Füves területek
Füves területek
A kis lélekszámú aprófalvak elnéptelenedése, a kis magánbirtokon alapuló földművelés erőszakos felszámolása, a hagyományos takarmánybázisú állattartás visszaszorulása ahhoz vezetett, hogy rétgazdálkodásunk – az intenzív művelésű kultúrtáj öntözött-felülvetett, vegyszerezett gyepeitől eltekintve – gyakorlatilag megszűnt. Virággazdag hegyi és dombvidéki rétjeink eltűnése, rohamos szegényedése biológiai sokféleségünk pusztulásának egyik legriasztóbb ténye.
Száraz pusztagyepeink és sziklagyepeink a Kárpát-medence legsajátosabb tájképi értékei. Védett területeink jelentős hányada ide tartozik és legnagyobb számban itt fordulnak elő endemikus növény- és állatfajaink. S itt nemcsak a Hortobágy és a Kiskunság legelőterületeire, néha már szinte félsivatagi jelleget hordozó pusztagyepeire kell gondolnunk, hanem dolomit térszíneink, karsztjaink és vulkanikus hegyeink különleges flórájú és faunájú szikláira, lejtőire is.
Nedves és mezofil rétjeink, kaszálóink állapota főleg az utóbbi két, két és fél évtized során számottevően romlott, és a rohamosan fogyatkozó legelő állat eltűnése folytán a jelenlegi gazdasági változások tendenciái sem ígéretesek.
