XXII. Maros-Vásárhely. | Tündérkert

XXII. Maros-Vásárhely.

A Teleki-könyvtár alapitása és gr. Teleki Sámuel aziránti rendelvényei. Az ezen könyvtárban levő nevezetességek. Az unitáriusok vásárhelyi templomhelye. A kir. tábla épülete, feliratok. Marosszék székháza. Régi Baromvásár-utcza, a székely ökörsütések és Tomorival való csaták helye. A kis templom vagy Ispotály, az itt volt szegényápolda. Ujváros. Teleki-kert, Király kútja, régi nyomok. A nagy piacz. Széchenyi-tér, kathol. templom és gymnasium. Ferenczesek kolostora, temploma. A lutheránusok imaháza. A minoriták temploma, kolostora. A Bodor-kút, régi városház. E város régi és uj utczái. Makariásház, kóroda. Az Elba szigete. Houchard József emléke. Nagy bolygó.

A tudományosságnak e collegiumba egybegyüjtött kincsei mellett van Vásárhelytt még egy másik igen nevezetes ilynemű gyüjteménye, az ugynevezett Teleki könyvtár. Ezt gr. Teleki Sámuel korlátnok, korának egyik legműveltebb és tudománykedvelőbb fia, e század elején alapitotta annál nagyobb érdemmel, mert ő az ide gyüjtött szép könyvtárt, (melynek számát Kazinczy 36,096 kötetre teszi) nem őseitől örökölte, hanem mind maga gyüjtötte Hollandban, Bazelben és Párisban való tanulása alkalmával, oda törve, hogy a hazának egy oly könyvtárt alapitson, melyben a legnevezetesebb, ritkaságuk miatt becses, s magán-könyvtárakban fel nem található munkák legyenek föllelhetők*. Egy egész élet munkásságát, s vagyonának nagy részét áldozá arra, hogy a tudományoknak, egy oly jeles tárházát hozza létre, honnan az életre ébredett nemzetnek tudományos törekvése éltető tápanyagot nyerhessen, s midőn ezt tevé egyszersmind nevének is oly emléket emelt, mely örök időkre biztositá annak fennmaradását és dicsőitését a nemzet hálájában. Teleki Sámuel nemcsak megalapitá e könyvtárt, hanem biztositá azt, mint nemzeti tulajdont, s azt jövőben való gyarapodhatására és tovább fejlődhetésére gazdag alapitványokkal látta el.

Kazinczy Ferencznek egy a kancellárhoz 1817-n irt levelében, mely megvan eredetiben a Teleki-könyvtár irattárában.

1800. oct. 10-én Várad-Olasziban teszi meg intézkedéseit, mit későbbi* rendeleteivel egészit ki. Ezen intézkedései egész kötetet tesznek. Én itt csak lényegesebb részét ismertetem kivonatilag. Meghagyja ebben, hogy a könyvtár az a végre épitett m.-vásárhelyi házban tartassék mindig, hogy a könyvekből elidegeniteni, vagy azokat elcserélni ne szabadjon, hogy a könyvtár felosztatlanul örökké itt Vásárhelytt tartassék czélszerű gondozás alatt. Ezek előrebocsátása után igy folytatja gondos intézkedéseit.

Első codicillus, mely Bécsben 1811. nov. 11-én, második codicillus, mely ugyancsak Bécsben 1820-ban jan. 28-án kelt.

1-ször. Maradékai közül mindig az öregebb fiu legyen ezen fidei commisum hű őre, vagy ha arra alkalmas nem lenne, annak gondnoka, vagy curatora. Ha a fiuág deficiálna, akkor a ref. főconsistorium válaszszon a leányágon levő fiu maradékok közül; ha ezek is deficiálnának, a Teleki ágból élő atyafiak közül rendeljen curátort.

2-szor. Az ily curátor használhassa a vásárhelyi háznak könyvtár által el nem foglalt részét oly kötelezetséggel, hogy az épületet és könyvtárt conserválja. Ha elhanyagolná, ugy maga, mint maradékai kötelesek azt kiigazitani.

3-szor. A consistorium által kinevezendő két tanár jelenlétében tartozik minden évben a cathologusok és editiok szerint a könyvtárt számba venni, megvizsgálni.

4-szer. Minden hét három napján délelőtt és délután három három óráig a könyvtár és olvasószobák nyitva legyenek a közönség számára.

5-ször. Viszvevény mellett bármely könyv kivihető az olvasószobába; de az épületből azt kivinni semmi szin alatt nem szabad, kivéve az alapitótól származó két ágon való fiu örökösöket, kik nyugtával sajtá használatra – másnak nem kölcsönözve – vihetnek ugyan ki könyvet, de ők is pontosan reponálják, s ha valamely könyv kezök alatt elkárosodnék, tartozzék a kivivő ugyanazon editióból mást venni helyette.

6-ször. A felügyelő gondnok egy alkalmas könyvtárnokot tart, ki hittel kötelezi magát a felügyeletére bizott könyvtárnak hű és törvények szerinti kezelésére, ennek szállása a könyvtár és olvasó szobák közt legyen. Fizetése háromszor hatvan magyar forint, 40 veder or, 40 véka búza, 6 öl fa. E mellé egy irnok 140 mft, egy szolga 100 mft fizetéssel alkalmaztassék, s mindenik a hűséges szolgálatra esküvel köteleztessék.

7-szer. A fidei commisarius e fizetéseket pontosan kiadja, mely fizetések alapjául hagyta a piaczon levő két házat; a mi pedig e házak jövedelméből fennmarad, fordittassék a könyvtár gyarapitására, a gyüjtemény tökéletesitésére, uj könyvek vásárlására. Ha az alapúl hagyott házak tüzvész, vagy egyébkint elkárosodnának, a fideli crius tartozik azokat önköltségén helyreállitani, addig is a könyvtár személyzetét saját zsebéből pontosan fizetni, s ily kiadásait csakis azután a jövedelem-feleslegből törlesztheti le.

Végre e rendelkezés pontos teljesitésére s ezen közhasznú intézet érdekeinek hű és gondos őréül a ref. főconsistoriumot nevezte ki stb.

