Erdők
Erdők
A természetes vegetáció rekonstruált térképe szerint az emberi tevékenység szélesedése előtt Magyarország területének mintegy 70%-át erdő borította. Ez az arány több fázisban csökkent a mai állapotig, amikor az ország erdősültsége 18,5% körüli, a természetszerű erdők kiterjedése pedig nem éri el a 10 százalékot.
Az alacsonyra szabott vágásérettségi korok miatt az idősebb állományok arányának ismeretében ma még kedvezőtlenebb a kép. Különösen az 1965–85 közötti két évtizedben igen sok, természetvédelmi szempontból nagy értékű, koros állományt termeltek ki, ami főleg bükköseink kiterjedését apasztotta. Jelentős faállomány-veszteségeket és termőhely-degradációt okozott a ‘70-es évek végétől kezdődően az ún. új típusú (ismeretlen eredetű) erdőpusztulás.
Az erdei életközösségek között különösen veszélyeztetettek a láperdők, az ártéri keményfa ligeterdők, a homoki tölgyesek, a gyöngyvirágos és a sziki tölgyesek. Romlik a hegyvidéki bükkösök állapota is. Az alföldi erdők a nem kellő körültekintéssel végzett vízrendezés miatt kerültek kritikus helyzetbe.
Az erdőgazdaságok haszonérdekeltsége a gyors növekedésű fafajok és fajták telepítését helyezte előtérbe, értékes, őshonos állományokat is ilyenekre cseréltek le (pl. ártéri ligeterdőket nemesnyárasokra, homoki kocsányos tölgyeseket akácosokra és feketefenyvesekre bükkösöket és tölgyeseket lucosokra, sőt helyenként erdei és/vagy vörösfenyvesekre is).
Erdeink állapotromlásához jelentősen hozzájárult a túltartott nagyvadállomány (vaddisznó, szarvas), különösen néhány tájidegen faj (pl. a muflon, a dám stb.) elszaporodása.
Most a természetvédelem célja az, hogy az ország erdősültsége elérje legalább a 20%-ot (később a 25 százalékot). Az ország teljes területéhez viszonyítva a természetszerű erdők kiterjedésének is el kell érnie a 12 százalékot.
