ENSZ-egyezmény az elsivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös t…
ENSZ-egyezmény az elsivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára.
Az egyezmény az „elsivatagosodás” fogalma alatt a különböző tényezők, köztük az éghajlat-ingadozások és az emberi tevékenység okozta talajdegradációt érti az arid, a szemi-arid és a száraz-szubhumid területeken; az „arid, szemiarid és száraz-szubhumid területek” azok a területek – a poláris és szubpoláris régión kívül –, ahol az évi csapadék és a potenciális elpárolgás hányadosa 0,05 és 0,65 közé esik.
Talajdegradáció. Az arid, a szemiarid és a száraz-szubhumid területeken a biológiai vagy gazdasági termőképesség, valamint az esővízzel táplált, az öntözött termőföld, a vadászterületek, legelők, fás területek és erdőségek együttesének csökkenését vagy elvesztését jelenti, ami a földhasználatnak vagy valamely alábbi folyamat vagy folyamatkombináció – beleértve az emberi tevékenységből és a település szerkezetéből származó folyamatokat – következménye:
– szél és/vagy víz okozta talajerózió;
– a talaj fizikai, kémiai és biológiai vagy gazdasági tulajdonságainak romlása;
– a természetes növénytakaró tartós elvesztése.
Megelőzés, teendők. Az egyezmény a következő tennivalókat határozza meg.
– A talajréteget védő növénytakaró megőrzése és helyreállítása révén megtartható a talaj termőképessége, stabilizálható a talajok vízháztartása és ezáltal fenntartható a száraz éghajlatú térségek kényes ökológiai egyensúlya.
– Ennek érdekében támogatni kell a fenntartható földhasználati rendszerek bevezetését vagy megtartását.
– Kiemelkedő szerepe van az erdőtelepítési, újraerdősítési programoknak, illetve az öntözés fejlesztésének és az alternatív munkalehetőségek megteremtésének.
– A vidéken élő népességet támogatni kell abban, hogy – ahol szükséges – térjenek át a fenntarthatóterület-használati rendszerekre. Az elsivatagosodásra hajlamos térségekben támogatni kell a mezőgazdaságon, erdőgazdaságon és állattenyészésen kívüli alternatív munkalehetőségek megteremtését. Ezáltal mód nyílhat a környezetterhelés csökkentésére, a szűkös talajerőforrások megóvására és a – más módon – jövedelmek megszerzésére.
– A szegénység is a talajpusztulás és az elsivatagosodás kialakulását siettető fontos tényező. Részben ennek tulajdonítható, hogy a száraz és félszáraz területek legtöbbjén az állattenyésztésen alapuló hagyományos életmódrendszerek gyakran nem megfelelőek és nem fenntarthatók, különösen az aszályt és a növekvő demográfiai nyomást figyelembe véve. E gondok megoldására a kormányok feladata, hogy stratégiát dolgozzanak ki az élelmezés biztosítására, rövid távú foglalkoztatási programokat készítsenek, és szociális hálót alakítsanak ki a különösen veszélyeztett népességcsoportok számára.
