X. Nyárád-Szent-László és vidéke.
X. Nyárád-Szent-László és vidéke.
A Nyomát pataka. Ny.-Sz.-László fekvése. Sügerdomb. Az unitáriusok régi egyháza. Sigér Mátyás emlékköve. A Sárosiak padja, régi harangok. Süger király kastélya. A Sigér család. Nyomát, e falu régibb nevei. Az unitáriusok román stylben épült egyháza. Király-kútja. Héhegy. Süger király palotája. Irma pataka. Szent-Háromság. A katholikusok régi temploma, e templom feletti vitálygás az unitáriusokkal. Régi keresztelő-medencze, régi harang. Szeredai Antal emléke Bede.
A mint azon előfokot, melyen a kis Bálintfalva szép regényesen fekszik, meghaladjuk, a Nyárád mentinek legszebben, legfestőibben fekvő faluja, Nyárád-Sz.-László ötlik fel. A jobbpartilag Nyárádba siető Nyomát pataka torkolatjánál két kiszökellő, a Nyárád által körülkanyargott hegyfok emelkedik; e két hegyfokon helyezkedett el Szent-László. Az innenső, ugynevezett Sügerdombon fekszik a falu csinos udvarházaival, a túlsón pedig az unitáriusok ódon temploma, mert e falut minden szent neve mellett is protestánsok, és nagyrészt unitáriusok lakják*.
Temploma csak az unitáriusoknak van, a reformatusok B.-Madarashoz, a kath. szent Háromsághoz, a görög-egyesültek Bálintfalvához tartoznak, mint leányegyházak.
Homályos néphagyományok szerint, hol most az emlitett ódon templom fekszik, ott egy szent László király által alapitott kolostor állott volna, sőt az emlitett egyházat is még azon kor műemlékének tartják, s végre állitják, hogy a kolostor közelében keletkezett falu is onnan venné nevét; de ezt támogató semminemű adatot felfedeznem nem sikerülvén, a templom épitészete pedig ily messze korra felvihető nem levén, azt kell hinnem, hogy a katholikus korban e templom szent László tiszteletére volt csak szentelve, s a falu is védszentjének nevét vette fel. Sz.-László nevével legelőbb a 14. század első felében találkozunk, mikor már tekintélyes önálló egyházközség*. Az 1567-ik évi regestrumban Zent Lazló néven 4 kapuval jegyeztetett fel*.
A pápai dézmák regestrumában az 1332. év rovatában 618. lapon: „Matheas Sacerdos de S. Ladislao solv. 5. ban. ant.“ még e néven előjön a 732 és 765-ik lapon.
Mos házszáma 113, határterj. 1149 hold 1501 négyszög öl, ebből 329 h. szántó, 20 h. erdő, 6. h. szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Azonban Sz.-László egyháza ha nem bir is a hagyomány követelte régiséggel, eléggé régi és érdekes mégis arra, hogy azt figyelmesebb vizsgálatra méltassuk; mert annak épitészete az átmeneti korszak, tehát a 14. század közepe tájára utal. A szabályszerüleg keletnek forditott szentély csekély terjedelmű, törpe donga boltozattal, köríves diadalívvel s egyetlen (déloldalra helyezett) köríves keskeny ablakkal bir. Ezek mind a román styl műidomai, s ha a szentély nem záródna sokszögben, akkor azt határozottan a köríves épitészet alkotásának tarthatnók, de ezen egyetlen, a csúcsíves épitészet körébe tartozó alakképzés ennek ellene mond, és az átmeneti korszak művének tünteti azt fel. A hajó egészen renaissance stylbe idomittatott, ablakai kitágittattak, csakis nyugatra néző, egyetlen bejáratul szolgáló főkapuzata hagyatott meg eredeti alakjában, ez ismét a csúcsíves épitészet szebb alkotásai közé tartozik. A csúcsíves ajtónyilat alig 6 láb magas, bélleét két hengerpálcza közé foglalt mély horony tagozza; külrámázatát szintén csúcsívben záródó két hengerszegélyezte körte, mély horony és kajácstagozat disziti.
