Marosszék előismertetése.
Marosszék előismertetése.
Marosszék a Székelyföld nagy zömének leginkább északra eső részét alkotja, mert ez a központi székely anyaszék (Udvarhely) északi oldala mellett hosszan nyulik el, ugy hogy keleti felső végével egészen a Gyergyószéli havasokig hatol fel, míg északon és délen a vármegyék, nevezetesen a Mezőség területére messze beszögellik; s valamint a keleti szélen fekvő székek gyakran fedezték a hazát külmegtámadások ellen, s gyakran tarták fel a hóditóknak hazánk felé nyuló karját; ugy Marosszék és az annak előtolt előörseként künnebb fekvő Aranyosszék nem egyszer volt küzdtere a szabadságnak, fedezve a Székelyföldet oly támadások ellen, melyek kivülről jöttek, de védve oly hatalmi túlkapások ellen is, melyek elnyomással fenyegették a székelység ős szabadságát. Ama küzdelmek a nemzet életét, emezek a székelyek ős alkotmányát védték, kik ott és itt elvérzettek, egyiránt hősök és dicsők voltak, mert mind eszmeért, jogért és szabadságért küzdöttek. Azért Marosszéknek vértől gyakran áztatott terére szintén lelkesedéssel és meghatottsággal léphet az utas. Valamint én is – ki e szék beutazásánál útmutatóul ajánlkozom – a legjobb akarattal párosult lelkesedéssel kezdek az ismertetésnek – bevallom, nem könnyü – munkájához. Azonban mielőtt Marosszék részletesebb vizsgálatát megkezdenők, mielőtt annak kies völgyületeibe s annyi ős emlékek által érdekesitett tájaira behatolnánk, szükségesnek itélem e széknek egy oly előismertetését adni, mely az utazónak némi előtájékozást nyujtson, oly kiindulási pontot szolgáltatva, honnan a beutazandó vidéknek – ily tájékozottságra szükséges – előtanulmányával kelhet útra.
Marosszék nevét kétségtelenül a Maros folyótól vette, pedig éppen nevezett folyam völgyében van e széknek legcsekélyebb része, mert midőn a kis Küküllő völgyének 5 mérföld hosszu vonala tartozik Marosszékhez, s midőn a Nyárád eredetétől* egészen a Marosba szakadásáig, (tehát 71/2 mfd hosszaságban* Marosszék területén folyik, akkor a Maros alig érinti 2 mfd hosszaságban e szék területét s alig lépi át Nagy-Ernyénél annak határát, hogy azt Nyárádtőnél már ismét elhagyja. Ugy látszik, hogy Marosszék névadásánál nem annyira a folyamkörnyék terjedelme, mint inkább a folyam nagysága vétetett tekintetbe; mert ha a vidék és térnagyság lett volna döntő, akkor nem Maros-, hanem Nyárád-széknek kell vala elnevezni.
Azon ponttól kezdve, hol az a Nyárád nevet fölveszi.
Kanyarulatait nem számitva, mert akkor 8 mérföldnél is hosszabbra kellene tennünk folyását.
Marosszék 5 törvényhatósággal határolódik, és pedig keleten Gyergyó egy kis szögletével és Udvarhelyszék parajdi járásával. Délen Udvarhelyszék etédi és bözödi járásával, alább Küküllő vármegye nádosi, zágori és teremii járásával. Nyugatról Küküllő vármegye radnóthi, valamint Torda vármegye maros-bogáthi és pagocsai járásával. Végre északon ujból Torda várm. pagocsai, vajda-szentiványi, marosjárai és görgényi járásával.
Az ekként körülhatárolt Marosszék fekszik az északi szélesség 46° 22´ 30˝ – 46° 40´ 30˝ és a keleti szélesség 41° 53´ 20˝ – 42° 54´ 0˝* közt. Térfoglalatja 241200/1600 trig. nsz. mfd, sa meridián négyszög-méret szerint 25 geogr. nsz. mfd.*.
Leng geogr. Lex.
Ennyire teszi Lenk, míg a k.-fehérvári csillagda igazgatója Andrási István 1859-ki felmérése szerint 21 nsz. mfdet talált. A térrajzi és földszinti állás közt ezen szembeötlő különbséget a szék területén elvő hegységek idézik elő.
Ha már most Marosszéknek hosszusági és szélességi terjedelmét tekintjük, annak hossza keletről nyugatnak, vagyis a gyergyószéli Felesziászatetőtől * Székely-Soóspatakig * 81/4 folyómfd, míg kis Küküllőmenti hosszusága – a Felesziászától Kelementelke határszéleig – 7 folyómfd, és igy déli része 11/4 mfddel rövidebb északi szélénél.
Hol Gyergyó, Tordavármegye, Maros és Udvarhelyszék határai egybeütköznek.
Hol Marosszék legszélsőbb nyugati határszéle van.
Szélessége északról délnek nagyon váltakozik, mert míg alsó nyugati végénél as Feketéknek Pagocsa határával egybeütköző szélétől Teremiig 4 mfd, addig közepetájatt, Nagy-Ernyétől Kelementelkéig 31/4 mfd, fennebb Remetétől Szolokma határszéleig 3 mfdnél valamivel kevesebb, mig fenn keleti végénél Torda várm. és Udvarhelyszék havasai közé csaknem hegyesen ékeli be magát*; minek következtében Marosszék alakja leginkább oly szabálytalan háromszöghez hasonlit, melynek északnyugati szögletéhez félköridomu területecske van csatolva*.
Andrási István szerint térrajzi hossza 93/4, legnagyobb szélessége 41/2 mfd.
Ez Bánd és a Feketék vidéke.
Miként fennebb emlitém, Marosszéket három folyam, a Maros, Nyárád és kis Küküllő szeli át*, még pedig mindenik keletről nyugat irányban folyva*, mindeniknek számos mellékfolyói s ezeknek a fővölgyekkel egybeolvadó mellékvölgyületei vannak, melyeket – legfelső havasos vidékének kivételével – mindenütt lankás, lomberdőkkel árnyalt hegylánczolatok választanak el. Ezekből mindenfelől vizdús, földtermékenyitő csermelyek törtetnek le, miért Marosszéknek ugy orografi, mint hydrografi viszonyai kedvezőknek mondhatók, ugy hogy azt az egész Székelyföld legenyhébb égalju s legterményképesebb területének tekinthetjük, hol Ceres aranykalászait Bachus szőlőfürteivel lehet csaknem mindenütt koszoruba kötni; hol a talaj ugy a földmívelésre, mint a bortenyésztésre hálás tért nyújt. Majd alább és e munka folytán is bővebben fogjuk Marosszék nemzetgazdászati viszonyait fejtegetni, itt most e szék folyamait és azok völgyületeit tekintjük át, miként illik, az elsőséggel a névadó Marost tisztelvén meg.
A két utóbbi ugyan nem más, mint a Marosnak mellékfolyója; azonban azok Marosszéken még önálló, s a Marosétól teljesen elkülönitett és önálló vidékkel birnak.
A Maros Ernyétől M.-Vásárhelyig inkább csak délnyugati irányt tart, itt azonban határozottan nyugati irányt veszen fel.
