Tatrang.
Tatrang.
A Tatrangba vezető út a folyam balpartján halad, s hidon vezet át a folyam jobb partján szép regényesen fekvő Tatrangba; de mielőtt a községbe belépnénk, vizsgáljuk névadó folyóját. A Tatrang vizéről mindenekelőtt megjegyzem, hogy nagyon szeszélyes folyó, mely havasok szabad szülöttje levén, nem igen tűri a mederbe szoritást, fiatal zabolátlansággal ömleng az most itt majd amott, a mint áradatai által lesodort kavics zuhanyával régi medrét betöltve, ujat ás magának.
Hogy régen is ily természetű volt, azt egy fennebb Prázsmár leirásánál közlött okmányból látjuk, mely szerint az 1480-ban nem mostani medrében, hanem egészen más irányban Prázsmár felé folyt. Jelenleg a XV. században követett irányát elhagyva a tulajdonképi Szászföld kikerülésével Hosszúfalutól egyenesen északnak tör s a Hétfalu hármát és az egykor ezekkel rokon eredetű, politikailag is együvé tartozó Bodola, Nyién és Márkos területet folyja körül s különiti el a szászok területétől. A brassaiak a mint Hétfalut kiragadták a vármegye kötelékéből s törvény és jogellenesen Brassó vidékéhez csatolták, a mint annak népét fejedelmi és országgyülési számos végzések ellenére szabad várkatonákból századokon át gyötrött jobbágyaikká tették, ugy megkisérlék a terjeszkedési vágyaiknak határt vonó Tatrang folyó áthidalását is a hétfalusiaktól elvett erdőségek könnyebb hasznositása, és a szintén erőszakosan lefoglalt zajzoni fürdő könnyebb megközelithetése czéljából. A hidépités elhatároztatott, a szászokra boldog emlékezetű Bach-korszak beamterei kirendelték a népet, s ezek ingyen munka erejével egy pompás 400 lépés hosszú hidat emeltek Tatrang (falu) irányában a szilaj folyó rohanó árja fölé; de a havasok e büszke és szabad szülöttje nem oly könnyen engedte magát megnyergeltetni mint a szegény elhagyatott hétfalusiak; hanem korlátoltatása feletti haragjában tartalék kavics halmazát felszedte s 1865-ben egy áradásával rohamra indította zugó habjai által sodort e projectileit, s az ember büszke művét az oly sok munka és pénzbe került tatrangi hidat*, derekában átszakítá, egy másik rohamával az egyik hidfőt sodorta el. S most áll bár a kitatarozott hid, de átszakított helyeinek ingadozó rozzantsága mutatja, hogy tartós életre nem számithat. Most miután a Tatrang folyót ismerjük, lépjünk át roskadozó hidján a hasonnevű faluba, mely az áradozó folyótól szük helyre szorittatva annak jobb partján hosszú-keskenyen nyulik el, s ott elég helyet nem találva, az itt Tatrangba szakadó Buskapatak hegyek közé benyomuló völgyébe is kiterjeszkedik. A falu ezen patak menti részét Patakszernek nevezik. Ugy látszik, hogy Tatrang a négyfalunál későbben alakult, mert az 1366-ki okmányban, melyben amazok előfordulnak, Tatrang nincsen említve s igy valószinünek tetszik, hogy vagy a meglévőknek egy gyarmata, vagy egy későbbi székely betelepülés alapitá a folyam partján, melytől nevét nyerte. 1427-ben mint a Szent-Mihály egyház egyik leányközsége emlittetik. Ulászló 1500-ki zálogokmányában Tatrankfalwa*, egy 1513-ki esperesi rendeletben Tataranck*. Bethlen Gábor 1625-ki adománylevelében Tathrángh néven fordul elő; a szászok Tatrangennek, az oláhok Terlundsánnak nevezik. Kezdetben mint mindenütt, ugy hazánkban is papokban nem volt oly nagy bőség mint most, s azért az egyházközségek nagy terjedelmüek voltak, ugy hogy néha egész környék népe egy-egy központi egyházba járt imádkozni; igy volt ez a barczasági magyar falukkal is, melyek mind a Sz.