Megvan e mellett a szentély északi oldalához támasztott sekrestye, melynek északi bütüjéhez van ragasztva a tömör falakkal biró négyeg torony. E toronynak alsó osztálya egy szépen boltozott szobácskát alkot, melyet keleti oldalán elvő csúcsíves ablak világit, s hová a sekrestyéből csúcsíves ajtócska vezet. Ez ajtónál főként díszes maga a cserefából készült, dombormüvű növénydíszszel ékes ajtószárny, mely egykorunak látszik lenni az egyházzal.
A ny.-szent-lászlói unitár. egyház déloldali látképe. (Rajz. Greguss Ján.)
Ezen toronyalatti csarnok úgy látszik, a Sigér család temetkező helye volt, arra mutat azon itten levő márványlap, melynek körirata ez:
„Obiit in Domino, in Oppido Saxonum Prazsmar XXIIII. octob. MDXXCVI. suae vero aetatis XXI.”*.
Nincsen megjelölve a körülmény, hogy mi okból halt el ily fiatalon, csakis sejthetjük, hogy vagy az ezen évben dühöngött járvány (döghalál) vagy az ennek következtében kiütött néplázongásnak – mely ellen az ez évi enyedi országgyülés fegyveres fellépést határoz – lett áldozata. Prázsmár a Barczai Tartlau magyar neve.
A kőlap belterén felülről a Sigér czímer pompálkodik, egy hajtókás, tetején phrygiai sapkaként lehajlitott süveg, melyet nyilvessző szegez át, felső szögletében nap és hold, mit sisak által koronázott foszladék díszkeretként veszen körül; alatta ezen felirat:
Hic cubat ecce brevi Mathias stirpe Sigeri
Exitu tristi quem lapis arte tegit,
Ingenio Felix, felix et flore juventae
Et prisco patrum stemate clarus erat.
Hic coluit numen ferventi pectore sacrum
Purcraq virtutum jam documenta dabat,
Lustra sed implenti quatuor cum messis in herba
Esset adhuc viridi falce resecta perit.
Nam que non cineri nec novit parcere gazis,
Mors rapuit corpus spiritus astra subit.*
Exitu tristi quem lapis arte tegit,
Ingenio Felix, felix et flore juventae
Et prisco patrum stemate clarus erat.
Hic coluit numen ferventi pectore sacrum
Purcraq virtutum jam documenta dabat,
Lustra sed implenti quatuor cum messis in herba
Esset adhuc viridi falce resecta perit.
Nam que non cineri nec novit parcere gazis,
Mors rapuit corpus spiritus astra subit.*
A Sigér családról alább részletesen.
Még e templom belbutorzata között meg kell emlitenem egy czifrán kifestett, kartámmal és felszökellő díszfedéllel ellátott ülőpadot, melyen 1645 évszám, egy kisarjadzott szivet tartó hattyú van, alatta e felirattal: „Joanes Sárossi de Poka, sibi suisq. gratis posteritatibus curavit fieri.”*
Ez a Sárosi János Rákóczi György itélőmestere volt ki a Sigér birotkokat nyerte a fejedelemtől. Lásd alább.
A templom tornyát felemlitvén, csakis alsó belosztályát irtam le; pedig annak külszerkezete is figyelmet érdemel, mert hogy védelmi czélokkal egybekötött zömtorony (donjon) volt, kétségtelenné lesz roppant tömör, ölesnél szélesebb falai mellett az által is, hogy feljárata egy a 2-ik emeleten levő kis csúcsíves ajtón át történhetett, melyhez elmozditható lépcsőzet vezetett és vezet most is fel.
Felső részét a zömtornyoknál szokásos kiterhelő és az egészet körülfutó tornáczzat környezte, melynek kődobó üregein (Machicoulis) a közelgő ellenséget kövel, szurokkal lehetett pusztitani. De ezen, még öreg emberktől ért, felső védszerkezet ma átalakittatott, ugy ujabb hozzátoldás gúlacsúcs-fedele is; de régi az e toronyban levő mindkét harang, melyek nagyobbikán ezen körirat olvasható:
(O rex glorie veni cum pace Jhesus Nazarenus rex Judeorum 1498.)
A kisebbiken nincsen semmi felirat, de idomáról itélve, az még amannál is régibb lehet.