Az ehhez csatolt első codicillusba a könyvtár-gyarapitási alaphoz a vásárhelyi határon levő szántóit, kaszálóit csatolja*; tette pedig ezen alapnövelést azért, hogy a személyzet fizetése a szükséghez képest emeltethessék, a könyvtár nagyobb mérvben gyarapitassék, a könyvtár épülete – mikor szükség lesz – uj hozzátoldással nagyittassék, a cathalogusok nyomtatása tovább folytatódjon stb.

És igy a könyvtár alapja áll a piaczon levő azon nagy kétemeletes házból, melyben az Apollo-terem is van, egy másik kőház, és két kisebb faházból, 19 h. 380 négysz. öl szántó, 34 h. 48 négysz. öl kaszálóból.

A H. codicilusban tett rendelkezései ugyan nem függnek szorosan egybe e könyvtárral; de mutatják azt, hogy ezen nemes lelkületű főurnak mennyire szivén feküdt a nevelésügy és az értelmiségnek e hazában való terjesztése; mutatják azt, hogy nagy szelleme teljesen felfogta a kor intő szavát, mely a szellemi művelődés terén jelölte ki a népek jövőjének biztos alapját; mutatják azt, miszerint felfogta a hazafinak azon nemes hivatását is, hogy vagyonát, – melyet egykor a honvédelem terhes kötelezetségével kapott, – korunkban, midőn ily kötelezettség vállairól levétetett, tartozik más módon sa hazára nézve hasznossá tenni, s azért ezen végintézkedésében 14,400 mftot hagyott a ref. főconsistorium kezelése alá, ugy hogy annak kamatjából a könyvtár fidei criusa 1-ször: az erdélyi ref. collegiumok nyolcz kitünőbb tanulói közül mindeniknek évenkint 40–40 ftot adjon. 2-szor: a nemesek, papok és tanárok fiai közül 10-nek minden évben adjon külön-külön 30 mftot. 3-szor: hogy az ezeken felül fennmaradó kamatot pedig évenkint négy egyenlő részben, az erdélyi 4 ref. collegium azon tanulói közt oszsza ki, kik a legjobb értekezést, vagy szónoklatot fogalmazzák, s végre lelkére köti a főconsistoriumnak, hogy legyen hű őre ezen a nemzet előmentelére alapitott könyvtár és tett pium legatumok iránti rendelvényei pontos és lelkiismeretes teljesitésének, ki gyermekei, vagy utódai közül ezen rendelkezéseit hűtelenül áthágna, vagy felbontani akarná, azt minden szerzeményéből való örökösödéstől elzárja stb.

Ezen intézkedések, ezen nagyszerű hagyományok által biztositotta nagylelkű alapitója e könyvtár jövőjét, annak tovább fejlődését, s ezen szellemi kincs megőrzésére és befogadására épitette a korlátnok önköltségén azon szép nagy házat a Sz.-Miklós utczában, hol ezen könyvtár el van helyezve*, s melynek én képét melléklem.

Az épület alapkövét sajátkezüleg tette le a gróf 1795-ben, bevégeztetett 1802-ben.

Ezen épület déli szárnyában van elhelyezve a könyvtár, egy mind a két osztályt elfoglaló nagy díszes teremben. E terem előszobájának ajtaja fölött márvány-lapba e felirat van bevésve:

Musis Patriis
Gratisque Posteris
D D
Sam. S. Ri. Com. Teleki

A terembe vezető ajtó fölött szintén márványtáblán ez:

Fortunae utriusque
Praesidia.

A felső folyosókba vezető ajtó fölött ezen felirat:

Sollicitae
Jucunda oblivia
vitae.

E díszes, 38 lépés hosszú, 18 lépés széles teremben, s annak két osztályú mellék-folyosóin van fal és oszlopok mellé állitott szekrényekben elhelyezve a könyvtár*. E könyvek közt sok jeles és ritka könyv, valamint kézirat van. Itt csak néhányat emlitek fel a nevezetesebb közül.

Állitólag 40,000 kötet.

Ilyen az ugynevezett „Vásárhelyi Codex”, mely 1225–1231 között iratott a szentek életéről magyar nyelven, s becsesebb és ritkább nyelvemlékeink közé tartozik. Több „Historiás ének”, melyek unicumok. Egy pergamentre irt, „Tacitus Cornelius Annalisisét” magában foglaló igen becses könyv, mely szép kiállitása mellett főleg azért érdekes és nagybecsű, mert Mátyás király budai könyvtárának egyik nálunk oly ritkává vált példánya, a mint azt díszkötése első tábláján, valamint a könyv első lapján levő Mátyás királyi czimere kétségtelenné teszi, s mit ezen elvitázhatlanul valódi czímerek mellett ezen beirás is bizonyit „Hic liber sumptus est ex bibliotheca Budensi iussu impensaque Matthiae Corvini Hungariae Bohemiaque regis scriptus”; másutt „Beati Rhenani sum. Nec muto Dominum. Ex dono Jacobi Spiegeli Jure consulti An. salut. MDXVIII”. Ezenkivül találunk egy „Tibulus Catulus Properciust”, melyet szintén Mátyás király könyvtárából származottnak hisznek, honnan Zápolya hozta volna el magával, kitől több kezeken át Apafi birtokába jutott. II. Apati könyveinek elárverezésekor vette meg Kölcséri Sámuel, ki 1775-ben ajándékozta Telekinek. Ez azonban gyanús.

A könyvek mellett más műkincsek is vannak e teremben. A szekrények fölött bölcseket, imperatorokat, művészeket ábrázoló szobrok. Ezek közt legkitünőbbek az alapitó grófnak és nejének gr. Bethlen Susannának életnagyságú mellszobrai, melyeket Thaller Tiroleus 1805-ben készitett érczből, s melyek az ujabbkori szobrászat remekebb alkotásai közé tartoznak. Ezen márvány oszlopokon nyugvó emlék-szobrok fölött van a korlátnoknak Sz.-István lovagrend diszöltözetében előállitott életnagyságú képe Tusch (a bécsi galeira custosa) által festve, körülte szülői és gyermekeinek képei.

Ezeken kívűl a teremben és az előcsarnokban több más figyelmet érdemlő arczkép van felfüggesztve.

Attilának egy másolt képe. Wesselényi nádornak 1655-ben készült eredeti képe.

