Két éves az Országos Környezetvédelmi Tanács
Két éves az Országos Környezetvédelmi Tanács
Az Országos Környezetvédelmi Tanács létrehozásának gondolata az új környezetvédelmi törvény formálódása során merült fel. Volt már korábban is – a nyolcvanas évek közepén – Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács, de annak tagsági összetétele, működése és funkciói lényegesen különböztek a jelenlegi tanácsétól.
A három alapvetően új vonás:
1. Három társadalmi csoport egyenlő létszámban alkotja a tanácsot. Ily módon lehetőség van kompromisszumok kialakítására, de az eltérő vélemények megfogalmazására is. A tagcsoportokat a társadalmi szervezetek, a gazdasági és szakmai, illetve a tudományos élet képviselői alkotják.
2. A tanács a törvény szerint a Kormány tanácsadó szerve. A tanács tagjait viszont nem a Kormány választja ki és kéri fel, hanem a megnevezett társadalmi csoportok delegálják.
3. A törvény rendkívül széles jogosítványokat ad a tanácsnak: joga van minden kormányszintű és miniszteri szintű határozatot, illetve rendeletet, továbbá törvényjavaslatot véleményezni olyan szempontból, hogy az előterjesztők megfelelő mértékben mérlegelték-e a várható környezeti hatásokat és következményeket.
Az alakuló ülés után a tanács kidolgozta és egyhangúlag elfogadta saját ügyrendjét. A döntéshozatalban a kiegyensúlyozottság elve érvényesül. Az ülések akkor határozatképesek, ha a tagoknak több mint fele jelen van, és ha mindegyik tagcsoport legalább 3 taggal képviselteti magát (a tagcsoportokban 7-7 fő van). Minősített többségű szavazások esetén 4-4 tag jelenléte szükséges. Az elnöki funkció meghatározott időre – két évre – szól és rotál az egyes tagcsoportok vezetői között. Lényeges véleményeltérés esetén meg kell fogalmazni a többségi és a kisebbségi véleményt egyaránt. Mindkét véleményt elő kell terjeszteni a kormányhoz és a nyilvánosságra hozatalhoz is egyenlő esélyeket kell biztosítani.
A tanács titkársága három főből áll. A tanács tagjai anyagi juttatásban vagy díjazásban nem részesülnek.
A tanács jó munkakapcsolatot alakított ki az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságával, melynek elnöke számos alkalommal részt vett a Tanács ülésein. A Környezetvédelmi Bizottság rendszeresen meghívja a tanács elnökét vagy személyes képviselőjét a bizottság nyilvános üléseire.
A KTM apparátusával a tanács többszintű kapcsolatrendszert alakított ki. A tanácsban társelnöki tisztséget ellátó miniszter (vagy az őt helyettesítő államtitkár), továbbá a helyettes államtitkárok, főosztályvezetők és más beosztású tisztviselők közül többen részt vettek az egyes napirendi pontok tárgyalásánál. Az egyes tárcák kijelölték az összekötőket a tanácshoz. ők sokat segítettek a döcögve induló munkakapcsolati rendszer kiépítésében. Több tárca eleinte azt hitte, hogy a tanács szerepe az, hogy részt vegyen az előterjesztések tárcaközi egyeztetési menetében. Nehezen értették meg, hogy a tanács vagy a koncepcionális jellegű tanulmányok véleményezésében, vagy a tárcaegyeztetés utáni, de még a kormányhoz való benyújtás előtti fázisban való véleménynyilvánításban illetékes. Az állandó időzavar nehezítette a tárcakapcsolatok kiépítését.
A tanács és a médiák közötti kapcsolat elég laza volt az elmúlt időszakban. A tanács elnöke sem erőltette a testület mindenáron való szerepeltetését abból a megfontolásból kiindulva, hogy előbb alakuljon ki a három tagcsoport megfelelő együttműködési stílusa, legyenek eredmények, és csak ezután jöjjön a nagyobb médianyilvánosság.
1996. április és 1998. január között a tanács összesen 19 plenáris ülést tartott. Működtek ad hoc bizottságok is. Az állásfoglalások kialakításánál az esetek döntő többségében mindegyik tagcsoport késznek mutatkozott elmenni az ésszerű és még elfogadható kompromisszumok határáig. Az alapvető motiváció az volt, hogy az elsődleges cél a környezetvédelem hazai pozícióinak erősítése és az egységes fellépés kedvezőbb helyzetet teremt ehhez, mint a megosztottság.