A Maros* – miként e munka II. kötetében körülirtam – a Csíkot Gyergyótól elválasztó Geréczesen a Fekete Rez nyugati alján fakad fel, hol északi irányt véve, Gyergyószéket egész hosszában folyja át, míg Topliczánál Torda vármegye területére érve, irányát is azonnal megváltoztatja, mert elhagyva az eddig követett hazából csakhamar kivezető északi irányát, nyugatra fordul s vagy 5 mfd hosszuságban nagyszerü havasok keretébe foglalt szoroson hömpölyög át, míg termékeny tágabb völgyébe kijut, hol azonnal jövő nagyságának s folyamkirályi méltóságának öntudatára látszik emelkedni. Azonban mielőtt országot átszelő, annak folyóit elnyelő hosszu utjára kelne, még egy utolsó látogatást akar tenni szeretett szülőföldjén, melyet oly hamar, oly ifjonta elhagyott, visszakivánkozik oda, hogy egy utolsó istenhozzádot mondjon, hogy ott végtávozta előtt nevét örökítse, emlékét hátrahagyja. Azért a hogy a havasok korlátai közül kibontakozhatik Galonyánál, azonnal irányt változtatva, délre kanyarodik s vágygyorsitotta folyással 6 mfdnyi futás után Nagy Ernyénél ujból a kedves Székelyföldre, szülőföldjének szép virányaira ér; annak azon területére, mely folyamunk e gyöngéd figyelmét, ezen áldásos visszatérését azzal hálálta meg, hogy a folyam nevét vette föl önmagára is, nevezve magát a Marostól Marosszéknek.
A Marosnak nevét Szigethi Gy. Mihály (Nemz. Társ. 1831. évf.) arról származtatja, hogy partját és az azon lévő épületeket mardossa, azonban ezt erőltetett és nem alapos névszármaztatásnak itélem, annál is inkább, mert e folyam Marisus nevét már Pliniusnál is feltalálhatjuk; miért a Marosnak ily nevét római vagy dák eredetünek kell tartanunk.
Azonban a végzet utati a folyamoknak is követni kell, nagymérvű országos hivatása a Marost is a szülőföldtől való elválásra utalá. Ez elválást lassitandó, eddigi irányát ujból nyugatira változtatja, nagy kanyarulatokat tesz, többfelé elágazik*. Szigeteket alkot, ide-oda tétováz, hogy az elválás fájdalmas perczét minél továbbra elodázhassa; de elvégre is hullámoktól tolatva válnia kell a kedves szülőföldtől, mely könyzáporát a Nyárádban patakoztatja le.
M.-Vásárhelynél négy ágra.
Rövid két mfdnyit időzhetett tehát folyamunk szülőföldén, s azzal tovasiet kietlenül redős kopár hegyek közt. Felvett nyugati irányát azonban továbbra is megtartja azért, hogy a szülőföldnek egy távolibb gyarmatát érinthesse, hol Aranyos övvel diszítik fel, hogy teljes pompájában fogadhassa el a Székelyföldnek azon küldötteit (a két Küküllőt), melyek nagyságának tetőpontján hozzák meg a szülőföldnek végüdvözletét.
Mi sem követjük tovább a távol homályába vesző folyamot, vizsgálatunk körén kívűl eső messze pályáján, hanem inkább visszatérünk azon közelünkbe eső vidékére, mely Marosszék közvetlen területéhez tartozik. Ezen 2 mfdnyire terjedő rövid pályáján számos patak vizével gazdagodik, balpartilag legelőbb a nagyrészt határt képző Káál vagy Ernye pataka szakad be, melynek völgyületében Káál, Ikland torkolatjában Nagy-Ernye fekszik. Kevéssel alább a Dana vagy Székes pataka szakad be, melynek völgyületében Csejd, Székes és Tófalva rejtőzködik, torkolatján alól pedig Maros-Szentgyörgy pompálkodik.
Ezen alól csakhamar a M.-Vásárhely közt beszakadó Poklos patakát találjuk, melynek sokfelé elágazó völgyületeiben alább részletesen leirandó száos falva fekszik Marosszéknek.
A baloldalról még csak két jelentéktelen patak szakad be, a Medgyesfalvánál Marosba ömlő Szilas patak, melynek völgyében H.-Bodon, és a Kakasdi patak, hol Kakasd rejtőzködik. Innen nem messze van Nyárádtő, hol Marosszék legtekintélyesebb mellékfolyója, az annak ez oldalon határát jelölő Nyárád a Marosba ömlik.
A jobbpartilag Marosba siető patakok közt első a Várhegy közt lefolyó határképző Galambos pataka. Alább Szabad pataka, melynek völgyében Marosszék Marostúli részének számos falui rejtőzködnek. Még felemlitem as Vásárhelylyel szemben levő hosszu faluk alsó végénél a Paniti patakot s végre Malomfalván alól a határképző Soos patakot.
Ezeknek háta mögött fut le a Marossal párhuzamosan folyó Lekencze pataka, melynek tavakat képező partjain Marosszéknek mezőségi része rejtőzködik. Az itt fekvő számos faluk e munka folytán részletesen levén ismertetve, itt mellőzendőknek hiszem; azonban azt mégis felemlitendőnek itélem, hogy ezen hosszu folyásu patak völgyének csak is közép része tartozik Marosszékhez, mert felső része Torda és Kolozs vármegyék területéhez tartozó falukkal van népesitve, míg Mező-Bándon alól eső része, egészen Radnóthnál levő torkolatjáig, Torda vármegyéhez sorozott községek által van megszállva.
A Marosnak Marosszékre eső völgyében és abba szakadó mellékpatakok völgyeiben összesen 1 kir. város (M.-Vásárhely) és 47 falu helyezkedett el, melyek közül a város 19 faluval a balpartra, 19 falu a jobbpartra s 9 falu a szintén Marosba folyó Lekencze völgyében van elhelyezve, mihez ha hozzáveszszük a szintén Marosba ömlő Nyárád és Küküllővölgyi területét Marosszéknek, akkor szorosan véve Marosszék mindkét városa s 125 helysége a Maros folyamvidékén fekszik.
Azonban a Marostól ez alkalommal bucsút véve, a Nyárádhoz térünk át.
A Nyárád * Nagy- és Kis-Nyárádból származik, a kettő Szeredánál egyesül, mely egyesülés után előneveinek elhagyásával az egyszerü Nyárád nevet veszi fel.
Szigethi Gy. Mihály a Nyárád nevét attól származtatja, hogy az a nyárszakon is gyakran szokott áradozni, miért mondták nyárad (t. i. vizet) azonban én ezen névszármaztatást is erőltetettnek hiszem, s valószinübb, hogy az a partjain most is tenyésző, de régebb még nagyobb mennyiségben tenyészett nyárfaberkekről vagy nyárasd-tól nyerte.
A Kis-Nyárád jóval kisebb és rövidebb folyásu. Eredete a Bekecs déli alján van, hol kezdetben Sugó pataknak hivják, a közeli Magyarosnál azonban már a hangzatos Kis-Nyárád nevet ölti fel. Két mfd hosszuságu folyása alatt felveszi jobbpartilag a Bere és Egres vagy Kendő patakait, balpartilag a Nyires és Seprőd patakait.