Megadván a kellő elsőséget a szent épitészet műemlékének s mellékelvén egyszersmind a szépen fekvő egyháznak látképét (lásd az 59. lapon), már most lássuk a világi épitkezéseknek is emléktöredékeit az atelleni dombtetőn, hol a hagyomány szerint Sügér királynak volt fényes, messze tündöklő vára, honnan a túlsó dombon levő templomhoz a Nyomát patakának mély völgye fölé helyezett függő híd vezetett át. Ma a követelt vár eltünt, annak falait lerontották s felépitették a sz.-lászlói udvarházakra, de a talaj alakzatából, az itt-ott még meglevő alapfalak irányzatából felismerhető, hogy ha itt nem volt is tulajdonképi vár, de egy tekintélyes védfalakkal és sánczokkal körülövezett kastély állott, mely ha nem is volt a hagyomány által követelt Sügér királyé, de mindenesetre Sigér Jánosé volt, ki ugyan király nem volt, de mégis korának egyik tekintélyesebb embere, ki Báthori Istvánnak egy 1572-ben julius 6-án Fehérvárról kiadott adománylevelében* mint az udvarhelyi vár provisora emlittetik. 1581-ben Báthori Zsigmond trónraléptével ott látjuk azon követség közt Sigér Jánost is, mely Konstantinápolyba küldetett a fejedelmi jelvények megnyerése végett*. 1583-ban, midőn Báthori udvartartását rendezé, a többek közt sz.-lászlói Sigér Jánost kincstárnoknak nevezi ki* s végre a két Oláhfalunak Báthori Zsimgond által Nagy-Enyeden 1589-ben oct. 23-án kiadott szabadalomlevelében Sygér Jánoshoz, mint udvarhelyi várparancsnokhoz rendelkzik*. És ugyanazon évben Báthori Sigér Jánosnak jószágot ajándékoz Sz.-Lászlón, Harasztkereken, Sz.-Rontáson, Sz.-Simonban, Berén, Magyaroson és Kismeodon (Küsmüd-Udvarhelyszéken*.
Melyben Solymossy Mátyásnak az udvarhelyi várban levő gyalogok kapitányának egy házat, s hozzá tartozókat adományoz Udvarhelytt; ennek eredetije a Solymosi család birtokában Sz.-Udvarhelytt. Lásd e munka I. köt. VIII. fej.
Kővári Erd. Tört. 4. k. 39–40. lap.
Ugyanott 40. lap.
Lásd Oláhfalu leirásánál I. k. XII. fejezet.
Liber Reg. Sig. Báth. pag. 532. a fejérvári kápt.
E szerint Sigér Jánossal tisztában lennénk, de Syger Mátyásról – kinek fennebb leirt sirkövét látók – annál kevesebbet tudunk; hanem feltehető, hogy az Jánosnak öcscse vagy fia lehetett.
Sigér, ugy látszik, magtalanul halt el, mert Báthori Gábor 1609-ben Sz.-Lászlót más jószágokkal Ozdi Gergelynek adományozza. (Lásd Nyomátnál alább.) I. Rákóczi György pedig 1641-ben jan. 26-án Kolozsvárról kiadott adománylevelében Sz.-Lászlón azon jószágot, melyet régen Sygher János birt*, pókai Sárossy János itélőmesternek, Marosszék esküdt főjegyzőjének, neje Ozdi Susannának, s mindkét ágbeli örököseinek adományozza*. A Sárosiak eladták a Hollakiaknak, ma pedig a Hollakiak, Nagyok, Patakiak, Maurerek közt oszlott szét. A sok örökös aztán lerontotta, ujabb lakházaihoz felhasználta a Syger-kastélynak még e század elején magasan fennállott romjait, melyek oly festőileg koronázták a dombtetőt. Minden elenyészett, eltünt, de a nép megtartá a hegy elnevezésében Sigérnek emlékét, sőt a hagyomány azt megnagyitva hozta le korunkig, a fejedelmi követ-, kincstárnok- és várparancsnokból királyt gyártva, mesés alakban adja át emlékét az utókornak.
Ex hereditate deserta generosi quondam Domini Joannis Sygher.
Ez adománylevél hiteles tanussumát Pataki Istvánnál Sz.-Lászlón lehet látni.
Marosszék viceszéke mult időkben Szent-Lászlón is tartotta üléseit, nevezetesen 1711. márc. 5-én*.
Lásd Sz.-Gericzét és bőői Pető Gerg. peréből. Lásd Benkő K. Marossz. ism. 275 l.
