IX. A Közép-Nyárád vidéke.
IX. A Közép-Nyárád vidéke.
Ákosfalva. Átolfalva fekhelye. Az ákosfalvi Szilágyi család. Lustra. Ákosfalva templomai. Cseréppipák. Sz.-Benedek. A benedictinusok kolostorának fekhelye, annak alapfalai. Régi harangok. Csata Sz.-Benedeknél. Harasztkerek, néveredete. Vásárai, gyékényszövés, Kápolna. Szombatosok kútja. Szegényszegnél Vásáros útja. Sz.-Gericze, régi neve. Az unitáriusok régi temploma. Lustra. Baczka-Madaras, szőlőhegyei, régi harangja. Kis Gergely és Kis József emléke. Bálintfalva.
Visszaérkeztünk a Nyárád jobb partján azon pont irányába, honnan a balparton lefelé indultunk a Vajával szemben levő Ákosfalvára, vagyis azon helyre, melyet képzeti felosztásomban a Közép-Nyárád vidéke kiindulási pontjául határoztam.
A hagyomány azt tartja, hogy a Váczmán hegyre kivezető vásárhelyi országúttól nyugatra az Átol pataka mellett feküdt egy régi falu, melyet Átolfalvának neveztek. Az ős falu követelt fekhelyén még most is nagy mennyiségű vastag cserépdarabot találnak a régi telep emléktöredékeiként. De ott a hegyoldalban alkalmatlan fekvése levén, lakói leköltöztek a Nyárád mellékére; az ottan épitett uj falu azonban megtartá az ős lakhelynek elnevezését, a mennyiben az uj telep is eleinte Átolfalva volt, melyből csak később, midőn a Szilágyból egy Ákos nevű főember települt oda, lett Ákosfalva *, de hogy nevének ily átalakulása régi, azt az 1567-ik évi regestrumból látjuk, hol Akwsffalwa néven 6 kapuval van bejegyezve*.
Az ákosfalvi és Szilágyi család, régen tekintélyes és hatalmas család volt, mely Marosszéknek hét alkirálybirót, hét főjegyzőt és pénztárnokot adott. Ezen családnak terjedelmes birtokai leányágon eloszlottak. A Szilágyiak kastélyszerű curiája vott volt, hol msot a cserei udvar van. Ákosfalváról Gjereo primor család is szerepel a lustrákban, mely az Ábrám nem Gyerőágának tartja fenn emlékét.
Most házszáma 191, határterj 1591 h. 169 négyszög öl, ebből 824 h. 1348 öl szántó, 53 h. 1400 öl szőlő, 295 h. erdő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Ákosfalva ismét a sokvallásúságnak helysége. Legszámosabban vannak a reformátusok, kik Sz.-Benedekhez tartanak (filiája); régi kis templomukat 1753-ban Szilágyi Sándor és neje Patkosi Judith épitették, és pedig, mivel a katholikusok* ebben gátolni akarták (a hagyomány szerint), éjjel akként épitették, hogy a hivek egyik kezökbe kardot, másikba munkaeszközt véve, dolgoztak. E templom alatt volt a Szilágyi család kriptája, sőt ez most is meghagyatott az ujon épült, de még be nem végzett szép templom alatt.
Vagy jobban mondva a magukat 1725-ben Ákosfalvára befészkelt jesuiták.
Az unitáriusoknak is van itten imaházuk, abban egy ón pohár, melynek fenekére a karloviczi békének emlékpénze van beillesztve; a keleti vallásuaknak szintén van templomuk. És van végre a katholikusoknak is egy 1859-ben Haynald püspök kegyadományaiból épült, szent István királynak szentelt csinos temploma*, mely a Nyárád-menti falukban szétszórt kevés számú katholikusoknak központi egyházközségét alkotja. Alapitója a nagyon csekély számú kath. hiveknek e templom általi szaporodását remélte, e reményében azonban minden téritési tevékenység mellett csalatkozott, mert a Nyárád-menti székelység annyira buzgó református, hogy bármily kecsegtető igéretekért sem vált meg lelke meggyőződésével öszhangzó ősi hitétől. Azért a nagyon kevés hivőt számláló templom ott áll nem annyira szükségességből, mint inkább diszeül a tájnak, de gyszersmind emléképületeül Haynald kegyeletének.
