A Balaton jövője
A Balaton jövője
A főbb balatoni problémákat körülbelül ötvenmilliárdból lehet megoldani. Ezt elosztottan tíz évre, ami évi ötmilliárd forintot jelent. Minden évre készítünk egy ilyen keretösszegre kiterjedő tervet, amelyet egyeztetünk a tárcákkal, önkormányzatokkal és az illetékes szakemberekkel. Olyan jellegű beruházásokat tervezünk, amelyek az épített környezetet turisztikai szempontból is vonzóvá teszik. Ez nemcsak a Balaton-partra, hanem a Balaton-part 5–20 km-es vonzáskörzetére is kiterjed. Támogatni kívánjuk a nagyon szépen fejlődésnek induló ökoturizmust, a falusi turizmust. A Balaton-felvidékre és a somogyi parttól távolabbi településekre is évek óta visszajárnak a holland és német vendégek, akik szeretik a parasztházat és az ottani tevékenységet. Szervezeti szempontból nagyon fontos, hogy a Balatonnal foglalkozó államtitkári hivatalnál három kormányfő-tanácsadó van. Az egyik a jogi-közgazdasági, a másik a műszaki, a harmadik a tudományos és a technológiai munkákat kormányozza. Én társelnöke vagyok a Balatoni Regionális Tanácsnak, amelyet – infrastruktúrájában és feladatában megújulva – a turizmus és a Balatonnal kapcsolatos gondok közvetlen megoldását szolgáló, operatív szervezetként kívánok használni.
Konkrét terveink a következők: az első három–öt évben elérni a teljes – 80-85 százalékos – csatornázottságot és a foszfátmentesítést, beleértve a kis-balatoni tározó befejezését is. Ezekben az időszakokban már olyan beruházások is megindulnak, mint a Keszthelyi-öbölnél a hajómóló bontása. A móló 8–15 méteres szakaszon cölöpökön fog állni, így az öböl nem lesz elzárva a Balatontól. Néhány településen kibontjuk a betonteknőt, és helyreállítjuk a fövenyes partot. Szerepel a programban az is, hogy a balatoni halászatnál a Balatoni Halászati Vállalat környezetbarát módon rendben tartja a tó halállományát. Folytatódik az angolnának és más tájidegen halaknak, például a busáknak a lehalászása. Visszatelepítjük az őshonos nyurgapontyot, szaporítjuk a csukákat és a fogassüllőket. A turizmus elősegítése érdekében a jövő évben már százmillió forintot költünk a környezetbarát vitorláskikötők rekonstruálására. A szúnyogirtás döntően már csak biológiai módszerrel fog történni. Központi büdzséből megoldjuk a viharjelző szolgálat működtetését is. Megkezdődik a Káli-medence teljes rekonstrukciója, megindul Balatonszemes környékén egy csatornázási rendszer építése, és a Zánka és Balatonfüred közötti – a körcsatornából kimaradt – települések csatornázása. Fontolgatjuk, hogy nem vezetünk el minden szennyvizet tisztítatlanul, hanem a helyi közösségek társulásával, esetleg konténeres, modern szennyvíztisztítási módszerrel tisztítjuk meg a vizet, amit akár vissza is lehet nyomni a Balatonba. Amikor húsz éve a körcsatornázási program megindult, egyszerűen nem voltak ilyen modern biotechnológiai eljáráson alapuló üzemek. Szorgalmazni fogom a környezetbarát mezőgazdasági termelést, amellyel elérhető, hogy a somogyi és a balaton-felvidéki borokat bioborként hozzák forgalomba. Az elhagyott legelőket és sásosokat – ahonnan rengeteg szerves anyag visszarohad a Balatonba – legeltetni kívánom az őshonos és az Európai Közösség piacain nagyon jól hasznosítható speciális állatfajokkal, amelyek számunkra nem is olyan speciálisak (például a magyar szürke marha). Korlátlan fölvételű piac van a márványos húsokra. Szorgalmazni fogom a kaposváriak által kifejlesztett pecsenyecsikó-program megvalósítását, tehát a rideg körülmények között tartott ló húsának termelésére is rá lehet állni. Kezdeményezni fogom továbbá az olyan aprómarhák tenyésztését is, amelyek turisztikai és gazdaságossági szempontból is kitűnőek. Van egy példa: Veszprémtől nem messze van egy fogadó, ahol már ilyen környezet várja a vendégeket. Az illető gazda ehhez hasonló pecsenyeház-hálózat kialakítását is tervezi. Ezek nagyjából a terveim, a strukturális, stratégiai szempontok.