I. Apafi Mihály fejedelemnek egykorú képe. Bethlen Gábor, Kemény János arczképei. Mátyás királynak egy arczképe, melynek eredetije Srassburgban Schoflin gróf könyvtárában van, hová állitólag Mátyás király budai könyvtárából került.

Bruchenthal kormányzó, gr. Lázár János (a költő), Teleki Mihály, Batthyáni Ignácz (püspök), Teleki József (koronaőr, ugocsai főispán) Baróthi Szabó Dávid és mások arczképei.

Az előcsarnokban az alapitó gróf korán elhunyt nagy reményű fiának gr. Teleki Domokosnak vannak kéziratban hátrahagyott munkái és könyvei elhelyezve.

A felső folyosó oszlopaihoz támasztott szekrényekben gyönyörű geologiai gyüjtemény van. Egy mellékteremben érdekes és nagybecsű fegyvergyüjtemény volt, melyet 1848-ban az oláhok elraboltak, s azoknak csak néhány példányát sikerült visszaszerezni. Ezen mellékteremmel három más szoba, a korlátnok magánlakása, függ egybe, még most is azon korbeli butorzattal; mely butorok közt két vieux-lack szekrény kitünően szép. Ez azon nagyszerű hagyomány, melylyel Teleki Sámuel megajándékozta nemzetét; ez azon szellemi kincs, mely, ha utódai eléggé kegyeletesek lesznek azt a megrendelt mérvben gyarapitani és fejleszteni egy oly nagyszerű könyvtárrá fogja magát kinőni, minő kevés lesz honunkban, s ha talán eddig az nem is gyarapodott a kívánt s alapitója által elrendelt arányban, fel kell tennünk a főconsistoriumról, mint ez intézkedések főfelvigyázójául rendelt erkölcsi testületről, hogy a jövőben rá fogja az utódokat kötelességük teljesitésére szoritani; mert hol nemzeti vagyonról van szó, ott elnézésnek helye nem lehet.

A Teleki-könyvtár épülete M.-Vásárhelytt. (Rajz. Greguss Ján.)

E század első felében a jótékonyságnak két nagy szelleme találkozott e városban; két dicső férfi, kik haza nagyságának, kik a jövő tudományosságának, s ez által a nemzet szellemi életének tevék le alapját. Egy nagy úr és egy árva szerelemgyermek, egy főhivatalnok és egy szerény orvos, de mindkettő egyaránt dicső és magasztos, mert mindkettő nemzetének élt, mindkettő nemzetét tevé örököseül. E két szellemóriás: Teleki és Gecse, s e két név fenn fog ragyogni, míg magyar él e földön, nevök a nemzeti Pantheonban fog tündökölni, mert ők századokat túlélő alapitványaik által tevék magukat halhatatlanokká s a nemzet hálás tiszteletére érdemesekké.

És ha egykor e fejlődő város műemlékek emelésére fog gondolni, ha nagy embereinek emlékét szobrokkal akarja örökiteni, ily örökitésre, ily dicsőitésre önként ajánlkozik nagy fönséges alak; a multból Borsos Tamás és Bethlen János, a közelmultból Teleki Sámuel és Gecse Dániel; de míg emlékoszlop szentesitené e nagy neveket, tartuk meg addig szivünknek szent kegyeletében emléköket.

A Teleki-könyvtár épülete mellett nyilik a Sz.-Miklós-utczában ennek jobboldali mellékutczája, az ugynevezett Fazekas-utcza; ez utczának a könyvtár-épülettel szemben levő túlsó szögletén volt a nemzeti fejedelmek korában az unitáriusok díszes temploma és gymnasiuma, mert János Zsigmond alatt Vásárhelynek majd fele felvette volt az unitárius hitet*; de Péchy Simon alatt ezek nagy része a szombatosságra térvén át*, az üldözéstől ugy menekülhettek csak, ha reformátusokká lettek. Mihály vajda és Basta korában az unitáriusok temploma és iskolája is feldúlatván*, a kevés számmal megmaradottak azt többé felépiteni nem tudták, s ma Isten szent temploma s az iskola helyén a „Mátyás király”-hoz czímzett vendéglő van*.

Erd. tört. adat. I. k. 28. lap.

A szombatosságot Szabó Gábor hozta be Vásárhelyre, s bár sz.-erzsébeti Eösi Tamásnak szombatoskönyveit a tanács pelengéren égettette el, az mégis annyira elterjedt, hogy Báthori Zsigmond korában a város legtekintélyesebb emberei, azok közt Borsos Tamás, Nagy Szabó Gáspár s mások is szombatosok voltak; s midőn Báthori Szinán Pasha ellen hadakozott, ezek a törökök dúlásától féltvén városukat, levelet irtak a Pashához, hogy ők, egy igaz Istent hivők és disznóhust nem evők, kérik a hatalmas császárnak netalán dúló hadait, hogy őket és házaikat megkiméljék, stb. (e levél közölve van Erd. Tört. ad. I. k. 31. lap), de e levél Báthori kezébe kerülvén, Borsos és társai azért fogságot szenvedtek.

Székely „Unit. vallás tört.“ 95. lap.

E telek ma is a vásárhelyi unit. hivek birtokában van, kik szám szerint 160 lelket tesznek, ezek a sz.-gericzei unit. egyházközséghez osztvák. A vendéglő tőkésitett kamatjából e templom ujbóli felépitése már rég czélba volt véve, mit azonban csak most létesithettek.

A nagy telek két utczára néző szögletén emelkedik azon csinos imaház, melyet 1869-ben a hivek buzgalma pár hó alatt épitett fel.

A Teleki-könyvtárral szemben van egy a renaissance-styl czifra modorosságában készült másik díszes épület, a királyi tábla, melynek, mint e város legdíszesebb épületének, képét melléklem.

A királyi tábla – miként a város krónikájában is emlitém – 1754-ben tétetett át Medgyesről M.-Vásárhelyre, s ideiglenesen a piacz közepén állott régi városháznál helyezkedett el, azután Marosszék székházába vitetett 6 évig, honnan a szék csak hosszas panaszok és perpatvar után tudta kitenni, mikor a piaczon levő két e czélra vásárolt házába helyezkedett el, s ott székelt egészen 1827-ig, midőn gróf Kendeffi Ádámtól csere utján megszerezte ezen mostani, 1789-ben épült*, díszes házát, hol 1827-ik év nov. 13-án tartá első ülését. Ez évben helyezték homlokzatára azon fekete márványtáblát is, melyen aranyozott betükkel e felirat van bevésve:

A mint ezen – folyosóján levő – felirat bizonyitja:

Gróf Bethleni Bethlen Kristina néhai B. E. Gróf Malomvizi Kendeffi
Elek Úr, az tsászári királyi Apostoli Fejedelemnek az Erdélyi
királyi Guberniumban levő Titok Tanácsossa, árva özvegye épittette
a török háboru alatt az MDCCLXXXIX. Esztendőben.

