A környezeti egyensúly felborulása és a globális kockázatok
A környezeti egyensúly felborulása és a globális kockázatok
A környezeti problémák lényege, hogy felborul a kölcsönhatások korábbi, normális egyensúlya. A környezeti problémák természetükből fakadóan általában komplexek, a kölcsönhatások milliárdjai érvényesülnek például az atmoszféra és a bioszféra között. Az ipar által előállított melegházi gázokról, savasító, szennyező anyagokról például kiderült, hogy az ózonréteg elvékonyodását a kölcsönhatás révén tovább súlyosbítják. A szulfátos aeroszolokról és az ipari, szállítási melléktermékekről kiderült, hogy a globális felmelegedés hatásait rövid távon leplezik, különösen az északi félteke iparosodott területein.
Az úgynevezett Brundtland-jelentés 1987-ben ezt így fogalmazta meg: „a természeti források komplexitása és széles skálája iránti igényeink nagymértékben fokozódtak a népesség és a termelés növekedésével. A természet bőkezű, de ugyanakkor törékeny és finoman kiegyensúlyozott is. Vannak küszöbök, amelyeknek átlépése az egész rendszer épségét veszélyezteti.”
Konkrétan:
– az üvegházhatás veszélyezteti a földi élet fennmaradását;
– az atmoszféra ózonrétege csökken;
– számos légszennyező anyag károsítja a fákat és a tavakat, épületeket és műemlékeket tesz tönkre, sokszor több ezer kilométerre kibocsátási helyétől. A környezet savasodása Európa és Észak-Amerika nagy területeit fenyegeti;
– az erdőpusztulások katasztrofális eróziót, eliszaposodást, áradásokat és helyi klimatikus változásokat okozhatnak;
– a mérgező hulladékok, például a kémiai-ipari hulladékok elhelyezésének módja is veszélyes. Az atomiparból származó radioaktív hulladékok évszázadokig veszélyesek maradnak;
– a sivatagosodás következtében a száraz, és félszáraz termőterületek mezőgazdaságilag használhatatlanná válnak;
– az erdők és más természetes ökoszisztémák pusztulása állat- és növényfajok eltűnéséhez vezet, a világ ökoszisztémáinak genetikai sokfélesége csökken;
– a legnagyobb veszélyt környezetünkre és a harmonikus emberi fejlődésre az atomháború lehetősége jelenti.
Tíz évvel később az UNEP – az ENSZ környezeti intézménye – 2. helyzetértékelő jelentése, GEO-1. a következőképpen aktualizálta a globális környezeti problémákat:
– a megújítható erőforrások (a föld, az erdő, az édes víz, a part menti területek, a halászat és az urbanizálódó területek levegőminősége) felhasználása már meghaladta annak természetes önregeneráló képességét, ezért ebben az állapotban fenntarthatatlan;
– az üvegház hatású gázok kibocsátása még mindig magasabb szintű, mint amit az ENSZ éghajlatváltozásról szóló keretegyezményében stabilizációs célként nemzetközileg elfogadtak;
– a természetes területek és az azon tapasztalható diverzitás a mezőgazdasági művelésbe vont területek és az emberi települések terjeszkedése folytán folyamatosan csökken;
– a gazdasági fejlődés során alkalmazott vegyi anyagok felhasználása és terjesztése növekszik, mindenre kihat, ez pedig jelentős egészségügyi kockázatok megjelenését, a környezet szennyezését jelenti;
– az energiaszektorban tapasztalható globális fejlesztések fenntarthatatlanok;
– a gyors, tervezés nélküli urbanizáció, különösen a part menti területeken, jelentős nyomást gyakorol a szomszédos ökorendszerekre;
– a globális bio-geokémiai ciklusok közötti komplex és gyakran csak kevéssé értett kölcsönhatások széles körű elsavasodást, az éghajlat változékonyságát, a hidrológiai ciklusok megváltozását, a biodiverzitás, a biotömeg és a biotermelékenység elvesztését jelenti;
– bizonyos társadalmi tendenciák is negatív hatással vannak a környezetre, nevezetesen a nemzetek közötti és a nemzeteken belüli egyenlőtlenség növekedése, az éhezés és a szegénység további fennmaradása annak ellenére, hogy globálisan elegendő élelmiszer áll rendelkezésre;
– az erőforrások folytatódó pusztulása és a vegyi szennyezés következményeként az emberi egészség továbbra is nagy veszélyben van.