-Mihály egyház filiáji voltak, később azonban, a mint a faluk fejlődni és népesedni kezdettek, a leányközségek elválnak, és önállókká lesznek. Igy Hunyadi János idejében 1440–50 közt Pürkereczen kőkeritéssel övezett templom épült, mely nem sokára anyaegyházává lett a szomszéd faluknak, Zajzon, Tatrang sőt jó darabig Bodola és Nyiénnek is. 1513-ban egy szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnát épitének a tatrangiak, melyre az engedélyt az évi apr. 10-én Máté Czeydeni (feketehalmi) pap és a barczai káptalan decánja oly feltétellel adta meg, hogy a polkaritz-i (pürkereczi) Mária Magdolna egyháznak – melyhez a tataranck-iak (igy) is tartoztak – praejudiciumára ne legyen, dézmát, egyébb járulékot a pürkereczi lelkésznek adják (tehát a dézma ekkor is a magyar lelkésznek járt), ki tartozik egy hóban kétszer Tatrangon isteni tiszteletet tartani, mással csak a pürkereczi lelkész engedélye mellett lehet Tatrangon misét szolgáltatni; a gyenge, beteges embereknek tartozik a szentséget a tatrangi kápolnában kiszolgáltatni*. Ezen kikötések azonban nem sokáig biztositák a pürkereczi egyház féltett előjogát, mert, bár a fennebbi rendelet szerint a pürkereczi pap kötelezve volt hónaponként kétszer Tatrang kápolnájában isteni tiszteletet tartani, mindazon által Tatrang 1686-ban már elvált és önálló egyházközséggé lett*. Az elváláskor Tatrang első papja budai Ilyés János (szász budai Ilyés ügyvédnek fia) lett, ki előbb brassai, azután krizbai iskolamesterséget viselvén, a magyar nyelvet annyira elsajátitotta, hogy a tatrangi papságra vitethetett. Az ujonnan keletkezett egyházközségnek fő donátora Drauth György brassai főbiró volt, ennek lehet számos más adományai mellett azt is köszönni, hogy a nemes patronatus a tatrangi uj papnak saját pecsétje alatt kelt levélben fundátiót tett, mely szerint a Brassónak jövedelmező tatrangi nagy malomból örök időkre terjedőleg évenkint 10 köböl buzát és annyi szaladot rendelt*. Tatrang papjai ez alapitvány értelmében huzták is a kikötött gabona mennyiséget egészen 1849-ig; ekkor megtagadtatván akkori lelkész Bednersz György éltére a brassai consistorium meghagyta, 1860-ban történt halálával azon ürügy alatt, hogy a tatrangiak többé a város jobbágyai nem levén, a patronátusi kegyességet nem tartozik gyakorolni, kereken megtagadta*. Ezen sophisma azonban nem sok nyomatékkal birt, mert a tatrangiak átlátták, hogy a mit az alapitók örökösön hagyományoztak, s mit százados vételjog szentesitett azt ily frivol ürügy alatt visszavenni nem lehet s azért miután többszörös kérelmezés sikertelen volt, pert akartak inditani. Brassó átlátta, hogy rövidet fog huzni, kiküldötte azért inspectorát, kijelenté, hogy a város kész az adományozott gabona járulékot nem a papnak, hanem az ecclesiának visszaadni, ha a falu a malomgát körüli munkálatokat ingyen átvállalja; a lelkész eléggé kikelt ez ellen, óvást tett; de a lekenyerezett előljáróság aláirta, s most az ecclesia papja a 20 köböl gabonát nem mint alapitványt hanem mint a gátkötés munkadiját kapja. Im csak ezen egyszerű ügyből is megitélhetni, hogy Brassó e néppel szemben mint mindig ugy most is jogtiprással jár el a mi még feketébb szint mutat ha felemlitjük, hogy a malmot is melynek most gátját a tatrangiakkal ingyen csináltatja, a falu tulajdona volt egykor, s attól erőszakkal foglalta el Brassó*, melynek az oda épitett hétkövű műmalom most roppant jövedelmet hoz.
Az egyedülit, a mely e hidat nem türő folyón volt.
Lásd ezeket fennebb az V-ik fejezetben.
Lásd Benkő Milk. II. 264. lap.
Lásd ez engedélyokmányt Benkő Milk. II. 264. lap jegyzékében.
