Nemzeti program a környezet védelméért
Nemzeti program a környezet védelméért
Az elmúlt években számos környezet- és szakmapolitikai koncepciót, jogszabályt és feladattervet dolgoztak ki Magyarországon, s a környezettel összefüggő tennivalók igen gyakran szerepeltek a kormány és a parlament napirendjén. A környezet védelméért tett eddigi intézkedések azonban legfeljebb csak mérsékelték a helyzet romlását, ám a folyamat lényegén érdemben nem változtattak. Szinte minden környezeti elem állapota tovább romlott, ami a társadalom számára már ma is a környezethasználat kényszerű korlátozásával és az egészséges környezet beszűkülésével jár, a jövő nemzedékei számára pedig az életfeltételek és a környezetbiztonság jelentős rosszabbodását ígéri. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a környezeti feltételek ilyetén változása hosszú távon országunk fejlődésének kényszerű, a későbbiekben már nagy valószínűséggel nem elhárítható akadályává válik.
A környezet védelme és a természeti értékek megőrzése tehát kényszerítően a társadalmi-gazdasági élet meghatározó részévé vált. Minden bizonnyal ennek a felismerésnek és a vele kapcsolatos felelősségnek köszönhető, hogy az Országgyűlés a múlt év őszén – hosszú vita után – kivételesen nagy politikai támogatottsággal, ellenszavazatok nélkül fogadta el a kormány által beterjesztett, hat évre szóló Nemzeti környezetvédelmi programot.
A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium irányításával, számos más kormányzati és nem kormányzati szervezet tevékeny közreműködésével kidolgozott – ez idáig páratlanul széles körű társadalmi egyeztetés során kiérlelt – program alapvető célja lett, hogy tervszerűbben folytatódjon a már ismert környezeti problémák felszámolása, céltudatosan hozzáfogjunk a felhalmozódott feladatok megoldásához a még nem kezelt területeken, s felelősségteljesen tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a jövő gondjainak megelőzése érdekében.
A fenntartható fejlődéshez szükséges legfontosabb környezetvédelmi feltételek kialakítása érdekében a program a következő fő stratégiai célokat tekinti irányadónak:
– az egészséges környezet feltételeinek megteremtése, az emberi egészséget károsító, veszélyeztető hatások csökkentése, megszüntetése; a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapot megőrzése, javítása és helyreállítása;
– az élő és az élettelen környezet természetközeli állapotának megőrzése; a természetes rendszerek és a természeti értékek megóvása, fennmaradásuk szavatolása; a bioszféra sokszínűségének megtartása, a természeti folyamatokban rejlő információk megőrzése;
– a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevétele; a lételemnek tekintett természeti erőforrásokkal (vízzel, földdel, levegővel) való takarékos, értékvédő gazdálkodás s ezek megtartása a következő nemzedékek számára;
– az előzőkkel összefüggésben a gazdasági fejlődés és a környezet harmonikus, az ésszerű környezet-igénybevételre és a legcsekélyebb környezetkárosításra törekvő viszonyának megvalósítása.
A folyamatosan alkalmazott stratégiai tervezési módszerek a központi kormányzati, a regionális, a megyei és a helyi szinteken egyaránt jó lehetőséget kínálnak a környezeti célok, a fentossági beavatkozási sorend és a problémamegoldási módozatok pontosabb mérlegelésére. A stratégiai tervezés alkalmas az állandóan változó külső környezet új kihívásaihoz történő alkalmazkodás elősegítésére, a környezetvédelem eszköztárát gazdagító új megoldások folyamatos elsajátítására, az alternatívák feltárására, a kockázatok csökkentésére és – nem utolsósorban – a szükséges források előteremtésére.
A program előkészítése során folytatott vitákban a stratégia öt alapelv – a fenntartható fejlődés, az elővigyázatosság, a megelőzés, a partneri viszony és a gazdaszemlélet – körültekintő érvényesítését feltételezve formálódott ki.
A fenntartható fejlődés – mint a program központi gondolata – két, a piac által nem kellően érzékelhető etikai szempontot kíván érvényesíteni: a környezeti értékek megtartását és a jövő nemzedékeiért érzett felelősség elvét. Mindez kissé leegyszerűsítve voltaképpen a környezet fenntartható használatát jelenti, aminek érdekében következesen arra kell törekednünk, hogy úgy javítsuk az emberi élet minőségét, hogy közben a természeti erőforrások és az életfenntartó ökoszisztémák teherbíró és megújuló képességének határain belül maradjunk. Ez arra figyelmeztet, hogy a gazdaság fejlődését és a termelési szerkezet átalakulását az ország természeti és környezeti korlátai között kell tartani, azaz a változásoknak meg kell felelniük az ország nagyságának és természeti adottságainak. Néhány példával alátámasztva ez a következőket jelenti. A gazdasági szerkezet átalakítása során a fejlesztéseknél (például a meglevő iparterületek rehabilitációja során) a területkímélő – az ökológiai és a tájhasználati szempontokat alapul vevő – megoldásokat kell előnyben részesíteni. El kell érni, hogy a fejlesztéseknél a hazai piaci részvevők a nemzetközi piaci versenyben ne a környzetállapot rovására érjenek el előnyöket, vagyis a környezeti erőforrásokat és értékeket minden eszközzel, így a világpiac által elismert értékük alapján is védenünk kell.
