Területrendezés
Területrendezés
A területrendezés és területfejlesztés, mint egymással összefüggő, egymásra épülő tevékenység az ország és egyes térségeinek távlati, összehangolt társadalmi, gazdasági, környezeti fejlődését szolgálja.
A területfejlesztés feladata a távlati fejlesztési irányok, célok meghatározása, majd ezt követően a megvalósítást célzó rövid távú programok kidolgozása és a célok érvényesítése érdekében a térségi fejlesztési erők, eszközök mozgósítása.
A területrendezés az országra és egyes térségeire kiterjedően – az eltérő műszaki, ökológiai adottságok ismeretében – a távlati térszerkezeti, területfelhasználási rendet és a területek folyamatos használatának szabályozását határozza meg.
Mindez csak tudatos, országos szinten összehangolt tervezési rendszerrel biztosítható, melynek két szintje van, a területi tervezés és a településtervezés, melyen belül megkülönböztethető a fejlesztési és a rendezési típusú tervezés.
A települési szintű elhatározásokat figyelembe veszi a regionális szintű tervezés, ugyanakkor a térségi elhatározásokat az egyes települések távlati terveibe be kell tudni illeszteni.
A területi tervezési rendszer hierarchikus felépítése nem állami irányítást jelent, hanem az állam által garantált térségi együttműködés, koordináció intézményesítését.
A területrendezés az ország vagy a helyi közösségek távlati érdekében beavatkozik a területhez kötődő tulajdonosi jogokba, helyenként szigorú korlátozásokat, tiltásokat alkalmaz a környezet minőségének megőrzése, illetve távlati beruházások helyének fenntartása érdekében, ezért a rendezés hatósági jellegű feladat, melynek ellátását törvényileg szabályozott, közcélú tervezési tevékenység és szigorú jogszabályi előírásrend biztosítja. A területrendezési terveket a közigazgatási rendszer felépítését követve a parlament, a megyei közgyűlés vagy a települési önkormányzat hagyja jóvá jogi hatályú rendelkezéssel.
A területrendezés törvényi alapját Magyarországon először az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény teremtette meg, majd ezt váltotta fel az 1996-ban hatályba lépett XXI. sz. törvény a területfejlesztésről és területrendezésről.
A magyarországi regionális tervezés az 1950-es évek végén indult be.
Az 1950 és 1990 közötti időszakról általánosságban megállapítható, hogy Magyarországon a regionális tervezés európai mércével mérve is magas szakmai színvonalon folyt, melyet néhány kiemelkedő terv is igazol. Az első szakszerűen kidolgozott regionális terv 1957-ben a ‘Balaton üdülőkörzet regionális rendezési terv” volt, melynek nemzetközi elismerését jelzi az egyik legtekintélyesebb szakmai díj, az Abercrombie díj. Ugyancsak figyelemre méltó terv volt a budapesti agglomeráció területrendezési terve, mely módszertani szempontból számított úttörő jellegű alkotásnak. Más kérdés, hogy e tervekben foglalt elhatározások az akkori politikai-gazdasági-társadalmi célrendszert képviselték és ma már módszertanilag más elveket tartunk helyesnek.
A rendszerváltozást követően a korábbi jogszabályok elavulása, a tervező, kutató intézetek szétesése, az új politikai-gazdasági rendhez illeszkedő tervezési módszerek hiánya, továbbá az önkormányzati demokrácia és a nagytérségi tervezés között feszülő elvi ellentét egyaránt a regionális tervezés megtorpanásához vezetett.
1990 és 1994 között a kormányzati munka az elmaradott, illetve válságtérségekre és a hátrányos helyzetű megyékre vonatkozó területfejlesztési koncepciók készítésére irányult (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén megyék, Pécs-Komló térsége).
Viszonylag egyenletesen, de anyagi lehetőség hiányában igen lassú ütemben folyt a kiemelkedő természeti értékekkel rendelkező tájak regionális és tájrendezési terveinek előkészítése (Szigetköz, Alföld, Balaton, a Tisza tó, a Tisza és Körösök vidéke, Mátra-Bükk tájvédelmi és fejlesztési koncepció, Zemplén, Fertő-Hanság, Hortobágy).
1994-96 közötti tevékenységünk két fő területre koncentrálódott. Elméleti, kutatási munkákkal készültünk fel a regionális tervezés törvényi szintű megalapozására. Szakmai rendezvények, fórumok egész sora került megrendezésre a megváltozott társadalmi-gazdasági-politikai helyzethez igazodó szakmai irányelvek tisztázása céljából.