Lásd Szeli Krón 12. és a tatrangi egyház jegyzőkönyvének 9. §.
Az adománylevél be van iktatva a tatrangi egyház jegyzőkönyvébe ugyanott 8. és 9. §. láthatni az e tárgyra vonatkozó adatokat.
A mint kitetszik a brassai dom. consistorium 139/852 átiratából, meg van a tatrangi egyházi jegyzőkönyv 149 lapján.
Tatrangnak 1480-ban még saját malma van. Lásd Székely oklevéltár I. 244–249 lap, a most Brassó által bitorolt tatrangi malom ugyan az a melynek épitésére, 1480-ban Báthori István vajda Nagy Balázs és utódainak engedélyt ad, ezt foglalta el Brassó erőhatalommal nem sokkal 1686 előtt; egy másik malom még e század elején Bacsó János és István testvérek tulajdona volt, ezektől 1819-ben vette el erőhatalommal Brassó, a mint ez kitünik a hétfalusiak peréhez mellékelt, ez ügyben a kormányszékhez felterjesztett, számos panaszaiból a tatrangiaknak.
Én Tatrangon legelőször is az 1513-ban épült kápolna után néztem, azonban ennek helyén egy szép uj templomot találtam, melynek tornyán nincsen kereszt, a mint az a többi barczasági magyar templomokon szokásos, hanem csak gömb mint az a székelyföldi protestánsoknál divatos*. A régi kápolnát meg nem találván a sok tekintetben érdekes egyházi jegyzőkönyvben nyomoztam átalakulása történelmét, hol erre vonatkozólag ezt találtam bejegyezve: 1757-ben templom épitésért folyamodtak a tatrangiak, mert a régi kápolna kicsiny és romladozott volt. Glos Péter brassai nagypap az engedélyt elhalasztá addig mig a visitatióra, a papi javak egybeirására és az addig hiányzott egyházi jegyzőkönyvek és anyakönyvek meginditására Hétfaluba kiküldött biztosok: Szeli József hosszúfalvi és Bartha Márton brassai lelkészek eziránti munkálatukat és jelentéseiket beküldik; de ezek Tatrangra nézve elkéstek mert megjelenésük előtt 1758. jun. 20-nak éjjelén a parochia átellenében gonosz kéz által élesztett tűz támadt, a mely a falu fele részét, templomot, haranglábot, papi lakot és iskolaházat elhamvasztott, s a visitátorok mindezeknek csak siralmas puszta helyére találtak*.
Igy van ez Zajzonba is a mi a Székelyföld közelléte befolyását jelezi.
Lásd jegyzőkönyv 11–12. §.
A kegyes szivű, istent tisztelő tatrangiak daczára annak, hogy magok is hajlék nélkül maradtak, még ez évben hozzá fogtak templomuk kiigazitásához. 150 frt a községben gyült, Háromszékről gabonát küldöttek, miből égett bort főzve, pénzzé tették; a barczai magyar faluk is adakoztak, Brassó 60 frttal járult, s miután a község az anyagokat meghordotta, a régi templom falait kiigazitották, megnyujtották, befedték s 1761-ben tornyot is emelvén, Deák György papságában teljesen bevégezték. Ezen templomra igen sokat áldozott Tsabai-Szász Mihály nevű gazdag ember, ki a stukaturát is maga költségén csináltatta meg. Ezen második templom idővel szintén kicsinynyé válván ugy épült helyére 1820-ban a mostani díszes egyház.”