Jelentősebb véleményeltérés két esetben volt: az állatvédelmi törvényjavaslat kísérleti állatok felhasználására vonatkozó része, illetve a genetikailag módosított élőlényekről szóló törvényjavaslatok esetében. Különvélemény is megfogalmazásra került.
A tanács tagjainak részvétele a plenáris ülések munkájában eltérő fokú volt az egyes tagcsoportok esetében. A társadalmi szervezetek tagcsoportja 85%-os részvételi aránnyal rendelkezik. Ezt követi a gazdasági és szakmai szervezetek tagcsoportja 67%-kal, és harmadik helyen vannak a tudományos élet képviselői 58%-kal. Az egyes témák napirendre tűzését illető kezdeményezésekben, illetve a vitákban való részvétellel szintén a társadalmi szervezetek, illetve a gazdasági és szakmai szervezetek tagcsoportjai állnak az élen. A tudományos tagcsoport elsősorban akkor aktivizálódott, amikor a tudományos kutatások érdekeit közvetlenül befolyásoló kérdésekről volt szó (pl. kísérleti állatok, genetikailag módosított szervezetek, agrár-környezetvédelem).
Láng István akadémikusnak, a környezetvédelmi tanács elnökének 1998. februári értékelése szerint még nem lehet kategorikus választ adni arra a kérdésre, hogy eredményes volt-e a tanács működése az elmúlt két év során, vagy alapvetően kudarcba fulladt az a kísérlet, hogy a környezetvédelemben különböző érdekeket megjelenítő csoportok dolgozzanak együtt huzamosabb ideig és legyen is észrevehető eredménye ennek a munkának.
„Egyértelműen úgy értékelem, hogy szó sincs kudarcról a tanács tevékenységében – írta az elnök a jelentésében –. Közös akarattal sikerült megteremteni a tagcsoportok között, illetve a tanács és a tárcák közötti új kommunikációs kapcsolatot. De a „nem kudarc” állapot egyenlő-e a sikerrel? Erre sem lehet csupán igennel válaszolni. Az elvégzett hatalmas munka ellenére bizonyára minden tanácstagban – így az elnökben is – benne van egy adag elégedetlenség. Ennek mértéke és jellege tagonként változik.
Lehetséges, hogy túl hamar reméltünk túl sokat. Lehetséges, hogy elhittük, hogy gyorsan meg lehet változtatni mindazt, ami már régóta megérett a változtatásra. Az elérendő reális célokat sem fogalmaztuk meg az elején. Ezért most a viszonyítási alap is bizonytalan. A következő ciklus azonban minőségileg más lehet, mint az első, mert jobban látjuk a lehetőségek és a korlátok kereteit. Érdemes lenne megpróbálni felrajzolni célt, amit a tanács szeretne elérni az évszázad végéig.
Összegezve talán azt mondhatjuk, szerényen és mértéktartóan, hogy a megalakulással járó kezdeti szakasz sajátosságait figyelembe véve a tanács saját tevékenységének eredményességét biztató kezdetnek minősíti és tudatában van annak, hogy a következő időszakban a delegáló szervezetek hatékonyabb munkát várnak el a testülettől - hangzik az értékelés. A tanács tevékenységi köréből átlagosnál jobbnak minősítette az értékelés az atomtörvény véleményezését, a hozzájárulást a Nemzeti Környezetvédelmi Program kidolgozásához, az Európai Unió kérdőívében szereplő környezetvédelmi fejezet tárgyszerű megválaszolásához való hozzájárulást. A Központi Környezetvédelmi Alap közcélú része felhasználására vonatkozó arányok módosítását, a Nemzeti Agrárprogram agrár-környezetvédelmi fejezete elvialapjainak kidolgozását, az állatkísérletek szabályozására és ellenőrzésére vonatkozó olyan kompromisszum alapjainak kidolgozását, amely elfogadható az állatvédő szervezetek, a tudományos kutatók és a gyógyszeripari fejlesztő mérnöknek egyaránt.
