XXXII. Csík a forradalom korszakában.
XXXII. Csík a forradalom korszakában.
Csik a forradalom napjaiban ha nem játszott is oly kiváló szerepet, mint Háromszék, de azért mégis merültek fel oly események, melyeket éppen azért, mert kevésbbé ismeretesek, mellőznünk nem szabad, annyival inkább nem, mert e munka folytán azt érintetlenül azért hagytam, hogy itten együttesen tárgyalhassam, mit a lehető rövidséggel s történeti hűséggel fogok előadni.
1848 a csiki főkirálybirói széken kászonimpérfalvi Balási Józsefet találta. Királybirák voltak: Székely Károly (Kászonban), Endes Miklós (Al-Csíkon), Székely Zsigmond (Fel-Csíkon) és Mikó Mihály (Gyergyóban). Cs.-Szeredában állomásozó katonai parancsnok b. Schirnding Nándor ezredes, kinek elmozditásával* alezredesből ezredessé tétetett Dorschner Ferencz, alatta alezredes Beczmann József, őrnagy Chernko, huszárezredes Zsombori Sándor.
Schirnding Pesten a magyar miniszteriumnak felajánlotta szolgálatát, de visszautasiták, ezért forradalom után üldözve is volt.
A márcziusi napok Csíkban is, mint mindenütt, lelkesedést idéztek elő: a polgári egyének, sőt a papok nagy része is a nemzet ügye mellett buzgott, de a nemes lelkesedés mellett sötét árnyként ott volt a reactio szörnye is, mely a katonasággal igyekezett a szabadság ünnepének örömfényét elhomályositani, a nemzet közé konkolyt hinteni, s hogy némileg a fegyverviselő székelységet sikerült is tiszteinek* félrevezetni vagy legalább tétovázókká tenni, mutatja az, hogy a nemzet ügye mellett buzgó főkirálybiró szükségesnek itélte a polgári tisztviselőket kiküldeni a végett, hogy a népet felvilágositsák, az ingadozókat jó utra téritsék.
Fájdalom, az ily rosz szellemü tisztek közt néhány magyar is volt, mint Kováts István, Kedves Lajos, Simon Sándor, Navraczky Károly, Herites századosok, Kovács Ignácz hadnagy, s mások.
Ezek faluról falura járva felvilágositák a népet, Csík-Somlyón népgyülések tartattak, melyeken Gál Sándor és Berzenczey László* is megjelenve, beszédet tartottak, mely intézkedés azon kedvező eredményre vezetett, hogy octóberben nemzeti zászló alá sorakozva vonultak a csíki határőrök az agyagfalvi gyülésre, magukkal vivén tisztjeiket is.
Gál Sándor ez időben miniszteri kiküldött, Berzenczey huszártoborzó biztos volt.
Azonban mig a határőrök és Csík fegyverfogható népe a táborban volt, azalatt Urbán egy csapat graenitzert küldött Oláh-Topliczára; alig jelentek meg ezek, hogy a gyergyószéli oláhok, nevezetesen a várhegyiek és salamásiak lázongani kezdettek, s a székelységgel szemben ellenséges állásba tették magukat, elannyira, hogy Ditró és Remete felé előörsöket állitottak. Ditróból néhány lovas leindult békés szándékkal a végett, hogy megtudakolják az oláhok szándékát, s őket a barátságos viszony fenntartására felszólitsák, de alig értek az előőrsökhez, a mint ezek hirtelen összefutva körülvették a békeköveteket, lovaikról leszálliták s Oláh-Topliczára kisérve, börtönbe dobták, s hogy fel nem akasztották, azt egy graenitzertiszt közbelépésének lehet köszönni*.
Remetei Veress István e tisztet meggyőzte, hogy a székelyek nincsenek ellenséges indulattal, sőt a tiszt, miután Veress becsületszavával biztosita, hogy bántódása nem lesz felindult a békekövetekkel. Igy találta őket szemben a székelyek mentő tábora, a tiszt visszafutott, a követek övéikhez csatlakoztak.
A békekövetek elfogásának hire villámsebességgel terjedt el Gyergyóban és Csíkban, mely hirre mindenfelől összesereglettek Gy.-Sz.-Miklósra a táborba nem szállott férfiak, gyalog s lovas katonák és az alakulóban levő Kossuth-huszárok, s felvéve a szentmiklósi katonai zenekart, leindultak Ditró felé. A hogy e mentő sereg a Ditrón alóli Hodos tetőn megjelent, s a hogy az oláhok a nagy dob pergését meghallották, mind az erdőbe menekültek, sőt a nagy dob oly rémes hatással volt, hogy Topliczáról is a vitéz oláh határőrök nyakrafőre elmenekültek. A mentősereg Topliczára ment s békeköveteit felvéve, s néhány kezest magával vive, minden kihágás s visszatorlás nélkül visszahuzódott Ditróra; ezen szelid emberséges eljárás nem téveszté el hatását az eltántoritott oláhokra, mert azok Boér Áron esperesük által vezetve megjelentek a ditrói mezőn s ott az alkotmányra felesküdvén, többé a béke a szomszédok közt meg nem háborittatott.
