XXVI. Ditrótól Borszékig.
XXVI. Ditrótól Borszékig.
A gyergyói tér alakulásának genesise. Tilalmas. Orotva völgye. Földmüvelés. Halaság völgye. Közrez. Kilátás. A Közrez őserdői. Alsó Borszék. Megérkezés Borszékre.
Már a gyergyói szép tér végéhez közelgünk, mert Ditrón alól a tág méretü tér egybekeskenyül, a völgy életerét, a Marost, hullámzatos hegyek keskeny völgybe szoritják, hol az eddig lassan folydogáló, az akadályt görditő hegyszorosban sebesebb rohammal törtet Toplicza felé, mely helyen erőszakosan kellett egykor magának utat vájni. Mert mielőtt átmetszé azon szép idomu havasokat, Gyergyó tere nagy tó lehetett, melynek medrét a mostani magas hegyek képezék; de a Maros végre megunta ezen unalmas nyugalmat, atyjához, a Fekete tengerhez sietett, hová kisebb testvére, a szilaj Olt más irányban még előtte elindult. Felszedé azért Gyergyó 55 patakának szövetséges elemeit, s azokkal erősödve, átrontott az utját állott havasoknak szirttorlaszain. Igy állott elő lerakott iszap rétegén a szép gyergyói tér; elé a hullámai által idomitott havas-keret, dús növényzet keletkezett a nedületdús kövér talapon, és eljött az ember, a föld ura, hogy azt birtokába véve, hasznositsa.
De mi Borszékre igyekezvén, ezuttal nem követtük a kataraktájának szép hegyei közzé elmerülő Marost, hanem a Tilalmasra hágtunk ki, melynek tetejéről, ha reggeli köd nem leplezi vala, egész Gyergyón végig pillanthattunk volna.
Innen sziklába vésett uton a keletről letörtető Orotva patak völgyébe szálltunk, melynek túl (északi) oldalán a Siklódiak mezeje nevü kopár magas hegy tornyosul fel. E hegynek meredek oldalát hajdan rengeteg fenyvesek boriták, de azt kiirtá a szorgalmas székely, hogy annak csak zerge által megmászható oldalait megmüvelje, vagy jobban mondva, kierőszakolja ezen ember elől tiltott helynek termékét, mert az ottani földmüvelés valójában az embernek erőszakoskodása szemben a természet tilalmával, a mennyiben e hegy oly meredek, hogy csak ölnél szélesebb járomba fogott ökrökkel lehet azt, nem minden veszély nélkül, felszántani, de még ekként sem mindenütt, hanem az emberi szorgalom nem tágit, a hol szántani képtelenség, ott felkapálja a földet, s mégis termelni készteti, termését pedig töviságakra rakva, kötelen ereszti le a völgybe. Innen van, hogy a megmászhatlannak tetsző hegygerinczeken, függélyes hegyoldalakon mindenütt zabföldek (mert csak az terem) tünnek fel, mintha az ember ezekkel azt akarná megmutatni, hogy erős akarattal a lehetetlent is ki lehet vinni, hanem elvégre is ily helyen termelni, ily helyen megélni csak a szivós természetü székely tudhat. E hegyek alján húzódik el az Orotva völgye, a virgoncz patak hullámait szintén munkára szoritja az ember hatalma, a mennyiben a partjain épitett fürészgépek zsilipjeibe szoritva, deszkát metszett általuk. Ezek körül vannak szétszórva az Orotva telep szerény házikói, hol oly emberek laknak, kik valójában véres verejtékkel keresik kenyerüket; de azért ők mégis ragaszkodnak e kopáron rideg bérczekhez, mert az szülőföldjük, mert ahhoz a honszeretet és mult emlékei csatolják, miért annyira kedves előttök, hogy a kinálkozó jólétért sem hagynák oda.
A Nyires sorok nevü kupalaku, szép sziklaszálakkal ékes hegysaroknál, az Orotvába szakadó észak-irányu Halaság pataka völgyébe tértünk be; a fenyvesnőtte sziklás hegyek ormán, hol bármi kevés termőföld található, szántóföldek barázdái tünnek fel; csaknem megfoghatlan, hogy miként tudnak oda feljutni s azt müvelni.
A kis pataknak Köz-Rezre menedékesen emelkedő völgye annyira összeszűkül, hogy alig marad ott az utra feltétlenül szükséges hely. A táj csakhamar vadregényes küllemet ölt.
A kopár oldalakon – hol csak apró nyir és beteges fenyők tenyésznek – szeszélyes alaku syenit és gránit sziklák* meredeznek fel, sok helyt megdöbbentőleg kihajlanak az ut fölé, mely mellett mind két oldalról félelmes sziklazür hever, pedig azokat mind onnan felülről hengergeté le unalmában a vén két pofáju álnok Saturnus, s az utas ezen napsugaraktól ritkán érintett sötét, mély völgyből megdöbbenve tekint fel ezen leomlani készülő, ezen elzuzással fenyegető félelmes sziklákra, melyek váltakozva most zöldelő csillámpala, majd sötét porphyr oszlopokban lövelnek fel, fennebb az uralomra vergődött gránit syenitbe megyen át, s néhol szemcsés Amphibolittal (Hornblende) keverve jön elő*.
Itt finom szemecsü gránitdara (grus) jön elő, mely kőzet odább is mészkő, csillámpala és gneissel keverten mutatkozik az aranyhomokot hömpölygető Bisztriczora partjain Hollónál, a Kurmaturán és a Bélbor közeli Cziblesen is.
