól mutatják a magyarországi másodéves középiskolások droggal kapcsolatos viselkedését.
Valószínű, hogy valamelyest más eredményeket kapnánk, ha általános iskolásokat kérdeznénk meg. A bemutatásra kerülő adatok ismerete azonban – úgy véljük – nem haszontalan az általános iskolákban tanító pedagógusok számára sem. Egyrészt, mer a megkérdezettek életkora nem áll túlságosan messze az általános iskolákban tanított diákokétól, másrészt pedig az általános iskolások nagy része eljut valamilyen középiskolába. Országos adatok szerint az iskolaköteles korú, befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok 97,7 százaléka jár valamilyen középfokú oktatási intézménybe, tehát az általános iskolát elvégzőkhöz képest a kimaradók aránya mindössze 2,3 százalék. Az alábbiak tehát az általános iskolákban tanuló gyerekek tömegéhez – mind életkorban, mind kiterjedésben – igen hasonló fiatalokból álló népességről szólnak.
