Tengervíz
Tengervíz
Az óceánok a föld felszínének kétharmadát fedik be. Az atmoszféra, az óceánok és a különböző tengerek egymásra hatása jelentős mértékben befolyásolja az éghajlat alakulását is. Az óceáni növényzet ezen kívül a planéta „tüdejének” fontos része, a tengerekben és óceánokban zajló fotoszintézis biztosítja az atmoszférában lévő szén-dioxid nagy részének elnyelését.
Az, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben befolyásolja a tengervíz állapotát, nagy mértékben függ attól, hogy az adott tenger mennyire képes feloldani, szétoszlatni és elnyelni a különféle szennyező- és káros anyagokat. A víz öntisztulási képességét befolyásolják a különböző áramlatok, akárcsak a tengerfenék geológiai sokfélesége.
A tengervíz szennyezőanyagai. A szárazföldi eredetű okok a tengeri szennyezés 70 százalékát teszik ki, míg a tengeri szállítás és tengeri lerakódás 10-10 százalékkal részesedik. A tengeri környezetre legnagyobb veszélyt jelentő szennyezőanyagok jelentőségük és az eltérő nemzeti és regionális helyzettől függően változó sorrendjük szerint a következők:
– szennyvíz;
– tápanyagok;
– szintetikus szerves vegyületek;
– üledékek;
– szemét és műanyagok;
– radionuklidok;
– olaj/szénhidrogének
– policiklusos aromás szénhidrogének (PAHs).
A tengerparti eredetű szennyezőanyagok többsége különös jelentőségű a tengeri környezet szempontjából, mivel egyidejűleg toxicitást, perszisztenciát és bioakkumulációt is okoznak az élelemláncban.
Szárazföldi tevékenységek. Az emberi tepülések, a földhasználat, a tengerparti infrastruktúra kiépítése, a mezőgazdaság, az erdészet, a városfejlesztés, a turizmus és az ipar egyaránt befolyásolhatják a tengeri környezetet. Különleges jelentőségű a tengerparti erózió és eliszaposodás.
Szállítás és tengeri tevékenységek. Évente mintegy 600 ezer tonna olaj kerül a tengerekbe szabályszerű szállítás, baleset vagy illegális kibocsátás következtében. A partk özeli olajbányászat és -termelő tevékenységek környezeti hatásainak természete és mértéke a tengeri szennyeződés szempontjából általában kis jelentőségű.
A tengervíz minőségét nem pusztán a szeny-nyezőanyagok mennyisége határozza meg, hanem elsősorban az, hogy ezek az anyagok milyen koncentrációban találhatók meg a vízben, milyen fizikai és kémiai formát öltenek (oldott állapotban, avagy más, sajátos anyagokkal vegyítve kerülnek be oda), milyen a tartózkodási idejük, miként viselkednek, milyen mértékű a toxicitásuk.
Parti vizek szennyezése. A különféle élelmiszerek hulladékai elsősorban a parti vizekre jelentenek veszélyt, amennyiben mikrobiológiai szempontból szennyezik azokat. Ezek eredhetnek a mezőgazdasági tevékenységből vagy a tengeri madarak üledékéből. A fertőzött vízben való fürdés vagy a fertőzött tengeri élőlények fogyasztása révén különféle gyomorbántalmakat kaphatnak az emberek, sőt, a rendkívül szennyezett partokon a fürdés komolyabb betegségeket is okozhat, így tífuszt vagy hepatitiszt.
Fémek. A fémek a legkülönbözőbb forrásból kerülhetnek a tengerbe, általában a folyókból, vagy az atmoszférából. A tengervizekben természetes forrásokból is jelen van fém.
Klórtartalmú hidrokarbonok. Ezek főleg rovarirtó szerek, szintetikus szerves vegyületek, amelyek fölhalmozódnak a tengeri üledékben, akárcsak a nehézfémek különböző típusai. Bekerülnek a táplálékláncba. Az ilyen szerves vegyületek által számos emlős és tengeri madárfaj lett már megfertőzve.