Ákosfalván már 1725-ben a jesuiták is épitettek volt templomot, a mostani annak helyére s részben annak anyagjával épült, román izlést utánzó modorban.
Ákosfalva főipara a cseréppipa-gyártás, melyet oly nagy mennyiségben készitnek, hogy vékával mérik. Az ákosfalvi hidnál 1635-ben sept. 21-én Marosszék lustrája tartatott*.
Marosszék ez évi jegyzőkönyve és levéltárában levő lustrális könyve szerint.
Ákosfalvával csaknem egybe van épülve Sz.-Benedek, hol a hagyomány szerint a benedictinusoknak volt régen kolostora, honnan a falu elnevezése is származik*; ezt bizonyitó semmi okmányra akadni nem tudtam; de azért ugy látszik, hogy a néphagyománynak mégis van alapja, mert azon a ref. templom melletti magaslaton, hol jelenleg a ref. lelkész és mester laka áll, nem régen terjedelmes falrakatra akadtak, mely között még a cellák alapfalai is tisztán kivehetők voltak, mint szakértő s hitebevehető tanuk állitják, mert ma már azoknak csak helye és bemélyedése látszik, miután szép faragott köveit kiszedvén, részben a templom épitéséhez s másuvá is felhasználták. Hogy Szent-Benedek már a 14. század elején önálló egyházközség volt, arra a pápai dézmák regestrumában találunk adatot*. Régiségéről tanuskodik továbbá a reformátusok tornyában levő két régi harang is. Ezek nagyobbikán semmi felirat nincsen, de hosszukás alakja s kopottsága mutatja, hogy nagyon régi lehet; a kisebbiken ezen körirat olvasható:
Tudjuk azt, hogy Szent-István király ezen rendet behozta Magyarországra, s igen valószinű, hogy a keresztyénség ellen még mindig ellenszenves, s ősi hitökhöz ragaszkodó székelyek közé is telepitett ezen rendből s enm lehetlen, hogy éppen ide Sz.-Benedekre, hová az 1004-ben Erdélybe rontott Besenyők legyőzetése és vezérök Kean megölése után elvett zsákmányból épitett e szerzetnek zárdát és templomot, mivel mint tudjuk, a sz. király e zsákmányt templom épitésre forditotta (Bonfin dec. II. cap. I.) lásd Kővári Erd. Tört. I. k. 62 lap.
Az 1332-ik év rovatában a 618-ik lapon igy: „Jacobus Sacerdos de S. Benedicto solv. 4 ban. ant“. Még e néven kétszer a 734 és 764-ik lapon. Az 1567. évi regestrumban mostani nevén 6 kapuval fordul elő, most házszáma 112, határterj. 1096 hold 1200 négyszög öl, ebből 512 h. 1498 öl szántó, 40 h. 610 öl szőlő, a többi kaszáló és legelő, mert erdeje nincsen.
(O Rex glorie veni cum apce [pace helyett] 1493.)
Szent-Benedeknél táborozott a Rákóczi-mozgalom kezdetén Rabutin által kiküldött gr. Bethlen Samu, kit Ilosvai nevű kurucz kapitány 500 székelylyel meglepett és szétvert*.
Lásd Cserey M. Uj Magy. Nemz. könyvt. 321. l. Különben biztosan nem lehet meghatározni, hogy e csata itt-e vagy a Dézs melletti Sz.-Benedeknél történt.
A Nyárád középtere már keskenyebbé lesz, miért leirásomban itt azt az eljárást követem, hogy annak mindkét oldalát egymásutáni rendben tekintem meg. Ekként most is a Sz.-Benedekkel szemben levő Harasztkerekre rándulok át.
Harasztkerek nevét onnan származtatják, hogy az oly kerekded ehgykebelben fekszik, melyet régen erdő (haraszt) környezett. A 14. század elején Harazhkerev, Harckerek és Lazaskerek néven mint önálló egyházközség jön elő*. Az 1567-ik évi regestrumban mostani nevében 9 kapuval fordul elő*.
A pápai dézmák regestrumának 1332-ik évi rovatában a 618 lapon ekként: „Joannes sacerdos de Harazhkerev solv. 8 denarios“. Az 1334-ik év rovatában 733-ik lapon „Joannes sac. de Harckerek solv. 7 den.“ és az 1335. év rovatában 765. lapon: Joannes sac de Lazaskerek“ – – – a fizetett öszveg itt nincsen bejegyezve.
