Táppénz
Táppénz
Ebtv. 43. § (1) Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
(2) Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani.
(3) Ha a biztosított táppénzre jogosultsága a megszűnt biztosítása és a keresőképtelenség bekövetkezésekor fennálló újabb biztosítása alapján is megállapítható, táppénzre csak az újabb biztosítása alapján jogosult.
Ebtv. 44. § Keresőképtelen,
a) aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni.
b) aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult;
c) az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egy évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja;
e) az a szülő, aki egyévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja;
f) aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógyszerkezelése miatt részesül;
g) akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.
Ebtv. 45. § (1) A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott.
(2) A keresőképesség elbírálására az egészségügyi szolgáltató finanszírozási szerződésben nevesített orvosa és a keresőképesség elbírálására jogosító szerződést kötött orvos jogosult.
(3) A keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható.
(4) Kivételesen indokolt esetben – a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a külön jogszabály szerinti Főorvos Bizottság a keresőképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés időpontjától legfeljebb hat hónapra visszamenőleg is igazolhatja.
Ebtv. 46. § (1) Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legteljebb azonban
a) egy éven át;
b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig.
c) egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;
d) háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettő, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;
e) hatévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f) pontjában említett keresőképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult.
(3) Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat.
(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki
a) tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy
b) iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vátik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.
(5) Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben részesült, ennek időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztosított
a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,
b) beteg gyermek ápolása,
c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt részesült táppénzben.
(7) A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.
Ebtv. 47. § (1) A táppénz – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és munkaszüneti napot is.
(2) Nem jár táppénz
a) a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn,
b) a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után,
c) a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére, ide nem értve a segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt,
d) az előzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára.
(3) A táppénzt meg kell vonni attól, aki
a) az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható ok nélkül nem jelent meg,
b) a keresőképesség elbírálását külön jogszabályban foglaltak szerint ellenőrző (fő)orvos vizsgálatához nem járult hozzá.
Ebtv. 48. § (1) A táppénz napi összegének megállapításánál jövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított egészségbiztosítási járulékot fizetett.
(2) A táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) napi átlaga alapján kell megállapítani. Amennyiben a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben nincs legalább 20 munkanapi jövedelme, a táppénz összegét a keresőképtelenség bekövetkezése évének első napjától a keresőképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelőző naptári hónap utolsó napjáig, elért jövedelem napi átlaga, legfeljebb azonban az egészségbiztosítási járulék alapjának felső határa alapján kell megállapítani.
(3) Ha a biztosított munkáltatója a (2) bekezdésben meghatározott irányadó időszakban változott, a táppénzt annál a munkáltatónál eltöltött irányadó időszakban elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.
(4) Ha a biztosítottnak a (2) bekezdésben meghatározott irányadó időszakban nincs összesen 20 munkanapi jövedelme, naptári napi átlagjövedelemként azt az összeget kell figyelembe venni, amelyet a biztosított a keresőképtelenség hónapjában, munkavégzés esetén elérhetett volna. Ez az összeg azonban nem haladhatja meg az egészségbiztosítási járulék alapjának felső határát.
(5) A (4) bekezdés alkalmazásában elérhet jövedelem alatt
a) a munkavégzésre irányadó szerződésben meghatározott összeg naptári napi átlagát,
b) a teljesítménybérrel foglalkoztatottak esetében az adott munkáltatónál azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak által a tárgyhónapot megelőző hónapban elért átlagos jövedelem naptári napra számított összegét,
c) a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a tanulószerződésben meghatározott díjat,
d) egyéni és társas vállalkozó esetén az egészségbiztosítási járulék alapjának legkisebb összegét kell érteni.
(6) A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének a alapját képező kereset napi átlag alapján kell megállapítani, ha
a) a korábbi keresőképtelensége is az újabb keresőképtelensége első napját magában foglaló naptári évben kezdődött, és
b) a korábbi táppénzét a (2) bekezdésben foglaltak alapján állapították meg.
(7) A táppénz alapjaként figyelembe vehető naptári napi átlagkereset kiszámítására vonatkozó részletes szabályokat a Kormány állapítja meg.
(8) A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében, vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt hatvan százaléka.