Sz.-Lászlónál – a Nyomát pataka által átfolyt – észak irányú völgyecske nyomul be a hegyek közé, ott fekszik szép szőlőültetvények által ékitett hegykebelben elrejtve Nyomát; igénytelennek tetsző falucska, mely mégis gazdagon jutalmazza meg a kutató figyelmét. A hagyomány azt tartja, hogy legelőbb egy Moniat nevű remete települt oda s épitett kis kápolnát, melynek körébe többen települvén, az ekként keletkezett falut a remetéről Moniátnak nevezték el. E hagyományt támogatja az 1567-ik évi regestrum, hol e falu Monyat néven 9 kapuval szerepel*, és ismét az is, miszerint 1580-n Mihályfi Tamás defectusán Kovásoczi Farkas és Jánosnak inscribálódik Moniat vagy Boldogasszonyfalva más 33 faluban levő részjószággal, mely helységek előbb a görgényi várhoz tartoztak*. Ugyanazon Kovásocziakról fiscusra visszaszállhatott jószág lehetett az, melyet 1583-ban Báthori Zsigmond Moniad néven Litterati Gergelynek*, 1609-ben Báthori Gábor Ozdi Gergelynek adományoz, ugy itt Monyáthon, másként Boldogasszonyfalván, a szintén marosszéki Booson, Sz.-Lászlón, Szent-Rontáson, mint más vármegyékben levő falukban*, melyből azt tanuljuk ki, hogy e korban is e falu még mindig a kissé magyarositott Moniát nevet viselte, sőt tanuljuk e meleltt még azt is, hogy főneve mellett a régen védszentjétől származhatott Boldogasszonyfalva nevet is viselte. E mellett nevének még egy másik variatiójára is akadunk Báthori Zsigmondnak 1583-ban kiadott fennemlitett adománylevelében, melyben Moniád néven fordul elő. A Monyat név azután még soká tartja magát, igy egy 1667-ik évi határjáratási okmányban is e nevet találjuk, sőt e név szerepel még egy jóval későbbi, 1764-ben kelt egyezménylevélben is*, miből világossá lesz, hogy ujabb keletű Nyomát neve legfelebb a mult század végén keletkezett.
Most házszáma 83, határterj. 1303 hold, ebből 155 h. 543 öl szántó, 37 h. 1406 öl szőlő, 285 h. erdő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Ez okmány a fejérvári kápt. kivonatilag közli Benkő K. Marosszék cz. kézirati munkájában az adományozott falukból ezek voltak Marosszéken: Moniat, Boos, Koronka, Sásvári, Sóvárad.
Ez adománylevél a fehérv. kápt. levelt. emliti Benkő K. Marossz. ism. 298 lap.
Ez adománylevél hiteles transumptuma Pataki Istvánnál Sz.-Lászlón.
Ezek szintén Pataki István birotkában Szent-Lászlón.
Bármily igénytelen falucska is Nyomát, azért ott mégis 5 vallásfelekezet van képviselve. Legnépesebb azonban az unitárius egyházközség*; sőt épitészeti tekintetben is legérdekesebb az unitáriusok temploma, melyről a hagyomány az, miszerint még ugyanazon kezdetleges kápolna lenne, melyet a legelébb idetelepült Moniát remete épitett. E hagyomány valószinüsége mellett bizonyitana azon eset, hogy az egy tisztán román izlésű épület, mert félkör apsisú szentélyét félkúp fedi, diadalíve szintén körives, két, alig 2 láb magas, 10 hüvelyk széles, ablaka ismét félkör nyilással záródik, e mellett ablaktörése az ujabb román kor jellegével bir, legkeskenyebb levén közepén, honnan kajsza vonalban tágul ugy be, mint kifelé. A szentély északi oldalán látszik a most lebontott sekrestyének befalazott körives ajtaja, a falakon a vakolat alól byzanczi idomokat utánzó al-fresco képek tünedeznek ki; szóval itt a román épitészetnek műidomait minden ornamentatio nélküli egyszerüségükben feltalálhatjuk. A hajó azonban át van alakitva, ablak és ajtó kitágitva. Mondják, hogy volt egy oly régi harangja is, minő sehol sem volt e hazában, csudás felirattal, de azt egy tatárdúlás alkalmával a király kútjába temették el, hanem a föld elszakadván, többé azt meg nem találhatták. Már most, ha ezen kápolna épitészeti korát, miként műidoma jelöli, a XIII. század elejére teszszük, s ha elfogadjuk a hagyománynak azon feltevését, hogy azt az első idetelepülő remete éitette, akkor e falu keletkezésének korávan is tisztában vagyunk.