Környezeti szempontból is feltétlenül kívánatos, hogy gazdaságunk ne az olcsó tömegtermelés, hanem az egyes részterületeken sajátos értékeket felmutató termékek gyártásának irányában fejlődjön. A forgalomba kerülő termékek összetételének, minőségének és élettartamának környezetvédelmi célú befolyásolására, valamint a környezetbarát termékek elterjesztésére a piacgazdaság keretei között is sokféle lehetőség kinálkozik, amelyeket nekünk is ki kell használnunk.
A fenntartható fejlődés elve csak akkor lehet működőképes, ha azt a társadalom és a gazdaság minden résztvevője elfogadja.
E téren viszont azt is szem előtt kell tartani, hogy országunk a környezetállapotot és -védelmet tekintse számos olyan előnnyel rendelkezik, amelyet feltétlenül meg kell tartania, még akkor is, ha a fejlett államok trendjei ezzel ellentétesek. Átalakuló országunknak tanulnia kell mások hibáiból. A stratégia érvényesítésének egyik kulcsa, hogy a jövőben a nagy fejlesztési programokat is alávessék a beruházásokhoz hasonló logikájú hatásvizsgálatoknak, s azok eredményei alapján hozzák meg a döntéseket.
Az új és mindinkább bonyolulttá váló termelési rendszerek, technológiák alkalmazása során egyre nő a környezeti hatásokra vonatkozó bizonytalansági tényező. Ezért a kockázatok csökkentése érdekében az elővigyázatosság elvét kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor súlyos vagy visszafordíthatatlan környezeti károk következhetnek be. A vegyi anyagok kezelése éppen úgy ide tartozik, mint a nukleáris biztonság vagy a hosz-szabb távon világméretű éghajlatváltozással fenyegető emberi tevékenységek. Az elővigyázatossággal szorosan összefügg a megelőzés elvének kiterjedt és tudatos érvényesítése is, amely nélkül nem lehet előrelépni a a fenntartható fejlődés irányába. A megelőzés egyrészt általában jóval gazdaságosabb megoldások utólagos (és kényszerű) beavatkozásoknál, másrészt vannak olyan esetek – főleg a természeti értékek területén –, amikor az eredeti érték semmilyen ráfordítással sem állítható helyre. Az ezzel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok alapján a megelőzés elvének érvényesítése olyannyira kulcskérdése a program stratégiájának, hogy a korlátozott erőforrásokat és lehetőségeket még azon az áron is a megelőzésre kell fordítani, ha ezáltal a környezetállapothoz kapcsolódó gondok felszámolása hosszabb időt vesz igénybe.
A program megvalósításával szorosan összefüggő kérdés, hogy a stratégiát elfogadhatóvá kell tenni a társadalom számára. A környezetvédelmi beavatkozások hatékonysága, az érintettekkel való viszony javítása és a megelőzés elvének érvényesítése megköveteli, hogy a környezeti szempontok és a környezetpolitika jobban integrálódjon a társadalmi és gazdasági ágazatok vagy szektorok politikájába, fejlesztési programjaiba.
A stratégia egyik legfontosabb eleme, hogy a vállalkozók nagyobb részt vállaljanak a környezet védelméből. Ennek érdekében javítani kell a gazdálkodók bekapcsolódásának lehetőségeit, s ahol lehetséges, olyan megoldásokra kell törekedni, amelyek az érintettek számára gazdasági haszonnal is járnak. A gazdasággal és a társadalom más szereplőivel egyaránt olyan partneri kapcsolatot és együttműködést kell kialakítani, amely alapvetően a bizalomra és a jó szándékra épít. Az állam feladata, hogy ezeket a folyamatokat elindítsa és segitse, s ehhez meg kell teremteni az egyes közigazgatási szintek közötti hatékony és folyamatos együttműködés feltételeit is.
A hatásköröket a lehető legalsóbb szintek felé kell átcsoportosítani. Így a jövőben egyre nagyobb szerep jut az önkormányzatoknak és társulásaiknak a környezeti problémák megoldásában. Természetesen a feltételek megteremtésének is ugyanilyen irányban kell fejlődnie.