Eközben folyamatosan készültek azok a regionális elemző munkák, helyzetfeltáró vizsgálatok, melyek az ország különböző régióiban a jövő fejlesztési stratégiáinak megalapozását szolgálták. Ezek közül legfontosabbak voltak a Központi régióra, a Dél-Dunántúlra, majd az Észak-Dunántúlra készített fejlesztési stratégiák, területrendezési koncepciók. E terveknek azonban nem volt igazi címzettje. A regionális intézményrendszer hiánya, illetve a döntési hatáskörök tisztázatlansága miatt a tervezés lényegében a térségi viszonyok feltárására szorítkozott. Csak a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény hatályba lépését követően kezdődhetett a tudatos, következetes területi tervezési tevékenység. A korábban készült nagytérségi elemzések viszont igen jó alapul szolgáltak arra, hogy a megyék, kistérségek a térségi összefüggések ismeretében tudják saját fejlesztési elképzeléseiket megfogalmazni, összekapcsolni.
Folytatódtak az ország kiemelt üdülőterületeinek, természet- és tájvédelmi területeinek térségére (Kiskunsági Nemzeti Park, Zempléni Tájvédelmi Körzet és Bükki Nemzeti Park, a Fertő-Hanság térsége). A területrendezési tervezési munkák a Balaton térségére beindult a korábban jóváhagyott regionális terv felülvizsgálata.
E tervek készítését külön kormányhatározatok rendelték el, azonban folyamatosan gondot jelentett a tervezés tartalmi követelményének, egyeztetési, jóváhagyási eljárásának tisztázatlansága, így e tervek készítését a törvény hatálybalépését követően az új szakmai irányelvekhez, eljárási rendekhez kellett igazítani, és ma már a törvény által megszabott területi tervrendszer részeként lehet e terveket befejezni.
A területi tervezés terén a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény új korszakot indított el. A törvény (és az annak alapján készülő jogszabályok) az Európai Unió regionális politikájára is tekintettel rögzítette a területi tervezés rendszerét, új irányelveit, melyek közül az alábbiak emelendők ki:
– A területfejlesztési koncepciót és programot széles körű társadalmi részvétellel kell kidolgozni és érvényesíteni, míg a területrendezési tervnek a térszerkezeti rendet, a területhasználat módját jogi hatállyal kell szabályozni, ugyanakkor mindkét tervnek egymásra tekintettel és a társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontok együttes érvényesítésével kell készülnie.
– A tervrendszer egyes elemeit úgy kell kidolgozni, hogy az országos tervek, a kiemelt térségek, a megyék és települések tervei az egyes szintek döntési jogkörének messzemenő tiszteletben tartásával készüljenek.
– A törvény rögzítette és az Alkotmánybíróság 3/1997. évi (I. 22.) AB határozata megerősítette, hogy a területi terveknek az ágazati, illetve országos és helyi fejlesztési törekvések szintézisét, összhangját kell biztosítani, egyre fokozottabb hangsúlyt helyezve az egyeztetési eljárásra. Az így jóváhagyott területi terveket viszont a további ágazati munkában, illetve a településtervezés során érvényesíteni kell, ezáltal biztosítva, hogy a területi tervek országosan összefüggő rendszert képezzenek.
– A törvény rendelkezett a területi információs rendszer létrehozásáról is, melynek nemcsak a területi adatok passzív nyilvántartása a feladata, hanem egyre inkább a területi folyamatok figyelemmel kísérése, és ez egyes szakhatóságok és területi szintek közötti folyamatos információcsere biztosítása.
A törvény által szabályozott területrendezési tervezési rendszer keretében kormányzati feladatként készül és a parlament által kerül jóváhagyásra az Országos Területrendezési Terv, valamint két nevesített, kiemelt térség: a Balaton és a budapesti agglomeráció területrendezési terve, de kormányzati feladatként készül jó néhány, természet- és tájvédelmi szempontból országos jelentőségű térség terve is, melyek legfontosabb elhatározásai az országos és a megyei területrendezési tervben kerülnek érvényesítésre.
A tervezési rendszer következő szintjeként a megyei önkormányzatok feladatait képezik az egyes megyék területrendezési terveinek elkészítése, melyeknek az országos szintű térszerkezeti elemek és területfelhasználati szabályozás tekintetében összhangban kell lenniük az Országos Területrendezési Tervvel, így csak ennek parlamenti jóváhagyása után kerülhetnek megyei szinten jóváhagyásra, illetve a településrendezési tervekben érvényesítésre.
Az Országos Területrendezési Terv kidolgozását 1996-ban indítottuk el. A tervezés az előre meghatározott ütemben folyik, és az ágazatokkal szoros együttműködésben 1998 tavaszán elkészül az ágazati koncepciók, követelmények szintézisét biztosító térszerkezeti javaslat és területhasználati szabályozási irányelv. A terv parlamenti jóváhagyását 1999-re várjuk.
Szendrőné Dr. Font Erzsébet
