Csapatcsökkentés, a legnagyobb hadseregek
Csapatcsökkentés, a legnagyobb hadseregek
ország
|
katonák száma*
(millió) | |
|---|---|---|
1994
|
1985
| |
Kína
|
3,06
|
4,10
|
Oroszország/SZU
|
1,90
|
3,90
|
USA
|
1,73
|
2,24
|
Észak-Korea
|
1,20
|
0,78
|
Dél-Korea
|
0,75
|
0,60
|
Törökország
|
0,70
|
0,81
|
Pakisztán
|
0,59
|
0,48
|
Irán
|
0,57
|
0,35
|
Vietnam
|
0,57
|
1,03
|
*Forrás: Bonni Nemzetközi Konverziós Központ,
Conversion Survey 1996
csatarepülőgép: a szárazföldi hadseregek harcát a fedélzeti fegyverekből való tüzeléssel, ill. légibombák ledobásával támogató harci repülőgép. Legfontosabb sajátossága, hogy a földfelszín felett alacsonyan, kis sebességgel repülve, manőverezve kell harcfeladatát végrehajtani. Sebessége többnyire csak hang alatti (szubszonikus). Nagy tüzerejű fedélzeti fegyverekkel: csöves sorozatlövő eszközökkel (géppuska, gépágyú), továbbá irányított és nem irányított földi célok elleni rakétákkal, valamint légibombákkal van felszerelve.
deszant: az ellenség mögöttes területein meglepetésszerűen bevetett, különleges harcfeladatokkal megbízott kötelék, mely az irányában működő csapatok beérkezéséig önálló harctevékenységet folytat. Szállítási módjuk alapján megkülönböztetünk légi, tengeri, harckocsideszantokat. A deszantok a támadó harctevékenység fontos eszközei.
első csapás: a totális atomháború kezdeteként a rendelkezésre álló (harckész állapotba helyezhető) hadászati támadófegyverek (ballisztikus rakéták és bombázó repülőgépek) minél nagyobb tömegével váratlanul mért atomcsapás, melynek legfontosabb célja az ellenfél lefegyverzése, vagyis az, hogy a támadó az ellenfele válaszcsapásra alkalmas hadászati támadófegyvereinek még az elindítás előtt, a rakétaindító berendezéseken, ill. a repülőtereken való megsemmisítésével döntő fölényt érjen el, mely számára az atomháború megnyerését eredményezi.
elsőcsapás-mérő képesség: olyan lehetőség a hadászati atomfegyverek váratlan, nagy tömegben való bevetésére, melyre a megtámadott fél vagy egyáltalában nem tud válaszolni, vagy csak oly módon, hogy a válaszcsapás okozta veszteségek csak jelentéktelen, vagyis elviselhető veszteséget okoznak az elsőként támadónak. A szovjet–amerikai hadászati erőegyensúly kialakulása, nagyjából a 60-as–70-es évek fordulója óta egyik világhatalom sem rendelkezik elsőcsapás-mérő képességgel, mert semmiképpen sincs lehetősége – az első csapás bármily váratlanul történő mérése ellenére sem – az első csapással megegyező (vagyis a totális pusztulást eredményező) válaszcsapás megakadályozására.
ENSZ-békeerők Az ENSZ által felállított katonai egységek vagy polgári megfigyelők, amelyeket/akiket az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1948 óta békebiztosító művelet céljából kiküldött. Önvédelemből és munkájuk biztosítása érdekében az ENSZ-békeerők alkalmazhatnak erőszakot. Az ENSZ-békeerők – kéksisakosokként emlegetett – tagjainak feladatai közé tartozik a tűzszünetek biztosítása. 1996 derekán szerte a világon az ENSZ-békeerők mintegy 26 ezer embere volt alkalmazásban. Az ENSZ-békeerők számára 70 ország küldött katonákat.
Mérleg: 1988-tól 1995-ig a békemissziók száma ötről 17-re nőtt. Az évi költségek ugyanezen időszak alatt 230 millióról 3 milliárd dollárra emelkedtek. A folyamatban lévő missziók az ENSZ becslése szerint 1996-ban 1,5 milliárd dollárba kerültek. A tagországok hozzájárulási összegeinek befizetésénél mutatkozó elmaradás (1996márciusában: 1,8 milliárd dollár) 1996-ban már veszélyeztette a feladatok végrehajtását. 1948 és 1996 között békemnissziók során 1444 kéksisakos vesztette életét.
Alkalmazások: A boszniai békét célzó, 1995 novemberi daytoni megállapodás után befejeződött a Bosznia-Hercegovinában 1992-ben megkezdett UNPROFOR misszió. 60 ezer fős NATO-erő vette át a békemegállapodás biztosításának irányítását. 1996 januárjában megkezdődött a kelet-szlavóniai ENSZ-bevetés (UNTAES). A kéksisakosok feladata, hogy biztosítsák a szerbek által ellenőrzött Kelet-Szlavónia Horvátországnak történő visszaadását, valamint a mintegy 25 ezer szerb harcos lefegyverzését. A misszió legkevesebb egy évig tart.