A Nagy-Nyárád ily előnevét jogosan megérdemli, mert az jóval vizdúsabb amannál, s folyamhossza az 5 mfdet is megközeliti, bár ezen terület nem mindenütt tartozik Marosszékhez, s bár egész pályáját nem mindenütt teszi Nagy-Nyárád néven, mert a Nagy-Nyárád Köszvényes-Remetén felül mintegy fél mfdnyire a Várhegynél kétfelé ágazva elveszti Nyárád nevét, mivel ezen felül Nagy- és Kiság-ra van elkeresztelve. Ugy a Nagy-, mint a Kiság a már Torda vármegye területéhez tartozó Mezőhavason veszi eredetét, azon roppant bérczóriásból*, melynek túloldalán a Szovátha, Sebes és Juhod vizei erednek, s melynek roppant terjedelmű rengeteg erdőségei a megközelithetlenség által vannak a jövő számára meggazdálkodva.
A Mezőhavas 931 öl magasságu.
A Kiság felfelé jódarabig Marosszék és Torda vármegye határát különiti el, összefolyásuk után vagyis a Nagy-Nyárád keletkezésétől kezdve le egészen Marosba szakadásáig mindenütt Marosszék virányait öntözi, sőt lenn torkolatja felé Fintaházától egész Vidrádszegnél való Marosba ömléseig Marosszéket Küküllő vármegyétől különitve annak határvonalát alkotja, ugy ott lenn, mint itt fenn.
A Nagy-Nyárád jobbpartilag felveszi a Szato, Hodos és Dióság patakait, melyek közül a Hodos patakának messze elágazó völgyében, valamint a fővölgyben is számos, alább részletesen elősorolandó falu helyezkedett el.
A két Nyárád Szeredánál, ezen völgy központi mezővárosánál folyik össze, s innen kezdve, mint emlitém, egyszerü Nyárád néven oly tekintélyes terjedelmű völgyen folytatja utját, mely a Maros völgyével nem csak hogy mérközik, hanem az itt-ott, főleg szélességben, még túl is szárnyalja.
A Nyárád völgyébe mindkét oldalról faluk által sürűn beépitett mellékvölgyek nyilnak, ezekből letörtető számos patak gazdagitja vizével a Nyárádot. A jobbpartiak közül nevezetesebbek a Szeredán alól beszakadó Tompa pataka, a Sz.-Lászlónál lefolyó Nyomát, az Akosfalvánál beszakadó Tekenős, s végre a Szent-Miklósnál betörtető Göbecz és Bancsi patakai. A balpartiak közt legnevezetesebb a Ny. Szent-Annánál Szereda irányában kifolyó Verőfény pataka, mert ez egyszersmind kiindulási pontja a Véczke árkának is. Ez egy régi időben készült, később többször megujitott oly csatorna volt, mely a gyakran áradozó s kiöntéseikkel sok kárt okozó balparti patakokat felfogva, egészen Fintaházáig levezette, s ott vitte be a Nyárádba. Azonban fájdalom, ezen csatorna most betölt, s azáltal a Nyárádnak a tér két oldalán való kettős folyása megszünvén, völgye ujból a gyakori áradozások veszélyeinek van kitéve. A régebb Véczkébe, most azonban egyenesen Nyárádba folyó balparti patakok nevezetesebbjei a Szent-Háromságnál kijövő Lutson pataka, a két Adorján közt lefolyó Dorna pataka, a Vajánál beömlő Göcs pataka, a Somosdról jövő Eger és a határt képező Kis-Teremi patak. Végre a Küküllő vármegye területéről jövő* Tejeskerek és Cserged patakai.
Tereminél lefolyó.
A Nyárád fővölgyében és annak itt csak futólag felemlitett mellékvölgyületeiben oly sürűn vannak elhelyezve az egymást követő faluk, hogy az alig 7 mfd hosszu folyamvölgyben Marosszéknek 68, és Küküllő vármegyének 6 faluja van elhelyezve, miből az tünik ki, hogy a Nyárád völgyén van Erdélynek, sőt talán az egész magyar birodalomnak is legsürűbben benépesitett része.
A Nyárád völgyének ezen számos falui, valamint az azokban és azoknak határain levő sok érdekes régiségek, és az e vidéket lakó nép is ezen kötet folytán kellő figyelemmel lesz ismertetve, azért az ismétléseket kerülendő, nem is időzöm ez alkalommal többet a Nyárádnak különben vonzó és kies vidékén, hanem átmegyek Marosszék harmadik folyamvidékére, a kis Küküllő völgyébe.
A kis Küküllő *, miként már másutt is emlitém*, a gyergyószéli Putna-tetőn ered, nem messze a Maros és nagy Küküllő eredetétől. Az eredeténél azonnal nyugati irányt vevő folyó ott még jelentéktelen kis csermely, de a hogy gyors eséssel* az eredetétől 2 1/2 mérföldnyire fekvő Parajdnál kibontakozik a havasok közül, csakhamar tekintélyes folyókkal gyarapodik, minő a balpartilag beszakadó Parajd és Korond vize, hol az addig szerényen Nagyág vizének nevezett folyam a hangzatos kis Küküllő nevet veszi fel.
A Küküllő nevet Szigethi Gy. M. kikelő vagy áradozó természetéből származtatja, azonban valószinübb, hogy az Kékellőből (kék szint játszó) ered, annyival is inkább, mivel alföldön a Kékellőt most is Kikellőnek mondják. Lásd Szabó Károly értek. a K. Tarcsay helynevekről M. Muzeum 1851. évf.
E munka I. k. XXIV. és XXV. és a II. kötet XXXIII. fejezetében.
A Bucsin tető, mely a Putnával egy magassági szinvonalon állhat 671° magas, Parajdnál a folyamvölgy már cak 262°, Szováthánál 216 ölre száll, és igy a Küküllő 3 és 1/2 mfdnyi havasi pályáján 455 ölnyit száll.
Ezen a Korondvize és a parajdi sóhegyek komasága alatt végrehajtott megkereszteltetése, s zengzetes névnyerése után északnyugati irányt változtatva, csakhamar Marosszék területére siet, hogy ott átvegye őt nagykoruságra juttató azon gazdag örökségét, melyet Szovátha táján a Mezőhavas, a Juhod *, Sebes és Szovátha vize * hullámai képében küld neki.
A Juhodról e munka I. kötete XXV. fejezetében elmondók, hogy a kis Juhod, Szilas és Tekerős Juhodból alakul, mindezek a Mező havassal egybefüggő Cserepes kőből erednek.
A Szovátha pataka szintén fenn a Mező havas déli alján fakad fel, s a Szakadát bérczén eredő Viszszafolyó patak vizével gazdagodva s később a Sebest is felvéve ömlik Szováthánál a kis Küküllőbe.
Itt rövid, alig 3 1/2 mfdnyi futása után már teljesen kifejlődve s havasias jellegű sebes futását meglassitva, a meglett folyam komoly méltóságával hömpölyög tovább, még pedig változtatott nyugati irányban, párhuzamosan a szomszéd Nyáráddal, melytől csakis 1 1/2 mfd távolság választja el, s egyenközüleg a testvér nagy Küküllővel is, melytől 3 mfdnyi köz különíti el.
A miként folyónk vizbőségben gyarapodik, akként nyer terjedelemben is völgye, mert az addig szűk, sziklás hegyek által korlátolt s földmívelésre kevés tért engedő völgy Szováthán alól azonnal kiszélesedik, s termékeny virányain egymást érik a szépen elhelyezett, csinos faluk, melyekből mindazok, melyek a jobbparton vannak, Marosszékhez, mindazok, melyek a balparton, de leginkább a Küküllőbe siető mellékfolyók völgyületeiben feküsznek, Udvarhelyszékhez tartoznak, mivel a kis Küküllő képez itt határt a két szék között, ugy hogy Marosszék minden Küküllő-menti faluja – mint emlitém – annak jobbpartján helyezkedett el, s elgfelebb határának egy részével hatol át a Küküllő balpartjára.
