Föld
Föld
A latin-amerikai és Karib-térségben található a Föld művelhető területének 23 százaléka, a jelenleg művelés alatt álló területének 12 százaléka, a legelők 17 százaléka. Más régiókkal ellentétben a latin-amerikai térségben még mindig találhatók nomád, emberi tevékenység által nem befolyásolt területek, például az Amazonas folyó térségében vagy Dél-Amerika déli csücskénél. Ezek az ökoszisztémák azonban rohamosan fogynak, határuk mindinkább visszaszorul.
Dél-Amerikában a mezőgazdasági művelésbe vett szárazföldi területből mitegy 306 millió hektár (72,7 százalék) a mérsékelt vagy a súlyos lepusztulás veszélyének van kitéve. A legelőterületek talajának mintegy 47 százaléka elveszítette termőképességét. Ez a talajlepusztulás a hegyes területeken erózióként jelentkezik, a trópusi zöldterületeken a túllegeltetés és a növénytakaró eltűnése miatti sivatagosodás, szikesedés és alkalizáció formájában.
Az eróziós folyamat felgyorsulása főként a mezőgazdasági művelésbe vett terület határainak kiterjedésével, a földek túlzott kizsákmányolásával, nem fenntartható művelésével, a legelők túlterhelésével, az erdők kiirtásával magyarázható. A föld nem fenntartható művelésének oka jórészt a hozzá nem értő kezelés. A mezőgazdasági terület terjeszkedése, különösen az andesi magasföldeken immár olyan földterületek művelésbe vételéhez vezetett, amelyek különösen sérülékenyek magasságuk és lejtésük miatt. Más térségekben az rongálja a földet, hogy csupán egyetlen fajta termény termesztésére rendezkednek be és a talaj védtelen marad azokban az időszakokban, amikor nem borítja növénytakaró.
Patagóniában például a legelőterületek teherbíró képességét meghaladó birkaállományt telepítettek be, emellett nem megfelelően gazdálkodnak, s mindezek következtében a legelők szerkezete megváltozott, sivatagosodásnak indult. Ez évente mintegy 1000 négyzetkilométer legelő elvesztéséhez vezet, a zöldterületeknek immár 35 százaléka sivataggá változott. Más száraz és félszáraz zónákban ugyancsak fenyeget a sivatagosodás veszélye, például Mexikóban, ahol a vízerózió a földterület 85 százalékát károsítja.
A latin-amerikai térség élelmiszer-öneállátásának fenntartása és a külföldi valutakitermelést szolgáló élelmiszerexport kiterjesztése azzal jár, hogy az országok kénytelenek mind nagyobb területeket mezőgazdasági művelésbe vonni, s egyre intenzívebb gazdálkodást folytatnak (ez növeli a termésátlagokat, ugyanakkor jelentős környezeti hatásokkal jár). A mezőgazdasági termőterület kiterjesztésének potenciális következménye, hogy visszaszorulnak, eltűnnek az erdőségek, és egyre több lesz az alacsony termőképességű, marginális földterület.
