XXVI. Borszék környéke.
XXVI. Borszék környéke.
A Borszéket környező őserdők. A Bükk havas lomberdeje. Kövületek. Borszék flórája. A Sáros növényzete. A Kerekszék sziklacsudái. A medvebarlangok sziklakapuja. A medvebarlangok. Széchenyi és Teleki sziklák. Viszhang. Jégbarlang.
Szebb és minden tekintetben érdekesebb vidéket alig lehet képzelni Borszék környékénél; mintha a mindenható természet egy varázskertbe akarta volna foglalni az isteni jótékonyság e helyét, hogy azt ne csak hasznossá, hanem gyönyörködtetővé is tegye.
A fürdőt mindenfelől őserdők környezik, melyeknek csak széleibe hatolt be az ember fejszéje és romboló keze, másutt mindenütt érintetlen szűz erdők sötétlenek, hol csak a vihar pusztít és dönti halomra a százados fákat, csak a lesujtó villám gyujtja fel néha ezen erdők rengetegeit, hogy megvilágitsa nagyszerü tüzijátékával a természet ezen nagyszerü magányait, a biztos nyugalomban élő vadaknak ezen végtelen országát. Csak a szél félénk fuvalma reszketteti meg az erdőket, s ébreszti fel a csereklyék (fenyőrügy) titokteljes beszédét, csak a gondtalan boldogul élő madársereg zeng itt háladalt a mindenség urának.
Valójában gyönyörü ezen őserdők növényzete, az elvénült, halomra omlott fák porladékain csodás növényzet támad, a rothadásból életet fakaszt a mindig működő, a mindent hasznositó természet. Szép mohaszőnyeg boritja a talajt, melyből ezrei a kis csemetéknek szökellnek ki, hogy résen álljanak akkor, midőn büszke ősatyáik, az égre lövellő fenyők leroskadandnak az idő terhe alatt.
Helyenkint a fákat zuzmók (Lichen) lepik el, a vészes hálózatu Usnea barbata és Evernia jubata, mely egyik fáról a másra fonódva, festői rojtozatokban csüng le, gyenge, világos lehelletszerü zöld szinével, élénk ellentétben a sötét fenyvesekkel; de ez élődi (parasit) növénynek kaczér ölelése s átkarolása mérges, öldöklő; mert a fa, melyet birtokába kerite, melyet körüllánczola, kiszárad; onnan ismét tovább terjed, hogy más martalékot hálózzon körül, ekként aztán néha egész erdőrészeket száraszt ki; áldozatait elein ékes szemfedéllel teríti be, mignem a szú segélyével ledönti a büszke törzseket; hanem résen áll a fiatal nemzedék, mely az őseinek porából felfakadott sirvirágok között nő fel, hogy a fák pestisének ezen pusztitását elfedje, helyrepótolja. Oh szép és megható a természet jól berendezett gazdaságának észlelése és tanulmányozása!
Másik természettanilag ritka tünemény Borszéken a Bükk havas*.
Zöldkő (Grünstein) és Serpentin jön elő.
Ezen Bélbor és Borszék között levő, legalább 4000 láb magas, tehát az 5- és 6-ik tenyészeti vonalba eső hegytetőn a legszebb bükk- és csererdők sötétlenek, midőn lenn a legmélyebb völgyületekben is mindenütt csak fenyvesek vannak körülötte, és ezen határtalan toborz-termők tengerében ott áll bámulatosan ezen kis lomberdő-sziget, sőt a Borszékbe felmenő ut alatt az egész hegyoldalban a legszebb bükk- és cserfa-kövületek jönnek elő; mivel pedig tülevelü ily kövület sehol sem fordul elő, arra kell következtetnünk, hogy e tájt hajdan mindenütt lomberdők boríták, s csak később szoritották háttérbe azt a fenyvesek. Ezen rendkivüli, tudtommal ritkán előforduló természeti jelenségnek okát sokan az éghajlat fokozatos kihülésének tulajdoniták, de inkább keresendő az a talaj vegytani átalakulásában, mert tudjuk, hogy egy növény csak addig élhet, mig a talajnak létezhetésére szükséges vegyalkatrészét egészen felemészté, ekkor eltünik s más, a megmaradott vegyrészszel táplálkozó növényfajnak ád helyet.
