Nukleáris kísérleti telepek:
Nukleáris kísérleti telepek:
hely
|
térség/ország
|
legutolsó kísérlet
|
atom-
hatalom |
|---|---|---|---|
Amchitka
|
Aleut-szigetek (USA)
|
1971
|
USA
|
Bikini
|
Marshall-szk. (USA)
|
1958
|
USA
|
Colorado
|
USA
|
1973
|
USA
|
Dél-Atlanti-óceán
|
-
|
1958
|
USA
|
Eniwetok
|
Marshall-szk. (USA)
|
1958
|
USA
|
Észak-Csendes-óceán
|
-
|
1958
|
USA
|
Fangataufa
|
Francia-
Polinézia |
1996
|
Fra.
|
Johnston
|
Csendes-óceán (USA)
|
1962
|
USA
|
Lop Nor*
|
Kína
|
1995
|
Kína
|
Malden
|
Csendes-óceán
|
nincs adat
|
GB
|
Maralinga
|
Ausztrália
|
1957
|
GB
|
Mississippi
|
USA
|
1966
|
USA
|
Montebello
|
Ausztrália
|
1956
|
GB
|
Mururoa
|
Francia-
Polinézia |
1995
|
Fra.
|
Nevada*
|
USA
|
1992
|
GB/USA
|
Novaja Zemlja*
|
Oroszország
|
1990
|
SZU
|
Poharan*
|
India
|
1974
|
India
|
Szahara
|
Algéria
|
1966
|
Fra.
|
Szemipalatyinszk
|
Kazahsztán
|
1989
|
SZU
|
Új-Mexikó
|
USA
|
1967
|
USA
|
Ural
|
Oroszország
|
1984
|
SZU
|
Karácsony-sziget
|
Csendes-óceán
|
1962
|
GB/USA
|
Woomera
|
Ausztrália
|
1953
|
GB
|
* 1996 közepén üzemben
Kísérleti tilalmak: az atomhatalmak közül Franciaország, Nagy-Britannia, Oroszország és az USA 1991–92-ben beszüntette atomfegyver-kísérleteit. Franciaország 1995 júniusában feloldotta magát saját önként vállalt moratóriuma alól. Ezt a lépést azzal indokolta, hogy ellenőriznie kell a nukleáris robbanófejek műszaki biztonságát, és adatokat kell nyernie a számítógépes szimulációhoz. Az ENSZ Leszerelési Értekezletén (Genf, Svájc – 61 részt vevő állam) 1994 óta folyik tárgyalás a nukleáris kísérletek tilalmáról. Az atomhatalmak 1995-ben – az atomsorompó-szerződés érvénye határidő nélküli meghosszabbításának ellenszolgáltatásaként – kötelezettséget vállaltak arra, hogy 1996 végéig egyezményt kötnek a kísérletek tilalmáról. Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA 1963-ban megállapodott a légköri, világűrbeli és víz alatti nukleáris kísérletek tilalmában. 1974-ben 150 kilotonnás atomküszöböt állapítottak meg a földalatti nukleáris kísérletek lehetséges legnagyobb robbanóerejét illetően.
Tárgyalások: 1996 közepéig a következő állapotig jutottak:
– A nukleáris kísérletek mellett betiltják az úgynevezett hydronukleáris kísérleteket is, amelyek során csupán kevés hasadóanyagot robbantanak fel a nukleáris láncreakció beindításához.
– Kína tíz évre lemondott arról a törekvéséről, hogy engedélyezzék számára a békés célú (pl. alagútépítés) nukleáris kísérleteket.
– Az atomhatalmak követelték annak engedélyezését, hogy lézeres magfúzió-kísérleteket hajtsanak végre, amivel laboratóriumban lehet helyettesíteni a hidrogénbomba felrobbantását.
