Sivatagosodás
Sivatagosodás
Mi a sivatagosodás? A vízgazdálkodás szempontjából rossz fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkező homokos területeken vagy szikes területeken lévő növényzet egyrészt a változatlan gazdálkodás, másrészt a természeti folyamatok hatására eltűnik. A fő fizikai tulajdonságok közé tartozik, hogy milyen a talaj vízmegtartó képessége. A homoknak van a leggyengébb: egyméteres réteg homokban legfeljebb 140-150 mm víz fér el. Összehasonlításképpen: a nagyon jó gazdálkodású talajok 200-250 mm vizet is képesek elraktározni egyméteres rétegben. A rossz fizikai tulajdonságú talajokat fenyegetik a leginkább a sivatagosodási folyamatok. Elég néhányszor tíz év, hogy meginduljon a folyamat.
A talaj vízmegtartó képessége elsősorban azáltal csökkenhet, hogy évtizedeken keresztül csak kevés csapadékot kap, így a talaj mállósabb lesz, apróbb részekre bontódik szét, egyre kevesebb lesz az a terület, ahol meg tudja tartani a vizet. Ezért fokozatosan egyre homokszerűbbé válik. Vannak egyéb látható előjelei, például egy idő után megjelennek a szárazságtűrő fűfélék, a pozsgások, az efemer-növények, a homokgyepek, a sziklagyepek.
A sivatagosodási folyamat időléptéke és okai. A sivatagosodás kezdetét évtizedekben lehet mérni. Két fő oka van: az egyik természeti, a másik emberi.
A folyamat a normálistól eltérő szárazságú éghajlati helyzetből adódóan kezdődhet el. A Föld számos vidékén, így elsősorban a Szaharában és a Szaharától délre eső területeken a hatvanas évek vége óta sokkal kevesebb eső esett a normálisnál. Évről évre hosszú kilométereken át terjeszkedik tovább a sivatag.
A talajnak ezt a fajta degradációját súlyosbították az emberi tényezők, például az, hogy a helyi lakosság gazdálkodási szokásai az említett területen nem változtak annak ellenére, hogy kevesebb volt a csapadék. A legeltetésből élő lakosság egyre több, már kiszáradó területen is tovább legelteti az állatokat. Sivatagosodás indul meg ott is, ahol a megengedettnél sokkal több a vízkivétel a talajvízből.
A sivatagosodás mint világprobléma. A feladatok a XXI. századra című dokumentumban, amelyet az ENSZ Környezet- és Fejlődés-világkonferenciáján fogadtak el, a következő olvasható:
„A sivatagosodás egyfajta talajpusztulás, ami száraz, félszáraz és félpárás szárazföldeken fordul elő igen különböző tényezők eredményeképpen, beleértve a klímaváltozást és az emberi tevékenységet is. A sivatagosodás ma a földi népesség körülbelül egyhatodát, a száraz területek 70 százalékát, körülbelül 3,6 milliárd hektárt érint, ami az összes földterületek körülbelül egynegyede. A sivatagosodás legnyilvánvalóbb hatása a terjedő szegénységen túl, hogy leromlik a 3,3 milliárd hektárnyi teljes legelőterület minősége, amely 73 százalékban olyan legelő, amely emberek vagy állatok eltartására túl tereméketlen; a szárazföldeken tovább csökken a talaj termőképessége és romlik a szerkezete, amely 47 százaléka a teljes száraz területeknek. Ezekből marginális, eső öntözte szántó válik. Fokozódik az öntözött szántóterületek leromlása, ami a sűrű népességű és nagy mezőgazdasági aktivitású területek 30 százalékára terjed ki.”
Az aszály mint a talajminőség romlásának egyik tényezője. A sivatagosodási folyamat szorosan kapcsolódik ahhoz a jelenséghez, hogy a hatvanas évek óta világszinten kevesebb csapadék hullott a korábban szokásosnál, vagyis súlyosbodott az aszály (az átlagos mértéket jelentősen és tartósan meghaladó vízhiány).