Sub fausto regimine
Francisci primi Caes. Aug.
Fide et Lege regnantis
Curiae M. P. Trans. Regiae
D. D. D. A. D. MDCCCXXVII.
Themidi Sacrum.

A Sz.-Miklós-utcza nevezetesebb épületei közé kell számitanunk a reform. collegiummal szemben levő Székházát is. Ez egy terjedelmes 1745-ben készült négyszög épület, mint azt az udvarán levő ezen felirat mutatja:

Orbis amor Divi Caroli pulcherrima proles,
Augustos Augusta Maria Theresia Fasces
Dum regeret votis felicibus; hoc Prytaneum
Sedis in aeternos Marusinae condidit usus,
Supremi Stephanus Berzentzei cinctus honore,
Judicis antiquo suppar similisque Lycurgo.
Vujus in officio Michael cognomine Dosa,
Sic et Alexander Genitus de stirpe Szilágyi
Per VIgILI Cvra partesqVe VICesqVe
repLebant
PraeposIto nVnC. arChIVIs MIChaeLe SzILágyI.

A felirat is mondja, de Marosszéknek következő évi közgyülési jegyzőkönyvében is fennmaradt emléke annak, hogy az alapjából való teljes felépitést Dózsa Mihály akkori alkirálybiró vezette* s ekkor tétetett át Marosszék kormányzati központja Ny.-Szeredából az arra hivatottabb M.-Vásárhelyre, az e városban épült székházába, melyből 1754-ben a vendégszeretetből befogadott királyi tábla 6 évig szoritotta volt ki Marosszék rendeit; s azután is csak nagy bajjal, hosszas feliratok s panasztételek után tudták saját házukat visszaszerezni*.

Az 1746. april 13-án tartott gyrás-gyülés jegyzőkönyve azzal kezdődik, hogy tartatott a m.-vásárhelyi „domo lapidea juditiaria sedis Sic. Maros exfundamento, cura et industria. Slis ac G. Dni Mich. Dosa de Makkfalva vice jud. R. erecta et pparata.“

Az 1759. sept. 31-én tartott marosszéki gyrásgyülés a főkormányszéknek jelenti, hogy midőn 1754-ben a kir. tábla Medgyesről M.-Vásárhelyre jött, a szék házát annak helyiségéül két évre átengedték, s már 5 éve, hogy minden fizetés nélkül benne ül, mi miatt a szék kénytelen székezését hol egyik, hol másik faluban tartani, irattárát a távol Szeredába hordozni. Jelentik azért, hogy jövő tavaszon túl nem adhatják, s kérik a kormányszéket a városi tanácsot oda utasitani, hogy addig az épitéssel elkészülni igyekezzenek. (Lásd ezen évi közgy. jegyzők., valamint Benkő Kár. Marosszék ism. 114–115. lap.)

1745-ben azonban a székháznak csak első része épült, s csak később apródonkint a szomszéd telkek megszerzésével* nagyitott fekhelyére fel – a szélvész által rongált székháznak 1814-n történt alapos kiigazitása után – 1843 tájatt az épületnek azon tekintélyes hátulsó osztálya, melynek felső részében a nagy gyülésterem, alsó részében pedig a börtönhelyiségek vannak elhelyezve; míg a homlokzat és szárnyakat a főtiszti szállás és tiszti irodák foglalják el. – A levéltár a földszinti helyiségekben van berendezve.

1802-ben a szélvész által rongált marosszéki székház kijavitására gyüjtés és a havasi jövedelmek rendeltettek, de a kijavitás lassan folyhatott, mert csak az 1814. közgyülés jeyzőkönyvében találjuk bejegyezve, hogy a székház elkészült. Ekkor azonban csak első fele s szárnyai épülhettek ujra, mert az 1824. évi apr. 1-jén tartott gyülés jegyzőkönyvében találjuk azon határozatot, mely szerint a székház és börtönhelyiségek nagyitása czéljából a szomszéd telek 4000 frtért megvásároltatni határoztatott, mihez 1838-ban a ref. főiskolától és Csíki Gergelytől alkudoznak és vesznek meg 1842-ben 1900 frton egy azt kiegészitő telket. A mint az ezen évi jegyzőkönyvekből kitünik.

A nagypiacz és Széchenyi-sétány Maros-Vásárhelytt. (Rajz. Greguss Ján.)

Ezen igen szépen rendezett levéltárban* nincsenek ugyan országos fontosságú s nagy történelmi becscsel biró okmányok, mindazonáltal Marosszék multját érdeklő sok igen becses adat van ott felhalmozva, s főleg érdekesek Marosszék gyrás-gyüléseinek jegyzőkönyvei, melyek 1610-től egészen 1848-ig 21 izmos kötetbe foglalva* meg vannak mentve.

A levéltárt akosfalvi Szilágyi Károly rendezte, miért a széktől meg is jutalmaztatott.

Azok részint a kir. tábla, részint a szék levéltárában vannak elhelyezve.

Nem tartozhatik ezen munka szűkre szabott keretébe nevezett jegyzőkönyvek dús tartalmának tüzetesebb vizsgálata, mindazonáltal mégse tehetem, – mert a mult és Marosszék iránti tiszteletteljes figyelem nem engedi – hogy azoknak ha csak futólagos átnézete után is ki ne emeljem azon főbb mozzanatokat, melyek részint általános történelmi becsüek, részint pedig Marosszék multját deritve, e törvényhatóság határozataiban nyilvánuló szebb tetteit és a szabadságszeretetben való nayságát tüntetik elő, valamint ismertetik azon viszontagságokat, melyeknek hosszú során át e szék mindig egyik rendithetlen bástyája volt annyiszor megdönteni szándékolt alkotmányunk védvárának. Ezen történelmi rövidletben nem követek én ehronologiai rendet, hanem felemlitem egymásután következőleg azon gyülések határozványait, melyek történelmi és erkölcsi becscsel birnak.