A környezetvédelemnek olyan kötelező feladatai is vannak, amelyek nem kapcsolhatók a piacgazdasághoz. Ezért olyan megoldásokra is szükség van, amelyek kifejezetten környezetvédelmi és természetmegőrzési célokat szolgálnak, s ezekhez előteremtik a gazdasági eszközöket is. Ennek az a feltétele, hogy az értékek megtartása érdekében mind az állam, mind az önkormányzatok szintjén kialakuljon a gazda típusú szemlélet és az annnak megfelelő felelősségtudat is. A program stratégiája célul tűzi ki az állami és az önkormányzati példamutatást, ami nélkül nem várható el sem a gazdaságtól, sem a lakosságtól a környezetvédelemben vállalt áldozat.
A Nemzeti környezetvédelmi program megvalósításában nagy szerep hárul a társadalom különböző szereplőire és szervezeteire. A fenntartható fejlődés igénye miatt rendkívül fontos a helyes környezetvédelmi szemlélet kialakítása. A program stratégiája az ezzel kapcsolatos tennivalókat annak figyelembevételével értelmezi, hogy a társadalom környezeti tudatossága csak olyan körülmények között növelhető, amikor a valóságos helyzet megismerése természetes dolog a lakosság számára s nem a korábbi helytelen gyakorlat szerinti állandó mérlegelés tárgya. A társadalom szempontjából minimális elvárás a környezeti információkhoz való jog szavatolása.
A következő években a meglevő jogszabályi keretekre építve elsősorban a gyakorlati munka javítása és a megoldások sokféleségének kialakítása tartozik a legfontosabb állami feladatok közé. A társadalmi tudatosság növelésében különösen nagy feladat hárul az oktatás, a képzés és a tájékoztatás intézményeire, egyebek között abban, hogy a programhoz kapcsolódó célok az emberek számára világossá tegyék döntéseik környezeti következményeit és a helyes megoldások módjait.
A program végrehajtásához nélkülözhetetlen a lakosság és közösségeinek a cselekvő támogatása. Ezért a stratégia azt is figyelembe veszi, hogy az államnak is van felelőssége és feladata abban, hogy a közösségek öntevékeny környezetvédelmi kezdeményezéseihez megteremtődjék az a támogatási háttér, amely lehetővé teszi a hasznos elképzelések megvalósítását és eloszlatja a környezetvédelem nélkülözhetetlen önkénteseinek magárahagyatottságát.
A célok elérése és a gondok leküzdése feltételezi a helyzet pontos ismeretét, a meglévő és a potenciális gondok körültekintő feltárását, a lehetséges következmények szakmailag megalapozott és közérthető megfogalmazását. Ezért – a program részeként, a döntéshozók és a közvélemény tájékoztatása céljából – elkészült a Magyarország környezeti állapotát részletesen bemutató (ma már minden érdeklődő által az interneten is tanulmányozható) kötet. A környezetértékelés eredményeihez kapcsolódva határozták meg a program hatéves időszakára az egyes környezeti elemekhez és hatótényezőkhöz (például a hulladékokhoz, a zajhoz) kapcsolódó fő tennivalókat, általánosítható célokat és lehetőség szerint a számszerűsithető célállapotokat, illetve mindezekkel szoros összefüggésben a beavatkozási területeket.
Ugyanakkor kialakították a szakágazatok vonatkozásában is a szükséges cselekvési irányokat, a konkrétabb célokat, a jól azonosítható tartalmú feladatokat.
A program az energetika, az ipar, a mezőgazdaság, az erdő- és vadgazálkodás, a közlekedés, az áruszállítás, a különféle szolgáltatások és a környezetvédelem területén tartalmazza a célok eléréséhez szükséges, már meglevő vagy kidolgozandó koncepciókat és terveket, a beavatkozás lépéseit és az akcióprogramot.
A szektoriális megközelítés mellett a program összefoglalja a jogi és a gazdasági szabályozási feladatokat, a környezet védelmét a területfejlesztéssel összehangoló-összekapcsoló tennivalókat, a kutatás és a műszaki fejlesztés területén szükséges fejlesztéseket, a környezetvédelmi információs rendszer korszerűsítésére vonatkozó programot, a társadalmi tudatosság növelésével és a társadalmi részvétel fejlesztésével összefüggő, valamint a program végrehajtása szempontjából is szükséges nemzetközi együttműködési feladatokat.
A környezetvédelmi programhoz közvetlenül kapcsolódik, több – a szakminisztériummal együttműködve kidolgozott – szakágazati vagy konkrét beavatkozási területre készült program (például Magyarország szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási programja, a Nemzeti környezet-egészségügyi akcióprogram, az Országos környezeti kármentesítési program, a Nemzeti természetvédelmi alapterv) Mindezen programok az érintett területek közötti szakmai együttműködést, a hatékony, összehangolt feladatmegoldást, összességében a környezetvédelmi tevékenység hatékonyságának növelését hivatottak elősegíteni.
