Kakas-ünnep*.
Kakas-ünnep*.
Ezt is Rab Pista (Zajzoni) elhunyt fiatal költőnk irta le a „Vasárnapi Ujs.“ 1861. év 42. sz.; ezt is azon okból, mert ott elveszhet, s mert sokaknak figyelmét elfuthatta. Rab leirása szerint ide iktatjuk.
A kakas-ünnep is, ép ugy mint a sz. Gergely- és Balázs-ünnep a középkorból származik, és mind a három az iskolás gyermekek mulatságára volt kigondolva. Erdélyben a hétfalusiaknál egész a közel multig tartották fenn magokat ezen ünnepek. Balázs és Gergely ünnepének Királyhágón innen is vannak nyomai, de a kakas-ünnepről nem hallottam sehol emlitést. Ez ugy látszik csak a hétfalusiaknál keletkezett és a kakas ének is, mely alább következik, az én véleményem szerint Hétfalu szellemi productuma, mivel benne nem csak egy századokig iga alatt sinlődő szolga-nép korlátolt észjárása és resignatiója látható, hanem oly szó is fordul benne elő, melyet csupán a hétfalusiak használnak. Ez a kérdéses szó nem más mint borbát, mely annyit jelent mint serény, gyors, ügyes.
A kakas-ünnepet Hétfaluban husvét harmadik napján szokták volt megtartani. A tanitó megjelent mind a két nembeli iskolás gyermekekkel a helység játszóhelyén, a hol őket a kiváncsi és mulatni vágyó néptömeg fogadta. Itt a lánykák és legénykék két táborra szakadtak, a leánykák közül mindenik egy koszt-tal (bot), a legénykék ivvel és nyilakkal voltak ellátva; mind a két tábor részére egy-egy czövek veretett a földbe, a lánykák számára egy hizlalt tyúk, a legénykék számára egy hizlalt kakas lőn a czövekhez kötve. Ezek után a lánykák bekötözték egymás szemeit kendőkkel, mig a fiuk illő távolságban a kakastól rendbe állottak miként a katonák, kik egy elitélt főbe lövésére rendeltettek ki. A lánykák feladata volt bekötött szemmel a tyukot fölkeresni és megütni; a fiuké a kakast nyillal lelőni. Ki leghamarabb találta az áldozatot, azé volt a dicsőség.
Ezen kisérletek folyama alatt megzendült aztán az iskolás gyermekek ajkán az ugynevezett „Kakas-ének”, melyet nem költői szépségeért közlök e helyen, hanem egy részt azért, mivel szoroson az ünneppel volt összeköttetésben, másrészt pedig, mivel mint középkori szellemi termék, művelődési szempontból is bir némi csekély értékkel. A kérdésben forgó kakas-ének szövege igy hangzik:
Jaj szomoru gyászos óra,
Ki provokálsz koczkázásra,
Szivdobbantó viadalra,
Diák gyermeki játékra!
Ki provokálsz koczkázásra,
Szivdobbantó viadalra,
Diák gyermeki játékra!
Mert vigaszságos életem,
Éjjeli szép éneklésem
Időkort meg jelentésem:
Lőn én keserves életem.
Éjjeli szép éneklésem
Időkort meg jelentésem:
Lőn én keserves életem.
Mert midőn meg se gondoltam,
Halál mérgével tartoztam,
Mire volt hizlaltatásom?
Nem tudtam, de már most tudom.
Halál mérgével tartoztam,
Mire volt hizlaltatásom?
Nem tudtam, de már most tudom.
Anyám mikor melengetett,
Szárnyaival fedegetett,
Hogy hozhatna az életre,
Lett volna bár veszésemre!
Szárnyaival fedegetett,
Hogy hozhatna az életre,
Lett volna bár veszésemre!
Kétszer születtem világra,
Voltam sokaknak hasznára,
Időkornak megmondója:
Éjjel mindenkori óra.
Voltam sokaknak hasznára,
Időkornak megmondója:
Éjjel mindenkori óra.
Ily hasznos voltomra nem néztek;
Hanem értem adták pénzek;
Meghizlalván, az ő ivjek
Megronta s nyilval megöltek.