Most házszáma 145, határterj. 2079 hold 886 négyszög öl, ebből 920 h. 1193 öl szántó, 36 h. 684 öl szőlő, 449 hold erő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
A falu előtt lenn a Nyárád völgyében egy kerek dombot Kápolnának hivnak, – most temetkezőhely – hol a hagyomány szerint régen, még a katholikus korban kápolna volt; de régi volt mostani, magaslaton fekvő temploma is, mely 36 éve hogy ujból épült, anyagával azon régi gót izlésü templomnak, mely helyén állott, s melynek falait régi al-fresco festvények és feliratok ékiték, de a melyek megsemmisültek, ugyanakkor ujra öntetett régi harangja is. Harasztkereket régen szintén unitáriusok lakták, kik Uzoni Kozma szerint szombatosokká lettek, s csak azután Bethlen Gábor alatt reformálódtak; – még most is fennmaradt a szombatosságnak egy emléke, az erdőben levő Szombatosok kútjában, hol ők titokban összegyültek üldözött vallásuknak gyakorlatára; nem rég egy nagy vaskanált találtak ott, mely a harasztkereki ref. lelkész birtokában van.
Harasztkereken néhány jeles pap volt; ezek közül felemlitem Fogarasi Jánost, ki a Rákóczi-forradalom idejében élt, s jóslatairól volt nevezetes. Ő előre megjósolta a holdvilági csata szerencsétlen kimenetelét is*. De sokkal emlékezetesebb Gombási György, Gyöngyösinek megénekelt barátja, ki a mostani lelkészi házat is épitette. Harasztkerek hires vásáros hely, e vásárait N. Kendi János itélőmester és marosszéki főjegyző Bikfalvi Ferencz kérelmére adja Apafi Mihály 1672-ben három sokadalomra (Gergely pápa, sarlós Boldogasszony és Erzsébet napjára), melyhez egy negyedik sokadalom is (nagyboldogasszonynapi) csatoltatott; ugyanakkor nyert szombatnapi hetivásárait elvesztette*. – E mellett Harasztkerek nevezetes műiparáról, a gyékényszövésről, mert itt minden ember – kivéve a papot – gyékényszövő, minden ház egy kis gyár. Évenkint 25,000 darab gyékény készül, mi 60 krajczár középárt számitva darabjáért, tekintélyes összeget hoz a nép közt forgalomba, miért itt jóllétben is van a nép. – Pedig az anyagul szolgáló nádat a mezőség tavairól szállitják ide nem kis fáradság és költekezéssel. Maga a gyékényszövés a legkezdetlegesebb modorban történik; van egy négyszögü, feszittyükkel ellátott faráma, erre felkötözik az ínt (sellégből vagyis a nád széliből lehasgatott vékony szálakból font nádzsinórkák), melyek egymással párhuzamosan egyenlő távolra vannak kifeszitve, egyik személy benn van az osztovátában, a másik kívűl áll; a benn álló jobbról balra fonja ezen ínok közé a nádszálat, a kívűl álló balról jobbra; közepén egybetalálkozva, megcserélik és folytatják, míg végig fonták, ekkor a benn álló a bordával ráveri. Aztán ujból kezdik, s oly hamar szövik, hogy két gyakorlott egyén naponta 3–4 gyéként elkészit*. A gyékényszövés mertersége kezd Vajában is az oda házasodott harasztkereki leányok által lábra kapni.
A harasztosi egyházközség könyvében bejegyezve vannak az itt volt papok.
Ezen vásári szabadalmat 1672-ben Fejérvártt adja ki Apafi Bethlen János korlátnok aláirásával; az eredeti okmány a harasztkereki egyházközség levelei közt. Az 1-ső vásár jövedelme a Bereczki családé, a 3 utóbbi a ref. egyházközségé.
A benn állónak, mivel több teendője van, fizetése is több. Az ilyen kap egy hétre az élelmezés mellett 1 pfrtot, a künnálló csak 60 krt.