– Az atomrobbanás során lejátszódó fizikai és vegyi folyamatoknak, valamint ezek hatásának szuperszámítógépek segítségével történő szimulálásáról az atomhatalmak nem akarnak lemondani, mert biztosítani kívánják a nukleáris robbanófejek megbízhatóságát. A bírálók attól tartanak, hogy a számítógépes szimulációkat új atomfegyverek, ill. robbanófejek kifejlesztéséhez lehet felhasználni. Mindenekelőtt Franciaország és az USA támogatta a kilencvenes évek közepén az atomfegyver-kutatáshoz használatos, nagy teljesítményű hardver és szoftver kifejlesztését.
– A nukleáris kísérletekre irányuló előkészületeket nemzetközi szinten nem bélyegzik meg. A tilalom a meglévő kísérleti telepek bezárását jelentené, amit pl. az USA ellenez.
– Ellenőrzés: a kísérletek tilalmát mérőállomások, víz alatti érzékelők és légköri mintavételek világméretű hálózata révén kell ellenőrizni. Helyszíni ellenőrzésre csak a nukleáris kísérletek felügyeletére létrehozandó nemzetközi hatóság végrehajtó tanácsának többségi döntése alapján kerülhet sor.
A szerződésnek akkor kell érvénybe lépnie, amikor minden olyan állam ratifikálja, ahol mérőállomás van, beleértve az atomhatalmakat és a nukleáris küszöbállamokat (Indiát, Izraelt és Pakisztánt). India azonban az atomhatalmak olyan kötelezettségvállalásától tette függővé aláírását, aminek értelmében nukleáris fegyvereiket meghatározott időtartamon belül teljesen leszerelik.
Az egyezménynek meghatározatlan időre kell érvényben lennie, és rendszeresen felül kell vizsgálni.
önirányítás: a rakéták s más fegyverek (pl. torpedók, légibombák) nagy pontosságú célba vezetésének módszere. Jellegzetessége, hogy a rakéta a célról érkező jellemző sugárzást veszi, és ennek alapján vezeti rá önmagát a célra. A célsugárzás jellegétől függ az önirányítás módszere. Aktív önirányításnak nevezik a megsemmisítendő célpontot maga a rakéta sugározza be (pl. radarhullámokkal), félaktívnak, ha a cél besugárzása máshonnan történik (rendszerint a rakétát hordozó és indító repülőgépről vagy a földfelszínről). A passzív önirányítás esetében a rakéta a célpont valamilyen jellemző (rendszerint a környezettől élesen elütő hő – infravörös) sugárzását érzékeli és használja fel az önrávezetésre.
páncélozott szállítójármű: sajátosan kialakított terepjáró, rendszerint úszóképes, lánctalpas vagy gumikerekes jármű, mely alapvetően lövészkatonák szállítására szolgál. A kezelőkön kívül 8–12 felfegyverzett katona szállítására kialakított könnyű páncélozású járműtestből lőréseken keresztül, menet közben is lehet tüzelni. A korszerű páncélozott szállítójármű belseje – küzdőtere – hermetikusan zárható, fegyverzete rendszerint egy kis űrméretű géppuska.
Plutónium Erősen mérgező, radioaktív nehézfém, amely – jó hasadóképessége miatt – alkalmas arra, hogy atomreaktorok fűtőanyaga és nukleáris robbanófejek anyaga legyen. A világ plutóniumkészletének háromnegyede (kb. 1100 tonna) atomerőművek fűtőanyagából, ill. a kiégett fűtőelemek újra feldolgozásából származik. 200 tonna „fegyverképes” plutónium vonható ki a leszerelt nukleáris robbanófejekből.
Kockázatok: a plutónium a kiégett fűtőanyag újra feldolgozása révén nukleáris robbanófejekben használható fel. Egy atombomba előállításához csupán néhány kg plutónium szükséges. A plutóniumot sehol a világon nem lehet kielégítően felhasználni az atomerőművekben, sem a végső tárolást nem lehet megoldani. Veszélyforrás a plutónium szállítása, nem szakszerű tárolása, a mérőműszerek hibalehetősége és a nukleárisfűtőanyag-körforgás ellenőrzésének hiányossága.
