A PfP hadgyakorlatok
A PfP hadgyakorlatok
A magyar katonai vezetés a békepartnerség első évében – főként anyagi okokból – nem élt a közös hadgyakorlatokon való részvétel lehetőségével, de valójában még nem is mérte fel igazán, milyen haszonnal és előnyökkel jár a részvétel, azt, hogy enélkül aligha teremtődnek meg a későbbi csatlakozás feltételei. Később is elsősorban az úgynevezett törzsvezetési gyakorlatokra koncentrált, amelyek nem igényeltek jelentősebb csapatmozgásokat, s így költségvonzatuk alacsonyabb volt, ugyanakkor alkalmasnak látszottak a közös tervezés, vezetés, híradás gyakorlására, lényegében a „kiképzők kiképzését” jelentették. Pedig egyértelműnek tűnt: leginkább a közös hadgyakorlatok teszik lehetővé a NATO-eljárások és esközök megismerését, szoktatják hozzá a tiszteket a többnemzetiségű törzsekben és parancsnokságokon folyó munkához. 1995-ben magyarok részt vettek többek között a külföldön rendezett Cooperative Nugget (Egyesült Államok), Determination (Románia), Challange (Csehország) és Dragon (Olaszország) gyakorlatokon, Magyarországon pedig megrendezték a Cooperative Light többnemzetiségű, dandárszintű NATO/PfP parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot és a Combined Rescue magyar-amerikai előkészítő gyakorlatot egy későbbi nagyobb kutató-mentő gyakorlatra. Ezen kívül a Magyar Honvédség néhány fős tiszti csoporttal, illetve megfigyelőkkel képviseltette magát a Central Eclectic, a Cooperative Bright Eye, Aura 95 és PCM 95 gyakorlatokon.
Mindezek közül jelentőségében a Cooperative Light 95 törzsvezetési gyakorlat emelkedett ki. Ezen Magyarország mellett az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Észtország, Finnország, Románia és Lengyelország PfP-re kijelölt erőinek törzsei vettek részt, és az első ilyen szintű gyakorlat volt Magyarországon. A gyakorolt feladat békefenntartó tevékenységek megszervezése és végrehajtása volt többnemzetiségű dandár kötelékében, közös ENSZ-parancsnokság vezetésével.
1996-ban Magyarország már 17 PfP-gyakorlaton vett részt, többnyire mindössze néhány fővel vagy kisebb létszámmal. A legfontosabbak a Compact Guard, Cooperative Best Effort, Lantern, Dragon, Adventure, Express és Osprey voltak, mindegyiken békefenntartó, humanitárius és kutató-mentő küldetéseket gyakoroltak, valamint a júliusban Magyarországon megrendezett Cooperative Chance, amelynek tárgya többnemzetiségű repülőparancsnokság felállítása volt kutató-mentő és humanitárius feladatok gyakoroltatására. Ezen a nagyszabású légierő gyakorlaton 11 PfP-ország és 9 NATO-ország vett részt, összesen több mint ezer fővel, helikopterek és szállítógépek tucatjaival. A gyakorlatot csak minimális tanulmányozási időszak előzte meg. A forgatókönyv szerint a természeti katasztrófák elhárításába bevonható repülőeszközök tevékenységének irányítására egy NATO-vezetés alatt álló, de a PfP-országok tisztjeit is magába foglaló, többnemzetiségű repülőparancsnokságot állítottak fel. A gyakorlat a kisebb-nagyobb zökkenők ellenére – például a repülési tervek nem jutottak el időben mindenüvé, ahová kellett volna – végül igen alkalmasnak bizonyult a katonai döntéshozatal pontosítására és finomítására, és mindeddig a legnagyobb szabású NATO-rendezvény volt, amit Magyarországon valaha rendeztek. Az egyik irányító – társigazgató – szerepét magyar tábornok, Urbán Lajos vezérőrnagy töltötte be rajta.
A külföldön megrendezett gyakorlatok közüla Compact Guard és a Cooperative Guard 96 parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatok fontos szerepet játszottak a NATO új hadászati koncepciójának, a Többnemzetiségű Összhaderőnemi Harci Kötelékek (CJTF) elvének megismertetésében és az ilyen irányú jártasságok kialakításában.
A Németországban megrendezett Cooperative Lantern 96 törzsvezetési gyakorlaton a 25. önálló gépesített dandár 25 tisztje képviselte a Magyar Honvédséget, békebiztosító feladatok tervezését és végrehajtását gyakorolva. A humanitárius segítségnyújtás témában Szlovákiában megtartott Cooperative Dragon 96 gyakorlaton 10 fő vett részt, az Egyesült Államokban rendezett Cooperative Osprey 96-on pedig a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola 47 végzős hallgatója.