Fejér Cod. Dipl.* egy okmányt közöl, melyet 1360-ban sz. Pál napján Nagy Lajos király ad ki Székely-Vásárhelyt (In loco fori siculorum, mi Maros-Vásárhely.) Ebben előadván, hogy régen egy Zezárma nevű vásáros hely volt, melyet István és Farkasi (Farkasi fia Péter fiai) birnak s hol régi időkben minden hét negyedik feriáján egybegyültek a székelyek vásárt tartani; most azonban ezen vásárok eltöröltettek, elhagyattak; azért rendeli, hogy e vásárok előbbi állapotjukba visszahelyeztessenek, a kereskedők és vásárosaknak meghagyja, hogy áruczikkeikkel Zezármán a szokott időben megjelenjenek, hogy ott mindenki szabad adást-vevést gyakoroljon, s mindenkinek személye és árúczikke a királyi protectio alatt biztosságban legyen, e rendelet pedig mindenütt közhirré tétessék.
T. IX. vol. VI. supl. p. 109.
Sokat gondolkoztam és puhatolóztam ezen Zezárma hollétre felől, de sehol, legalább a Székelyföldön, olyszerű helyelnevezést nem találhattam*, mely utasitott volna; mivel pedig az okmányban annak holléte körülirva, megjelölve nincsen, előbb Szeredán, utóbb Harasztkereken – mint a Farkas-család ős fészkében – hittem keresendőnek. Van is itt benn a Nyárád terén egy Szegényszeg nevű hely, az odavezető útat most is Vásárosnak nevezik, sőt a hagyomány is azt tartja, hogy ott régen vásáros hely volt; vajjon nem ott feküdt-e a kérdés alatti Zezárma? oly kérdés, melyre döntő feleletet adni nem merek.
Mert a belső-szolnoki Szeszárma nem lehet.
Fennebb egy a harasztkerekihez hasonló és azzal párhuzamos völgy torkolatában fekszik, az előbbitől alig negyedórára, Sz.-Gericze, mely a pápai dézmák regestrumában S. Gerecia, Sancta Gratia és Sancta Cruce Gerecia néven mint a 14. század elején már virágzott önálló egyházközség van bejegyezve*. Az 1567-ik évi regestrumban Zent Gereche néven 19 kapuval fordul elő*. Azonban, hogy e mellett a Sz.-Lélek nevet is használta, arra Kunits-* és Leuknél* is találunk hivatkozást, sőt Sz.-Gerlicze nevét a reformatio elterjedtével éppen a Sz.-Lélek gúnyos átváltoztatásából hiszik származottnak, miként Sz.-Háromság is Sz.-Rontássá változott volt át; miért Mária Terézia uralma alatt 1764-ben a gubernium egy körrendeletet bocsát ki*, melyben szigoruan és kemény büntetés terhe alatt megtiltja, hogy Sz.-Léleket többé senki Sz.-Gerliczének, Sz.-Háromságot senki Sz.-Rontásnak ne merészelje nevezni. E névferdités Sz.-Háromságra nézve áll, de hogy Sz.-Gericze nem gúnynév, nem a követelt Sz.-Lélek elrontása, azt legszembeötlőbben a pápai dézmák regestruma tanusitja, melyből láthatjuk, hogy a 14. században, tehát jóval a reformatio előtt is Szent-Gerecia-nak nevezték, s igy a nép ösztönszerüleg megtartá a régi történethű elnevezést, mert míg a kormányszék rendelete Sz.-Háromságra nézve, hol különben is a katholikus elem uralgó, érvényre lépett; Sz.-Gericze csak megmaradt Sz.-Gericzének. Sz.-Gericzét unitáriusok és reformátusok lakják*. Templomai közül a fekvölgy előfokán gyönyörűen fekvő unitárius egyház igen érdekes műemléke a koragót épitészetnek*. Azonban a régi műalkotásból nagyon kevés maradt érintetlenül, a műértelem nélküli kiigazitások, mint mindenütt, ugy itt is igazitás helyett csak rontottak, eredeti csakis a hajó déli oldalán levő két gerelyívű (Lancetbogen) keskeny ablak és a szentély ugyanez oldalán levő már nagyobbmérvű két csúcsíves ablak. Ezeknek béllete a kora-gót izlés szerint, közepétől kajácsos vonalban tágul be és kifelé, mely kétszeres tágulás nagy tért enged a világosságnak, míg keskeny közép nyilata csekély megütközési tért a szél- és esőnek. Díszművezetők a ifnomabb alkotások közé számitható.