Mivel már beletévedtünk a természettudomány körébe, futólagosan tegyünk itt emlitést Borszék flórájáról is, melyet a fennebb emlitett tudományos értekezés szerzője, mint hazánk legszebb és legdúsabb flóráját mutatja fel, annyi tekintetben érdekes czikksorozatában. A természet ezen nagyszerü füvészkertjének legritkább növények és füvényekkel diszlő melegágya a Borszék melletti Sáros nevü ingovány; itt száz meg száz ritka válfaju növény van csoportositva, melyeknek elősorolása egy szaktudóst elragadhatna; szemlélése azonban e gyönyörü színvegyületü s pompás virágu növényágynak a mi laicus szemeinket is gyönyörködteti, s azt hiszem, hogy feladatunkat teljesitők, midőn arra az ott utazók figyelmét felhivjuk; legfelebb megemlitünk itt két ritka növényt, a pálczakajmárt (pedicularis sceptrum carolinum) és a cserjés nyirt, mely két növény hazánkban csak ez egy helyen tenyészik. Ezzel bucsut veszünk a Sárostól, hogy olvasónkat Borszék legnagyszerübb s legnevezetesebb pontjához, a Medve- és Jégbarlanghoz vezessük.
Fennebb Borszék tájiratának körvonalozásánál emlitők, hogy Alsó-Borszék és a Fürdőtelep közt egy látványilag is gyönyörü alakzatu mésztuff-hegy, a Kerekszék emelkedik, mely csillámpala fénylő talapzatra helyezkedve, minden megérkező előtt kellemes jelenségül tünik fel, de a mely behatóbb vizsgálatra a geologus előtt is érdeket ébresztend. Egyáltalában Borszék vidéke és az azzal egybefüggésben levő tölgyesi szoros földismei észleletekre gazdag tért nyit. Emlitők Balánbányánál, hogy az ott feltünő csillámpala átcsap egészen a tölgyesi szorosig, ez a főkőzet, melynek több négyszög mfd kiterjedésü roppant tömegével darabig párhuzamosan fut a Sz.-Domokosnál felszinre került jura mészkőhegyek tömege, nem csak, hanem a tölgyesi szorosban a csillámpala kőzetet áttörve, annak tömege közé háromszögüleg ékeli be magát dolomyt, syenit és zöldkővel tarkázottan. Ezen mészkő itt is, valamint Balánbányánál, roppant csúcsokban lövell égfelé; kiválóbb ily csúcsai a Komárnyik és a Csalhó. A Csalhó azonban védbástyáját képezi a jura mészkőnek, mert azon felül a Kelemenhavas trachyt tömegének kifutványai által nyomatik el. A csillámpalára diadalmasan felbigyeszkedett mészkőhegyek egyik kisebb csucsát alkotja az emlitém Kerekszék is, melyet, miként minden fürdővendég szokta, mi is meglátogatunk.
A fürdőtől szép árnyas erdők, félelmes árkok és hegyszakadásokon át félóra alatt a Kerekszék nyugati ormához érünk, hol feltünnek az ugynevezett Medvebarlangoknak méltán bámulatra ragadó sziklacsoportjai. Legelőbb egy e sziklába bevésett folyosóba jutunk; itt van a Medvebarlangok sziklakapuja. Kétfelől 10–12 öl magas sziklaszál tornyosul fel, mint titokteljes Sphynxnek ürbe bámuló feje, a szikla tetején ki fenyők inognak a szél fuvalmára, a sziklák hófehér oldalait gyönyörü zuzmók (Lichen), mohák, és más sziklanövények* diszitik, s rojtozzák mintegy bűvszegélylyel körül e festői sziklaportálét, melynek varázsnyilatán lehet behatolni e szirt-romok festői tömkelegébe. Ide mellékelt képünk mutatja e páratlanul szép szikla-kapuzatot.
Mint Campanula Carpathica, Primula auricula, Poa concinna, Mochrina mucosa stb.
A Medvebarlangok sziklakapuja Borszék közelében. (Rajz. Keleti Gusztáv.)
Midőn a sziklacsudák ez országába beléptünk, valójában el voltunk ragadtatva, mert az, a mit itt lát a szemlélő, minden képzeletet és várakozást felülmul.
E sziklák legujabb képződésü mészkőtuffból állanak, melyek habkönnyüdedek, hófehérek, s a mellett egész óriási mérvben vannak átlyukgatva, kivésve, elannyira, hogy nagyszerü folyosók, fedett alagutak, amphitheatraliter alakult sziklamedenczék, diadalkapuk, feltornyosuló diszgulák, szikla-erkélyek, sötét, félelmes, de a mellett mégis vonzó barlangok veszik körül a szemlélőt, ki egyik ámulatból a másikba esik, s nem talál szavakat csudálata kifejezésére; tovább rémletes kőhasadások, egymással egybeköttetésben levő folyosók, oszlopos csarnokok egész tömkelege tárja fel titokteljes, vonzó s mégis visszariasztó meneteit. Ezen sötét, hűs, napsugaraktól ritkán érintett folyosókban pedig lopva-nőszők*, más árnyat szerető növények, mohák s világosság kerülő virágfalon cserények (filices) tenyésznek, mig a sziklák rétegeiből zuzmók, csöngék (campanulák) függenek alá, s más sziklanövények pompálkodnak. Valójában oly szép, oly meglepő a szikláknak ezen műterme, hogy azt leirni lehetetlen.