1610-ben kimondatott, hogy ki székházhoz (gyülésre) szablyáson jön, azonnal 3 girán exequáltassék. Mi a tanácskozmány szabadságának tiszteletét tanusitja.

1611-ben kimondatott, hogy a szék lakosai, idegen törvényhatóságba kapitány pecsétjére sem tartoznak menni.

1636-ban határozzák, hogy azon ügyek, melyek a Vásárhely melletti közönséges lustrán a fejedelem által előadattak, minden más dolgok előtt eligazittassanak.

1655. mrácz. 14-ki gyülés jegyzőkönyvében egy nevezetes nyugtája van Bárdi Istvánnak, melyben bizonyitja, hogy Sükösd Mihály alkirálybirótól átvette azon 180 frtot, melyet Marosszék a portán való erdélyi házra (követi lakra) rendelt. Ebből kitetszik, hogy az országháza volt, melyet a törvényhatóságok magok szereztek és igazitottak.

1667. febr. 23-án Szeredában tartott gyülés a portai adóból Marosszékre eső 700 tallért repartiálja; s a fejedelem kis-görgényi ebédére minden szabad embertől 3 denárt rendel.

1686. sept. 11-én a Szeben alól elhozott lovak, fegyverek s egyéb holmiknak 1 frt váltságdij melletti visszaadását 12 forint büntetés alatt elrendeli.

1696-ki követi utasitásban mondják, hogy a nemesi só nem adatik i, s a lakosoknak saját határukon való sóvágás – mihez mindig joguk volt – eltiltatik; eziránt s a német katonák vexája ellen, ha másként nem lehet, az uralkodóhoz irjanak fel.

1712. febr. 8-án Gálfalván Marosszékre az adóból 10,356 frt, 1310 k. búza, 1075 k. zab, 505 szekér széna vettetett. Mi mutatja, hogy mily drága volt a visszafogadott atyai német kormány, főleg, ha látjuk, hogy ugyanezen év oct. 8-án már ismét 5983 frt, 995 k. búza, 2000 k. zab és 1079 szekér széna rovatott a mindenéből kifosztott székre, melynek lakói zabkenyeren tengődtek.

1718-ban máj. 23-án M.-Vásárhelytt tartott gyülésben a szék constitutióinak összeirására Tholdalagi János, Kereszturi Mihály, Dosa Péter és Mihály, Szilágyi János és József küldettek ki.

1725-ben nov. 17-én elhatároztatik, hogy derékszék Vásárhelytt és Szeredában is tartható.

1731. márcz. 8-án a Nyárád árkának szék erején való alapos kitisztitása 36 frt büntetés terhe alatt elrendeltetik s két viceszék, egyik Szeredában, másik Vásárhelytt szerveztetik és a következő

1732. év okt. 29-én a Maros-Vásárhelyhez közelebb eső faluk a vásárhelyi viceszék forumához csatoltatnak. (Láss erről többet Szereda leirásánál.)

1744-ben a tiszti fizetések állittatnak meg, mi egy évre főtiszti, minden más hivatalnoki, cselédszemélyzeti, rendőri és egészségügyi közegek fizetésével együtt egész Maroszékre 1412 frt s némi kevés naturalékra ment. Ebből látszik, hogy akkor a hivatal igazán nobile officium volt.

1745-ben választott főkirálybiró Berzenczey István a város házában tartott gyülésen beiktattatott. Ugyanez évben febr. 8-án a szeredai gyülésen a székben találtatott jobbágyok összeiratván, volt összesen 1144 jobbágy, 459 zsellér; a következő

1746. april 13-án már vásárhelyi újonnan épült székházában tartá gyüléseit.

1749. márcz. 4-én követi utasitásba adják, hogy miután a nemesi só Aranyosszéken az ármalistáknak kiadatik, az Udvarhely és Marosszéken is kiszolgáltattassék.

1755-ben M.-Vásárhelyre postaállomást kérnek.

1758-ban nov. 16-án Nagy-Ernyében tartott gyülésen a fellázadt tatárok megtörténhető beütése esetére rendelkeznek Marosszék véderejéről. (Láss e gyülésről többet N.-Ernye leirásánál.)

1784. sept. 20-án tartatott Vásárhelytt Maroszéknek azon fájdalmas közgyülése, melyen b. Bánffi Farkas és gr. Kemény Farkas kir. biztosok, jelenték a magyar alkotmánynak uralkodói túlhatalmaskodás általi felforgatását; Marosszéknek Küküllő vármegyével, Medgyes, Segesvár és Szebenszék részeivel való egyesitését, a két törvényhatóság czímerének összeolvasztását s gr. Bethlen Sándornak az egyesitett törvényhatóság (1200 forint fizetéssel ellátott) főispánjává való kinevezését, német nyelv behozatalát stb. Marosszék rendei erélyesen felszólaltak az ily erőszakos, országgyülési végzés kikerülésével, tehát törvény- és alkotmányellenes változtatások, s a nemzet jogainak, szabadságának ily lábbaltiprása ellen, s azt erélyes hangon tartott feliratban kivánták az uralkodóhoz felterjeszteni, mit, midőn a kir. biztosok el nem fogadtak, a kormányszékhez küldték feljuttatás végett. Septemberben ujból felirtak a német nyelv, katonai összeirás ellen, s az azáltal előidézett oláh forrongás – melynél a császár neve nyiltan használtatott – elnyomására erélyes föllépést szorgalmaztak.