Ezalatt megtörtént a végzetteljes m.-vásárhelyi csata, mely Erdély sorsa felett döntött, a székelyek lelkes tábora a rosz intézkedések következtében nem annyira legyőzve, mint lehangolva szétfutott, Csíkot csakhamar csapattöredék és menekülteknek Háromszékre huzódó serge lepte el; nagy volt a lehangoltság és zavar, s a vészmadarak, a reactiónak a nép lelkesedése által leszoritott bérenczei kibujtak sötét oduikból, hogy megkezdjék bujtogatásaikkal pokoli ármányaikat szőni, s mig a lelkes polgári hivatalnokok népgyülést hirdetve elhatározák, hogy Csík védelmi állapotba helyezve magát, a nagyerdői utakat bevágja, s minden megtámadás ellen oltalmazza magát, addig Dorschner ezredes a polgári hivatalnokok ellen felbujtogatott katonaság egy részét Cs.-Szeredába összevonván, a hatalmat kezébe ragadta, s midőn egyfelől Heydte-val egyezkedett, hogy Csíkba idegen katonaság ne lépjen, másfelől Kászon-Ujfaluba figyelőcsapatot állitott fel az önvédelem dicső harczát küzdő háromszékiek ellen. A reactiónak ezen felülkerekedése megfosztá Csíkot azon dicsőségtől, hogy osztakozhassék ama magasztos, nagyszerü harczokban, melyek Háromszéknek világtörténelmi hirt szereztek, s melyekre majd századok mulva is oly büszke önérzettel hivatkozhatnak az utódok, miként Hellas lakói hivatkoztak a termopiläi, marathoni, plateai és salamisi győzelmekre, mert azok szabadságharczuk fénypontját alkotják, mert azokat ragyogo arany betükkel véste be történelem muzsája eseményörökitő tábláira, pedig a természetileg erős fekvésü, csak pár szorosnak könnyen védhető utján megközelithető, Csik lett volna kizárólag arra hivatva, hogy az önvédelem harczában kezdeményező legyen, s osztakozzék a megvivhatlanság azon dicsőségében, melyet a térségen fekvő és semmi természeti védvonallal nem biró Háromszék egymagára vivott ki.
Azonban Csikban sem tartott soká a reactio győzelme, mert az 1849-ik év kezdetével eljutott Csikba is Bem győzelmes előnyomulásának hire, a félrevezetett határőrök kezdettek önérzetre ébredni, s mind hangosabban nyilatkozni Dorschner dictátorsága ellen; az elfojtott kötelességérzet mindennap, minden jó hirre kezdett az elaltatottak keblében fellángolni annyira, hogy Dorschner jónak látta egy éjjel bérenczeivel együtt megszökni; távoztával csakhamar megjelent Gál Sándor egy háromszéki csapattal Cs.-Szeredában. Gált a reactio lidércz-nyomásától szabadult nép lelkesedetten fogadta s zászlai alá sorakozott. Gál azonnal Csík szervezéséhez fogott, Csík-Szeredában Tamás alezredes és Bialis Ferencz személyében főparancsnokságot alakitott, a széket négy főtérparancsnokságra osztotta, melyek élén a kerületi királybiró és nemzetőri őrnagy állott. A szék közigazgatása a magyarországi megyék mintájára rendeztetett be*.
Gyergyó királybirája, Mikó az országgyülésen levén, helyét Puskás Ferencz foglalta el; később Mikó visszatérvén, a főtiszt helyébe kormánybiztossá neveztett ki.
Gál a szervezkedés mellett a Csík körüli oláhok megfékezésére is gondolt, mert a békási, zsedánpataki és damunki oláhok (a határszélen) Praekup nevü magyar érzelmü papjukat meggyilkolván, lázongani kezdettek. Puskás Ferencz és Antal lettek kiküldve a végett, hogy az oláhoktól a fegyvert beszedjék; ők minden kiséret nélkül jelenvén meg, eredménytelen volt kiküldetésük, sőt Praekup sorsától csudaszerüleg menekültek. Gál azonban csakhamar csapatot küldött oda, s bár abból a lesbe állott oláhok két székelyt ellőttek, minden komolyabb baj nélkül behatoltak a veszélyes havasi szorosba, s ott minden visszatorlástól tartózkodva, a megbomlott rendet helyreálliták s a fegyvereket beszedték.
Oláh-Toplicza felé, nevezetesen Mesterházán is oláh tábor gyülekezett; Gál ez ellen is csapatot küldött, mely váratlanul rácsapott Topliczára, onnan Puskás Antal Kossuth-huszárőrmester néhányad magával Mesterházára rohanván, a tanácskozásra egybejött oláh tribunokat meglepte s a hirhedt Román Constantint néhány mással együtt elfogván, Topliczára vitte, az oláhok vezértelen tábora pedig szétfutott.
