Partnerség a Békéért: Keretdokumentum
Partnerség a Békéért: Keretdokumentum
Brüsszel, 1994. január 10–11.
1. A NATO állam- és kormányfőinek 1994. január 10–11-i ülésén közzétett felhívás alapján az Észak-atlanti Szövetség tagállamai és a jelen dokumentumot magukévá tevő többi állam, elhatározva, hogy elmélyítik politikai és katonai kapcsolataikat, és további munkával hozzájárulnak az európai–atlanti térség biztonságának erősítéséhez, az Észak-atlanti Együttműködési Tanács keretében ezennel létrehozzák a Partnerség a békéért programot.
2. A békepartnerség létrehozásával kifejezésre juttatják azt a közös meggyőződésüket, hogy az európai–atlanti térség stabilitását és biztonságát csak együttműködéssel és közös tevékenységgel teremthetik meg. A partnerségben sarkalatos és mindnyájunk számára közös értékeket jelent az alapvető szabadságjogok és emberi jogok védelme és erősítése, a szabadságnak, az igazságosságnak és a békének a demokrácia keretében való oltalmazása. A partnerséghez való csatlakozáskor az Észak-atlanti Szövetség tagállamai és a jelen dokumentumot magukévá tevő többi állam szem előtt tartják, hogy elkötelezték magukat a demokratikus társadalmak megőrzése, azok erőszaktól és megfélemlítéstől való mentessége, valamint a nemzetközi jog elveinek fenntartása mellett. Megerősítik aziránti elkötelezettségüket, hogy jóhiszeműen teljesítik az Egyesült Nemzetek Alapokmányában vállalt kötelezettségeiket és az Emberi Jogok Általános Deklarációjában foglalt elveiket. Ezen belül különösképpen vállalják, hogy tartózkodnak bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége elleni erőszak alkalmazásától vagy erőszakkal való fenyegetéstől, tiszteletben tartják az érvényes határokat, és a vitákat békés eszközökkel rendezik. Ugyancsak megerősítik elkötelezettségüket a helsinki záróokmányban és az azt követő EBEÉ-dokumentumban foglalt kötelezettségek iránt, valamint aziránt, hogy eleget tesznek a leszerelés és a fegyverzetkorlátozás terén vállalt kötelezettségeiknek.
3. A jelen okmányt magukévá tevő többi állam együttműködik az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével, az alábbi célok megvalósítása érdekében:
(a) a nemzeti védelmi tervezési és költségvetési eljárások átláthatóságának megkönnyítésében;
(b) a védelmi erők demokratikus ellenőrzésének biztosításában;
(c) olyan képesség és készültség fenntartásában, amellyel az alkotmányos megfontolásoktól függően hozzá tudnak járulni az ENSZ fennhatósága alatt és/vagy az EBEÉ feladatköre keretében végrehajtott műveletekhez;
(d) a NATO-val fennálló együttműködési katonai kapcsolatok fejlesztésében a közös tervezés, kiképzés és gyakorlatok céljából, annak érdekében, hogy fokozzák a békefenntartási, kutatási és mentési, humanitárius és egyéb, a későbbiekben megállapodott műveletek végrehajtására irányuló képességüket;
(e) hosszabb távon olyan erők fejlesztésében, amelyek alkalmasabbak az Észak-atlanti Szövetség tagjainak erőivel együtt végzett műveletekre.
4. A békepartnerségi okmányt aláíró minden állam egy külön dokumentumot terjeszt be a NATO szerveihez, amelyben közli, milyen lépésekkel kívánja megvalósítani a partnerség politikai célját, és milyen katonai és egyéb képességeket ajánl fel a partnerségi tevékenységek programjára. E program, valamint saját dokumentuma alapján minden egyes partner állam a NATO-val közösen kidolgozza az országra vonatkozó egyéni partnerségi programot.
5. Az egyéni partnerségi program elkészítése és végrehajtása során minden partner államnak lehetősége van arra, hogy saját költségén és a szövetségessel, illetve, ha szükséges, az illetékes belga hatóságokkal egyetértésben, összekötő irodát létesítsen a NATO brüsszeli központjával való kapcsolattartás céljából. Ez megkönnyíti számukra, hogy részt vegyenek a NACC ülésein, a partnerségi üléseken és tevékenységekben, illetve néhány egyéb tevékenységben, amelyekre meghívást kapnak. Az egyes partner államok gondoskodnak az egyeztetett partnerségi program megvalósításához szükséges és azt elősegítő személyi állományról, anyagi feltételekről, felszerelésről és képességekről. A NATO megfelelő segítséget ad nekik az egyéni partnerségi programok kidolgozásához és végrehajtásához.
6. A partner államok elfogadják az alábbi megegyezéseket:
– azon államok, amelyek részt kívánnak venni a 3(d) pontban említett feladatokban, adott esetben részt vesznek a vonatkozó NATO-gyakorlatokon;
– gondoskodnak a partnerségi tevékenységekben való részvételük finanszírozásáról, és egyéb módon is igyekeznek osztozni azon gyakorlatok megrendezésének terheiben, amelyekben részt vesznek;
– jogukban áll, hogy megfelelő egyeztetés után állandó összekötőket küldjenek a belgiumi Mons-ban működő Partnerségi Koordinációs Sejthez. Ennek feladata, hogy az Észak-atlanti Tanács irányítása alatt elvégezze a partnerségi programok megvalósításához szükséges katonai ter-vezést;
– a tervezésben és katonai gyakorlatokon részt vevő partner országok hozzájárulhatnak bizonyos, az interoperabilitást szolgáló NATO műszaki adatokhoz;
– az EBEÉ-nek a védelmi tervezésre vonatkozó intézkedései alapján a partner országok és a NATO-tagországok kölcsönös tájékoztatást adnak egymásnak a már megtett vagy a jövőben teendő lépésekről, amelyek a védelmi tervezés és költségvetés fokozott átláthatóságát, valamint a fegyveres erők fölötti demokratikus ellenőrzést szolgálják;
– részt vehetnek a védelmi tervezésről és költségvetésről szóló kölcsönös információcseré-ben, aemlyet a NACC/Partnerség a békéért keretében kívánnak megvalósítani.
7. Az Észak-atlanti Szövetség tagjai, összhangban a Partnerség a békéért program célkitűzései iránti elkötelezettségükkel:
– a többi partner országgal kidolgoznak egy tervezési és áttekinthető eljárást, melynek során feltárhatják és értékelhetik, hogy milyen erőkkel és képességekkel tudnának hozzájárulni a többnemzetiségű kiképzéshez, gyakorlatokhoz és a szövetséges erőkkel közösen végrehajtandó műveletekhez;
– elősegítik a katonai és politikai koordinációt a NATO központjában azzal a céllal, hogy irányítást és irányelveket adjanak a partner országokkal végzett partnerségi tevékenységhez, így a tervezéshez, kiképzéshez, gyakorlatokhoz és a doktrína kidolgozásához.
8. A NATO konzultálni fog a partnerségben aktívan részt vevő bármely országgal, ha az illető partner ország úgy véli, hogy területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát közvetlen veszély fenyegeti.