1785-ben a főispány minden ellenzése daczára a törvénytelenségek megszüntetését ajánló küldöttséget inditottak a császárhoz gr. Haller Gábor, b. Naláczi Józs., b. Radák Ád., Turi Sám., Fekete Fer. és Lénárd József személyében. Mindez eredménytelen volt egészen

1790-ig, midőn márcz. 22-én tartotta Haller Gábor alispány elnöklete alatt az erővel egyesitett Marosszék és Küküllő vármegye utolsó gyülését, melyen József császár egész rendszerét önmaga visszavonta; ezt Marosszék rendei hazafias örömmel fogadták s a magyar nyelvre nézve határozták: „Mely nagy romlására, kisebbségére és megalacsonyitására szolgált legyen a dicső magyar nemzetnek az, hogy a maga nyelvétől eltiltatott, és mindennemű hivatalbeli dolgok az idegen német nyelven folyni parancsoltattak, csak az nem érzi, kiben nemzetének és hazájának szeretete soha fel nem találtatott, avagy akármely őket alacsonyitó tekintet által annak utolsó szikrája is bennök kioltatott. Hogy tehát ezen nevezetes sérelmünk orvosságát találjuk, végeztetett: hogy mán túl teljességgel semminemű, akár felsőbbekhez intézendő, akár az alattvalókhoz küldendő levelezésekben, rendelésekben, végzésekben, protocolatiókban, resolutiókban vagy akárminemű névvel nevezendő irásokban a vármegye és szék tisztei német vagy deák nyelvvel élni ne merészeljenek, hanem mindeneket csak magyarul folytassanak, valamint a törvényt tevő birák és procátrook is szintén erre köteleztetnek; sőt ezen végzésnek illendő jelentése mellett kérettessék egyszersmind és kényszerittessék a f. k. kormányzótanács is, hogy az maga alattvalóihoz teendő rendeléseit ne más, hanem magyar nyelven vinni méltóztassék.”

Továbbá a normális iskolákból a német nyelvet kitiltották, s arra és a földmérési irományok egybegyüjtésére biztosokat neveztek. Felirtak a főkormányszékhez, tudatva, hogy a Lipót-kötlevél 5. p. értelmében semminemű hivatalra mást, mint erdélyi bennszülöttet el nem fogadnak, minden kiküldeni szándékolt hivatalnok ellen azért solemniter protestálnak, senkit el nem fogadnak, hanem törvényeik értelmében összegyülvén, magoknak fő- és vicetiszteket választanak, s azonnal hivatalaikba be is állitják.

Ugyanez év apr. 22-én gr. Kemény Farkas visszahozta Marosszék elvitt pecsétjét; máj. 17-én ismét gyülést tartott Marosszék, melyen az udvarhelyi nemzeti gyülésre követekül választották pokai Sárosy Sám., Tóth Pál és Gyujtó Istvánt, a magyarországi országyülésre pedig ákosfalvi Szilágyi Józsefet.

A fennebb szóról szóra közölt határozatokból kitünik, hogy Marosszék rendei mennyire át voltak hatva a hazaszeretet szent érzetétől, s mennyi erélyt fejtettek ki a megtámadott alkotmány védelmében, mennyi lelkesedést s mily polgári bátorságot még a hatalommal szemben is, midőn a jogbitorlás visszatérhetésének útait határozottan és méltóságteljesen elzárták egy oly hangon tartott határozattal, mely még a mai kornak is becsületére és dicsőségére válnék.

Ide iktattam azt egész terjedelmében azért, hogy a jelen élők és az utódok láthassák, hogy őseink mily eltökéltek, s ez eltökélésben mily erősek voltak az alkotmánynak nem csak fegyveres, hanem parlamentáris védelmében is. Ide iktatám, hogy legyen az egy szent tanuság a hazafiakra, s egy visszarettentő intés a zsarnokság és azt támogatni mindig kész szolgalelkekre nézve.

1791-ben nov. 17-én a tortura eltöröltetik.

1801-ben jan. 19-én a lakadalmi és temetési vendégségek eltiltatnak.

1806-ban a viceszékek Szeredából Vásárhelyre tétetnek át.

1813-ban márcz. 11-én falusi iskolák állitásáról rendelkeznek.

1815. és 1817. év intézkedései az éhséggel küzdők felsegéllését czélozzák leginkább.

1815-ben a jan. 19-i gyülés a katonafogdosást az emberiséggel ellenkezőnek nyilvánitja, s helyébe capitulatiót ajánl. 1831-ben azt mint borzasztó embervadászatot jellemzi, s eltöröltetni kéri.

1840-ben kölcsönös tüzkármentő társulat alakul Marosszéken.

1841-ben jun. 15. és okt. 5–6. a népnevelés ügyében 32 pontú jeles terveztet készit Marosszék gyülése*.

Ezen jegyzőkönyvek bővebben és részletesebben vannak tárgyalva Benkő K. Marosszék ism. czímű könyvének 101–137. lapjain. Ki bővebb értesülést ohajt, oda utasitom.

Im, ezek Marosszék 2 és 1/2 százados politikai életének főbb mozzanatai. Ezen rövid kivonatban felmutatott rövid korszak alatti működésében is találunk eleget arra, hogy ezt megelőzött, s adatok hiányában ismeretlen korszakának erélyes nagyságára, s polgári emelkedettségére következtethessünk. Most pedig, miután a székház történelmi tárába ekként bepillantást engedénk, folytassuk vizsgálódásunakt Maros-Vásárhely városában, s nevezetesen annak a Sz.-Miklós-utcza körébe eső részén.

A Sz.-Miklós-utcza baloldali mellékutczái a Régi Baromvásár-utczába szolgálnak. Ezen utcza ily nevét onnan nyerte, hogy régen a székelyek ököradóját ottan gyüjtötték be. Ez tehát azon hely, hol Maros-Vásárhely legelőbb épülni kezdett; ez azon hely, hol II. Lajos születésekor az ököradót megtagadó székelyek fegyveresen egybesereglettek, s Ulászlónak kiküldött ökörsütő commisáriusait egybevagdalták és elkergették; ugyanitt harczoltak meg a székelyek, a Tomori Pál vezetése alatt ellenök jött 500 lovas- s több ezer gyalogból álló királyi sergekkel, s azokat ugy tönkre verték, hogy maga a vezér is 20 sebbel terhelve alig menekülhetett el; de végre is a király nagyobb erőt küldvén, az szétszórta s engedelemségre szoritá a székelységet*.

Huszti „Ó és Uj Dácia“ 186–187. lap, és Borosnyai Lukáts János Sz. Mártonnapi vásárfia 24. lap. És legrészletesebben Bod Péter Sic. hun. dac. 67., 68. lap.

A kir. tábla épülete M.-Vásárhelyt. (Rajz. Greguss János.)