Az aszály típusai:
1. Meteorológiai aszály. Egy adott térségben az átlag alatti csapadék, amely a mezőgazdaságra, a vízi erőforrásokra és különböző társadalmi-gazdasági tevékenységekre van hatással, akkor vezethet aszályhoz bárhol a világon, ha annak évi mennyisége mintegy két éven keresztül legalább az érintett terület felén a normál értéknek maximum 60 százaléka.
2. Mezőgazdasági aszály. Amikor a csapadék mennyisége vagy eloszlása elégtelen, ezért a talajvízkészletek fogyása és a párolgási veszteségek együttes hatása miatt számottevő a kiesés a növénytermesztésben és az állattenyésztésben.
3. Légköri aszály. A levegő alacsony légnedvessége magas – általában 30 Celsius fok fölötti – hőmérséklete miatt megnövekedett párologtatóképességre vezethető vissza. Légköri szárazság esetén a levegő magas hőmérséklete és alacsony nedvességtartalma miatt a potenciális párolgás olyannyira fokozódik, hogy a növényzet a párologtatást nem képes a megfelelő mértékben fokozni, még abban az esetben sem, ha a talajban elegendő mennyiségű víz áll rendelkezésre.
4. Fiziológiai aszály. Főként kora tavasszal lép fel, amikor a növény számára szükséges mennyiségű vízfelvételt a gyökérzet a talaj alacsony hőmérséklete miatt nem tudja kielégíteni annak ellenére, hogy annak megfelelő a nedvességtartalma és a tartaléka.
5. Hidrológiai aszály. A vízkészletek jelentős mértékű szűkülésében megnyilvánuló jelenség. Ez a hidrológiai ciklus jó néhány elemének változásában jelentkezik:
– a folyók csökkent vízhozamában, vízszintjében;
– a tavak, víztározozók alacsony vízállásában;
– a talajvíz és karsztvízszintek mélyebbre szállásában;
– a forráshozamok szűkülésében.
6. Gazdasági, ökonómiai aszály. A gazdasági élet valamely területén vagy annak egészére vonatkozóan a vízhiány által okozott károk pénzben kifejezett káreseménye. Közgazdasági aszály akkor lép fel, ha a vízhiány olyan mértékű, hogy kedvezőtlenül befolyásolja egy térség jól megalapozott gazdaságát.
Az aszály számszerűsítése. Mind a természeti, mind a társadalmi-gazdasági megközelítések esetében is elsődleges fontosságú az aszály korrekt számszerűsítése. Általánosan elterjedt a különböző aszályindexek használata. Az indexek alapjai jórészt a hagyományos meteorológiai elemek. Jellegük szerint osztályokba sorolhatók, úgy mint csapadékindexek (csapadék, anomália-, relatív csapadék-, standardizáld anomáliaindex stb.), mérlegindexek, ilyen például a Lang-féle index (LI) : P/T, de Martonne szárazsági index (dMI): 12 P/ (T+10) és a mai napig is igen elterjedt nedvességhiány-index (MAI): P/PE; talajnedvesség indexek, mint például a relatív talajnedvesség-tartalom: W/AWC (*100), illetve a hidrológiai szempontú különféle ariditási mutatók. A növényfajtáktól függő számszerűsítésre az adott területre jellemző agro-hidro-potenciál (AHP), azaz az adott növényállomány vízfogyasztásának és vízigényének hányadosa ad lehetőséget, valamint az ennek alapján számított egymást követő „vízstresszes” napok száma. Az aszály-hatás kifejezésére pedig a kimutatott terméscsökkenés, hozamkiesés és a minőségben történt változás alkalmas.
A csapadék mértéke határozza meg a föld különböző területeinek szárazsági szempontból történő felosztását (lásd táblázatok).
ENSZ-egyezmény az elsivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös t…
Táblázatok