Az összes lélekszám 529, ebből 319 unitar. 59 ref. 32 kath. 72 görög egyes. 47. g. n. egy.
Nyomátnál a völgy kétfelé oszlik: északról a Királykút pataka, északnyugatról Bóós pataka jön le; a kettő között magasul fel a Hegyescsúcs, keletre a Héhegy vagy Sónyaló teteje, melynek déli aljából fakad fel a Nyomát patakával párhuzamosan lefutó s Sz.-Lászlón felül beszakadó Irma pataka.
A Héhegy tetején Süger király palotáját, annak földalatti pinczéibe elrejtett roppant kincseit keresi a nép; ugy látszik, hogy ezen messze kilátást nyujtó bércztetőn Sigér Jánosnak valami pavillonja vagy mulatóháza állott; a talaj alakzata legalább valamely itt állott épületre enged következtetni. Király-kútjának nevét pedig a hagyomány onnan származtatja, hogy szent László király egy vadászat alkalmával ott nyugodni leült.
De ezen, azt hiszem nem egészen érdektelen, kirándulásunk után térjünk vissza Sz.-Lászlóra, onnan pedig tekintsünk át a vele szemben fekvő Szent-Háromságra, mely falu e néven már a 14. század első felbéen önálló egyházközségként szerepel*. Az 1567. évi regestrumban azonban már Zent Orontás néven 10 kapuval fordul elő*; hogy pedig a reformatio elterjedtével gúnynévként keletkezett Szent-Rontás egészen a mult század végeig fenntartá magát, s csak szigorú kormányi rendelet következtében kapta vissza kiküszöbölt régibb nevét, azt már fennebb elmondók.
A pápai dézmák regestrumának 1332-ik évi rovatában 618-ik lapon: „Petrus sacerdos de S. Trinitate solv. 12 denarios“. még e néven a 734 és 765. lapon.
Most házszáma 234, határj. 3439 h. 559 négyszög öl. ebből 1787 h. 1358 öl szántó, 828 h. 1592 öl erdő, 86 h. szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Szent-Háromság a Lutson pataka torkolatjában, a Koboz és Füzes (hegyek) alján szép regényesen fekszik. Itt is négy vallásfelekezetnek van temploma, s igy a trinitás pótlékként a keleti vallásuak kis imaházával van megtoldva*. Templomai közt legérdekesebb a katholikusoknak falu északi végén fekvő szentegyháza. Ezt 1752-ig az unitásiusok birták, a kevés számú katholikus hiveknek az unitárius ecclesia által testvériesen átengedett szomszédos telken volt kis kápolnájuk, ott volt papi és mesteri lakjuk. Nevezett évben márcz. 30-án azonban a katholikus hivek más falukból egybegyüjtött néppel, puskákkal, kardokkal, visszaszegzett kaszákkal fegyverkezetten, egyik katonatiszti minőségben szolgáló Szeredai vezetése alatt, éppen istenitisztelet folyama alatt, emgrohanták a templomot, az unitárius papot meghurczolva, a kulcsot elvették, az istenitiszteleten jelenvoltakból néhányat összelövöldöztek, a templom butorzatát, sőt a keritésben levő fákat is mind kivagdalták, s igy a két század óta békésen birt egyházat az unitáriusoktól erőhatalommal elvették, a mint ez a szentháromsági unitáriusoknak ez évben a kormányzó távollétében kincstárnok báró Bornemissza Józsefhez beadott panaszlevelükből kitünik*. Ugyanekkor kérvényt adtak be a rendek elnöke, gr. Lázár Jánoshoz és a kir. főkormányszékhez is, de igazságot sehol sem találván, az ily részrehajlólag elnézett erőszakkal szemben nem láttak mást, mint hasonló érvet, s azért apr. 7-én ők is egybeszedvén magokat, Sárosy György, Szentiványi Sám. és Zsigmond vezetése alatt egyházukat visszafoglalták, de nem vérengezve és rombolva, hanem oly szelid modorban, hogy a katholikusok curatorát, Szereday Pétert felszólitás az oltár s más templomi butorzat elvitelére, s midőn ő azt tenni nem akarta, katholikus hivek és saját