A Barczaság geologiai viszonyai.
A Barczaság geologiai viszonyai.
A Barczát két oldalról körülölelő havasok, melyek befelé az Olt, kifelé a Dunába siető folyók hatalmas vizválasztóját képezik, nemcsak külidomuk nagyszerüsége, hanem elhelyezésük s főleg belalkatuk sokfélesége által is kitünők. E havasok, mély szakadásokkal eredzett, sziklacsúcsai nagy magasságra lövelnek föl, néhol közvetlen a térségből, másutt zöld erdőséggel benőtt alantibb előhegyek szolgálnak azoknak talapzatul. Alja mindeniknek a legszebb bükk, középmagasságuk rengeteg fenyvesekkel van boritva, tetőcsúcsaik kopár sziklatömegeket tüntetnek föl, de tetejüknek teres lázait (fensík) gazdag tenyészetű fű- és futó fenyő telepek nőtték be, melyek a nyájaknak gazdag legelőket nyujtanak; ez alól még a legmagasabb Bucsecs sem képez kivételt, s legfölebb a Királykő, melynek teteje élesen végződik, nélkülözi azt.
E havasok egyik sajátsága és szépsége az, hogy azok nem képeznek egy egyenes összefüggő lánczolatot, mint a fogarasi és hunyadi havasok, hanem festői görbületekkel alakulvák, melyek közé hatalmas és páratlanul szép völgyületek fészkelték be magukat; a már fönnebb körvonalazott hatászéli szorosok ezek, melyek minden irányba elágazó mellékvölgyületeikkel, s azokból letörtető kristály csermelyeikkel egészen behálózzák a havasok e nagyszerű tömbét. E völgy-hálózatok hosszabbak vagy rövidebbek, ezekhez szabva a havasok künnebb vagy bennebb feküsznek, s minden irányú lánczolatokat képeznek. Innen ered a barczai havasoknak változékonyan festői szépsége, mi nemcsak az erdélyi havasok, hanem talán a Tátra kivételével az összes Kárpátok közt a legmeghatóbb és elragadóbb behatást idézi elő.
Ily gazdag és változékony e havasok belalkata is. A háttéri nagyobb csúcsok fő alkatrésze az eocengyüleg (conglomerat), mely most szilárdabb majd porlékonyabb, durvább és finomabb alkatú. Ezen fő kőzet közé juramészkő van, nem kis tömegekben, hanem egész hegylánczolatok alkotólag befészkelve, ugy, hogy az egészen gyülegből álló Bucsecs és Csukás kivételével a többi főcsúcsok legnagyobb része jura-mészkőből alakult. Ezekhez mérten kisebb tömegekben jegeczedett pala is mutatkozik. Fundata és Guczánnál liaszmészkő; homokkő, csillámpala, szüreg (Rauhwacke) Volkány és Holbachnál; késői krétához tartozó homokkő Ó-Tohánnál, mig alább Törcsvárnál miocen homokkő nagy mennyiségben mutatkozik. Volkánytól délirányban bazált és gumóskő (kropfstein) is jelentkezik. Neocen a túloldalon Rosnyó és Keresztyénfalvánál, hol a jura-mészkő és liasz-mészkő ismét felszinre jön. A neocen még Brassóban is feltünik, a lovagösvény és Ördög-völgyében, valamint a Bucsecs előhegyein is. A Feketehalom feletti Kotla főalkatrésze a világos jura-mészkő, melynek talapzatát gneis és szarukő (Hornstein) képezi; itt kisebb adagban Dolomit is mutatkozik. Az ezzel szemben levő Krizbai (persányi) havasok gyüleg és jura-mészkőből alkotvák, mely kőzet odább a héviz-bogáthi nagy bazalt-fekvettel érintkezik.
A tömösi szoros földtani tekintetben nagyon érdekes, mert a mig két oldali havasai a Keresztyénhavas és Nagykőhavas legnagyobb részben jura-mészkőből idomulvák, addig a völgy fejét képező Prediál homokkő, a völgyben magában az eocengyüleg uralkodik, mig torkolatánál (Bácsfalu felett) a jura-mészkőben érdekes trachyt-telep fordul elő.
Az Ó-Sáncz torkolatánál levő Garcsin képez határvonalt az eocen és a kárpáti homokkő között, válvonalukon quarz mutatkozik, melyben marmarosi gyémánt is fordul elő. Innen kezdve az Ó-Sáncz főkőzete mindenütt a kárpáti homokkő, a magasabb csúcsoknál azonban ezt áttöri több helyen a jura-mészkő, mig a Csukás Zenoga és Bretocsa ismét az eocen gyüleg roppant tömegét állitja elő, a Bodzának tartó Delbi völgyben pedig nagymennyiségű szarukő-telep fészkelte be magát.
A Bodza előhegyei igen dús változatot mutatnak, itt oly gyüleg fordul elő, a mely sötét mészkő-, csillámpala- és quarz-darabokból van összealkotva, s mely a Barcza más gyülegeitől eltérő (ilyen Hosszufalu felett is mutatkozik). Zajzon irányában sötét kékes-szinű krétakorszaki mészkő jelentkezik, ezeken hátul a Nyiéni hegyekben már a kárpáti homokkő jut uralomra, mely az egész Bodza vidékének főkőzete, egészen a határszéli havassorig, hol a Szilon, nagy és kis Tatár és Királyhegynél a jura-mészkő és az eocen-gyüleg ismét uralomra vergődik.
Ilyen a Barcza hegyeinek dus változatú geologiai képe. Az itt előforduló kőzetek egyáltalán kevés nemes érczet tartalmaznak, ugy hogy bányászat nem foly itten; legfölebb azt emlithetem meg, hogy a Nagy-Barczapatak völgyében Valye Csorágulujban vasbányászat már többszörösen volt megkisértve, de mindig felhagytak vele. A feketehalmi Kotla déloldali csillámpala-telepében aranyerekre is akadtak, de további kutatása és művelete folyamatba nem tétetett.
Kőszén Zernyest vidékén mutatkozik; de művelet alá véve még nincsen*.
Ezen rövid geologiai vázlathoz leginkább Hauer Geol. Siebenb. czímű nagybecsű művét használtam.
A Barczaság tere legnagyobb részben termékeny aluvialis talaj, mely fölött észak-nyugaton egy magasabban fekvő özönvizi emelvény (diluvial terrasse) a krizbai láz (fensík) terül el Földvártól egészen Szunyogszegig; a Homorod folyja körül ennek 20–30 láb lépcsőzetét, melyen alól kezdetét veszi a Barczának számos folyó által áthömpölygött lapálya, melynek sima termékeny térségéből Szent-Péter mellett az eocen-gyülegből alakult Lempesch emelkedik ki önállóan, minden más hegységtől elkülönzötten; ez és a háta mögötti csekély Ökörszarv (Kuhhorn) nevű dombocska alkotják a Barcza terének egyedül álló közép hegységét, melyek látszólag egy a folyamok által átszaggatott régi hegylánczolat jelentéktelen maradványait képezik.
