Amerikai Államok Szervezete (OAS)
Amerikai Államok Szervezete (OAS)
Organization of American States
Székhely (Titkárság): 17th St and Constitution Ave, NW, Washington D. C. 20006, USA
Tel.: (001) 202-4583-000, fax: -4583-967
Alapítás: 1948. április 30-án alapította Bogotában (Kolumbia) 21 állam Latin-Amerikából és a karibi térségből, valamint az USA. Az alapokmány 1951. december 13-án lépett érvénybe.
Célok/feladatok: a béke és a biztonság erősítése, a tagállamok szuverenitásának és integritásának védelme, szolidáris akciók külső és egymás közti agresszió esetn (beleértve a vitákban való közvetítést is), szankciók a közvetítő eljárás el nem ismerése, illetve megsértése miatt (pl. 1982-ben a Falkland/Malvin-háborúban), gazdasági, szociális és kulturális együttműködés.
Tagok (35): Antigua és Barbuda, Argentína, Bahama, Barbados, Belize, Bolívia, Brazília, Chile, Costa Rica, Dominika, Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Grenada, Guatemala, Guyana, Haiti, Honduras, Jamaika, Kanada, Kolumbia, Kuba (közreműködése 1962-től felfüggesztve), Mexikó, Nicaragua, Panama, Paraguay, Peru, St. Kitts és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grendanie, Suriname, Trinidad és Tobago, Uruguay, az USA és Venezuela.
Szervek: Közgyűlés (évente), a politika alakításában játszik döntő szerepet (többségi határozatok). A külügyminiszterek Konzultatív Találkozója, fegyveres támadás esetén is, ezt támogatja egy Tanácsadó Védelmi Bizottság (a tagállamok legfelsőbb katonai hatóságaiból). Tanácsok, amelyek a Közgyűlésnek felelősek. Állandó Tanács (amely nagyköveti szinten készíti elő a Közgyűlést), a békéltető közvetítésekben szerepet játszó Amerikaközi Bizottsággal. Gazdasági és Szociális Tanács valamennyi tag részvételével évente ülésezik. Főtitkárság, főtitkárral: César Gaviria Trujillo (Kolumbia). Számos tanácsadó intézmény és különszervezet, köztük: Amerikaközi Emberi Jogi Intézet (San José, Costa Rica), Amerikaközi Emberi Jogi Bíróság (ugyanott).
Fejlődés: az USA gazdasgi és politikai érdekeinek csaknem kizárólagos védelme a nyolcvanas években a latin-amerikai tagok ellenkezésének kiéleződéséhez vezetett, így például a Falkland/Malvin-háborúval (1982) összefüggésben, amikor az USA nyíltan NATO-szövetségese, Nagy-Britannia pártjára állt, és ezzel szembehelyezkedett az OAS-tag Argentínával, valamint a grenadai invázió (1983) idején, a közép-amerikai konfliktus során és a panamai USA-invázió (1989) idején. A katonák latin-amerikai visszavonulása nyomán veszített jelentőségéből a “nemzeti biztonságnak” a gazdasági megfontolásokkal szemben élvezett, évtizedeken át érvényesített előjoga. Latin-Amerikában növekszik a készség arra, hogy az OAS-on kívül – az USA nékül, ellenben Kubával együtt – új együttműködési formákat és intézményeket hozzanak létre, részben annak az aggodalomnak betudhatóan is, amely a világméretű tömbösödést (APEC, ASEAN, NAFTA) kíséri. A Port-au-Prince-ben (Haiti) 1995. jún. 5-7-én tartott 25. Közgyűlésen Brazília, Mexikó és Bolívia azért lépett fel, hogy Kuba feltételek nélkül visszatérjen az OAS-ba, az USA Kuba elleni bojkottját általánosan elítélik, csupán Argentína szorgalmaz “óvatos diplomáciai kezdeményezést” az USA–Kuba feszültség feloldása érdekében. A tagok többsége a szervezet megerősítését követeli, hogy a félteke sürgető problémáival – a kábítószer-termeléssel és -fogyasztással, a terrorizmussal, valamint a szegénységgel szemben – jobban fel lehessen lépni.
