Sikeres régiók
Sikeres régiók
Régiók versenye. A régiók – a társadalom és a gazdaság térszerkezeti egységei – a történelem során mindig eltérő gazdasági színvonallal, településrendszerrel, lakosaik számára nyújtott különböző életfeltételekkel voltak jellemezhetőek. Mindig voltak fejlett és elmaradott régiók. E különbségek tényezői koronként változtak; hol a talajtermékenység, hol a bányakincsek jelenléte, hol a közlekedési kapcsolatok játszottak szerepet. Napjaink ipar-utáni gazdasági szerkezete és a gazdaság világméretűvé válása a régiók széles körét tette alkalmassá a gazdasági fejlődésre, a korábbi korszak telepítő tényezői – pl. a nagy tömegű munkaerő jelenléte, a helyi energiaforrások – zömmel érvényüket vesztették. Az egyes helyek jellemzőinek és minőségének már csekély különbségei is meghatározó jelentőségűek lehetnek a fejlesztési döntésekben. Ez általánossá tette a régiók versengését a fejlesztési forrásokért, s e versengés átlépi az országhatárokat.
A verseny mindig nyerteseket és veszteseket jelent: a nyertesek a sikeres régiók. A siker általánosan használt mérőszáma a régióban előállított bruttó hazai termék növekedése – ez fontos, de nem elégséges mutató. Végül is, az a sikeres régió, melyet lakói többsége sikeresnek érez – s ezt az érzést sokféle, s nemcsak gazdasági tényező összjátéka eredményezheti. A szakirodalom sokféle siker-felfogást ismer, melyek általános tanulsága, hogy a sikert elsősorban strukturális tényezők határozzák meg, s a siker csak több tényező egyidejű hatása esetén jelenik meg.
A siker tényezői. A siker tíz tényezőjét sorolom fel, melyek együttes jelenléte biztosítja a régió sikerét.
1. A gazdasági szerkezet változtatási képessége. A sikeres régió képes a világgazdasági változásokhoz alkalmazkodni, s gazdasági szerkezetében az emelkedő, értéknövelő, multiplikátor hatású ágazatokat túlsúlyban tartani. Hogy melyik az “emelkedő” ágazat?, az a helytől és időtől függ. A fejlett országokban a magasszintű üzleti, kulturális, kutatás-fejlesztési tevékenységek terjedése jelzi a sikert, hazánkban a fejlett technológiájú, jó piaci pozíciójú ipar letelepülése – akár Nyugat-Európából való áttelepülése – is.
2. A szolgáltatások között magas az értékhozzáadó ágazatok aránya. Az alapellátást biztosító szolgáltatások széles körének működése nélkülözhetetlen, de nem verseny-előny. A siker jele mindenekelőtt a magas szintű üzleti szolgáltatások – pénzintézetek, biztosítók, tanácsadó cégek – s magas szintű kulturális szolgáltatások – egyetemek, kutatás-fejlesztés, művészeti események – jelenléte. Ezek jellemzően nagyvárosi szerepkörök; a városhálózat fejlettsége jelentős regionális előny.
3. Jellemző a tudás-alapú termelés. Egyre több tanulmány bizonyítja, hogy az emberi tőke kiemelkedő szerepet játszik a nemzeti növekedési ráták különbségeinek magyarázatában. A jól képzett, kulturált munkaerő jelenléte nemcsak a tudásigényes gazdasági tevékenységen keresztül gyakorol hatást, hanem az ilyen munkaerő rugalmasan alkalmazkodik a változásokhoz, igényes a településkörnyezet, általában az élet minősége iránt, hatással van a régió egész társadalmi működésére.
Tudás-alapú termelés alatt nemcsak a csúcs-technológiát: az informatikát, a robottechnikát stb. kell érteni. Ezek az ágazatok roppant tőke-igényesek, s fejlesztésükre csak néhány transznacionális világcég képes. Inkább e technológiáknak a hagyományosabb feldolgozóipari ágazatokban való alkalmazásáról lehet szó – kevésbé fejlett régiók számára a szerény technológiai-igényű, az emberi szaktudásra támaszkodó, kiváló minőségű fogyasztási cikkek előállítás is sikert hozhat – gondoljunk csak a közép-olasz bútoriparra.
4. Erős az innovációs készség. A mai piac-vezérelt gazdaságban a termékek életciklusa eléggé rövid, a termék-innováció a siker fenntartásának előfeltétele. Termékinnováció kevés helyen jön létre, de befogadására a sikerre törő régióknak készen kell állnia.
Az innováció nemcsak új termékek vagy technológiák bevezetését jelenti. Általában a régió ama képessége ez, hogy a műszaki, gazdasági, intézményi, szabályozási, kulturális változásokat befogadja, azokra adaptációs stratégiákkal válaszoljon, a kívülről érkező innovációs hatásokat ne csak elszenvedje, hanem saját javára fordítsa. Egy régió innovációs környezetébe nemcsak a gazdaság teljesítménye és felszereltség tartoznak, hanem a helyi társadalom állapota, színvonala, hagyományos értékrendje, más régiókkal való együttműködési készsége, a regionális identitás ereje, a helyi gazdasági és politikai menedzsment színvonala stb.
5. A sikeres régióban döntések születnek. Fontos az önálló, döntési kompetenciával rendelkező gazdasági egységek jelenléte. Kisebb városokban, ahová nem települnek vállalati központok, szükség van helyben gyökerező kis- és középvállalatokra. A kiszolgáltatott területi gazdaságokat – melyekre vonatkozó döntések a régión kívülről születnek – a változások váratlanul érik, alkalmazkodó képességük is csekély. A gazdasági döntést hozó központok a profitból előnyösen részesülnek, alkalmazottjaik magasan kvalifikáltak s magas jövedelműek.