Nukleáris kísérletek. Ezek főleg a radioaktív hulladék legfőbb okozói, de ilyen anyagok kerülhetnek a tengervízbe a különféle atomerőművekből vagy hulladékfeldolgozó üzemekből.
Szintetikus anyagok. A különféle szintetikus anyagok, hálók, kötelek, műanyagzacskók rendkívüli mértékben szennyezik a parti területeket. Emiatt emelkedik a halpusztulás szintje.
Eutrofizáció. Az eutrofizáció a felszíni vizek növényi tápanyagainak dúsulása által kiváltott biológiai reakció. Elnövényesedést, túlburjánzást (algásodást, hínárosodást, vízvirágzást) okoz, ami természetes és mesterséges hatásokra következhet be. Különféle formákban nyilvánulhat meg, így az alzat nélküli nyílt víz növényzetének, a fitoplanktonnak vagy a rögzült fitotektonnak, valamint a hínár állománynak a burjánzása formájában. Az eutrofizáció folyamán a vízminőség gyökeresen megváltozik, az emberi használat szempontjából romlik.
Toxikus árhullámok. A tengerek élővilágának drámai változásait az elmúlt két évtizedben egyrészt az ember által okozott környezeti hatásokkal (globális felmelegedés, környezetszennyezés, betegségek), másrészt hosszú távú ciklikus klímajelenségekkel magyarázták. Érdemes kiemelni a planktonvirágzás jelenségét, amelyet felváltva piros, zöld vagy barna áradásként emlegetnek.
Az algavirágzás, úgy tűnik, mind gyakoribb jelenség, és olyan vizekben is megfigyelhető, ahol korábban ilyesmit nem tapasztaltak. Az algák többsége veszélyes toxinokat termel, ezek felhalmozódnak az algákat fogyasztó halak és kagylók testében, sokat megölnek közülük, s veszélyeztetik a tengeri ragadozókat is, amelyek ezeket elfogyasztják. Közvetett algamérgezést kimutattak már emberekben, tengeri madarakban, bálnákban és más tengeri emlősökben is. Guatemala partjai mentén egy algavirágzás 1987-ben mintegy 200 embert mérgezett meg, 26-an belehaltak. Az Egyesült Államok keleti partjánál 1987–88-ban 740 halott delfin sodródott partra; ez volt a valaha feljegyezett legnagyobb delfinpusztulás, akkor összesen 1500–2500 delfin pusztult el.
Nemrégiben felfedeztek egy algafélét (dinoflagellate), amely a jelek szerint kifejezetten a halakra jelent veszélyt. Ez az elmúlt húsz évben világszerte történt rejtélyes nagy halpusztulásokra kínálhat magyarázatot. Ezek az algák az öblök vizének mélyén pihennek, ám amikor egy halraj úszik el felettük, felsodródnak a felszínre és toxint bocsátanak ki, amely megbénítja a halakat, ez gyakran jelentős pusztuláshoz vezet. Az algák a halak húsából táplálékot vesznek fel, majd ismét az öböl mélyére süllyednek. Bár ezt az algajelenséget csak az észak-karolinai öblök vizében figyelték meg, azt gyanítják, hogy a ragadozó algák másutt is elterjedtek, mert jól tűrik a hőmérsékleti különbségeket és a víz sótartalmának változásai sem zavarják létezésüket.
A toxikus algavirágzás mind gyakoribb megjelenése feltehetően a vizek szennyezésének és az emberek által tenyésztett egzotikus fajták megjelenésének a következménye. Az emberi szennyezés különösen a part közeli vizek algásodását gyorsítja meg, az algafajok a hajók ballasztvizével távoli térségekbe is átkerülhetnek. Bármilyen okok is rejtőznek mögötte, az algavirágzás elszaporodása, a tengeri élővilág összetételének megváltozásával együtt a tengerek ökoszisztémájának megbomlott egészségi állapotát jelzi. Az érintett populációk és ökoszisztémák hosszú távú ellenőrzése nélkül a tengerek élővilágának pusztulása egyelőre beláthatatlan következményeket rejt magában.