Hanem értem adták pénzek;
Meghizlalván, az ő ivjek
Megronta s nyilval megöltek.
Nyilok miatt lőn halálom,
E világból kimulásom,
Mire volt hizlaltatásom?
Tyukok között kodácslásom?
E világból kimulásom,
Mire volt hizlaltatásom?
Tyukok között kodácslásom?
Bőrömet ugy megliggatták,
Mint a rostát ugy csinálták,
Szegény fejemet nem szánták,
De nyilokot mind rám szórták.
Mint a rostát ugy csinálták,
Szegény fejemet nem szánták,
De nyilokot mind rám szórták.
Ijj ereje s nyilak mérge,
Bőrömet megfeszegette;
Fejemet földhöz szegezte,
Erőmet is mind elvette.
Bőrömet megfeszegette;
Fejemet földhöz szegezte,
Erőmet is mind elvette.
No borbát fonó asszonyok,
Kik csak kakas szóra vártok,
Én többet nem kenternálok,
Mert engem pénzért adátok.
Kik csak kakas szóra vártok,
Én többet nem kenternálok,
Mert engem pénzért adátok.
Ti kakasok vigyázzatok,
Diákokat a hol láttok,
Magatokat elvonjátok:
Velök szembe ne szálljatok.
Diákokat a hol láttok,
Magatokat elvonjátok:
Velök szembe ne szálljatok.
Kikiriki az utczákon,
Kikiriki a tyukokon,
Kikiriki a hivukon (padlás),
Kikiriki a pajtákon.
Kikiriki a tyukokon,
Kikiriki a hivukon (padlás),
Kikiriki a pajtákon.
Hallod-e te kakas koma,
A szomszédnak jó kántora,
Nincsen nálad melodia,
Oda lett a hangos nóta.
A szomszédnak jó kántora,
Nincsen nálad melodia,
Oda lett a hangos nóta.
Immár többet nem szólhatok,
Mert nyilak mérge elfojtott,
Azért rólam tanuljatok
Élők, hogy igy ne járjatok.
Mert nyilak mérge elfojtott,
Azért rólam tanuljatok
Élők, hogy igy ne járjatok.
Ezen ének, mint látjuk, a kas ajkáról van ellesve, és igy az egész költői felfogásról tanuskodik; az, hogy a kakas magáról mint holtról is beszél, talán azon roppant zavarteljes rémületben találja okát, a mely a jövőt is képes a jelen helyébe tenni akkor, midőn a végső percz oly közel van, hogy szemmel látható.
A kakas-énekből kitetszik az is, hogy ez ünnepen eredetileg csak a kakas szerepelt, különben emlités volna benne a tyúkról, vagy pedig léteznék egy tyúk-ének is. A lánykák mulatsága tehát későbbi adalék, és azt a nőnem rendeltetése szempontjából egyenesen kárhoztatni lehet. Ezen adalék nélkül tán még sokáig föntartotta volna magát a kakas-ünnep, de azzal együtt korunk szelidebb erkölcsi fölfogásánál fogva lehetlenné vált. A kakas-ünnep azzal végződött, hogy a diadalmas lánykát, leány társai, a diadalmas fiut, fiu társai kisérték nagy zajjal a szülői házhoz, hol a lánykák tyúk hússal, a fiuk meg kakas hússal csaptak világra szóló vendégségét.
Ezen régi, ma már egészen feledett ünnepek helyett más korszerű ünnepeket szoktak a lelkészek és tanitók a nép és ifjuság számára rendezni; nyári szép napokon kivonulnak a havas közti völgyületek kiesebb helyeire, vagy a bérczormokra, s ott étkezés után észfejtő játékokra tanitják, s könyveket, képeket osztanak ki a jó igyekezetű, jó erkölcsű fiataloknak ösztöndijúl és jutalmúl.
Ezzel körülbelül már ki vannak meritve a hétfalusiak népéletének főbb mozzanatai, s most e nép történetének, viszonyainak, szokásainak teljes ismeretével kezdhetünk az eddig általánosságban tárgyalt Hétfalu részletesebb vizsgálatához.