1997-re összesen 19 PfP-gyakorlat szerepelt a tervekben. A jelentősebbek az alábbiak:
Cooperative Key 97: légierő törzsvezetési gyakorlat, ezen belül a légi szállítás, segélyek célba juttatása, tiltott repülési zóna felügyelete és ellenőrzése. A gyakorlat helye Szlovákia, a magyar részvétel költsége 15 millió forint.
Cooperative Zenith 97: a légierő egységeit érintő gyakorlat, amely a felderítő- és vadászgépek pilótáinak technikai és gyakorlati ismereteit mélyítette el. Hely: Egyesült Államok, költség: 600 ezer forint.
Dragon Esperia: speciális terepkiképzési gyakorlat, ahol a résztvevő csapatok bonyolult területen végrehajtandó békefenntartó feladatokat oldottak meg. Magyarország csak megfigyelőket küldött. Hely: Olaszország, költség: 1 millió forint.
Cooperative Best Effort 97: speciális terepkiképzési gyakorlat, gyalogsági és harcászati találkozó a békefenntartási jártasságok alaposabb elmélyítésére. Hely: Lettország és Hollandia, költség: 5 millió forint.
Cooperative Chance 97: légiparancsnokság teendőinek a gyakorlása az előző évek tapasztalatai alapján. Hely: Németország és Litvánia, költség: 5 millió forint.
Cooperative Determination 97: törzsvezetési gyakorlat parancsnokságok felállítására és békebiztosító műveletek elvégzésére többnemzetiségű dandár szintjén. Hely: Románia, költség: 5 millió forint.
Az egyetlen Magyarországon rendezett NATO-hadgyakorlat az idén az amerkai-magyar törzsvezetési gyakorlat volt logisztikai eljárások megismertetése céljával a magyar tisztek körében. Ezt novemberben rendezték, 10 millió forintos költséggel.
A közös hadgyakorlatok fő érdekessége és általánosan megvonható tanulsága az, hogy korábban eltérő elvek alapján működő, két teljesen eltérő katonai kultúra képviselői találkoztak rajtuk először, s dolgoztak közös feladatok megoldásán – eredménnyel. Igaz, ezek a gyakorlatok nem a katonai tevékenység fő területére, a védelmi vagy támadó hadműveletekre irányultak, hanem korlátozott keretekre szorítkoztak csupán: békefenntartás, kutató-mentő akciók és hasonlók. De ezeknél is szükség volt kellő együttműködési képességre, arra, hogy egyáltalán szót értsenek egymással a résztvevők, s ezen keresztül mód nyílt egymás módszereinek, eszközeinek, gondolkodásmódjának összevetésére és megismerésére. Kiderült: a két katonai rendszerben mások a harceljárások, mások a személyi viszonyok, s legfőképpen más, hogy a NATO-ban – amerikai mintára – az önálló cselekvés, kezdeményező készség, döntésképesség a jellemző a tisztekre, míg a porosz-szovjet katonai iskolát kijárt, abban a rendszerben több évtizedig szolgált tisztek inkább a végrehajtásra képesek, sokkal kisebb önálló döntési lehetőséggel. Egy találó megfogalmazás szerint a volt VSZ-tiszteket és katonákat parancsvégrehajtásra, míg a NATO-tiszteket és feladatvégrehajtásra „idomították”, képezték ki. A NATO-hadseregekben általában tiszthelyettesek végzik ugyanazt, mint a volt VSZ-hadseregekben a tisztek. Ez a két kultúra nemigen békíthető össze, és a magyar haderőknél felmérhették: ha Magyarország csatlakozni akar, el kell fogadniuk az új szemléletet, gyakorlatot és szabályokat, át kell térniük egy sokkal rugalmasabb, gyorsabb és önállóbb tevékenységre. Ugyanakkor a NATO-haderők is tapasztalhattak újdonságokat a közös gyakorlatokon a volt ellenfelektől. (Példaként említhet, hogy a tengeralattjáró-balesetek mentési munkáinál az oroszok elég sok újat tudtak mutatni amerikai kollégáiknak.) Másrészt a magyar honvédség azzal is szembesülhetett, hogy eszközei – nemcsak a fegyverek, hanem a híradóeszközök, logisztikai eszközök, számítógépek stb. – igencsak elavultak és alkalmatlanok korszerű feladatokra. Világossá vált: az eddiginél jóval többet kell a honvédelem fejlesztésére fordítani, a hazai össztermék 1,4 százalékára rúgó korábbi évi ráfordítás helyett el kellene érni néhány éven belül a NATO-országok átlagát, ami 2 – 2,2 százalék.