Az Udvarhelyszéken eredő, de Marosszék területén a Küküllőbe szakadó balparti patakok közül mint nevezetesebbeket felemlitem a Siklod patakát, Vár patakát, Cseje patakát és Ászo patakát, Külsmöd vizét, Rava és Zsákod patakát. A jobbpartilag beömlők közül a fenn elősorolt havasi folyókon kívűl a Sóváradon alól lefolyó Köves és Szénégető patakot, a Kibédnél lefolyó Uron és Tabika patakját, a Sz.-Istvánnál beszakadó Ore patakát, az Erdő-Sz.-György közt letörtető Kalandos patakot, a Havadtőnél kifolyó Havad patakát és a Gyulakutánál lefolyó Tormás és Bikás patakát.
A kis Küküllő Szováthánál lép Marosszék területére s Kelementelke határszélénél hagyja azt el; ezen alig 5 mfd hosszuságu folyamvölgyében s mellékvölgyületeiben 18 Marosszékhez* és 14 Udvarhelyszékhez tartozó falu* van elhelyezve, mi annak sürű népességét eléggé jelöli. Az elősorolt folyamok mellett van Marosszéknek főleg mezőségi részén néhány tava is, legnevezetesebb a Feketéknél levő Isten tava, melyet a maga helyén tüzetesen fogok tárgyalni. A Lekencze patak mentén a Mezőséget jellegző tavak szintén előfordúlnak, ezekből Marosszék területére 4 esik, a sámsondi, m. madarasi és a bándi felső és alsó tó. Ezekben nagymennyiségű nád mellett sok hal is tenyészik, főként az igen nagyra fejlődő csuka, melynek sajátszerű halászatát majd ismertetni fogom. A Maros- és Küküllőben 30–40 fontra növő harcsák mellett pozsár, márna és más halak is fordulnak elő. A Szováthaköri patakok, valamint a Nyárád is a havas közt pisztráng- és galóczával bővelkedik.
Ezen faluk alább egyenként és részletesen levén ismertetve, itt megnevezésüket is feleslegesnek itélem.
Ezen faluk e munka első kötetének XXIX., XXX., XXXI. és XXXII. fejezetében vannak ismertetve.
Im rövid vázlatban ismertetve vannak Marosszék folyamai, átnézetét adám azok völgyhálózatának annyiban, a mennyi előtájékozottságunkra szükséges, most ezt kiegészitőleg elkerülhetetlenül szükségesnek itélem Marosszék – folyamrendszerével szorosan összefüggő – orografi viszonyait bármily rövidre vonva is tárgyalni, mert ez átnézetünk csak ekként lesz kiegészitettnek tekinthető.
Emlitém már e munka ezt előzött köteteiben, hogy a Székelyföld közepe tájatt a Hargita és kifutványainak hatalmas cserkő (trachyt) lánczolata huzódik keresztül északról délnek. Ezen hatalmas, egész Európában páratlan ős sziklahegység különiti el Udvarhelyszéket Csíktól, valamint Marosszéket is legalább részben Gyergyótól. E havas legmagasabb csúcsai, mint a Bucsintető, Cserepeskő, Mezőhavas, Keresztes * kívül esnek ugyan Marosszék keleti határvonalán, de nyugatra lesarjadzó kifutványaiknak egyik hatalmas zöme Marosszék keleti részébe is áthatol; miért Marosszék ezen része havastáj jellegét viseli.
Melyek az 5000 láb magasságot tul haladják.
Ezen havastájnak legmagasabb csúcsa* a két Nyárád közé ékelt Bekecs, mely a lankásabb Szakadát bércze által függ egybe a gyergyószéli és görgényi havasok zömével. Ugy tekinthetjük azért a Bekecset, mint gyökét a Marosszéket minden irányban behálózó hegylánczolatoknak, mert midőn az a két Nyárád közt egy – 2 1/2 mfd hosszu, talpánál 1 mfd széles – hegy-háromszöget bocsát ki, melynek végcsúcsa a két Nyárád összefolyásánál van, akkor két oldalt más két, amannál jóval hosszabb és terjedtebb hegykart ereszt ki. Egyiket, mely a Nyárád völgyét a kis Küküllő völgyétől különiti el, s mely hegyhálózatát előbb a nevezett két folyó, később a Küküllők és Maros közt, egészen a Tövis melletti O.-Csesztvéig lenyujtja.
Marosszék területén.
Másika pedig az, mely a Nyárád jobb oldalán (a Nagy-Nyárádtól csak egyetlen helyt szelve át) a Nyárád és Maros közt 6 mfd hosszan ágazik le s végcsúcsa Lőrinczfalvánál, vagyis a Nyárád és Maros összeömlése közt van.
Ezen kifutványok egyike sem tömör, hogy az emberi lakást és földmüvelést kizárná, de sőt ellenkezlőleg oly termékeny és lakályos völgyületek által áthálózott lankás terület, mely több száz falunak enged elhelyezkedési helyet, s mely termékeny üde virányaival több százezer embernek nyújt táplálékot és életet.
Marosszék e hegyei több helyen erdőséggel boritvák, s bár a Bekecsen, Szovátha vidékén és a Nyárád felvidékén nagy terjedelmű erdőségek vannak, lomb-, sőt a széleken fenyves erdők is, s bár Szováthán felül roppant közös erdősége van e széknek, mégis a faszűke több helyt érezhető, mert a távolibb, főként Maros túli helységek a távolság miatt nem igen érvényesithetik beerdőlési jogukat, s leginkább piaczról vett fával, a mezőségi részben náddal, szalmával, kukoricza-csuszával, ganéjjal, giz-gazzal pótolják a tüzelő anyag szűk foltát, miért ideje lenne az ott több helyen* mutatkozó kőszénfekveteket felkutatni s művelet alá venni, valamint a Marostúli hegyekben bőven előforduló gipszet is üdvös lenne a kiélt föld trágyázására forditani, valamint szükséges lenne a meglevő havasi erdőket czélszerübb erdőszeti szabályok alkalmazása által a jövő számára megkimélni.
Mező-Madarason, Felében, Szabédon, Ménesen, Köszvényesen s másutt is.
A keletszéli havasok erdőkincsök mellett ásványokban is bővelkednek. Vaskő Szovátha határán, arany- és ezüsterek Köszvényesnél, Sz.-Istvánnál mutatkoznak*, de legdúsabb e vidék sóban, mi Szovátha környékén egész hegyalakban emelkedik ki*. Hogy e sótelep mily terjedt, mutatják a fennebb levő parajdi és korondi sóhegyek, a M.-Bándnál, innen 7 mfdre, mutatkozó tömör só, valamint Marosszék több helyein* felbuzgó sósforrások. De fájdalom, ezen országgazdagitásra hivatott kincs tilalom alatt és használatlanul hever ottan, elzárva még az ott lakók élvezetétől is.
Bár művelet alá mindeddig nem jöttek.
A mint azt a maga helyén részletesen fogjuk ismertetni.