6. Erős és gyarapodó középosztály. Az új gazdasági szerkezet átalakítja a helyi társadalom összetételét. Összezsugorodik a szakmunkás réteg – a szaktudás jórészt beépül a technológiák számítógép-vezérlésébe. Feleslegessé válik a tanulatlan, csak fizikai erejét értékesítő munkaerő. A tudás-igényes gazdasági tevékenység ugyanakkor jelentős számú, felsőfokú végzettségű, átlagfeletti jövedelmű vállalkozót és alkalmazottat foglalkoztat. A növekvő, s remélhetően anyagilag is gyarapodó középosztály jelenléte a régió egész fejlődését serkenti. Olyan igényeket jelent fogyasztásban, a szabadidő eltöltésében, a lakásban, a környezet minőségében, amelyek hatására a kereskedelem, a kulturális élet, az épített környezet színvonala is emelkedik.
Ugyanakkor, a munkaerő-szükséglet változásával sokan válnak tartósan – esetenként végleg – munkanélkülivé. Paradox módon a sikeres régiókban a társadalmi polarizálódás, a társadalmi konfliktusok keletkezése is erőteljes.
7. Az értékes településkörnyezet. A képzett és kulturálódó középosztálynak jelentős a nem-anyagi értékek iránti igénye. A gazdaságilag sikeres város polgárai elvárják a városi terek esztétikus továbbépítését, színvonalas lakásokat, a változatos kulturális életet, jó iskolákat, közbiztonságot, stb. Ezért az igényes várospolitika, a színvonalas közszolgáltatások biztosítása, elsőrendű gazdaságfejlesztő tényező.
8. Sikeres konfliktuskezelés. A sikeres régió – nem gondtalan régió! Sőt, a siker maga számtalan új konfliktus forrása. Például a gazdaság bővülése, a városok terjeszkedése növeli a környezetterhelést; az úthálózat vagy a közművek fejlődése nem tart lépést az igények növekedésével. Mint már erre utaltunk, a sikert hozó gazdasági szerkezetváltás a képzetlen munkaerőt kiszorítja a foglalkoztatásból. A siker bevándorlókat vonz az elmaradott régiókból vagy elmaradott országokból, akiknek beilleszkedése nehéz lehet, s egy részük marginalizálódhat. Úgy tűnik, hogy a siker társadalmi árnyoldalai sehol sem kerülhetőek el – s ha ezt a helyi önkormányzatok nem tudják kezelni, a növekvő társadalmi feszültség a gazdasági sikereket is aláaknázhatja.
Hasonló feszültségforrás lehet, ha a siker csak néhány városban koncentrálódik, s az egyenlőtlenségek növekszenek a régión belül. Gyakori eset, hogy a sikeres városok szigetszerűen elkülönülnek régiójuk többi részétől.
9. Jelentős külső kapcsolatok. A gazdaság nemzetközivé válása alaposan megnövelte a régiók külső kapcsolatait. Ezek annyira jelentősek, hogy a régiók közötti verseny fő színtereit jelentik. A világgazdaságban keringő tőke- és információ folyamatokat, turistatömegeket mindegyik régió igyekszik megcsapolni. Szomszédos országok integrációját főleg a határon túlnyúló rendszeres régióközi kapcsolatok, nemzetközi nagyrégiók formálódása egyengeti. Ezért fontos kérdés, hogy a régióknak van-e igazgatási önállósága, eljárhatnak-e nemzetközi kapcsolataikban, van-e választott regionális kormányzat? Érthető, hogy hazánkban évtizedek óta fel-felmerül – s az európai uniós csatlakozás előtt ismét időszerű – a megyék felváltása a nagyobb területű, népességű, s gazdasági teljesítményű régiókkal.
A régióközi kapcsolatokat jelentős részben a városrendszer közvetíti. Az európai integráció alapszerkezetét az európai nagyvárosi rendszer jelenti. A falusi térségek általában a városi vonzáskörzetekben betagozódva vesznek részt a régiók közötti együttműködésben.
10. A sikeres régióban növekszik a jövedelem és a foglalkoztatás. A felsorolt tényezők érvényesülésének együttes eredménye, hogy a sikeres régiókban magas és/vagy gyorsan növekszik az egy lakosra jutó bruttó hazai termék. Nem beszélhetünk azonban régió-sikerről az esetben, ha a gazdasági kibocsátás növekedése – pl. egy technológiai váltás következtében – csökkenti a foglalkoztatást, alacsony szinten maradnak a jövedelmek vagy a profitot kivonják a régióból.
A sikeres régió. A régió-siker tíz tényezőjét összegezve a következő módon határozhatjuk meg a sikeres régiót:
A sikeres régióban növekszik az előállított jövedelem. E jövedelem jelentős része helyben marad befektetésre, vállalkozói és személyi jövedelemre, adók formájában településműködtetésre és fejlesztésre. A jövedelem növekedéséből a lakosság széles rétegei részesülnek, a gazdasági növekedés nem károsítja a régió természeti környezetét, épített és más kulturális értékeit. Végül: a növekedés a régió valamennyi településcsoportját érinti, nem növeli a régión belüli területi egyenlőtlenségeket.
A siker fenntartásáért nap mint nap meg kell küzdeni – csak a hanyatlás megy magától. Minél inkább terjed a sikeres régió területe, annál közelebb jutunk a sikeres Magyarországhoz.
Enyedi György