Az 1332-ik év rovatában 619. lapon ekként: „Laurentius sac. de S. Gerecia solv. 55 denarios“ az 1334-ik év rovatában 734 lapon: „Laurentius de Sancta Gracia solv. 8 ban. ant. et medium“ Az 1338-ik év rov. 765 lapon: – – – „sacerdos de S. Gracia solv. 4 verencens et 14 chulaqueos“. Az 1333. év rov. a 640. lapon: „Laurentius de San. Cruce Gerecia solv. 11 ban. ant. 1. gr. et 16 verencenses.“
Most házszáma 225, határterj. 2648 hold 826 négyszög öl, ebből 1125 hold 175 öl szántó. 383 hold 497 öl erdő, 226 h. 737 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
Dac. Sic. 71. lap.
Lexic. 4. k. 158. lap.
Megvan e körrendelet Udvarhelyszék levéltárában. Rövid értelme ez: Szent rontas, mely előbb a legszentebb Háromságról neveztetett és Sz.-Gerlicze, mely a Sz.-Lélekről neveztetett, s most minden szent és szentek iránti kipusztitás vágyából ily szentségtörő nevek adattak, de azoknak használata kemény büntetés terhe alatt tiltatik, s régi Sz.-Háromság, s Sz.-Lélek neve visszaadatik stb.
Az elsők túlnyomók, lévén 600 unit. 400 református lélek.
Nálunk a 14-ik század vége.
Még a belsejében észlelhető régi idomokhoz számitandó a sokszög (polygon) záródású szentély, és a csúcsíves diadalív; egyéb minden átalakult, igy a szentély régi fellövellő könnyüded boltívezetét ma nehézkes dongaboltozat, a hajóét 1670-ben készült koczkás deszkafölep helyettesiti, átalakittatott, ugy a torony alatti főportale, mint a délen levő oldalajtó is, a hajó északi oldalára pedig ujabb ablakok vágattak. Külsőjén szintén kevés műalak maradt meg. A kétszer tört, kajácsos tetőben végződő oldaltámok (Strebepfeiler), melyek a régi boltozat oldalnyomását levezették, ma már czéltalanul állanak ott; de megmasradt az igen csinos tetőpárkányzat, mely a szentélynél mély horony által elkülönitett két kajácsból (Schrage, biseau), a hajónál henger, horony (Hohlkehle, gorge) és két kajács tagozattal alakult. Ennyi, mit Sz.-Gericze templomáról műrégészeti tekintetben feljegyezhetünk; lássuk már most e falu népét.
A ki hazánkban a nép jellemét tüzetesebben, vidékenkint és mi szintén lényeges, vallásfelekezetek szerint tanulmányozta, az azonnal észrevehette, hogy a keleti vallásuak a legkevésbbé szorgalmasak és munkásak; mit nézetem szerint a népfaj sajátsága mellett leginkább vallásuk, főleg az az által megülni rendelt sok ünnepnapok s a szigorú – tápláló eledeleket eltiltó – bőjt idézi elő; mert az ünnep tétlenséghez, a tétlenség iszákossághoz szoktatja, a bőjt pedig elerőtleniti e népfajt. Utánok jönnek a katholikusok, kiknél ugyanazon okok, bár kisebb mértékben ugyanazon eredményt idézik elő; miért a portestáns népség az előbbieknél mindenhol szorgalmasabb és munkásabb, s igy nagyobb jóllétben is van. Azonban Székelyföldön még a portestánsok között is e tekintetben kiválnak és előljárnak az unitásiusok, részint mert sokáig üldözve levén, ez életrevalóságukat fejlesztette; de főleg azért, mert a népnevelés ezen hitfelekezet hiveinél áll legjobban hazánkban. Ezen kedvező eredmény legszembeötlőbben feltünik Sz.