Ily sóskutak vannak Andrásfalván, Seprődön, Tompán, Nagy-Ernyén, M.-Bándon, Kölpényen, M.-Madarason, Sámsondon, Bazédon és Soospatakon.
Ásványos vizekben nem oly gazdag Marosszék, mint a Székelyföld többi része, mindössze is két, hajtó tulajdonsággal biró ásványos forrása van, egyik Csávás, másik Sámsond határán.
Marosszék éghajlata – éppen azért, mert havasa kevés s hegyei lankásak – nagyon enyhe, ugy hogy a gabonát mindenütt, még felső havasos részén is megtermi, a szőlőt egyfelől a Bekecsalji Mikházáig, másfelől a szintén havasközeli Makkfalváig fel mindenütt megérleli.
Marosszék talaja azonban csak részben, inkább a folyók mentin, és a Mezőségen mondható termékenynek, havastájain nagyon köves, az oldalokon többnyire agyagos, ugy hogy nagyon szorgalmas müvelés s szakadatlan trágyázás által lesz termelővé, sőt vizenyős években igy is meghiusitja a gazda reményeit. A gabona minden hazánkban szokásos nemeit tenyésztik itt, e mellett Marosszék lakói nagy mérvben üzik a szőlőmüvelést, mely csak a 7 havasalji faluban szünetel, másutt a verőfényes hegyoldalokat mindenütt szőlőültetvények ékitik. Bora egyáltalában jó, zamatos és erős, legkitünőbb a malomfalvi*, versenyez vele a szentgericzei, valamint jó hirben áll as szentháromsági, baczkai és mező-madarasi, szabadi, kölpényi, fintaházi és kelementelki.
Mely gr. Teleki Sámuel által Bécsbe vitetvén, már 1820-ban első osztályba soroztatott.
A szőlőmüveléssel kapcsolatos a gyümölcstermesztés is. Ki ne ismerné a költők által megénekelt s a szék czimerébe is felvett marosszéki piros párizst*, mely sokhelyt, de legkiválóbban Abod, Geges, Rigmány, Havad, Bere és Kibéd vidékén terem, e mellett hires Marosszéknek hólyagos cseresnyéje, főleg a kis-görgényi. folyfalvi, kibédi, valamint körte, szilva, meggy s más gymölcsöt is nagy mennyiségben termelnek, s leginkább Gyergyóba – hol gyümölcs nincsen – árusitanak el.
Párisalmát.
Gyümölcs mellett a veteményeknek is kiváló hazája Marosszék, főleg hires dinnyéje, mit künn a mezőn egész nagy dülőkkel termelnek, s ugy a görög, mint a sárga dinnyék igen nagyra nőnek és zamatosak. Dinnye-szüretkor aztán azt országszerte széthordják, valamint az utak mellett emelt kalibákban s árnyas lombsátrak alatt is árulják az utazóknak kellemes és jutányos hüsitővel szolgálván; a legjobb minőségű dinnye Vásárhely körül és a Nyárád mellett terem.
Kerti veteményt (zöldséget) saját használatra mindenütt, a Vásárhely vidéki és mezőségi faluk eladásra is termelnek, legnagyobb mérvben Ilenczfalva és Lukafalva Nyárád által öntözött határain oly bőségben, hogy azt az ország minden részébe széthordják, s azzal nagy kereskedést üznek.
Régebben nagy hasznot hajtó, főtermelési és kereskedési czikke volt Marosszéknek a dohány, melylyel egykor nemcsak országszerte, hanem külföldre is üzérkedtek, most azonban az egyedáruság behozatala óta annak termelése nagyon korlátolva s csak néhány falura van szoritva. Miáltal a dohánytermelés hanyatlásnak indult, s igy Marosszék főjövedelmi forrásától fosztatott meg elannyira, hogy az itt volt általános jóllét helyébe lépett közelszegényedésnek a túlterhelő adó mellett bizonnyal másik előidézője a törvényellenesen behozott dohányegyedáruság. Most legkitünőbbet Panitban termelnek, a Vajában Filepék és Balláék által termelt muskotály dohány a legkitünőbb török dohány mellett sem hátrál, de meglevén szoritva a termelés és eladás, az, miként ohajtandó lenne, sem nem terjedhet, sem érdemlett hirre nem juthat.
A gyáripar még pólyáiból sem bontakozott ki, mert az csak néhány szeszgyárra, malom- és téglavetődére szoritkozik.
A műipar is kiskoru állapotban van, leginkább Vásárhelyt foly s csak a kebli szükségletre szoritkozik. Harasztoson és Vajában inkább házilag kezelt gyékényszövés, Felében szatyorkötés foly, a makkfalviak, kibédiek és szentistvániak edényt gyártanak, az ákosfalviak nagy mennyiségü cseréppipát készitnek, a Hodos vidékiek szalmakalapot kötnek, míg Sóvárad és Kibéden szekereket, osztovátákat, szuszékot (gabonatartó ládák), bölcsőket, butorokat, s más gazdasági eszközöket faragnak, de mind ez csak házilag, kezdetlegesen kezeltetik. Hisszük azonban, hogy a rövid időn M.-Vásárhelyig eljutó vasút elhanyagolt gyár- és műiparunknak előnyös lendületet fog adni.
Az elősorolt mesterségeket is csak a földmívelés szünetelésekor üzik, mert Marosszék népe, ugy férfi, mint nő, leginkább földmíveléssel foglalkozik, télszakon a nők kenderből, lenből vásznat, gyapjuból szürke posztót szőnek, leginkább saját használatra, keveset eladásra. A kevés mívelhető földdel rendelkező havastáji faluk marhatenyésztéssel, fakereskedéssel, szénégetéssel is foglalkoznak, a szováthaiak és remeteiek deszka- és zsindelymetszéssel, s azzal való kereskedéssel pótolják hiányaikat, a kis Küküllő-mentiek Borszék savanyuvizének széthordásával hasznositják a munkaszünetelés időszakát. Szóval a székely itt is, mint mindenütt, szorgalmas, tevékeny, életrevaló, férfiasan megküzd helyzete nehézségeivel, rend, béke- és szabadságszerető, de midőn az veszélyeztetve van, akkor a földmívelés eszközei fegyverré válnak kezében, vagy azzal cseréli fel, s ha kell, hősileg harczol, mint harczolt minden időben, midőn a hazát és szabadságot vész fenyegette, midőn polgári erénye a jogvédelem harczaira vezérelte.
Mert régi korban a marosszéki székelyek is mind katonák, az ország katonái voltak s tartoztak fejenként felkelni. A nemzeti fejedelmek eseménydús korszakában Marosszék fegyveres ereje igen jó hirben állott, ugy hogy a fejedelem mellett másod sorban jobbról mindig a marosszékiek álltak*, s Marosszék kék darabontjai minden időben hiresek voltak. Ennek emlékére a marosszéki székely még most is világos-kék posztóval szegélyezi körül zsinóros magyar szabásu ujjasát, ily posztóval diszíti ujjassa, zekéje gallérját.
Hogy pedig ezen nemzeti fegyveres erő mily jelentékeny volt, kitetszik I. Rákóczi György 1635. évi lustrájából, mely eredetiben Marosszék levéltárában van, itt a falunkénti és osztályok szerinti részletes kimutatás végére az utolsó előtti lapra a főösszeg igy van bejegyezve: „Equites sunt nr. 1316. Pedites 2600” a mi egy egész hadserget alkotott. Rákóczi ezen lustrája azért is nevezetes, mert szövege magyarul van.