papjuk által az oltárt és más templomi eszközeiket minden romlás nélkül átszállitották a katholikus kápolna telkére*. Ekkor azonban a gubernium, mely az unitáriusok kérelmére süket volt, a hazai törvények, a vallásszabadság és tulajdonelsajátitás ily megsértésének védelmére magát hivatottnak nem érezte, most erélyesen lépett fel a katholikusok képzelt jogainak védelmére, azokat védszárnyai alá vette, minek következtében az udvar 1754. apr. 29-én kiadott rendeletében a szent-rontási és szomszéd falusi unitáriusokat, valamint ezeknek a templom visszafoglalásnál szerepelt vezetőit lázadás vétkeért közkereset alá vetette (mely azonban megszüntetett), a templomot bezáratta és 1764-ben febr. 29-én a katholikusoknak itélte, egyszersmind szigoruan elrendelvén, hogy a falu ezután ne Szent-Rontásnak, hanem Szent-Háromságnak neveztessék*. De nem időzöm tovább ezen emlékeiben gyászos kroszak vétkeinél, mely a szabad Erdélynek fénykorára következve, a politikai és vallásos szabadságnak egykor példányképeül szolgált országra, a jesuitismus átkát és a szolgaság jármát hozta; hadd legyen eltakarva szégyenletességével – mely nemzetünket semmiként nem érheti – a feledés fátyola által. Hagyjuk annak sötét reminiscentiáit s vizsgáljuk inkább Szent-Háromság régi műemlékeit, mely észleletünk ujból ezen annyi vitát és perpatvart okozott templomhoz vezet vissza, mennyiben az egy érdekes gót izlésű műemlék; eredeti idomát azonban itt is csak a szentély tartotta meg, mely sokszögben (polygon) záródik. Csillagboltozatának körte-tagozattal biró gerinczei és hevederei nem nyugosznak a szokásos gyámköveken (consolen), hanem kajácsosan beleolvadnak a falba. Diadalíve csúcsíves és csúcsívesek ablakai is, számszerint négy, melyek közül egy a szentély záródásán, egy a hosz-szentély déli oldalán, kettő a hajó déli oldalán van elhelyezve, mert a szentély északi záródásán és a hajó ez oldalán levő ablakokat ujabb időben nyitották. A régi ablakoknál mgé megvan a három és négy levélből alakult díszművezet is, s ekként a templom a kifejlett gótikának a 15. század elején épült egyik tisztes műemléke.
A sz.-háromsági unitárius eghyázközség leányközsége Kis-Adorján; a ref. hivek matere Sz.-Gericze.
Ezen panaszlevél egész terjedlemében közölve van Benkő Károly Marossz. ism. 159–161 lap.
Amint ez kitetszik a szentrontási unit. a visszafoglalás után a guberniumhoz beadott jelentésük és kérvényükből. Lásd Benkő K. ugyanott 161. lap.
Ez egész ügyre vonatkozó adatokat lásd Keresztes Zsigmond „Vallásos rendeletek“ czimű gyüjt. Hivatkozik arra Benkő ugyanott 162. lap.
Van egy érdekes keresztelő-medenczéje kőből, ennek töve aránylagosan vastag, lába domboron kiálló ág és gyümölcsékkel, nyolczszögű medenczéje szövetdíszitménynyel ékeskedik. Évszám vagy felirat nincsen rajta, de műalakjáról itélve, még az egyháznál is régibb lehet, mert ornamenticája inkább a román jelleget viseli.
Képét melléklem.
Van ezenkivül egy régi harangja is (a második) ezen körirattal:
O Rex gle (glorie) veni cum pace Anno domi (domini) M0CCCCLXXX4.
Itt főként sajátságos az, hogy a római számjegyek között a végső négyes már minuskel számjegy, jelölve azon átmeneti kroszak kezdetét, midőn a hosszadalmasabb római számjegyeket a rövidebb s igy czélszerübb arab számjegyek váltják fel, mi Európa nyugatibb országaiban a 14. században fordul elő, nálunk pedig, mint e harang bizonyitja, egy egész századdal később történik, miként ez az éitészet minden műidomainak átvételével az eset.