Csempészet: a német Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND, a München melletti Pullachban) és a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA, Wiesbaden) 1995-ben szerte a világban 162 esetben regisztrált plutóniummal való illegális kereskedelmet. Németországban 1995-ben egy kolumbiait, két spanyolt és egy németet ítéltek szabadságvesztésre fegyver előállítására alkalmas plutónium csempészete miatt. Egy parlamenti vizsgálóbizottság 1995–96-ban megpróbálta tisztázni azokat a vádakat, miszerint a BND és a bajor igazságügyi szervek 1994 augusztusában kiprovokálták plutónium átcsempészését Moszkvából Münchenbe, hogy leleplezzék az ajánlattevőket.
Alkalmazás: két eljárási mód kínálkozik a kockázatok csökkentésére:
– a plutóniumot uránnal együtt ún. keverékoxid-fűtőelemmé (MOX-fűtőelemmé) lehet feldolgozni, atomerőművi felhasználás céljából. A felhasznált MOX-fűtőelemek radioaktivitása azonban magasabb, mint a dúsított uránt alkalmazó kiszolgált fűtőelemeké. A plutónium magasabb kihasználhatósági fokát ígérik az atomreaktorok olyan új fajtái, mint pl. a magas hőmérsékletű reaktorok. Az USA-ban tilos a plutónium alkalmazása a polgári atomreaktorok nukleárisfűtőanyag-körforgásában.
– A plutóniumot össze lehet keverni újra feldolgozásból származó, magas radioaktivitású atomhulladékkal, üvegbe lehet olvasztani, és így tárolni (angolul: vitrification), hogy így tegyék lehetetlenné a további felhasználást. Ezt a műszaki eljárást a 90-es évek közepén próbálták ki az USA-ban (Savannah River, Hartford) és Oroszországban (Cseljabinszk).
Plutónium – megjegyzések:
Atomerőművek: az urán radioaktív bomlásának hulladékaként keletkezik egyebek közt a Pu-239 (részarány: kb. 0,7%). A plutóniumot a kiégett fűtőelemek újra feldolgozása során izolálják, és gyors tenyészreaktorban helyezhetik el. Ennek a reaktornak több plutóniumot kell előállítania, mint amennyit felhasznál.
Egészségi veszélyek: a plutóniummag bomlásakor alfasugárzás keletkezik, amit árnyékolással könnyen ki lehet küszöbölni, de a védtelen szöveteket súlyosan károsítja. A plutóniumpor behatol a tüdőbe, a májba, a csontvelőbe és a vérplazmába, és már néhány milliomot gramm esetében károsodást okoz.
MOX-fűtőelemek: az újra feldolgozott plutóniumot keverék oxid fűtőanyaggá (97% urán-oxid, 3% plutónium-oxid) dolgozzák fel. 1996 derekán ezt használták tíz német könnyűvizes atomerőműben. Előállítás 1973-1991: Hanau (mintegy 8,5 tonna), 1995-ben a világon négy MOX-fűtőelemgyár volt.
Előfordulás: az uránércekben előforduló legnehezebb elem (röv.: Pu, sorszáma: 94). Erősen mérgező nehézfém, főként mesterségesen állítják elő atomreaktorokban. A Pu izotópjai: 232-246. Az atommag a Pu-239-től kezdve hasadó, felezési ideje: 24 400 év. A bioszférában előforduló plutónium 99,9%-a (4-5 tonna) atomfegyver-kísérletekből származik.