A pénzügyi programot tíz évre tervezzük. Természetesen várom a külföldi befektetőket, és bízom benne, hogy jönnek is. Már a japán, sőt a finn nagykövet is megkeresett, hogy biztosítsuk a befektetések előfeltételeit. Amennyivel hamarabb jön össze az ötvenmilliárdot kitevő összeg, annyival gyorsabban valósulnak meg a programok. Optimális esetben akár öt év alatt is el tudjuk érni céljainkat. Öt-tíz éven belül el kell jutni odáig, hogy a Balatonra fordítandó összegek jól megalapozott törvények, rendelkezések révén visszaforgatódnak abból, amit a Balatonnál az idegenforgalom megtermelt. Ez egy ördögi kör. Jelenleg még nincs is Balatonra vonatkozó törvény, nincs olyan szabályozórendszer, amivel pontosan fel tudnánk mérni, hogy milyen összeg folyik be az idegenforgalmon keresztül a Balaton régiójából. Ezt jelenleg nem tudjuk ellenőrizni, nem tudjuk pontosan meghatározni. Egyelőre tehát nem javasolhatom, hogy egy meghatározott százalékot fordítsunk vissza. Most dolgozunk egy olyan törvényen, rendelkezéstervezeten, amivel kétségtelenül, kézzelfoghatóan meg lehet határozni, hogy mennyi a Balatonból származó jövedelem. A szakemberek nyolcvan-százmillióra teszik az évi idegenforgalmi bevételt a Balaton környékén. Ebből 3-6 milliárd forintot kell visszafizetni. Ha megtörténnek a jogi szabályozások, akkor 5-10 év múlva önfenntartó lesz a Balaton, aminek fedezete a magánjövedelmekből is fog származni. Például a közcsatornák főgerincvezetékét állami költségből építjük, de az önkormányzatok építik az utcák szintjén, a lakosságnak pedig körülbelül 20-–60 ezer forintos bekötési díjjal kell hozzájárulnia a csatornázáshoz. Ez nem fog akadályt jelenteni. Ha a lakosság látja, hogy az állam is részt vállal, akkor hitelesebb lesz a tevékenységünk, még akkor is, ha adózásra és környezetvédelmi célú, egyéb beruházásokra ösztökéljük őket.
A fejlődés útjain az ember a hagyományos útról letér, és valami újat vezet be, újat alkalmaz. Jelenleg nem tudom megmondani, hogy ez milyen jogi formulának a kidolgozása révén valósul meg.
Rendkívül nagy az ellenállás a Balaton-törvénnyel szemben. Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy ez külön kezelt térség legyen-e. Ugyanilyen nagy volt az ellenállás a Balatonért egy személyben felelős államtitkári poszt létrehozása ügyében is. Fokozatosan kikínlódjuk a működési feltételeket.
Én hiszem, hogy egy–három éven belül a Balatonra vonatkozó speciális rendeletek, illetve törvények megszületnek. ha ez a projekt több minisztériumot, megyét, önkormányzatot összehangol és sikeres lesz, akkor a módszert alkalmazhatjuk más régiókban is. Olyan példát kívánunk felmutatni, amely alapján számos országos régióban három–tíz év alatt meg lehet a problémákat oldani. (Gondolok itt a Duna–Tisza köze elsivatagosodására, a Tiszának, a Tiszahátnak, a holtágaknak a gondjaira.) Az a célunk, hogy precedens értékű munkát végezzünk.
A Balaton-programmal be akarom bizonyítani, hogy a környezetvédelem és a biogazdálkodás együtteséből profitot lehet kihozni, olyat, ami vetekszik az olajszőkítésből származó jövedelemmel. Két példát mondok erre: Tapolcán jövőre már üzembe akarjuk helyezni azt a biohumuszt előállító üzemet, amely a szennyvizek iszapjából egy speciális biotechnológiai eljárással olyan tápanyag-visszaforgatásra használható anyagot állít elő, amely 90 százalékosan ki fogja váltani a műtrágyaforgalmat. Szerencsésnek mondható, hogy a gazdasági és a tulajdonviszonyok bizonytalansága miatt visszaesett Magyarországon a műtrágya-fölhasználás. Megpróbálunk egy olyan üzemet működtetni, amely az egész országot ellátja ezzel az anyaggal. Pét környékén felépítjük azt az üzemet, amelyik a biológiai szúnyogirtáshoz szükséges biológiailag aktív anyagot fogja termelni. Nagy szellemi értéket tartalmazó, nagy értékű termékek ezek. A biotechnológiai és a környezetvédelmi ipar akkora fölfutás előtt áll, mint a mikroelektronika húsz évvel ezelőtt, és ebben Magyarország versenyképes. Megvan a szürkeállomány, csak néhány tíz- vagy százmilliós beruházás kell hozzá. Ezek megvalósítása is fő célunk.
Interjú Nemcsók Jánossal,
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával
(Falu, város, régió 1995 nyara)
a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával
(Falu, város, régió 1995 nyara)