Többi harangjait Szeredai Antal fehérvári nagyprépost öntette, ki itten született 1752-ben püspöki udvari segédpap és hittani kanonok, székesegyházi esperes, 1755-ben őrkanonok, 1758-ban éneklő kanonok és az erd. kir. tábla első és utolsó papi ülnöke, süveges püspöki helyettes, lyceumi igazgató stb. De előttem nem e fényes hivatalok, czímek teszik nagygyá, hanem tiszteltté leginkább irodalmi működése miatt lesz, főként azon okmánygyüjtemény által, mellyel történeti irodalmunk tárát gazdagitá*, azért legyen áldott emléke. – Különben a Szeredai-család egyike legrégibb székely családainknak. Nagy Lajosnak nápolyi hadakozása alatt (1349-n) ott találunk egy Szeredait, kinek élteért a nagy király saját életét veszélyeztette; ugyanis Serra városába akarván a király vonulni, midőn a város melletti folyamot vizsgálná, egy Szeredai nevű fiatalt szólitott fel, hogy mérje meg a folyam mélységét, de a sebes ár csakhamar elsodorta a fiatalt, a király utána ugratott, az ár őt is kiemelte nyergéből, de bő köpenye a víz felett megtartván, a fuldokló ifjut üstökénél fogva kimenté*. E családból való Szeredai András, ki 1607-ben Marosszék főjegyzője, Benedek, ki 1670-ben e szék alkirálybirája, János, ki 1702-ben, Mihály, ki 1751-ben volt ugyan e hivatalban. Ennek, vagy a vele egykorú s ugyancsak (1753-ban) alirálybiróságot viselt Lászlónak volt fia a prépost. – Szent-Rontáson, Szeredában, Sz.-Lászlón, B.-Madarason, M.-Madarason, N.-Ernyén, Seprődön, Sárdon, Rigmányon és N.-Adorjánon részjószágokat Szeredai András 1609-ben kap*.
Not. vet. et novi Cap. Alb. és Series Episc. Tran. Czímű két jeles művében. Szereday Ant. 1793. jul. 6-án halt el.
Lásd Horváth Mih. Magyarorsz. Tört. II. k. 101. lap.
Adománylevél Fehérv. kápt. levéltár. emliti Benkő K. Marossz. ism. 159. lap.
A völgybe messze felnyuló Sz.-Háromságon felül három patak összefolyása által alkotott három völgynyilat van, ezek a Lutson*, Nyáros és Zurduk patakok, a közép pataknak (Nyáros) fennebb ismét sokfelé ágazó fejében fekszik a Talüget alján Bede *. Nevét ezen falucska hagyományok szerint a legelőbb ide települt Bede Jánostól kapta. Bedén nagyrészt reformátusok laknak, kiknek már régóta önálló egyházközségük volt itten, de 1719-ben oly sokan haltak el pestisben, hogy ecclesiájukat fenn nem tarthatván, Vadasdnak lettek leányközségévé. Később azonban veszteségéből felüdülvén a nép s ujból felszaporodván, 1805-ben önálló egyházközséggé emeltetésüket kérelmezték, mit a vásárhelyi zsinat 1814-ben megengedvén, Bede ujból visszanyerte egyházi önállóságát, sőt 1842-n Sz.-Háromság református valláson levő lakói is Bedéhez csatlakoztak*. Ekkor tájt épült egy régibb helyére csinos kőtemploma is.
A Lutson mellett kőszénréteg van, persze hogy használatlanul heverő kincs.
Az 1557-ki regestrumban Bede néven 11 kapuval fordul elő, most házszáma 61. Határt. 957 hold. 1208 négyszög öl, ebből 373 h. 1390 öl, szántó, 339 h. erdő, 28 h. 1596 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Keresztes Zs. vallásos rend. cz. gyüjt. és a bedei egyházközség levélt. levő adatok szerint.
Bedéhez a Kis-Küküllő mellékvölgyében fekvő Havad csak félóra távolra esik, egy itt átvezetett út legrövidebb összekötő vonala lenne a Küküllő és Nyárád terének; tervben el is van az készitve, de kivitelével az egész vidék és a könnyebb közlekedés nagy kárára késnek.