Fegyveres alkalmazhatóság: egy atombomba előállításához legkevesebb 4-7 kg nagy tisztaságú Pu-239-esre van szükség, a hagyományos robbanószer és a precíziós gyújtószerkezet mellett. Az atomfegyverekben alkalmazzák a 235-ös hasadó uránizotópot is (dúsítottság: kb. 90%).
rakétairányítás: a rakétafegyverek nagy pontosságú célra vezetésének módszere, melynek eredményeként a rakéta repülését a teljes röppálya szakaszon (vagy csak egy részén) folyamatosan szabályozzák a célbaérkezési pontosság növelése céljából. A rakéták irányításának leggyakrabban alkalmazott módszerei a táv- és az önirányítás különféle változatai.
rakéta-sorozatvető: tüzérségi rakétafegyver, amelyen a rakétalövedékek irányzását, indítását vetőcsövek, vezetősínek segítségével végzik. A lövedékek 7–40-es kötegben állványon helyezkednek el, így a fegyver sorozattűz leadására alkalmas. A rakéta-sorozatvetőt a nagy tűzgyorsaság és lőszerfelhasznáás, valamint a tüzérségi lövegekénél rosszabb találati pontosság jellemzi. Különösen alkalmasak területi célok megsemmisítésére. Az oldal- és magassági irányú szerkezettel ellátott vezetősín- vagy csőkötegeket rendszerint gumikerekes vagy lánctalpas járművekre, ritkábban kerekes utánfutóra építik rá. Űrméretük 80–240 mm, hatótávolságuk pedig elérheti a 20–40 km-t is.
szárazföldi aknák 1996 májusában az embertelen fegyverekről 1981-ben kötött ENSZ-egyezmény (58 részes állam) felülvizsgálati konferenciája korltozta a taposóaknák alkalmazását. A többi robbanószerkezetet, így pl. a harckocsiaknákat ez nem érinti. 1995 közepéig 29 állam – köztük Németország – mondott le a taposóaknák előállításáról és alkalmazásáról. 1996 januárjában Németország határozatlan időre meghosszabbította a taposóaknák exporttilalmát. A szárazföldi aknák legnagyobb részét – amit az NDK Nemzeti Néphadseregétől vettek át – 1996 közepéig megsemmisítették. Még a Bundeswehr további 1,2 millió taposóaknája és 500 ezer régebbi harckocsiaknája vár megsemmisítésre.
Egyezmény: A megállapodás a következő pontokra vonatkozik:
– Az egyezmény kiterjesztése államon belüli konfliktusokra.
– A szárazföldi aknáknak újra megtalálhatóknak kell lenniük. Az elhelyezett aknák a fejlődő országokban gyakran műanyagból készült olcsó termékek (darabja 3 dollár), amit a szokásos detektorokkal nem lehet felfedezni. A szárazföldi aknának legkevesebb 8 g fémrészt ketartalmaznia. A műanyag aknák alkalmazása a módosított egyezmény hatályba lépésétől számított kilencéves átmeneti időszak után tilos.
– Azoknak a szárazföldi aknáknak, amelyeket repülőgépekről és tüzérségi eszközökkel nagy területen szétszórva telepítenek, 30 napon belül meg kell semmisíteniük önmagukat, vagy legkésőbb 120 nap elteltével meg kell szüntetniük önmaguk élesített állapotát.
– Önmegsemmisítő mechanizmus nélküli szárazföldi aknákat csak megjelölt, katonailag őrzött területen lehet elhelyezni.
– Olyan szárazföldi aknákat, amelyeknek sem a helyét nem lehet megállapítani, sem önmegsemmisítő automatizmus nincs bennük, nem szabad exportálni. Tilos a kivitel olyan államokba, amelyek nem csatlakoznak az egyezményhez, illetve tilos a szállítás felkelőknek és szabadcsapatoknak.
– A fegyveres konfliktusok során létesített aknamezőket meg kell jelölni, és a harcok befejeztével meg kell tisztítani.
Az egyezmény húsz állam ratifikálásával lép hatályba.