Ezen jegyzőkönyvi bejegyzések szerint a Pürkerecztől való elvállás óta 20 papja volt Tatrangnak, kik mind be vannak oda jegyezve. A jegyzőkönyv I k. 135-ki lapján a papok jövedelme fel levén jegyezve, a többek közt azon érdekes adatot találjuk, hogy „szabadsága van minden váltság és fizetés nélkül minden marháit a falu csordájába legeltetni, Economiája minden regia contributiotól immunis” és ismét tovább „Belső személyekhez illő szabad halászat és vadászattal birnak a papok.” A halászat és vadászat regalé szokott lenni, s mivel a tatrangiak arról ily szabadon rendelkeznek, arra mutat, hogy Brassónak ezekbe semmi beleszólási joga nem volt. Tatrang fejlődési történelmére is igen fontos adataink vannak. Igy Honterus 1544-ki visitatiójakor a pürkereczi ecclesiához tartozó három faluban* csak 59 cselédes gazda volt* 1762-ben az özvegyeken kivül Tatrangon csak 130 gazda volt. Most a 130 gazdából 3074 lélekre szaparodott Tatrang népessége, a melynek 2/3-da magyar, 1/3-da oláh. Tatrang nem csak a régi korban, hanem ujabb időben is szenvedett tüzvész által, nevezetesen 1848. karácson szombatján a brassai szászok és hétfalusi oláhok reá ütvén a hétfalusi magyarokra, Tatrangon a legiszonyatosabban garázdálkodtak, hatot az el nem menekültek közül felkonczoltak, mindent mi értékes volt elraboltak, s azután a falut mindkét végén felgyujtva 130 gazdának minden épületét porrá égették*. A polgárharcz dulásait ma már eltüntette a lakosok szorgalma s Tatrang egyike a hétfalu díszesebb és előrehaladottabb községeinek, hol a nevelésügy is igen emelkedett szinvonalon áll; első iskolaháza 1847-ben, a második és harmadik 1861–62-ben épült, a negyedik osztály bérlett helyiségben van jelenleg elhelyezve, mert Tatrangon – a mint a Hétfaluban mindenütt az eset – négy külön osztály van, itt azonban a négy osztálynak négy külön tanitója is van, a mi nem minden községben fordul elő; a bevégzett négy osztály után még két évig ismétlő iskolába járnak a növendékek, és igy 6 évig tart a köteles tanfolyam; hogy Tatrang fiatalsága nem kerüli az iskolát, azt már az is tanusitja, hogy jelenleg a négy osztályba 330, az ismétlőbe 104 tanitvány ár, a mi valóban igen szép eredmény*. Tatrang is 1869-ben iskoláit községiekké tette s évenkint 625 frt államsegélyben részesül.
Pürkerecz, Zajzon és Tatrang.
Egy cselédes gazda fizetett a papnak 10 aspert, 1 kalongya buzát, 2 kalongya zabot és a falu két része egy-egy terü fát; a kinek vonó marhája nem volt, fizetett 1 kalongya váltságba 5 aspert, a fáért 3 numust. Mesternek 2 véka buzát, 4 aspert és a falu harmad része egy terü fát fizetett. Lásd Szeli krón.
Már fennebb felemlitém nevét azoknak, kik Tatrangot az agyagföldi székely gyülésen képviselték, s kiket Brassó börtönbe hurczoltatva kinoztatott. Ezek egyike Csabai István 1852-ben elhalván, temetésén két pap a tatrangi szász nemzetiségü Bednersz György és a pürkereczi magyar eredetü Mátyás István volt jelen, s azon furcsa eset adta elő magát, hogy Bednersz a halotti gyászbeszédben Csabait agyagfalvi küldetéseért, mint hazaárulót keményen megrótta, mig Mátyás mint nemes lelkületü hazafit tüntette föl, ki nemzete szabadságáért és alkotmányáért szenvedve, érdemesité magát arra, hogy emléke szent és örökre fennmaradó legyen. Mátyás szavai voltak az evangelium és igazság szavai, mig Bednersz káromolta a sirt s megtagadta Krisztus nagy elveit.
Főleg ha felvesszük, hogy az oláhok nem igen küldik gyermekeiket a tanodába.
Tatrangnak borvize (savanyuviz) is van, a mely ugyan azaonos lehet a hegy túlsó oldalán felfakadó zajzoni ásványos vizekkel, mert Tatrang és Zajzon közt csak a Szakadát képezi a választó falat, a Szakadát pedig nem más mint egy térbe kiszökellő hegyfok, mely az egymás keblére siető Tatrang és Zajzon folyók között emelkedik; de a végzet útjaiba állni nem akarván, csak hamar lelapul, hogy a két ikerfolyó összeömlésének tért engedjen*; Tatrangról tehát nem kell mást tennünk, mint a Szakadát végfokát megkerülnünk, s azonnal egész pompájában előttünk lesz a Zajzon vize torkolatjába behuzódott zajzoni fürdő és Zajzon községe.
Völgyeik már itt összefolynak, bár maguk a folyók alább Bodolánál ömlenek össze.
