A Barczaság termelési viszonyai.
A Barczaság termelési viszonyai.
Ha később is, de azért a Barczaság dús aratásokat ad, mert talaja nagyon termékeny humussal bir, s ha a tenyésztést késleltetik is az esők, ködök, másrészről azt fokozzák.
Az ipar s kereskedés a városokba vonta magát. Brassó e tekintetben oly önző volt, hogy a falusi népnek az ipar üzését el is tiltotta*; a mezővárosoknak is csak ugy engedte meg, ha gyártmányaikat Brassóban adják el. A falusi nép tehát helyzeténél és e megszoritó rendszabálynál fogva is kizárólag a földmívelés és marhatenyésztésre volt útalva. Meg kell vallanunk, hogy a szász falusi nép a földmívelést ritka szorgalommal üzi, elannyira, hogy még a nők is leginkább a mezei munkával vannak elfoglalva, sőt ezek itt éppen a férfiakkal cserélnek szerepet: ők levén a lovagok; mert a szászok leginkább lóval dolgoznak, azokat nyeregből egy szál gyeplővel szokták hajtani, ezt pedig mindig a nők teljesitik, s a folytonos lovon ülés által oly gyakorolt lovasokká válnak, hogy a férfiak korántsem versenyezhetnek velök; természetesen itt a nők huszárosan ülnek, s huszáros bátorsággal lovagolnak is, mert egy egy nyeregre termett szász leány oly vágtatást viszen végbe, hogy akármelyik huszárnak becsületére válnék. Csodálkozom, hogy a harcztól idegenkedő szász férfiaknak még eszükbe nem jutott egy amazon legio alakitása; ezek ha nem is legyőzhetlen s meghódithatlan, de mindenesetre veszélyesebb s talán bátrabb ellenfelek lettek volna és lennének a szász férfiaknál. De térjünk vissza e kecses földmívelőktől az actusra: a földmívelésre.
Lásd Philippi „die Deuts. Ritter,“ 131.
A szászok a földmívelést kitartó szorgalommal, de kevés eszélylyel űzik, egész primitiv modorban; munkaeszközeik most is ugyanazok lehetnek, mint a minőket eldődeik magukkal hoztak; tagositás, váltó gazdaság, uj növényfajok meghonositásáról szó sincsen. Mindenki szalag keskeny néha félmfd hosszu földjét külön-külön míveli; ilyen keskeny földje a nagyterjedelmű határokon 50–60 darab is van egy-egy gazdának minden irányban szétszórva, s e miatt azokat czélszerüen, nagy idővesztés nélkül kezelni lehetetlen. Ehez járul az, hogy a határ egy része ugarban levén, mindig csak kisebb része van művelet alatt.
Valóban csodálkoznunk kell azon, hogy a szászok, kik erővel is országunk civilizátorainak tartják magukat, e téren annyira hátramaradtak, tapasztalat igazolta javitásokat, reformokat nem honositnak a földmívelés terén, s e tekintetben példát adólag nem haladnak előre, hanem a mozdulatlanság stagnatiójába merültek el. Itt e téren kellene követniök németországi vérrokonaik példáját, nem pedig a talaj odajátszási törekvésben, melynek ugy is 500 mfd széles Magyarország állja útját s teszi azt lehetetlenné.
A barczai szászok primitiv, időpazarló földmívelésük mellett roppant terjedelmű határaikat megmívelni nem tudják; de eljönnek bár mily távolról a földfosztott szegény barczasági magyarok; részibe megmívelik azt, vagy a hol csak lehet, bármi áron megveszik, s nem engedik, hogy a Barcza áldott termékeny terének egy hantja is míveletlenül maradjon.
A Barcza talaja nagyon termékeny; tiszta buza, rozs és kukoricza mindenütt a legjobb minőségű terem; nagyon sok tavaszbuzát, árpát, kölest vetnek, a mi rendszerint sikerülni szokott; a lent, kendert és krumplit is nagy erőszeretettel és sikeresen mívelik, takarmányfélét keveset vetnek, s leginkább réti szénát használnak.
A kertészet már rendszeresebb és értelmesebb módon üzetik a földmívelésnél. A szász községek végében mindenütt bekeritett kertek vannak, hol az asszonyok ritka szorgalommal űzik a vetemény-tenyésztést, mi a szászok fő élelmi czikkét alkotja.
A gyümölcstenyésztés is honos, azt legszorgalmatosabban a magyar faluk űzik, hol majd tüzetesebben ismertetni fogom az itt honosult gyümölcsfajokat.
Régen Brassó szőlőt is tenyésztett, de mert ritkán ért meg, felhagytak vele s csak néhány verőfényes kertben, s a napnak kitett lugasokban fordul még elő.
A Barczaság fatermelése nagyon gazdag; mert bár a magasabb havascsúcsok kopárok, az alantibb hegyek és a hegyek közé bemélyülő völgyek zárhegyei végtelen erdőségekkel, leginkább bükk- és fenyvesekkel vannak elboritva, s mivel rendszeresen mívelik, s az erdőpusztitó deszkagyártás e tájon nem igen van divatban, az erdők nemcsak irtást nem szenvednek, hanem kilátást nyujtanak arra, hogy ha az Olt hajókázhatóvá tétetik egykor, a fa nyereményes kiviteli kereskedési czikké fog válni.