-Gericzén, hol általános jóllétben élő, vidor, munkás népet találunk. Itt a földmívelés jobban foly mint csak a szomszéd falukban is, itt vannak a leghiresebb szarvasmarhák, itt terem a legjobb gyümölcs és bor, s főleg az utóbbi a mi viszonyainkhoz mérten roppant nagy mennyiségben, mert 226 hold szőlője van, mennyi 20 falunak sincs, s azt – bár a szőlőmívelés sok dolgot igényel – mind maguk a lakosok mívelik, hangyaszorgalommal, ernyedetlen kitartással, mi aztán általános jóllétben fejti ki jutalmát. – E mellett az unitárius népesség testvéries, összetartó, egymást kölcsönösen segitő és támogató, kiválóan becsületes, vallásos és józan életű. Azt mondhatná erre egy túlszigorú itész, hogy talán véleményemben részrehajló vagyok, midőn egy falu lakóinak szebb tulajdonairól egy egész néposztályra vonható előnyös ítéletet hozok; ezen lehető vád ellenében kijelentem, miszerint ezen ethnografiai elméletem nem csak a tárgyalásunk alatti falu lakóinak, hanem egész vidékek népéletének figyelmes tanulmányozásán alapszik. S az, a ki a két Homorod, vagy a Nyikó és Gagy vize völgyének, valamint Aranyosszék havasalji részének csaknem kizárólagosan unitáriusok által lakott vidékein behatóbban fogja a népéletet tanulmányozni, nem kétlem, hogy az, ethnografia néposztályzatomat igazoltnak fogja találni. – De térjünk vissza Sz.-Gericzére, keresve multjában olyat, mi felemlitést érdemelne; ez azonban mindössze is kevésre szoritkozik, legfelebb felemlithetjük, hogy Sz.-Gericzén tartatott 1691-ki jul. 6-án Kereszturi János főtisztségében marosszék lustrája*, sőt ugy látszik, hogy Marosszék viceszékeit Sz.-Gericzén is tartotta, legalább azt következtethetjük az 1711-ben tartott egyik közgyülés határozatából, melyben az mondatik, hogy: „Viceszék nem csak Szeredában, hanem felváltva Sz.-Gericzén, B.-Madarason, Sz.-Lászlón, Harasztkereken és Gálfalván is tartassék.” (Marosszék gyrás-gyülése ezévi jegyzőkönyve szerint.) – 1865-ben pedig az unitáriusok zsinata tartatott itt. Jakab Elek, nemzeti irodalmunk lelkes munkása, Sz.-Gericzén született.
A lustra megvan Marossz. levélt. Kivonatilag közli Benkő Károyl Marosszék ismertetése 100-ik lapján. Ebben a fegyveresnép századjai ily sorban jönnek elő: 1. főszáz főkirálybiró Kereszturi János; 2. Ozdi Gergely úr száza. 3. Bakó Pál száza főhadnagy Bakó Pál, viceh. Sinka Pál. 4. Gáspárfi Tamás sz. főhadnagy Gáspárfi T. zászlótartó Jánosi Bold. 5. Dosa András sz. főh. Dosa András, vh. Péterfi Ján. 6. Dosa Gergely sz. főh. Dosa Gergely, vh. Kiss Sigmond. 7. Szeredai Péter sz. főh. Szeredai Péter vh. Szabó Mihály. 8. Dragányok száza.
Most pedig térjünk vissza a jobb partra, a Sz.-Benedeken felül következő s Sz.-Gericzével éppen szemben fekvő Baczka-Madarasra *, mely szépen fekvő udvarházaival oly regényesen helyezkedék el a boráról hires Baczká-nak* szőlő-koszorus lábainál. Baczka-Madarason 1583-ban Sigor (Sigér, lásd Sz.-Lászlónál) János nyer a fiscus által biztositott jószágrészt*. 1630-ban jul. 4-én lustra tartatott, mikor Zokol András primipilusi levelet kap*, és ismét másik lustra 1668-ki máj. 14-én*.
Az 1567-ik évi regestrumban Bachka Madaras néven 13 kapuval van bejegyezve, most házszáma 182, határterj. 2171 hold, ebből 1013 h. 813 öl szántó, 287 h. 616 öl erdő, 93 h. szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen.
A Baczkán igen sok szőlő van, nevezetesebb szőlőhegyei Dondor, Bongor, Baczka, Csillag, Kereszt és Harizs nevüek.
Lásd Benkő Kár. Marossz. ism. 251. lap.
Marosszék ez évi jegyzőkönyve szerint.
A szék levéltárában levő lustra szerint. Lásd Benkő K. Marossz. ism. 100-ik n. lap.
