Kölcsönhatások az éghajlat alakulásában
Kölcsönhatások az éghajlat alakulásában
E gyors változások arra hívják fel a figyelmet, hogy az éghajlat meglehetősen érzékeny lehet különféle külső és belső eredetű hatásokra és kölcsönhatásokra.
A csapadék mennyiségének módosulása. A vizsgálatok szerint az északi félgömb magasabb szélességein, különösen télen, a csapadékhozamok növekedése figyelhető meg. A hatvanas évektől kezdődően az Afrikától Indonéziáig terjedő szubtrópusi és trópusi területeken a csapadék mennyisége ugrásszerűen csökkent. E változások összhangban vannak a vízhozamok, a tavak vízszintje és a talajnedvesség vonatkozásában tapasztaltakkal. A század elejétől a hatvanas évekig a világ szárazföldi területein összességében növekedett a csapadék mennyisége, míg 1980 óta csökkenő tendencia figyelhető meg. Bebizonyosodott, hogy az elmúlt évtizedekben a Csendes-óceán egyenlítői térségében a csapadék növekedése, míg az Egyenlítőtől északra és délre elhelyezkedő pacifikus térségekben csapadékhiány lépett fel. Becslések szerint a párolgás az óceánok trópusi térségeiben megnövekedett, míg Ázsia és Észak-Amerika nagy részén csökkent. 1973 óta a trópusi területeken megnövekedett a levegő nedvességtartalma. Az ötvenes évektől a óceáni területek felett a felhőzet mennyiségének növekedése figyelhető meg. Az északi félgömbön 1988-ig a hótakaró kiterjedése alatta maradt a sokéves átlagnak.
A tengerszint emelkedése. Az elmúlt száz évben az átlagos tengerszint 10–25 centiméterrel emelkedett. A tengerszint-emelkedés jelentős része az elmúlt száz évben tapasztalt globális hőmérséklet-emelkedésre vezethető vissza. Ebben az időszakban a tengervíz felmelegedéséből adódó hőtágulás 2–7 cm, míg a gleccserek és a sarki jégsapkák megfigyelt visszahúzódása és olvadása 2–5 cm tengerszint-emelkedésre vezetett. A felszíni és felszín alatti vízmérleg változása kis mértékben szintén befolyásolhatja a tengerszintet. Az éghajlatváltozást megelőző különleges klímavédelmi intézkedések híján 2100-ra a földi átlaghőmérséklet 1990-hez viszonyítva hozzávetőleg 2 C fokos (1–3,5 C fok közötti) emelkedése valószínűsíthető, míg ugyanezen időszakban az átlagos tengerszint 50 cm-es (15-95 cm közötti) emelkedésére számíthatunk.
Jégmezők, gleccserek olvadása. A tengerszint-emelkedés megfigyelt mértéke arra utal, hogy Grönland és az Antarktisz jégmezőinek olvadása hozzájárul ehhez a jelenséghez. A modellszámítások szerint a következő száz évben a hegyvidéki gleccserek harmada-fele eltűnhet a Föld színéről. A gleccserek visszahúzódása, illetve a hóvastagság csökkenése befolyásolhatja a vízhozamokat, a mezőgazdaság és a vízerőművek vízellátását. A vízháztartás kedvezőtlen változása, illetve az állandóan fagyott területek visszahúzódása a fagyott talajban tárolt szén-dioxid felszabaulásával járhat, illetve utat engedhet azoknak a lebomlási folyamatoknak(x), amelyek metánkibocsátással járnak. A tengeri jég kiterjedésének és vastagságának csökkenése növelheti a hajózható időszakok hosszát azokon a partvidékeken, amelyek jelenleg időszakosan befagynak. A következő 50–100 évben a grönlandi és antarktiszi jégmezők kiterjedése várhatóan csak kis mértékben változik.
Hegyvidékek flórájának, faunájának változása, társadalmi hatása. A magashegységi gleccserek és a fagyott területek előrevetített visszahúzódása, valamint a hóborítottság csökkenése befolyásolja majd a vízháztartást, a talajok megtartó-fenntartó képességét és az ezzel összefüggő társadalmi-gazdasági rendszereket. A növényföldrajzi övek várhatóan a nagyobb magasságok irányába fognak eltolódni. Azok a fajok, amelyek migrációjának a hegytető állja majd útját – életterük híján – valószínűleg kihalnak. Számos fejlődő országban eltűnhetnek a hegyvidékekre jellemző egyes – a bennszülött népesség számára nélkülözhetetlen – élelem- és tüzelőanyag-források.
Az édesvízi ökoszisztémák módosulása. Az édesvízi ökoszisztémákat az éghajlatváltozás a megváltozott vízhőmérséklet és vízjárás, illetve a módosuló vízszint révén érinti. A tavak és vízfolyások esetében a felmelegedés legjelentősebb biológiai következményei a magasabb északi szélességeken valószínűek. Bár e térségben a biológiai produktivitás növekszik majd, a hidegkedvelő fajok elterjedésének déli határán e fajok nagymértékű kihalására számíthatunk. A nagy és mély mérsékelt övi tavak felmelegedése nyomán nőhet azok biológiai eltartóképessége, ugyanakkor számos sekély tó és vízfolyás esetében a felmelegedés elősegítheti az eutrofizációs(x) folyamatok erősödését. A vízjárás változékonyságának növekedése a vízminőség romlását és a vízfolyások biológiai produktivitásának csökkenését idézheti elő. A legsúlyosabb vízszintcsökkenéssel a kis vízgyűjtő területű folyók, illetve a lefolyástalan tavak esetében számolhatunk. A hőmérséklet- és csapadékviszonyok változása valószínűleg a vizes területek földrajzi eloszlásának eltolódását vonja maga után. Az ár–apály-tevékenység által nem érintett vizes területek üvegházgáz kibocsátására bizonyára hatással lesz az éghajlatváltozás.
A szélsőséges éghajlatjelenségek várható alakulása. Az átlagos éghajlat- vagy az éghajlati változékonyság csekély megváltozása jelentős módusulásokat okozhat a szélsőséges jelenségek gyakoriságában. A földi átlaghőmérsékletemelkedése a kiugróan magas hőmérsékletek sűrűbb előfordulását, míg a nagyon alacsony hőmérsékletek ritkábbá válását vonhatja maga után. A növekvő üvegház-gáz koncentráció a Föld felszínének nagy részén a heves csapadékok gyakoribb előfordulásához vezethet. Egyes területeken a száraz napok valószínűségének és az aszályos időszakok hosszának növekedésével számolhatunk. Azokon a területeken, ahol a csapadékhozam csökken, az aszályhajlam növekszik. Egyes térségekben súlyosabb aszályokra vagy áradásokra, míg máshol ezek kevésbé súlyos bekövetkezésére van kilátás. A szakértők még nem rendelkeznek elég ismeretekkel a viharok, trópusi ciklonok, hurrikánok felllépésének várható alakulásáról.
A városiasodás és elsivatagosodás hatása az éghajlatra. A városiasodás és az elsivatagosodás csak elhanyagolható mértékben járul hozzá a földi átlaghőmérséklet emelkedéséhez. A városiasodás hőmérsékletet-emelő hatása ugyanakkor egyes térségekben jelentős lehet.
