Agglomerációk, agglomerálódó térségek
Agglomerációk, agglomerálódó térségek
A területi koncentrációnak nem minden legalább 5 települést hordozó térsége tekinthető agglomerációnak vagy agglomerálódó térségnek. A nagyobb és funkcionálisan gazdagabb települések önmagukban, szomszédaikkal való intenzív és sokirányú kapcsolat nélkül hordozói a területi koncentrációnak. Ezért a területi koncentrációt hordozó települések halmazaiból ki kellett választani az agglomerációkat, agglomerálódó térségeket. Ezzel párhuzamosan került sor az egymással határos, de nem összefüggő vagy egymást átfedő térségek szétválasztására. Az agglomerációk, agglomerálódó térségek lehatárolása – új helyszíni vizsgálatok lehetőségei hiányában – a témával foglalkozó szakemberek helyismerete alapján történt.
1970-ben 28 agglomeráció, illetve agglomerálódó térség volt az országban összesen 380 településsel, 1980-ban 30, amelyek 408 települést tartalmaznak. 1990-re az agglomerációk-agglomerálódó térségek száma 37-re, településeik száma 689-re nőtt. Az ezen térségeken kívüli területi koncentrációt hordozó (legalább 5 tényezőben átlag feletti) települések száma tartósan 230-240.
A legfontosabb területi jellemzők és azok változásai a következőkben foglalhatók össze:
– A budapesti agglomeráció legalább kétszerese a hivatalosan lehatárolt 43 településnek. Észak felé átfedésben van a Duna-kanyar üdülőterületével, mivel Szentendre, illetőleg Vác még a budapesti agglomeráció része, a tőlük északra fekvő települések azonban velük alkotnak agglomerálódó térséget. Hasonló a helyzet kelet felé is, ahol Gödöllő még része a fővárosi agglomerációnak, saját agglomerációs körzete pedig Hatvanig terjed.
– 1970-re már kialakult egy agglomerálódó térség a Velencei-tó déli partján, Székesfehérvár körül azonban még nem. 1980-ra a Velencei-tó térsége Székesfehérvárral és szomszédos településeivel bővült, 1990-re pedig különvált egymástól a Velencei-tó körüli és a székesfehérvári agglomerálódó térség.
– 1980-ra egyesült Tatabánya–Tata agglomerációja Oroszlány térségével, 1990-re pedig Veszprém–Várpalota környéke Ajka térségével, és egybefüggő agglomerálódó térséggé vált a hatvani és a salgótarjáni térség.
– 1980-ra jött létre agglomerálódónak tekinthető településcsoport Mosonmagyaróvár és Villány környékén, valamint Szombathely és Kőszeg között.
– 1990-re Dunaújváros, Sárvár, Gutorfölde, Dombóvár, Szekszárd, Mezőkövesd, Encs és Sátoraljaújhely–Sárospatak környékén bontakozott ki az agglomerálódás folyamata.
– Az Alföldön – Szabolcs megyét kivéve – csak Szolnok és Békéscsaba környékén tekinthető agglomerálódónak a területi koncentrációt hordozó települések halmaza, máshol puszta egymásmellettiségről van szó. Valóságos volt az agglomerálódás Szeged körül is, de az agglomeráció legtöbb települése Szegeddel közigazgatási összevonásra került.
