Mezőgazdasági területek
Mezőgazdasági területek
A szántóföldi növénytermesztéssel rendszeresen művelt területek, kertek, gyümölcsösök, szőlők, legelők, kaszálók, parlagok hazánk területének nagyobbik felét teszik ki. Itt a megőrzendő biológiai sokféleség az alábbi csoportokra terjed ki:
– a kultúrfaj-diverzitásra (a termesztett növények, ill. a tenyésztett – tartott – háziállatok, gazdasági állatok sokfélesége, a fajok, fajták, kultúrváltozatok stb.),
– az ún. spontánfaj-diverzitásra (a területen élő, spontán előforduló növények és állatok sokfélesége),
– a földhasználati diverzitásra (aszerint, hogy a földet szántónak, kertnek, legelőnek stb. használják),
– az ún. művelési diverzitásra, amelyek kifejezi a gazdálkodási formák és típusok (nagyüzem, kisgazdaság, ill. hagyományos, organikus biogazdálkodás) sokféleségét.
A termesztésből kiszorult tájfajták egy része még fellelhető hazai szórvány területeken. Megőrzésük, újra elterjesztési lehetőségük tehát adott, bár közvetlen felhasználásuk a mai köztermesztésben csak korlátozottan lehetséges. A genetikai ellenállóképesség fokozásának, nemesítésnek, új fajták előállításának.
A természetvédelem feladata az, hogy a szakemberek, mind a közvélemény előtt vissza kell szerezni ezen értékek becsületét. Tudatosítani kell, hogy nemzeti örökségünk lényeges részét alkotják, csakúgy, mint őshonos állat- és növényfajaink. Összegyűjtésük is nemzeti és nemzetközi érdek, ahogyan kulturális örökségünké is az. A génbankokban, botanikus kertekben őrzött értékeket hozzáférhetővé kell tenni.