Az Országgyűlés döntése nyomán a program végrehajtása éves intézkedési tervek és teljesítési beszámolók alapján közvetlenül összekapcsolódik a költségvetési tervezéssel. Ennek érdekében a teljesítésről szóló értékeléseket és a folytatásra vonatkozó terveket minden év április 30-áig ki kell dolgozni és a döntéshozók elé terjeszteni.
A fejlett ipari országokban általában az éves nemzeti jövedelem (a GDP) 1,5-2 százalékát fordítják környezetvédelmi kiadásokra. Magyarországon ez az arány az utóbbi években a GDP egy százalékát sem érte el. A Nemzetközi környezetvédelmi program hatéves időszaka alatt a környezetvédelmi kiadások várhatóan számottevően bővülni fognak. A terv szerint a közvetlen fejlesztési kiadások a GDP prognosztizált növekedésével összhangban a tervidőszak közepéig 1,4 százalékra növekednek, s a 2000–2002 közötti szakaszban fokozatosan elérhetik az 1,7 százalékot. Ebben az összegben a központi költségvetési, az önkormányzati, a Központi Környezetvédeli Alapból származó pénzek, valamint a gazdálkodók és a háztartások ráfordításai egyaránt szerepelnek. A finanszírozásból egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk a gazdálkodóknak, amit a már jelenleg is 70 százalék fölötti magántulajdon- és a piacgazdasági szabályok is kellőképpen indokolnak.
A környezetvédelem közvetett kiadásai körében számol a terv a beruházásokhoz kapcsolódóan megvalósuló ráfordításokkal is (amelyeknek az aránya a szigorodó környezetvédelmi előirások miatt a környezetre jelentős hatású beruházások esetében akár a teljes beruházási költség 20 százalékát is eléri), ezáltal a teljes környezetvédelmi ráfordítás a 2000–2002 közötti időszakban kedvező esetben a jelenleginél várhatóan jóval nagyobb GDP 2-2,2 százalékára nőhet. A környezetvédelmi program hatéves időszakában várhatóan 800 milliárd forintot használnak fel. A fejlesztési kiadások nagy része (több mint 90 százaléka) három kiemelten kezelt terület: víz- és levegőtisztaság-védelem, valamint a hulladékártalmatlanítás között oszlik meg.
A program megvalósítása a szó valódi értelmében nemzeti ügy, ezért nyilvánvalóan nem lehet egy tárca vagy egy szakterület feladata. Komplexitását tekintve ez a program az első olyan, átfogó intézkedéseket, konkrét célokat és a megfelelő intézményi kereteket tartalmazó tervrendszer, amelynek eredményes megvalósítása egyaránt feltételezi az állandó társadalmi és politikai támogatást, a széles körű kormányzati felelősségvállalást, a kapcsolódó programokkal való összhangot és a végrehajtás rendszeres ellenőrzését.
A korszerű környezetpolitikai előrelátó, célorientált és integrált megközelítést, a különböző területi szintek és az ágazatok között egyeztetett tervezést, programkészítést és megvalósítást igényel. A kívánt eredmények eléréséhez nyilvánvalóan szükség van a programban érintettek érdekeltségének növelésére is. Biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, amit most a század – és az évezred – utolsó éveiben a környezetünkért teszünk, történelmileg is meghatározó lesz országunk jövője és biztonsága szempontjából.
Magyarország a program tervezésének időszakában vált a fejlett piacgazdaságú országokat tömörítő Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (az OECD) teljes jogú tagjává. Csak kevesen tudják, hogy a megmérettetés, hazánk felkészültségének, tagsági érettségének többéves vizsgálata a pénzügyi és a gazdaságpolitika mellett másik alapvető szempontként kiterjedt a környezetvédelemre.
Várhatóan a program végrehajtásának időszaka alatt dől el, hogy Magyarország csatlakozhat-e a szigorú környezetpolitikai követelményeket támasztó Európai Unióhoz, képes lesz-e megfelelni a közösség által elfogadott környezetvédelmi jogszabályoknak, normáknak, megállhatja-e a helyét azon a belső piacon, ahol az emberi egészség védelme és a környezetvédelmi teljesítmények meghatározó szerepet játszanak.
Végül az is most derül ki, hogy képesek leszünk-e páratlan értékű természeti gazdaságunkat fenntartani és megőrizni a magunk gyönyörűsége, utódaink jóléte, jövője s az ilyen kincsekben már elszegényedett Európa számára.
dr. Lányi Gábor
helyettes államtitkár
helyettes államtitkár