Még a Sz.-Miklós-utcza nevezetesebb épületei közé tartozik az annak déli végénél levő ugynevezett Kistemplom, mely Ispotály nevet is visel arról, hogy helyén régen egy kis fatemplommal egybekötött kóroda, vagy inkább koldus-intézet volt. Ennek helyére épült 1815–1829-ben a mostani terjedelmes nagy templom, mely Kistemplom nevét a régi hagyományok alapján viseli, s a helyén állott korábbi kis fakápolnáról maradt reá. A mostani semmi épitészeti becscsel nem bir, s ha mégis megállapodunk vizsgálatára, teszszük azt a régi – fájdalom most megsemmisült – emberbaráti intézet iránti tiszteletből. Ezen intézetnek már emléke is kezd a feledékenység mohos sirjába veszi, s éppen azért a rendelkezésem alatt álló adatok nyomán igyekezni fogok annak legalább emlékét megmenteni.

A mult század végén lebontott régi kis templom toronygombjában ez intézet alapitására némi világot vető iratok voltak, melyek, fájdalom, ma már elvesztek, de akkori királyi táblai ülnök Keresztes Zsigmond – már másutt is jelzett egyháztörténelmi gyüjteményében – egyet-mást azokból megmentett; e mellett van a ref. egyházközség levéltárában egy 1736-ki esketés. Ezeket összevetve kiviláglik, hogy 1550 tájatt (200 évvel az esketés előtt) egy Sásvári családból származó kegyes leány, utolsó ivadéka ezen családnak, (vagy némely tanú szerint Sásvári Péter) Vásárhelytt levő nemes fundusát hagyta arra, hogy oda az elnyomorodott református szegények befogadására és ápolására szegényházat épitsenek templommal együtt, ezenfelül hagyta a vásárhelyi határon levő földeit (80 véka szántót, 15 szekérnyi kaszálót) azért, hogy abból a szegények tápláltassanak, s lelki üdvök felett őrködő pap tartassék. Csakhamar emg is alapult a szegény-ápolda, s 8 szegény helyeztetett ott el, kiknek 8 ökrük, s néhány tehenök volt, melyekkel a gazdaságot folytatták; de idővel a szegények száma is felszaporodván, 1646-ban Nagy Szabó Péter 50 frtot hagyott az ispotálynak, mások is segélyezték, s vasárnaponkint a várbeli emplomban e czélra kitett perselybe is sok pénz gyült, ugy hogy annak tőkéje rövid időn meghaladta a 2000 ftot. Igy fejlődött ki és virágzott fel ezen saját jövedelmi forrásokkal, saját törvényhatósággal birt, szelid, testvéries irányú philantropicus-intézet, oly rendszabályok és törvények alatt, melyek kevés szeliditéssel még miveltebb korunknak is becsületére válnának. Ezen törvények és rendszabályok régi korból származnak, s annyira érdekesek, miként a tüzetesebb ismertetést is megérdemlik. A ref. egyházközség levéltárában van egy 1739-ben jan. 31-én kelt consistorialis rendelet, melyben az ispotály bonumainak összeirása rendeltetik el, s meghagyatik, hogy a curator az ispotáyl épületeit és templomát szorgalmatosan reparálva, jó karban tartsa: hogy az ispotály földeit határukban megvédje, jól mivelje, s jövedelmét számadás mellett csakis az ispotályra forditsa. A szegények iránt pedig azon punctumokat observálja, melyek Bethlen Gábor fejedelemségében 1630-ban in regestro Eclesiae iktattattak, kivéve az exorbitáló szegényekre szabott borbüntetést; ki hibázik, prebendája elfogása, vagy pálczával, lapáttal büntesse. Papot, gazdát csak a consistorium hirével tehet és változtathat stb.

A Bethlen Gábor alatt kelt törvények, melyekre ezen cons. rendeletben hivatkozás van, ma nincsenek meg, de megvan a ref. egyházközség levéltárában egy 1722. jan. 30-án kelt összeirása az ispotály törvényeinek, melyeket az intézet akkori levitája Berekszászi Sámuel szedett egybe, s terjesztett a consistorium elibe megerősités végett. Ebben emlékezik az előtte volt ispotályi papokról, ezek Bányai Székely János, ki 30 esztendőig szolgált, Székej Pál, ki 26 esztendőig, Tótfalusi Székej János, ki 22 esztendőig szolgált, s mivel ezen törvények legtöbb világot vetnek ezen intézet szervezetére, azért azokat közlendőknek vélem. Ezek szerint:

1-ször. Az ispotálynak birósága és egy gazdája van, kiket a consistorium jelölt ki.

2-szor. Ha a consistorium egy szegényt akar betenni, a biró felmegyen, s elmondja, hogy ilyen s ilyen szegényt adunk közitekbe, ha megalkhattok vele, s ha a szegények közönségesen jó bizonyságot tettenek, bevették, ha pedig nem tetszett, be nem vették.

3-szor. Ha a szegények közül egyik a másik fáját forgácsát, vagy egyebét ellopta: első vétkeért megveretett, második vétkeért 3 ftig büntettetett, harmadik vétkeért kizáratott az ispotályból.

4-szer. Ki részegen koczódott, vagy verekedett, az ilyennek meg kellett követni a többi szegényt, s azoknak asztalt teriteni.

5-ször. A koldusasszony, ha mást gúnyolt, szidott, fél veder borra büntetődött, ha a koldus a maga feleségét megverte, szintén annyit fizetett, ha a koldus-asszonyok egymás közt verekedtek szintén ugy büntetődtek.

6-szor. A koldus-asszonynak nem szabad keményitett gyólcsot, piros csizmát, fodros inget, csipkés főkötöt viselni.

7-szer. Ha a koldus teremtettével, adtával káromkodik: első vétkeért pálczázás, második vétkeért az ispotályból való kizárással bünhödik. Ha születtével: először fél veder bor, másodszor egy veder bor, harmadszor kizárás.

8-szor. A szegényeknek künn hálni nem szabad, ha csak örölni, vagy jóakarójuknál, de ekkor is engedelemmel.

9-szer. Feleséges koldus egész prebendára, egyes személy fél prebendára vétetett, a bejelentéskor 1 ft 50 krt tett le az igazságért, a törvényt felolvasták előtte, hogy tudja mihez tartani magát, fél esztendeig fél prebendán novitiátust kellett kiállani, s csak ezután kapta az egész prebendát.