Csík ekként minden ellenséges megtámadás ellen biztositva levén, Gál gyorsan szervezte a csíki haderőt s nemsokára 10,000 harczost vezetett Háromszékre, kik azután folytonosan a haza szolgálatában maradtak, s részt vettek a székelyeknek és Bemnek az osztrákokat és oroszokat Erdélyből kiszoritó téli hadjáratában.
A bekövetkezett rövid szünidő alatt Gál Sándor erélyesen látott a csíki haderő berendezéséhez, s azt oly fokra emelte, hogy az oroszok invasiójakor legalább is 15,000 csíki harczos állott a csatatéren.
Nem tartozhatik e rövid történeti vázlat korlátolt körébe azon harczok leirása, melyeket Bem Erdély minden tájain az északi coloss roppant hadsergeivel vivott, e hadjárat fényes fegyvertényei ugyis ismeretesek, legfelebb azt emlitem meg, hogy a székely fegyverek mindenütt ott fénylettek a szabadságnak a zsarnokság ellen, a polgárosodásnak a vadság ellen vivott ezen egyenetlen, de azért dicső küzdelmeiben, sőt éppen Csíknak jutott azon dicsőség, hogy Erdély elbuktával a két utolsó győzelem területén vivassék, mert a székely haderőnek töredékei Háromszékről Csík felé huzódva, még egyszer hadállást vettek Csík határánál, egyik csapat Tuzson János alatt a Nyergesnél, másik Gál Sándor alatt a tusnádi szorosban; mindkét ponton győzelmesen nyomták vissza az oroszok hadsergeit*, de e győzelmek többé nem menthették meg a haza szent ügyét, legfelebb a küzdelem nélküli elbukástól óvták meg a székely hősiesség hirnevét; nem, mert a muszkák kászoni oláhok által vezetve, álutakon hátába kerültek a legyőzni nem tudott csapatoknak, melyek egyesülvén, átvonultak a Mitácson s egész Erdélyen átküzdve magukat, legutóljára tették le a fegyvert.
A nyergesi csata tárgyalva van ezen kötetben Kászonszék leirásánál, a tusnád-szorosit e munka harmadik kötetében fogom ismertetni.
Az oroszok nyomdokain járó Clam-Gallas által vezényelt osztrák sereg Cs.-Szeredába bevonult, s az e seregeket követő cs. hadbiztos, Daniel Imre pedig azonnal megkezdette a könyörtelen embervadászatot a hazafiak ellen; a hálójába került számosak közül megemlitem Bernád Antal nemzetőri őrnagyot, Gál József őrnagyot, Tamás alezredest, Puskás Antal századost, Tankó Albert, Mészáros Antal espereseket, Andrási Antal, Győrfi János, Albert Mihály, Lakatos Márkus s más lelkészeket, Endes Miklós, Székely Zsigmond alkirálybirákat, Tankó Ferenczet, Sándor Lászlót s számos más hű fiait e széknek, kik közül Tamás alezredes és Sándor László bitófán haltak el. Andrási Antal az alfalvi derék lelkész hasonló sorstól menekülendő, főbe lőtte magát; Gál Sándor honv. ezredes, ki a székelyföldi csaták nagy részének nem csak vezénylője, hanem a csapatszervezkedések fáradhatlan vezetője is volt, idegen földre menekült, s külföldön halt el távol a szeretett hazától, melynek életét szentelé. A többiek börtönökbe dobatva, szenvedtek hazafi erélyeikért rabságot, mig mások, mint Puskás Ferencz, Mikó Mihály, Kedves Tamás, Zöld László, Keresztes Márton s még többen erdőkben bujkáltak, mig honmaradt családaik s később maguk is mindenféle embertelen zaklatásnak voltak kitéve.
És ha felemlitém itt azok nevét, kik, mert tiszta lelkü hazafiak voltak, halált, börtönt és üldöztetést szenvedtek, nem illik megfeledkeznünk azokról is, kik a zsarnokság e véres müveleteinek eszközlői voltak. A szégyenkrónikában első helyet érdemel mindenesetre a minden hazafias érzetből kivetkőzött Daniel Imre; segédjeiként* szerepeltek Kedves Lajos. Navráczky Károly, Kovács Isván, Csibi János s másik érdemkeresztezett társa, Eránosz Jeremiás (a reichstrathi lelkész) és Szabó Ádám*.
Részint mint végrehajtók, részint mint feljelentők.
Ezeknek a jelenkor érdemkereszteket, nyugdijakat oszt, azért, midőn hazaelleni vétkeik a jelenben jutalmakat nyernek, illő, hogy a jövő se feledkezzék meg örökitésükről.
S midőn az elsők nevét a haza kiérdemlett elismerésére és hálájára méltatjuk, az utóbb emlitettekét a közmegvetés gyalázatának szolgáltatjuk át, mert ki a történelem lapjaira jegyezni akar, részrehajlatlannak kell lennie, azt pedig csak ugy lehet elérni, ha erényt és bűnt, jutalmat és büntetést egyaránt odahelyez az örök igazság mérlegébe.