Az Országos Környezetvédelmi tanács által 1996–97-ben kibocsátott állásfoglalások:
- Az Európai Unió által összeállított kérdőív „Környezet” című fejezetének kérdéseire adott válaszokról,
– a tiszta, kultúrált, szemétmentes országkép kialakításáról,
– az alkotmányozás szabályozási irányelveiről,
– a Nemzeti Környezetvédelmi Programról,
– a Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogramról,
– az atomenergiáról szóló törvényjavaslatról,
– a síkvidéki vízrendezés helyzetéről és feladatairól szóló előterjesztésről,
– az erőműrendszer fejlesztéséről,
– az 1997. évi költségvetés környezetvédelmi vonatkozásairól,
– a Központi Környezetvédelmi Alap felosztásának 1997. évi irányelveiről és kereteiről,
– a Központi Környezetvédelmi Alapból 1997-ben közcélú környezetvédelmi feladatok megoldására szánt pénzösszeg felosztásáról szóló javaslatról, ezzel együtt a közcélú környezetvédelmi feladatok finanszírozásának részletes szabályairól szóló rendeletről,
– a termőföldről szóló 1994. évi törvény módosításáról és az 1997-es agrártámogatási irányelvekről,
– a vízi közművek üzemeltetésének követelményeiről szóló, 1992-ben kiadott rendelet módosításáról,
– a halászatról és a horgászatról szóló törvénytervezetről,
– a közlekedés környezetvédelmi problémákat figyelembe vevő fejlesztése irányának kialakításához szükséges szabályozóeszközök koncepciójának kidolgozásáról,
– a nehéz tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról szóló kormányrendelet módosításának tervezetéről.
Ezeken kívül foglalkozott még a tanács
– A természetvédelmi törvénycsomaggal, amely a természet védelméről, az erdőről és az erdő védelméről, valamint a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvényjavaslatot foglalta magában,
– A környezetvédelmi tárca területi munkájának újjászervezésével kapcsolatos tervekkel,
– A Balaton térségének csatornázási problémáival,
– A levegőtisztaság-védelmi kormányrendelet és a hozzá kapcsolódó KTM-rendelet tervezeteivel,
– A Büntető Törvénykönyv környezetvédelmi tényállásai értelmezésével.
Az 1997-es évben kiadott állásfoglalások
– A Központi Környezetvédelmi Alap 1997. évi pályázati felhívása
– A Nemzeti Agrárprogram alapelvei - társadalmi vitaanyag
– az Országos Környezetvédelmi tanács ajánlásai a Nemzeti Agrárprogramhoz
– A géntechnológiával módosított szervezetekről szóló törvény tervezete
– A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítása
– Az ENSZ EGB Vasútfejlesztési Projekt (TER) munkájában való részvételről 1997-2000 között, a központi projekt hivatal (PGO) további budapesti működéséről szóló előterjesztés
– A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb freladatokról szóló 68/1996. (VII.9.) OGY határozat 3. pontjában foglaltak végrehajtásának intézkedési programjáról szóló előterjesztés
– Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslat
– Az Országos Környezetvédelmi tanács javaslatai az 1998. évi állami költségvetési törvény kidolgozásához
– Az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény végrehajtását szolgáló, az Országos Atomenergia Hivatalt felügyelő miniszter felelősségi körébe tartozó kormányrendelet és miniszteri rendelet-tervezetek
– Az Országos Területfelesztési Koncepcióról szóló országgyűlési határozat tervezete
– A védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló kormányrendelet tervezete
A környezetvédelem pénzügyi forrásai a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetési törvényjavaslatában
– A Nemzeti Környezetvédelmi Program 1998. évi intézkedési terve
Emellett a tanács napirendjén számos más előterjesztés és fontos kérdés szerepelt, amelyekről nem adott ki formális állásfoglalást, de az előterjesztővel folytatott megbeszélés során megtett, illetve az annak írásban eljuttatott részletes észrevételei, javaslatai által befolyással volt az előterjesztésre. Ilyenek voltak:
– a Központi Környezetvédelmi Alap pénzügyi kereteiről, a lekötött és a felhasználható pénzeszközökről (beszámoló)
– A folyamatban lévő integrációs előkészületekről a környezetvédelem területén (elnöki tájékoztató)
– A Fenntartható Fejlődés Bizottság munkája (tájékoztató)
– Az egészségügyről szóló törvény tervezete
– A Központi Környezetvédelmi Alap kezelésének és felhasználásának szabályairól szóló miniszteri rendelet
– a Központi Környezetvédelmi Alap 1996. évi auditált pénzügyi mérlege (tájékoztató)
– Az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos felkészülés helyzete a hulladékgazdálkodás, a levegőtisztaság-védelem, a víztisztaság-védelem, a természetvédelem és az agrár-környezetvédelem területén (tájékoztató)
– Koncepció a hulladékgazdálkodásról szóló törvény elvi, szakmai, tartalmi követelményeiről
– Az Integrációs Stratégiai Munkacsoport Környezetvédelmi Témabizottsága EU-csatlakozási stratégia-jelentése
– Az elektronikus média szerepe a környezeti tudatosság alakításában (tanulmány)