Egyáltalában a Közrez a geologusnak a legérdekesebb kutatások és észlelésekre nyujt gazdag anyagot, az ősalakulásnak oly dus változataival sehol sem találkozván, mint itten; a Közrez alatti Orotva völgyében fedezték fel néhány éve azon másutt sehol elő nem forduló szép sötétkék szinü diszkövet vagy sodalith ásványt, melyet a geologusok Ditroitnak kereszteltek el; a márvány is itten dus változatokban és nagy mennyiségben fordul elő.
Az ut mind emelkedik, mignem egy órai mászás után a közel 4000 láb magas Köz-Rez tetőre ér*, hol a sötét szinü trachyt, gyüleg és szivaggal (Tuff) kapcsolatosan fordul elő, alkotva sajátságos idomu sziklapárkányzatokat, melyek alól jéghideg források buzognak fel az utas enyhitésére; de a források kristály hullámainak élvezete mellett másféle élv is vár a vándorra, mert a tetőről nagyszerü havasi panoráma tárul fel, melynek messze földön nincsen párja, de a melyet én legfelebb csak halvány vonásokkal körvonalozhatok.
Melynek legmagasabb csúcsa 4500 láb. Az ut által érintett hegynyak ennél csak 661.8 lábbal van alább.
A Köz-Rez fenyvesnőtte hullámzatos vonalán tul feltünt a lomberdős Magas Bükk, lábainál Borszék füstölgő gyárával, parányi kis házaival: tul rajta nagyszerü havasoknak festői karaja nyulik el a Rakottyás, Mezővész, a Bélbor mögött Muncsel és (Kis) Czibles, mely a Kelemen havas roppant trachyt-tömegeivel ütközik egybe.
Odább nyugatra a Köz-Rezzel összefüggő Csinován és a sugár gúlaalaku Árkoz Bükén átpillantó marosmenti havasok, a Magura, Obcsina és Stezia égig nyuló csúcsaikkal. Keletre a tölgyesi szoros hegylánczolatai felett két roppant sziklabércz emelkedik, a szépen kicsipkézett Komárnyik és a már Moldovában fekvő Csalhó, a Kárpátok legmagasabb lánczolata, melynek fehér kopasz sziklái szeszélyes fellegalakzatoknak tetszenének, ha ottlétét nem tudná az utas.
Ez körvonala az innen feltáruló nagyszerü látványnak, de ki tudná e roppant terjedelmü vidéknek a távlat törvényei szerint váltakozó gazdag szinezetét leirni? Hisz minden ily leirás csak elmosódó árnykép, a természetnek utánozhatlan szinpompájával és nagyszerüségével szemben gyenge, tán nevetséges kisérlet, mely legfelebb az ember tehetetlenségét s véges elméjét tüntetné fel. Ezt látni és bámulni kell, leirni, lefesteni nem lehet.
A hosszu, 11/2 órát tartó lejtőn az ut mellett 50–60 lépésnyire mindkét oldalról ki van irtva az erdő, de odább mindenütt nagyszerü fenyves erdők sötétlenek, 100–200 láb magas jegenyefenyők (pinus abies), melyek némelyike legnagyobb sorhajók árboczának is oda illenék. Ennél szebb fenyves-erdőt soha sem láttam, a sugármagas fenyvesekről lecsüngő zuzmók (lichen uznea barbata) rojtos sallangjai himbálódnak mint finom zöld selyem rojtozatok, a leégett irtványok helyén a ledült tuskókon a pompás szinezetü csillagaljok (marchantia) diszlenek és a bibor bokrétáju csővirics (epilobium angusti folium) pompálkodik, szép érett málnafürtökkel keverten, mig benn az áthatatlan rengetegben az összeszövődők, lopvanőszők és folyondárok zárják el az utat az ember előtt, mert oda legfelebb a nyugalmából felzavart medve tud berontani.
De im ez ős rengetegek bámulása közben észre se vettük, hogy a hegyről leértünk a Kis borpatak völgyébe, és hogy előttünk áll nem Borszék a fürdő, hanem Alsó-Borszék füstölgő üvegcsűrével, regényesen szétszórt házaival, gyönyörü szirteivel, mint mellékelt képünk mutatja.
Alsó-Borszék az üvegcsürrel és a hátterében pompálkodó Kerekszék sziklagerinczével.
Itt három patak szakad egybe; a Közrezből eredő Kisborpatak, a nyugatra fekvő Kerek hegyből felfakadó Nyir patak és az északról (Borszékről) lefolyó Borszék pataka.
De Borszéket hiába keresik kiváncsi szemeink, egy gyönyörü alakzatu mészkő sziklahegy, a Kerekszék rejti azt el, melynek magas oldalán kimászva ér az utas azon délkör irányu fennvölgybe*, hol Borszék fekszik, meglepő szépen, s váratlanul tünve fel az elbájolt utas előtt, mint zöld gyep-oáz a sivár, kiégett homokpuszta közepében.
Borszék a keleti hossz 43° 20', az északi szél 46° 51' alatt fekszik 2750 p. lábnyira a tenger felett. Tehát 513' magasabban a 4 mfd távoli Gyergyó terénél, 2650.5' a 8 mfd távoli moldovai térség felett, Salzer felmérése szerint.