A reformátusok nagyobb harangja régi ily körirattal: „Gloria deo in excelsis, pax bonae voluntatis hominibus in terris. Anno 1693.” A kisebbik 1671-ben öntetett. Ha a történész és régész nem sok figyelmét megragadót talál is Madarason, de azért a mult érdemei iránt méltányossággal és elismeréssel viseltető hazafinak nem szabad, itt járva, elfeledni egy itten született nagy férfit, kinek élete áldásos volt a hazára, kinek élettörekvése dicső, magasztos volt, miért emlékének szentnek és tiszteltnek kell lenni. E férfi baczka-madarasi Kis Gergely. Lássuk élettörténetének főbb vonásait, hogy e valójában nagy jellemet felfogni, annak áldásos, az utókorra is üdvhozólag kiható életét megérteni tudjuk, hogy őt becsülésünknek Pantheonjában illő helyre helyezhessük el.
Kis Gergely 1738-ban született B.-Madarason. Előtanulmányait a m.-vásárhelyi reform. collegiumban végezte, 1766-ban Bécsbe ment fel; mivel pedig ez időben a külföldi egyetemekre menetel be volt tiltva, József császárnál hosszas utánjárás, esdeklés által maga s több kortársai számára kieszközölte a kimehetési engedélyt, minek következtében Baselben két évig tanult; onnan 1769-ben visszatérvén hazájába, udvarhelyi tanárrá neveztetett ki, mint ilyen feladatául tűzte ki ezen – a Székelyföld szivében levő – iskola felemelését; ő épitette fel a mostan is meglevő terjedelmes collegiumot az előbbi rongyos faházak helyére, és tette ezt az iskolai alaptőke gyengitése nélkül, általa gyüjtött alamizsnákból; ő állitotta be a 2-ik tanárt, annak teremtő erejénél fogva lakást rögtönözvén. Kis által gyüjtött könyvek szaporiták fel a könyvtárt; a sátoros ünnepekre mindig uj egyházi beszédet készitvén, tanitványait azzal küldötte legátiókba; külegyetemre is két ifjat készitett, mi addig Udvarhelytt nem volt szokásban; végre ő épitette Udvarhelytt a reformátusok mostani csinos templomát; szóval ő ezen tanintézetnek második alapitója, vallásának bátor védője, elősegitője volt. Midőn József császár Erdélyben bennjárt, Parajdon, a kamaraispány házánál, sokáig beszélt az uralkodóval latinul és németül, s a protestánsok vallásos üldözését és jogtalan nyomatását bátran, leplezetlenül elősorolta; sőt a főegyházi tanács megbizásából egy egyházi agendát is megkezdett, melyet 1787-ben apr. 27-én bekövetkezett halála miatt be nem végezhetett. 50 éves korában halt el a tetterős férfi, s méltán irták halálakor e verset:
Kis Gergely, kis neved, de mégis nagy valál,
Nagy kárt vallánk benned, hogy hamar elhalál.
Nagy kárt vallánk benned, hogy hamar elhalál.
Hol élete legáldásosabban folyt le, hol több nemzedék számára fakaszta szellemi életet, – ott van sirja és emlékköve, melyet a fiatalság kegyelete emelt*. B.-Madarason a helyet tiszteljük, hol bölcsőjté ringatták, itt van kiindulási pontja, amott (Udvarhelyt) befejezése e nagy szellemű, ezen magaslatos lelkületű hazafi életnek. Légyen örökre áldott és szent emléke.
Lásd ez emlék leirását s Kis Gergelyről részletesebben e munka I. kötetében Székely-Udvarhely leirásánál.
Kis Gergely méltó fiat hagyott maga után Kis Józsefben, ki atyjának megkezdett művét hasonló lelkesedéssel és nagylelküséggel folytatta; mert ő végrendeletében 80,000 frtot hagyott az udvarhelyi reformatum collegium számára*. Apa és fiuról el lehet mondani, hogy hazájuknak éltek; miszerint emlékök méltó arra, hogy örökké éljen a nemzet hálás elismerésében.
Ez a Kis József Igenben lakott, alsó Fehérmegyének főjegyzője, később alispányja volt; meghalt 1830-ban jun. 6-án Magyar-Igenben.
Madarassal egybe van épülve Bálint-falva, Marosszék legkisebb faluja, kicsiny az most is, sőt régen még csekélyebb volt, mert az 1567-ik évi regestrumban csak egyetlen kapuval fordul elő*.
Most házszáma 21, határterj. 277 h. 13 öl, ebből 173 h. szántó, 1 h. 257 öl szőlő, a többi kaszáló, legelő és terméketlen. Lakói nagyrészt elmagyarosodott keleti vallásuak.