A fegyvertények, miket tagadhatatlanul végbevittek, a székelyek dicsőségével vannak egybekapcsolva, hol ezek hősileg viselték magukat, abban osztályrésze van a marosszékieknek is. Majd alább látni fogjuk részletesen a Nyárád fennvidékén a tatárok ellen Zsigmond idejében (1417-ben) vivott győzelmeket. Ott vannak Zápolyának az erdélyi trón alapitása által Magyarország lételét biztositó harczaiban, ott vannak Báthori Zsigmonddal Tergovistnál, ott Miriszlonál Mihály vajda, Székely Mózessel Básta ellen, ott II. Rákóczi szerencsétlen lengyelországi hadmenetében, midőn a sanyaru rabságban Marosszék sok fia pusztult el, ott II. Rákóczi Ferenc alkotmányt védő dicső forradalmának vészteljesen nagyszerű harczaiban, de e mellett részt vettek mindazon nemzeti mozgalmakban is, melyekben a székely megtámadott alkotmányát fejedelmével szemben is védni kész volt. Ott vannak Vásárhelynél 1506-ban Tomori ellen harczolni, ott 1562-ben a vajai réten János Zsigmond hadaival szemben, midőn a marosszéki darabontok egy része székely szabadságától megfosztatván, a görgényi várhoz rendeltetett, mi alól csak is az 1607. évi jul. 10-ki törvényczikk menté fel s helyezte vissza régi szabadságukba*. Később a sorezredekben tüntek ki. 1801-ben és 1808-ban az insurrectióban vettek részt Marosszék nemesei.
Lásd App. Cons. 5. rész 56. hird.
1848/9-ki szabadságharczunk történelmében egy fényes lap van fenntartva Marosszék hőseinek emlékére, kik a székely névre fényt és dicsőséget árasztottak. E nagy korszak Marosszéket érdeklő eseményeinek majd a maga helyén egy külön fejezetet szentelek, midőn ki fog tünni a dicsőségnek azon nagy osztaléka, mely Marosszék hős fiait méltán megilleti.
Marosszék régi czimeréről – mely győzelmek felett lengett zászlóit ékité – nem sokat tudunk; ugy látszik, hogy régebben e szék az általános székely czímert használta; mostani czimerét Mária Ter. királynétól nyerte 1753-ban*. Az egy négy részre osztott paizs; a jobboldali felső osztályban veres mezőben fegyvercsoportozat, az alsó osztályban kék mezőben páris-almafa, egy a kis Küküllőt jelölő fehér vonallal. A baloldali felső osztályban kék mezőben három aranyozott buzaszál, az alsó osztályban veres mezőben zöld dombról emelkedő gerezddús szőlőtő, a dombon két fehér vonal, mi a Marost és Nyárádot jelképezi. A díszes paizst korona födi, az egészet szalag futja körül, ezen körirattal:
A czimer-okmány meg van eredetileg Marosszék levéltárában. Kelt Bécsben 1753 julius 2-án, aláirva. Mária Terézia, korlátnok gr. Gyulai László és Kozma József által. Közhirré tétetett 1754 aug. 31. a szebeni országgyülésen. Ebben emlitve van az is, hogy Marosszéknek egész odáig külön czímere nem volt, miből azt lehetett következtetni, hogy régebben a székely czimert használta.
„Sigillum Sedis in Transilvania Siculicalis Marus Anno 1753 collatum.”
A mi Marosszéknek közigazgatását illeti, az a székely alkotmány módosulása mértékében korszakonként nagy változásokon ment át. Első királyaink idejében a rabonbáni csaknem független nemzeti kormányzat alatt állott, a köztársasági elveken nyugvott székely alkotmány védszárnyai alatt, később azonban királyaink a pogány emlékekkel kapcsolatos rabonbánok helyére székely ispánokat neveztek, kiknek tiszte elgtöbbször az erdélyi vajdákra volt átruházva. A vajdáknak azonban csak a főfelügyelet volt fenntartva, mert valamint az időnként tartott nemzetgyülések a székely nemzet belügyeiben, ugy a székgyülések is az illető törvényhatóság belkormányzatára nézve független rendelkezési joggal birtak. A vajdák csak időnként jelentek meg itélettételre a székely székekben s ekkor sem működtek önállólag, hanem az illető szék hadnagy és biróval 12 személyt adott melléje, kik nem csak szavazattal birtak a vajda törvényszékén, hanem a bejött birságból fele részben osztakoztak. Az ily vajdaszék minden székben 15 napig tartott, Szentgyörgynap és pünkösd közt, s az illető szék ezen 15 napi törvénytétel ideje alatt a vajdának 40 lóra élést tartozott adni*.
Lásd Kállay Hist. ért. a Székelyek stb. 178. lap.
Sőt a magyar királyok, nevezetesen Lajos, Zsigmond és Mátyás bennjártokkor, királyi személyeseket küldöttek a Székelyföldre, hogy ott a nép panaszait kihallgassák, igazságot szolgáltassanak, s a fontosabb ügyekben ítéletet hozzanak, mint ezt Kászon és Miklósvárszékek esetei bizonyitják; de valamint a vajdák, ugy az ily kir. biztosok törvénytételén is jelenvoltak az illető szék kapitányai, királybirái, székülői, mint ez kitetszik a nyárádtői Zél-családnak 1461-ben leányág ellen folytatott peréből, midőn Losonczi Dezső, székelyek ispánja, Udvarhely és Marosszék kapitányaival és biráival egyetértőleg mond itéletet Karácsonfalvi Péter (Mihály fia) ellen, azon sajátságos végzéssel, hogy megnevezett az esküt Székely-Vásárhelyen, az e végre kiküldött biztos előtt egy harangszónál (et sub sonito unius campanae) letenni tartozzék*; de ugy az ily rendkivüli biztosok, mint a vajda székéről az itéletet fellebbezni lehetett a kir. udvar elibe, hová a három frton felüli pert székelyeinknek joga volt felvinni*.
Lásd Husztit Vajv. et Duces Trans. p. 118 és Kállay ért. 179 lap.
Verbőczi Trip. p. 3. t. 4.
A nemzeti fejedelemségnek Erdélyben való megalakitásával változván a viszonyok, a vajdai táblák helyébe a fejedelmi vagy királyi táblák léptek, honnan a fejedelem személyéhez lehetett fellebbezni*. Az 1561-iki országgyülés végzéseiből az is kitetszik, hogy régen augustusban volt a kir. táblán a székelyek törvénytartása, mit ekkor az aratás miatt Mária születésnapjára tettek át 32 napi tartammal; az 1570-ik évi tordai országgyülés pedig oda módositá, hogy a székelyeknek a fejedelmi táblán Vizkereszt 8-ik napjától legyen 40 napig tartó peridejük. Az 1578-ki kolozsvári országgy. a székelyeknek évenkint két octavalis terminust enged, mi 1674-ben május hónapra tevődött át*.
Lásd az 1565. kolozsmonostori országgy. végz.
Kállai 179–181 l.