Bírálat: a nemzetközi segély- és emberi jogi szervezetek a szárazföldi aknák előállításának, exportjának és alkalmazásának átfogó tilalmáért szálltak síkra. Attól tartanak, hogy az egyezmény a szárazföldi aknák modernizálását támogatja ahelyett, hogy elterjedésüket korlátozná. Az ipari országokban, amelyek egyúttal a fő exportőrök is, túlnyomórészt olyan, nagy távolságból is telepíthetó, fémtartalmú szárazföldi aknákat állítanak elő, amelyeket nagy értékű érzékelőkkel és önmegsemmisítő mechanizmussal látnak el. Egyaránt felhasználhatók repülőgépek, páncélozott járművek, valamint emberek ellen. Az önmegsemmisítő mechanizmusok meghibásodási aránya 5-20%. Egy, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által 1996 márciusában nyilvánosságra hozott tanulmány a szárazföldi aknákat katonailag hasznavehetetlennek minősítette, mert telepítésük a fegyveres konfliktusok kimenetelét csak kevéssé befolyásolja, és akadályozza a saját katonákat. Alig van arra lehetőség, hogy katonai összecsapások idején az aknamezőket megbízhatóan jelöljék, hatékonyan elzárják, és pontos telepítési térképeket készítsenek.
hatás: ENSZ-adatok szerint évente mintegy 30 ezer embert ölnek vagy sebesítenek meg felrobbant szárazföldi aknák. Az áldozatok 90%-a polgári személy. Különösen súlyosan érintettek az ún. harmadik világ polgárháborús területei. A 90-es évek közepéig 64 országban összesen 80-110 millió szárazföldi aknát telepítettek. Ez a szám évente mintegy 2 millióval növekszik (az évente gyártott aknák száma: 5-10 mililó). 1995-ben 46 ország gyártott szárazföldi aknákat. A nagy kiterjedésű elaknásítás gyakran a mezőgazdaságot is befolyásolja. Évente csupán 100 ezer aknát szednek fel. (Az aknamentesítés költsége darabonként 300–1000 dollár). Az összes szárazföldi akna kétharmada európai eredetű volt.
támadó helikopter: az ellenség páncélozott harc- és szállítójárműveinek megsemmisítésére, a saját csapatok harctevékenységének támogatására szolgáló, erős fegyverzettel felszerelt, sajátos katonai helikopter. Fedélzeti fegyverei között megtalálhatók a csöves sorozatlövő fegyverek – géppuskák, gépágyúk, az irányított páncéltörő rakéták, a földi célok elleni irányított és nem irányított rakéták, továbbá a légibombák is. Egy részük külön a sajátos harcfeladatra kialakított, részlegesen (pilótafülke, hajtómű, tüzelőanyag-tartály) páncélvédelemmel ellátott kosntrukció, többségük azonban más katonai feladatra szolgáló vagy polgári rendeltetésű helikoptertípus átalakított változata.
távirányítás: rakéták s más fegyverek (pl. légibombák, torpedók) nagy pontosságú célba vezetésének módszere. A rakéta repülés közbeni irányítására szolgáló parancsjeleket a tőle kisebb-nagyobb távolságra lévő indítóbázisról (hordozó repülőről, harcjárműről, indítóállványról) kapja. A parancsjelek továbbításának módja szerint megkülönböztetnek vezetékes és vezeték nélküli (rádiós) távirányítási módszereket. A vezetékes távirányítást napjainkban már csak páncéltörő rakéták célra vezetésére használják.
többfeladatú harci repülőgép: a szárazföldi csapatok harcának támogatására, vadászbombázó feladatokra, légvédelmi elfogó-vadászrepülőgépként, illetve hadszíntér-felderítésre egyaránt alkalmas, rendszerint 10–20 tonna felszállótömegű, hang feletti sebességgel is repülni képes, széles körű fedélzeti fegyverrel és berendezésekkel felszerelhető konstrukció. A harcfeladat jellegét kizárólag a hordozott fegyver- (illetve felszerelés-) készlet határozza meg.
vadász-bombázó repülőgép: a szárazföldi hadseregek harcát a fedélzeti fegyverekből való tüzeléssel, illetve légibombák ledobásával támogató harci repülőgép, legfontosabb sajátossága, hogy a földfelszín felett alacsonyan, kis sebességgel repülve, manőverezve kell harcfeladatát végrehajtani. Többnyire csak hang alatti (szubszonikus) sebességűek, rendkívül nagy tűzerejű fedélzeti fegyverekkel: csöves sorozatlövő eszközökkel (géppuska, gépágyú), továbbá irányított és nem irányított földi célok elleni rakétákkal, valamint légibombákkal vannak felszerelve.