Mint Cystopteris montana, Polypodium Robertianum, Chelianthus odora stb.
Két egymással szemben álló sziklát az ujabb időben Széchenyi- és Teleki-sziklának neveztek el; a nemzet e nagy halottjainak neve fel van oda esőtől védett helyen irva. Az eszme szép volt, mert ily nagyszerü emlékkő megilleti e nagy férfiakat, mivel ily mausoleumot a világ minden művésze nem képes emelni; szebb és szilárdabb az a világ minden ércz- és kőszobránál, nagyszerűbb minden emlékgúlánál; méltók e sziklák arra, hogy azon két vértanu emlékét őrizzék, kik egyaránt nagyok voltak a hazaszeretetben, kik midőn a hazát rabigába látták hajtva, mert az ősök nagy és szabad hazájában megalázott rabszolgaként élni nem tudtak, saját kezükkel olták el az élet mécsét, csak a szabadság légköréből szivhata éltető tápot.
Szentjei a kiszenvedett hazának, tisztelt vértanui az eltiprott szabadságnak, legyen áldott nevetek és emléketek. Azon szent ügy, melyért éltetek és haltatok, győzelmeskedni fog, vezérszövétneketek – melyet a zsarnokság sötét éjében felgyujtátok – fenn lobogand messze századokon át a honfiak előtt s elvezetendi azokat bizonynyal az igéret földére!
Régen, midőn e táj magányosabb volt, medvék tanyáztak ezen sziklák üregeiben, onnan ered neve; most az egykor magányban morfondirozó vadállatok által lakott barlangokat gyakran felkeresik boldog szerelmes párok, kik oda a szikla falára feljegyzik nevöket, fel a napot, midőn e helyet felkeresték, midőn itt együtt enyelegve boldogok voltak. Oh, ily nagyszerü környezet alkalmas is a sziveknek átszellemülésére, értem azt, hogy egy ily helyen élni s meghalni is lehet.
Csatolom a Teleki és Széchenyi szikláknak képét. Ez azonban csak egyik pontja ezen regényesen nagyszerü sziklahalmaznak, melynek minden szépségét 20 képben sem lehetne előállitani s kellőleg ecsetelni.
A Teleki és Széchenyi sziklák látképe. (Rajz. Keleti Gusztáv.)
Ugyan a Kerekszékben mintegy 1000 lépéssel alább, a hegy délre néző oldalában van a Jégbarlang. Bejáratán felül egy pontról 8 szótagot tisztán visszamondó viszhang (délre kell fordulni s a szemben levő hegynek irányozni a hangot) van. A jégbarlang bejárata jelentéktelen kis üreg, mely meredek magas sziklafal oldalában nyilik. A barlang maga szintén nem nagyszerü, megjárható hossza legfelebb 120 lépés lehet, folyosója néhol oly szük, hogy csak karcsu termetü egyéniség tudhat áthatolni rajta. Másutt veszélyes szirtüregek felett kell a sikamlós oldalakon tova csuszni. Benn oly hideg van, hogy a hévmérő a legmelegebb nyári napon is 3–4 fokon áll. Ezen, lyukacsos mészkőtuff-sziklákba vésett barlang hátüregeiben mindig van jég, mely akként képződik, hogy a hegyben fakadó ásványos viz a szikla ritka hálózatán átszivárogván, elpárolgása felemészti a hőséget, mit a kivülről vékonyan szivárgó lég nem egyensulyozhatván, nem egészitheti ki azon szükséges hőfokra, hogy a viz cseppfolyós állapotban maradjon, s ekként jéggé alakul, még pedig oly szilárd jéggé, hogy az bajosan vágható, sőt azután sem könnyen olvad, minek ismét természettani oka van, mert a szénsavanyos viz sok ásványrészt olvasztván fel, az a fagyáskor kiválik, függve marad, s egyenlően oszolva összefoglalja a jég szemcséit. E barlang nem csak kirándulási helyül, hanem egyszersmind jégvermül is szolgál a fürdővendégeknek, kik a nyár forróbb napjaiban innen vitetik a fagylaltkészitéshez szükséges jeget.