A mi már most Marosszék törvénykezését illeti, ott első forum a falusi elüljáróság volt, mely 3 frtig érvényesen itélt, miből kitünik, hogy a községi rendszer a Székelyföldön régen is megvolt. A dulló 6, az alkirálybiró 12, a főkirálybiró 24 frtig végrehajtó hatalommal birt, nagyobb bűnügyi és polgári keresetek a szék al- és derékszékein láttattak el, honnan a fejedelmi táblára és a fejedelemhez, később a leopoldi kötlevél után a kir. tábla- és udvari kolátnoksághoz fellebbeztettek. Az alszéken az al-, a derékszéken a főkirálybiró elnöklete alatt bizonyos számu választott ülnökök voltak. Marosszéknek állandó törvényszékei mellett az igazság könnyebb megközelithetése tekintetéből czirkáló törvényszéke is volt, ezt az alkirálybiró 4 ülnök és jegyzővel alkotta; ezek lopás, hatalmaskodás, adósság, kezesség s külső birtok (házhely felett nem) felett hoztak a szék elibe fellebbezhető ítéletet. A czirkálásra választott emberek 24 gyra birság alatt voltak megjelenésre kötelezve*. Hogy Marosszéken a XVII. századig a hadnagyságot és biróságot nemek és ágak szerint viselték, – arra szintén elvitázhatlan adataink vannak*.
Lásd Benkő Károly Marosszék ismertetése 60 lap.
Lásd Erd. Tört. adatok I. k.
Marosszéken, rendes és czirkáló törvényszékei mellett, hetenkint egyszer, sőt ha szükséges volt, többször is tartottak tiszti üléseket, hol a panaszok elláttattak, s a közügyekben intézkedések tétettek. Minden évben négyszer, ha szükség kivánta, többször is tartottak székgyüléseket (gyrás gyülések), melyen minden szabad székely szólási joggal birt. Ezen közgyülések intézkedtek a belkormányzat minden ágai felett, ezzel közöltettek a más törvényhatóságok átiratai és a kormányi rendeletek, s a gyülés jogosult volt azt vita tárgyává, sőt ha törvényekbe ütközött, félre is tenni. Ezen közgyülések választották és látták el utasitással az országgyülési képviselőket*, tehát befolytak a törvényhozásba is, s végre ezek választották 3 évenként a szék minden politikai tisztviselőit, s időnként a birákat is. Ezen közgyüléseket 1848-ban a bizottmányi gyülések váltották fel mint mindenütt, ugy Marosszéken is.
Ebből kitünik, hogy nem mindig egyforma számu, de gyakran változtatott követet küldött a szék az országgyülésre, továbbá kitünik, hogy a választásnál tekintettel voltak a nemzet-osztályzatra is, primorok, primipilusok és pixidariusok, polgári tisztviselők és katonaiak is választatván; végre a rovatalokból azt látjuk, hogy az igy választott képviselőket a szék maga díjazta.*
Marosszék tisztségét 1848 előtt a következő hivatalnokok alkották: egy főkirálybiró vagy helyettese, ki szintén választatott*; kezdetben két, később három alkirálybiró, egy fő-, két aljegyző, két pénztárnok, két jegyzőkönyvvivő, nyolcz dulló, 8 adóiró, két állomási, egy faraktári biztos. A törvényszéknél 12 fizetéses derékszék-, ugyanannyi al- vagy fiókszéki biró. Főorvos, árvabirák, szegények ügyvéde s 8 utbiztos. Ezen berendezés a politicumokra nézve 1867 után is fenntartatott, a törvényszékek azonban más berendezést nyertek, valamint a pénztárnokok és adószedők állása is – miután az adókezelés a székektől elvonatott – szintén eltöröltetett*.
App. Cons. III. r. 76. cz. 1. p. Volt Marosszéknek főkapitánya is, ez tisztán katonai főnök volt, s azért, míg a főkirálybirák választattak, ezeket a fejedelem nevezte ki. A székelyek közti főkapitányságot VI. Károly az állandó katonság felállitásakor törölte el.
Csak egy pénztárnok van most, ki a tisztség fizetését gondozza.
A mi Marosszék politikai felosztását illeti, e tekintetben is a régi felosztás tartatott meg, a melynek azon kiváló sajátsága van, hogy e szék nem oszlik, mint a többiek, fiuszékekre, hanem csakis két kerületre, alsó és felsőre. Mindenik kerület ismét négy járásra oszlik és pedig a felső kerület járásai következők:
| 1. | Abodi járás, melybe következő 17 helység van sorozva: |
Abod, Bede, Csoka, Fintaháza, Geges, Göcs, Harasztkerék, Havad, Ilenczfalva, Kis-Görgény, Lőrinczfalva, Lukafalva, Somosd, Sz.-Gericze, Sz.-Háromság, Szövérd, Vaja.
| 2. | Jobbágyfalvi járás, melybe következő 16 helység van sorozva: |
Buzaháza, Csíkfalva, Csík-Sz.-Márton, Deményháza, Ehed, Hodos, Jobbágytelke, Jobbágyfalva, Iszló, Kendő, Köszvényes, Markod, Mája, Mikháza, Köszvényes-Remete, Vadad.
| 3. | Selyi járás, melybe következő 16 helység van sorozva: |
Ny.-Andrásfalva*, Bere, Berekeresztur, Demeterfalva, Kis-Adorján, Magyaros, Nagy-Adórján, Rigmány, Selye, Seprőd, Süketfalva, Ny.-Sz.-Imre, Sz.-Simon, Ny.-Szereda (mváros), Ny.-Sz.-Anna, Torboszló.
Az Ny. mindenütt Nyárád-ot, az M. Marost, az Sz. Szentet jelent, a Me. Mező-t.
| 4. | Szováthai járás, melybe következő 13 helység van sorozva: |
Atosfalva, Csokfalva, Erdő-Sz.-György, Gyalakuta, Hadadtő, Ilyésmező, Kelementelke, Kibéd, Sóvárad, Makkfalva, Sz.-István, Szovátha, Vadasd.
Az alsó kerület járásai következők:
| 1. | Gálfalvi járás, melybe következő 16 helység van sorozva: |
Ákosfalva, Bálintfalva, Baczka-Madaras, Cserefalva, Csiba, Folyfalva, Ny.-Gálfalva, Hagymás-Bodon, Kakasd, Káposztás-Sz.-Miklós, Ny.-Karácsonfalva, M.-Keresztur, Medgyesfalva, Nyárádtő, Ny.-Sz.-Benedek, Ny.-Sz.-László.
| 2. | Kááli járás, melybe következő 20 helység van sorozva: |
Agárd, Bőő, Bóós, Csejd, Jedd, Ikland, Káál, Kebele, Kebele-Szent-István, Koronka, M.-Sz.-György, Moson, Nagy-Ernye, Nyomát, Sárd, Székes, Sz.-Lőrincz, Tófalva, Tompa, Vecze.
| 3. | Mezőbándi járás, melybe következő 15 helység van sorozva: |
Bergenye, Csitt-Sz.-Iván, Egerszeg, Harczó, Kisfalud, Malomfalva, Me-Bánd, Me-Kövesd, Me-Madaras, M.-Szent-Király, Náznánfalva, Panit, Sóospatak, Száltelek, Székely-Uraj*.
