Légszennyező anyagok, védekezés
Légszennyező anyagok, védekezés
Egy terület levegőminőségi helyzetének megítéléséhez ismernünk kell a légkör szennyezőanyag-tartalmát, amit meghatároznak a területet érő kibocsátások, a légkörben zajló fizikai és kémiai folyamatok, meteorológiai, domborzati és egyéb tényezők. A kibocsátások hatásterület rendkívül változó, lehet helyi, ami a források közvetlen területére terjed ki, pl. a közlekedés esetében, de lehet nagyobb régiókat érintő, pl. ipari vagy erőművi magas kémények esetében.
A közlekedés rovatban 1990-ig az energiahordozó-felhasználás alapján számított levegőszennyező-anyagkibocsátást találunk. A közúti közlekedési emissziók meghatározása 1991-től korszerűbb modell alapján történik, amely forgalomtechnikai és gépjármű-technikai adatokkal számol. A számítási mód megváltoztatása a közlekedési légszennyezés trendjében törést okozott.
A jelentős légszennyező anyagok a kén-dioxid (SO2), a nitrogén-oxidok (Nox), a szén-monoxid (CO) és a szilárd anyag. A kén-dioxid és a szilárd anyag emissziókban 1980 óta tartós, folyamatos és jelentős mértékű csökkenés következett be. Az Nox esetében mérsékeltebb a javulás, a csökkenés az utóbbi években megállt és inkább a stagnálás a jellemző. A CO megfigyelési idősora rövidebb az előzőeknél, csak mérsékelt csökkenés állapítható meg, amelynek tartóssága még nem bizonyos.
Az emisszió csökkenés okai között a környezetvédelmi intézkedések hatásán túl az energiahordozók felhasználásának mérséklődése és a környezetbarátabb fajták felé történő eltolódása, valamint a gazdasági szerkezet átalakulása említendő elsősorban. De ezeken kívül szólni kell a közlekedés terén elért eredmények hatásairól is, pl. az ólommentes benzin elterjedése, a gépkocsik ellenőrzésének megszigorítása, a gépjárműpark korszerűsítése.
A közúti közlekedés jelentős légszennyezést okoz, főként a települések levegőminőségének egyik meghatározó tényezője, országos viszonylatokban pedig az Nox és CO emissziók alakulásának kulcstényezője. Az ipari és kommunális kibocsátásokat jelentős mértékben az energia előállítása során történő emissziók jellemzik, az energiahordozó fajtájától függően SO2, Nox és szilárd anyagok kibocsátásával.
Az elmúlt években a figyelem a magaslégköri ózonréteget károsító, ezért a földfelszínen veszélyes hatással járó vegyületekre terelődött. E vegyületek gyártását és felhasználását nemzetközi egyezmények korlátozzák.
A települések levegőminőségi állapotának ellenőrzése részben az Országos Immisszióvizsgáló Hálózattal történik. A hálózat több, mint 20 éves mérési idősorokkal rendelkezik. Az adatokat a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet adta ki.
A közúti gépjárművek emissziói megyeszékhelyenként (1994)
A főbb légszennyező anyagok összesített 1995. évi kibocsátásai megyénként bontva (kt/év)
A közlekedésből származó emisszió 1995-ben (kt/év)
A közlekedésből származó ólomemisszió trendje (t/év)
A közúti gépjárművek emissziói 1995-ben megyénként bontva (kt/év)
Az ózonréteget károsító anyagok felhasználása Magyarországon (t)
Az illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC) emissziója (kt/év)
Néhány település és régió levegőminőségi adatai,
Néhány település és régió levegőminőségi adatai, Nitrogén-dioxid
Néhány település és régió levegőminőségi adatai, Ülepedő por
A szilárd anyag kibocsátásának trendje Magyarországon (kt/év)
A szén-monoxid kibocsátásának trendje Magyarországon (kt/év)
A kén-dioxid kibocsátásának trendje Magyarországon (kt/év)
A nitrogén-oxidok kibocsátásának trendje Magyarországon (kt/év)
