Édesvíz
Édesvíz
Az édesvízi erőforrások lényeges összetevői a föld vízrendszerének és nélkülözhetetlen részei minden szárazföldi ökoszisztémának is. Az édesvízi környezet jellemzője a víztani ciklus, beleértve az árvizeket és a szárazságokat is, amelyek néhány területen igen szélsőségesek és hatásukban drámaiak is lehetnek. A globális éghajlatváltozásnak szintén lehet hatása az édesvízi erőforrásokra, ezek elérhetőségére, azon kívül a tengerszint emelkedésén keresztül fenyegeti az alacsonyan fekvő parti területek és a kis szigetek ökoszisztémáit.
Az édesvíz eloszlása. Az édesvíz egyenlőtlenül oszlik el a Föld felszínén. A világ természetes édesvíztartaléka Grönland gleccsereiben, az Antarktiszon, az észak-amerikai tavakban és Oroszországban található. A vízkínálat a földrajzi szélességtől függően különböző, nagy része a trópusi csapadékos zónákban található. Brazília folyói például a világ teljes megújuló édesvízkínálatának 13 százalékát hordozzák (az Antarktisz vízkincsét leszámítva). Az édesvízkészletek nem csupán területileg oszlanak el egyenlőtlenül, hanem számos térségben szezonálisan is változik a mennyiségük. Ausztráliában például a vízhozam 65 százaléka januárban, februárban és márciusban keletkezik.
Gátak. E szezonális és területi eltérések kiegyenlítésére az emberek több ezer nagy gátat építettek (36 ezer vagy több ezek közül meghaladja a 15 méteres magasságot). A nyolcvanas évek végére ezek több mint 5 ezer köbkilométer édesvizet szállítottak. Az ezredfordulóra ez a vízmennyiség várhatóan 7500 köbkilométerre nő, ha a jelenleg tervezett valamennyi gát megépül. Ez még nyitott kérdés, hiszen az utóbbi években vita bontakozott ki arról, hogy a nagy gátak milyen potenciális hatást gyakorolhatnak az emberi népességre és a természetes ökoszisztémára.
Eddig is az öntözésre használták el a legtöbb édesvizet, az arány várhatóan tovább nő, hiszen ki kell elégíteni a növekvő népesség élelmiszerigényét. 1990 és 2000 között a mezőgazdasági vízfogyasztás várhatóan meghatszorozódik, 3250 köbkilométerre nő.
