Bükki Nemzeti Park
Bükki Nemzeti Park
A Bükk-hegységben létesült 1976-ban hazánk első hegyvidéki nemzeti parkja 39 000 ha többségében erdőterületen, amelyből 6000 ha fokozottan védett terület. A kiemelkedő táji, földtani, növénytani, zoológiai értékek mellett a hegység kultúrtörténeti értékekben is igen gazdag. Változatos és gazdag természeti adottságainak köszönhetően az ország egyik leglátogatottabb kirándulótérsége, téli síközpontja. A hegység területére benyúló két megyei jogú város (Miskolc, Eger) lakosságának kedvelt hétvégi kirándulóbázisa. A nyílt karsztfennsíkján beszivárgó vizek pedig a térség településeinek ivóvízellátását biztosítják.
A hegység adottságaiból adódóan nagyon sok érdek ütközik a térségben:
Az erdőgazdálkodás nyereségcentrikus „hozamgazdálkodása” a táj- és természetvédelem érdekek ütköznek. A turizmus a táji természeti értékekben gazdag térségekben koncentrálódik (Szalajka-völgy–Bánkút, Garadna-völgy, Lillafüred). A hegység területén szétszórtan száznál több turisztikai szálláshely található, amelyek környezetkímélő infrastruktúrával való ellátása lehetetlen. Nem volt szabályozva a hegység területén a gépjármű-közlekedés. Az autós turisták a legértékesebb és legérzékenyebb fennsíki területeket is felkereshették. Erdei kirándulóközpontok a hegység belső érzékeny területein találhatók. Hiányzik a hegység lábánál a kiépített kirándulóközpontok rendszere. Hiányzik a karsztvízvédelem egységes koncepciója. A források túlzott vízkivétele a patakok élővilágát veszélyeztetik. A hegységben található turisztikai létesítmények, csatornázatlan települések viszont a karsztvíz tisztaságát veszélyeztetik. Az ásványi nyersanyagokban gazdag hegységben több kőbánya üzemel a nemzeti park területén és közvetlen környezetében, amely természetvédelmi, tájképvédelmi és turisztikai szempontból is igen kedvezőtlen. A nemzeti parkot körülvevő települések az extenzív üdülőterületi, zártkerti fejlesztésekben látták a fejlődésük útját, ami egy-egy tájrészlet rendezetlen beépüléséhez, így a hegységi erdők, hegyaljai mezőgazdasági területek, szőlőskertek és települések harmonikus egységének felbomlásához vezetett.
Ezeknek a konfliktusoknak a feloldása lehet a terv célja, ami csak úgy érhető el, ha a nemzeti park rendeltetését – védetté nyilvánító határozatban megfogalmazottak szerint – végre komolyan vesszük.
A Bükki Nemzeti Park rendeltetése: a bükki középhegységi táj jellegzetes és változatos arculatának, kedvező természeti tulajdonságának, jelentős természeti értékeinek megőrzése és védelme, a táj kulturális értékeinek védelme, a tudományos kutatáshoz szükséges természeti feltételek biztosítása, a természetes környezet megőrzésével segítse elő a szabadidő kulturált felhasználását, a szabadban történő felüdülést és élményszerzést, szolgálja a természeti és kultúrtörténeti értékek megismerésére irányuló turizmust és idegenforgalmat, a környezetvédelmi mintaterületként szolgálja a természeti környezet védelmét.
A terv legfontosabb elhatározásai ezen alapelvekre épülnek:
A természeti értékek részletes és komplex felmérése alapján a nemzeti park és a fokozottan védett területek bővítése (részben megtörtént a terv szerint). A nemzeti park nemzetközi természetvédelmi előírásoknak megfelelő övezeti rendszerének és védőövezetének kialakítása. A nemzeti parkon belül a gépjármű-közlekedés szabályozása (a terv szerint megtörtént). A nemzeti park területén belül a kirándulóközpontoknak, turisztikai létesítményeknek csak minőségi fejlesztése lehetséges, szálláshelybővítés nem. A védett területek turisztikai tehermentesítése érdekében a terv a hegység lábánál a településekhez kapcsolódva erdei kirándulóközpontok kialakítását javasolja. Ez a táj- és természetvédelem mellett a települések fejlődését is szolgálja. Egységes karsztvízvédelmi terv kidolgozása szükséges a hegység teljes területére.
Az erdőgazdálkodást és vadgazdálkodást a természetvédelem érdekeinek kell alárendelni.
A nemzeti park körül tervezett védőövezetben, amely egyben tájképvédelmi övezet, új zártkert jellegű területek kialakítása nem célszerű. A települések rendezési terveit egységes irányelvek alapján a hagyományos tájhasználat védelmének alapelve alapján kell elkészíteni.
A nemzeti park és annak védőterületén új bányákat létesíteni nem szabad, a már működők fokozatos felszámolása szükséges.
A térség környezetvédelmi szempontból fokozottan érzékeny, ennek megfelelően a legszigorúbb levegővédelmi, zajvédelmi, vízvédelmi követelményeket határozta meg a terv.
A terv szerint létre kell hozni a térségi kommunális hulladéklerakó telepek rendszerét. Ki kell építeni a települések csatornahálózatát és a szennyvíztisztító telepeket. Meghatározóan fontos feladat ez a hegység területén levő települések esetében.
A felhagyott szeméttelepek, bányák tájrendezését fel kell gyorsítani.
A Bükk-hegységet – mint az ország egyik legjelentősebb télisportbázisát – fejleszteni kell, de a természeti táji értékek sérelme nélkül. Új télisportterületek azonban csak a nemzeti park területén kívül alakíthatók ki.
Fejleszteni szükséges a Bükk természetvédelmi és környezeti célú kutató- és oktatóbázisait annak érdekében, hogy a hegység a természetvédelmi és környezetvédelmi kutatás és oktatás, továbbá az ökoturizmus mintaterületévé válhasson.
Bükki Nemzeti Park és térsége
regionális tájrendezési terv
Megbízó: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium
terület- és településrendezési főosztály
Felelős tervező: Lázár Tibor
Szakági tervezők: Auer Jolán, Bíró Attila, Huszár Mária, Laky Ildikó
Szakértők: Dr. Fadgyas Kálmán, Halász Tibor, Varga Ferenc, Szitta Tamás, Ferenc József, Sóskúti György, Gádor Judit, Dr. Nováki Gyula, Sándorfi György, Dr. Zólyomi Bálint, Dr. Jakucs Pál, Dr. Varga Zoltán, Dr. Hevesi Attila
Tervezés ütemezése: Vizsgálat 1984, Program 1985, Terv 1992