Székely Urajt, csakis a történeti emlékek iránti tiszteletből s jogfenntartási czélból sorozzuk Marosszékhez, mert a még pár századdal ezelőtt Marosszék kiegészitő részét képezett helység ma Torda vármegyéhez van kapcsolva.
| 4. | Mező-sámsondi járás, melybe következő 15 helység van sorozva: |
Bárdos, Bazéd, Csávás, Fele, Galambod, Mekölpény, Kis-Lekencze, Me-Ménes, Remeteszeg, Hidvég, Me-Sámsond, Szabad, Szabéd, M.-Sz.-Anna, Udvarfalva*.
A két utóbbi járásba Marosszéknek Marostúli része van beosztva.
Maros-Vásárhely mint szab. kir. város önálló hatóságot képez, csak 32 nemesi telke tartozik a székhez, ez a kááli járáshoz van sorozva.
A mi Marosszék nevelésügyét illeti, e téren még nagyon sok a teendő, van ugyan a reformátusoknak M.-Vásárhelyen egy virágzó főtanodájuk jogi tanfolyammal, ugyanott van a katholikusoknak is egy gymnasiumok, Makkfalván pedig a Wesselényi-féle elemi iskola, Nyárád-Szeredán egy keletkezőben levő másik*, de mind ez még nem felel meg a 100 ezret meghaladó lakosság szellemi szükségleteinek, főként azért nem, mert a népnevelés tere csaknem teljesen parlagon van hagyva, s a kezdetleges s mostani alakjukban már régóta czélszerütlenekül bizonyult falusi iskoláknak özönviz előtties állapotukból való kiemelésére, tanitói képezdék alapitására, a tanitói állás biztositására, reáltudományok fejlesztésére mindez ideig még mi sem történt, pedig Marosszék s főleg M.-Vásárhely már központi fekvésénél fogva is arra van hivatva, hogy nemcsak a Székelyföld, hanem az egész erdélyi rész cultur-mozgalmainak fáklyavivője legyen, s valamint e szék és város az, mely gyorsan készülő vasutja által legelőbb jön a művelt Europával közvetlen érintkezésbe, ugy annak kellene elsőnek lenni abban is, hogy századunknak nagy eszméit zászlajára irva, azzal induljon a szellem hóditó hadjárataira. Mert csak igy foglalhatjuk el és tarthatjuk meg továbbra is azon állást, mely nyugat és kelet közti közvetités alapján cultur-történelmi és politikai tekintetben egyaránt kinálkozik számunkra; a szellem régóta elhanyagolt terének szorgalmas művelése, s népünk erkölcsi becsérzetének ily módon való felemelése által jöhetünk oly helyzetbe, hogy a világhaladásnak sebesen rohanó áradata áldásos és ne romboló legyen édes hazánkra és nemzetünkre nézve.
A két utóbbi járásba Marosszéknek Marostúli része van beosztva.
Marosszék népe bir mindazon tulajdonokkal, melyek egy nép szellemi és erkölcsi fejlettségére szükségesek, mert a tanuláshoz van hajlama s azon kevesek, kik tudományos pályára, vagy mesterség, kereskedésre adják magokat, természetes éles eszüknél fogva gyors előhaladást tanusitnak; de az ilyenek száma nagyon kevés, mert tudatlan, többnyire durva falusi kántorok által vezetett falusi iskoláink az önművelés teréről inkább visszariasztják, mint oda vonzzák a fiatal nemzedéket. Székelyeink a tanulástól részint ez okból, részint a földmívelés szükségletei által hamar elvonatnak, s igy marad ezen nagyra hivatott népnek lelke parlagon.
A mi a marosszéki nép testalkatát illeti, a havasaljiak és Kis-Küküllő-mentiek szálas, magas, másutt inkább izmos középtermetüek, erősek, kitartók, fáradhatlan szorgalmuak, mindenben csin- és tisztaság-kedvellők. Arczuk nyilt, megnyerő, a hősies bátorságnak nemes kinyomatával. Öltözéke a marosszékieknek hasonlit az udvarhelyszéki népviselethez, azon különbséggel, hogy mig az udvarhelyszéki férfiak öltönygalléra és szegélyzete inkább zöld, a marosszékieké világos-kék, különben ez – miként emlitém – a régi hadi öltözék és zászló emlékét tartja fenn. A nők öltözéke teljesen ugyanazonos az udvarhelyszékiek viseletével, s ugy ez, mint a férfiak öltözéke nagyrészt – a székely nők szorgalma által – háztól kerül ki.
A mi Marosszék lakóinak vallását illeti, itt is mint Csík kivételével, a Székelyföld többi székeiben a protestáns vallás az uralgó, katholikusok csak itt-ott szórványosan, nagyobb tömegben a havasalji néhány faluban jönnek elő, miért azt ők Szentföldnek is nevezik.
Marosszék összes lakóinak száma a m.-vásárhelyiekkel együtt 91,008-at teszen, miből kitünik, hogy az eddigi hivatalos kimutatások – melyek Marosszéknek 73,868, M.-Vásárhelynek 10,000 lakost adtak – 7240-et sikkasztottak el.
Ezen lakosság nagy része székely, mert a mi református, kath., unitarius, luth., zsidó és megtelepedett idegen van, az nemzetiségileg mind magyar. A keleti vallásuak igen nagy része ismét annyira el van magyarosodva, hogy szót se tud más nyelven, miért papjaik is kénytelenek egyházi szónoklataikat magyarul tartani*. Oláhoknak tehát ezeket – kik magok sem akarnak azok lenni – nem tarthatjuk, hanem keleti vallásu székelyeknek, mert a vallás nemzetiséget nem képez. Vannak azonban a mezőségen benn eső falukban oly keleti vallásuak, kik oláhul is beszélnek, sőt nagyon kevés számmal olyak is*, kik a magyar nyelvben kevéssé jártasak, ha már most engedékenységünk oly nagy, hogy ezeket oláhoknak nézzük, akkor is ezek száma 6200-nál semmi esetre többre nem megyen, miből kiviláglik, hogy Marosszéken van 84,808 székely és 6200 oláh.
Leginkább Sámsondon a Feketékben, Szálteleken, Bándon és Malomfalván.
Tudok egy uj, Balázsfalváról jött papot, ki oláhul kezdett a nyárádmenti egyik falu templomában szónokolni, de hivei ezen oly dühbe jöttek, hogy a szószékről lehúzták, s csúfosan kövekkel dobálva üzték ki a községből.
Ha Marosszék 24 négysz. mfd területére lakóinak számát felosztjuk, egy nszög mfdre 3792 lélek esik; de mivel Marosszéknek legalább is 4 nsz.-mfdje lakatlan erdőség, ezt levonva, egy nszög-mfdre 45504/10 lélek jön, ha csak a legsürűbb népességü Nyárád vidékét vesszük, akkor egy nszög-mfdre legalább is 5000 lélek esik.
Marosszék lakossága vallás felekezetek szerint igy oszlik:
| Református összesen | 48,034 lélek |
| Gör. egyes. összesen | 12,641 lélek |
| Róm. kath. összesen | 15,697 lélek |
| Unitárius összesen | 7116 lélek |
| Gör. n. egy. összesen | 5520 lélek |
| Zsidó összesen | 944 lélek |
| Luteránus összesen | 285 lélek |
| Idegen összesen | 771 lélek |
| Összesen: | 91,008 lélek |
Ezek pedig 1 királyi városban, 1 mezővárosban, 125 faluban és 1 telephelyen, a következő táblázatból kitetsző arányban oszlanak el.