vadászrepülőgép, elfogó vadász: felfegyverzett katonairepülőgép-típus, a légvédelem eszköze. Rendszerint egy- vagy kétszemélyes hang feletti (szuperszonikus) sebességű, egy vagy két hajtóműves, viszonylag nem nagy méretű és tömegű harci repülőgép. Felszállótömegük általában 10–25 tonna, a szuperszonikus vadászrepülőgépek legnagyobb repülési sebessége a hangsebesség kétszeresét is meghaladja. Fedélzeti fegyverzetükhöz csöves (többcsövű) sorozatlövő tűzfegyverek, géppuskák, gépágyúk, nem irányított és irányított légharcrakéták tartoznak. Az elfogó vadászrepülőgépek feladata az adott légvédelmi rendszerben: az ellenséges légi célok felderítése és megsemmisítése; együttműködés a légvédelmi csöves és rakétatüzérséggel.
vegyi fegyverek korlátozása: 1997. április 29-én lépett hatályba a vegyi fegyverek gyártásának, felhalmozásának, használatának teljes tilalmát kimondó nemzetközi egyezmény, amelyet 1993. január 13-án bocsátottak aláírásra. Több mint százhetven ország szentesítette a megállapodást, de az aláíróknak kevesebb mint a fele ratifikálta. A szerződés érvénybe lépéséhez elegendő volt 65 ratifikálás. Tavaly októberben Magyarország adta át 65. államként a ratifikációs okmányokat Washingtonban. Az Egyesült Államok 75.-ként ratifikálta az egyezményt, Kína a hatályba lépést előtti napon tette közzé, hogy 78.-ként csatlakozott.
Kr. e. 428 – Kénporfüst alkalmazása harcban
XV. század – Leonardo da Vinci arzéngőzök fúvatását javasolja
1870–71 – A porosz–francia háborúban egy német gyógyszerész venatrinporral töltött lövedékkel próbál tüsszentési rohamot kiváltani az ellenség soraiban
1899, 1907 – Hágai konferenciák tiltják mérgek és mérgezett fegyverek háborús alkalmazását
1915. ápr. 22. – A németek gázt veetnek be a második ypern/ypres-i csatában
1918. febr. 25. – Foszgéntámadás éri az amerikai csapatokat, erre vegyi harcanyaggal válaszolnak
1919 – A versailles-i békeszerződésben szerepel a fojtó- és mérges gázok tilalma
1925. jún. 17. – Genfi jegyzőkönyv a mérges gázok és a bakteriológiai hadviselési módszerek tilalmáról
1935–36 – Az olaszok yperitet és foszgént alkalmaznak Abesszíniában
1937 – A japánok yperitet, lewisitet vetnek be Kínában
1938 – Dr. Schrader német kutató felfedzi a tabun nevű idegmérget, ezt 1938-ban szarinná fejleszti tovább
1944 – Heidelbergben kifejlesztik a szománt
1966 – Az ENSZ-közgyűlés Magyarország javaslatára nemzetközi bűntettnek minősíti a vegyi és baktériumfegyver alkalmazását
1980–85 – Tabunt alkalmaznak az iraki–iráni háborúban
1989. jan. 7–11. – Nemzetközi értekezlet Párizsban 149 állam részvételével a vegyi fegyverekről
1990. jún. 1. – Amerikai–szovjet egyezmény a vegyi fegyverek megsemmisítéséről és gyártásának beszüntetéséről
1992. nov. 30. – Az ENSZ jóváhagyja a vegyifegyver-tilalmi egyezményt
1993. jan. 13. – Aláírás Párizsban
1996. okt. 31. – Magyarország a 65. ratifikáló ország
1997. ápr. 29. – Hatályba lép az egyezmény
