Szabályozás és lehetséges konfliktusok
Szabályozás és lehetséges konfliktusok
Számos fontos vízgyűjtő van világszerte, amelyeken több ország osztozik. Afrika és Dél-Amerika összterületének 60 százalékat közös vízgyűjtők teszik ki. A vízkészletek fontosságát az egyes nemzetek számára jól mutatja, hogy több mint kétezer szerződés rendezi ezeknek a közös vízgyűjtőknek a felhasználását, részletesen szabályozzák például az Egyesült Államok és Kanada között a Nagy-tavak vízének hasznosítását. Más térségekben viszont nincs semmiféle szerződés, vagy elégtelen a szabályozás. A Nílus vizének hasznosításáról 1959-ben kötött megállapodás Szudán és Egyiptom között teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a folyó felső folyásánál fekvő más felhasználók, például Etiópia érdekeit.
A vízkészletekről rendelkező közvetlen kétoldalú megállapodások mellett létrejött egy nemzetközi jogi testület, amely azon az alapelven tevékenykedik, hogy egyetlen állam sem sértheti más országok érdekeit e közös erőforrás hasznosításában és szabályozásában. De továbbra sincs semmiféle mechanizmus, amely a vitás kérdések megoldásában segítene. Konfliktusok leggyakrabban amiatt alakulnak ki, hogy az az ország, amelynek területén ered vagy áthalad egy folyó, szuverén jogot formál annak vízkészletére (fenntartja magának a jogot a víztározásra, a felhasználásra, a meder eltérítésére, a szennyezésre), a vízfolyás mentén lejjebb fekvő államok viszont azt követelik, hogy a víz hozzájuk is természetes állapotát megőrizve érkezzen.
A megosztott vízforrások miatti konfliktus a legnyilvánvalóbb a Nílus medencéjében, Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten. Az 1967-es közel-keleti háború kirobbanásához hozzájárultak például a Jordán folyó vizének ellenőrzése feletti viták (a folyó vízgyűjtő területéhez tartozik Szíria, Jordánia, Libanon és Izrael) és az attól való félelem, hogy Izrael saját nemzeti csatornarendszerébe téríti a vízgyűjtőhöz tartozó folyókat. Ma, az új, regionális békekezdeményezések ellenére a konfliktusveszély továbbra is fennáll, különösen amiatt, hogy Izrael korlátozás nélkül használja a Jordán vízgyűjtőjéhez tartozó föld alatti vízkészleteket a megszállt területeken.
Irak vizét a Törökországban és Szíriában eredő Tigris és Eufrátesz folyókból nyeri. Az elmúlt években Törökország nagy vízierőmű-rendszer építésébe kezdett az Eufráteszen (ez a Nagy Anatólia-terv), amelynek következtében elképzelhető, hogy az Eufrátesz eredeti vízhozamának mindössze 10 százaléka jut majd el Irak területére. Szíria területén várhatóan a normális szint 60 százalékára csökken a vízhozam.
A Nílus a világ leghosszabb folyója – vízgyűjtő területe kilenc ország területére terjed ki. Egyiptom vízellátása teljes mértékben a Nílusra alapul. A Szudánnal kötött megállapodás, amely a Nílus vízhasználatát szabályozó egyetlen egyezmény, a teljes vízhozamot megosztja a két ország közöt, anélkül, hogy a felső folyásnál található államok szükségleteire tekintettel lenne. Az Egyiptomot elérő víz nagy része Etiópia területén ered, a Kék-Nílus medrében Szudánon folyik keresztül, majd Khartúmnál egyesül a Fehér-Nílussal. Az évek óta tartó szudáni polgárháború kirobbanása mögött részben egy folyórendezési terv rejlett. A Fehér-Nílus vízhozamát meg akarták növelni, méghozzá olyan módon, hogy egy csatornával kikerülik a Sudd-mocsarat (a Fehér-Nílus vizének jelentős része párolog el a mocsár átszelésekor). Etiópia vízi erőműveinek és öntözőrendszereinek fejlesztése várhatóan 9 százalékkal csökkenti majd a Kék-Nílus vízhozamát. Ha sikeresen hajtják végre a tervet, nem szükségszerű a vízhozam csökkenése (Asszuánnál és másutt Egyiptom a párolgás miatt ennél több vizet veszít), Kairó mindenesetre nem hajlandó elfogadni, hogy Etiópia visszafogja a vízhozamot.
Akadnak azonban példák arra is, hogy sikerül békésen és mindkét fél számára előnyös módon megegyezni a vízkészletek megosztásáról. India és Pakisztán például konfliktusmentesen osztozik az Indus folyó vizén. India és Banglades megállapodott, hogy a Gangesz vízszintjét a minimumon tartják. Az Egyesült Államok és Mexikó megegyezett a Colorado és a Rio Grande folyók közös használatának feltételeiben. Argentína és Brazilia közösen rendelkezik a Paraná folyóról, tekintetbe véve az argentin fejlesztés szükségleteit.