10-szer. Ki templomból – beteg nem levén – kimarad toties quoties 4 pénzre büntetődik, többszöri ismétlésnél fél prebendája elvétetik. Az ispotály gazdája is ezen büntetés alatt van.

11-szer. Ha sokadalom alkalmával idegen koldus az idevaló helyét elfoglalja, az ispotálygazda helyét visszaadassa.

12-szer. A beteg szegény mellett rendre őrködnek a többiek.

13-szor. A gazda illendő becsületet tartozik adni a szegényeknek, ugy a szegények is a gazdát és egymást is illő becsületben tartani.

14-szer. Ha csak magistratus, vagy törvény rá nem szoritotta, nem votl szabad segélyével (Isten engem ugy segéljen) megesküdni a koldusnak 4 pénz büntetés alatt.

15-ször. Egymás ellen vádaskodni, szót ki s behordani, 2 pénz büntetés alatt tiltva volt.

16-szor. Ha valamely malefactor jár be az ispotályba és valami gonoszt cselekedett és a szegények, vagy a gazda megfoghatta az ispotályban, nem votl szabad kivinni, hanem a biró tiszteket kért ki feletlen számmal, és azok felmenvén az ispotályba, ottan absolválták vagy condemnálták; onnan az apellatio a kir. táblára történt.

17-szer. A madaras buzát (melyet a madarak vernek) két hétig a gazda, két hétig a szegények őrizték.

18-szor. Gyomlálót mennyit a gazda, annyit a szegények, rostálásban is ezen rend követendő.

19-szer. Hordáskor kéve és fát kéregetni ki kellett a koldusnak menni, ha nem mehetett, mást fogadni.

20-szor. Ha a patronusoktól buzát suplicáltak, a gazda után tartozott menni, s akkor annyi részt kapott, mint egy prebendás, ha utána nem ment, semmi részt nem vehetett.

21-szer. A kéregetett buzát be és azt malomba vinni a gazda tartozott, s a lisztet is haza szállitani. Biró hirével két szekér karácsonfát is tartozott vinni.

22-szer. A pinczének felét a gazda, felét a koldusok használják.

23-szor. Az ispotály-templomban a memoria hominum vasárnap reggel nem volt könyörgés, ugy csütörtökön sem a vásár miatt, de most (a törvényeket összeirt levita idejétől) vasárnap reggel és délután is egyházi szónoklat s csütörtökön kétszer könyörgés van, s perzsely is a templomban, hogy ismertessék, hogy itt ispotály van. Hogy azért a sz. Pál tanitási szép renddel folyanak, méltóztassék ktek uram ezekben belé tekinteni és azt mik helytelenek, megjavitani és helyreállitani és post modum pro regulandis Nosocome membris megerősiteni és sub authentica kiállitani. A S. consistorium stb. szegény szolgája ez ispotálybeli mostani actualis

Anno 1722 die 30. januarii.

levita: Berekszászi Sámuel.

Ezen sok tekintetben humanus és emberbaráti törvények alatt egy kis önálló társadalmat képezve éltek szép egyetértésben, keresztyéni szeretetben és tisztességben, itt ezen jótékony menhelyen a város és vidék szegényei, de a hogy a mult század elején a jezsuiták – ezek a mindent felforgató rosz szellem szülöttjei – befészkedlték magokat Vásárhelyre, ezen intézetbe is beleakadtak, s 1726 tájatt Apostolus Péter jezsuita-főnök panaszt tett az udvarhoz, hogy a szegényházba csak reformatus szegények vétetnek be s követelte, hogy ugyanannyi katholikus szegény vétessék be (mi rendén volt), de e mellett követelte, hogy a templom is gondozásuk alá adassék. A református egyházközség okadatolva kimutatta, hogy azt tisztán reformátusok alapitották csak református szegények számára s azért a jezsuitáknak semminemű beavatkozását tűrni nem fogják, s bár az udvar többször rendelte a katholikus kezelés behozatalát, a reformátusok azt visszautasitották mindig, mignem II. József önkényes uralma alatt a közösség erőhatalommal keresztül nem vitetett. Aztán a közös kezelés meg is buktatta ezen üdvös intézetet, mert a ref. egyházközség elkülönitette a tisztán templomhoz kötött javadalmakat az ispotálytól, s igy nem levén semmi összetartó lánczolat, a szegényápolda is csakhamar összement, fekvő javai 1805-ben eladódván, a bejött pénz a tanács kezelése alá adatott. A tisztán kis templomhoz kötött tőke pedig a ref. egyházközség kezébe menvén, az többek adakozásából ujból felszaporodott, s abból épült a mostani ugynevezett kis templom, papi, rectori és iskolaház, abból szerveztetett két tanitó vezetése alatt fiu- és leánynövelde. Ekként keletkezett a hajdani szegény-ápolda helyén a lelkek ápoldája, ekként emelkedett egyik jótékony intézet romjaiból egy másik; de igen is ohajtandó lenne, hogy a város a kezei között levő alapot ujból egy nagyon is szükséges szegény-ápolda alapitására forditsa.

A kis templomon túl egy hosszú keletirányu utcza nyulik fel a Poklos pataka völgyébe, mely Ujváros nevet visel s Vásárhelynek ez oldalról való külvárosát alkotja. E mellett magas jegenyesorok közé foglalt szép kertje van a Teleki-könyvtárnak, mely nyilvános sétahelyül is szolgál. Itt buzog fel a hires vizű Király kútja, melyről ezt mondja Borosnyai L. J.:

”De kellett itt lakni hajdan királynak is,
Mert megmaradt neve király kútjának is,
Vitéz dákusoknak lehetett egyike” stb.

A hagyomány is sejtet olyas valamit, mintha e helyen egykor királyi palota állott volna. Ásás alkalmával nem egyszer akadtak már épülettöredékekre*. Valószinübb azonban, hogy e helyen, hol a Maros terén feljött római út a hegyek közé betért, valamely kis castruma vagy vigiliája állhatott a rómaiaknak, melyet ugyan nyomtalanul elgázolt az idő, de emléke fennmaradt a hagyományban, mely abból mindjárt egy mesés királypalotát alkotott.

Benkő József sejtelme szerint itt hajdan dák vagy római városnak kellett lenni, melynek némi maradványai az ő korában még láthatók voltak. Lásd Erdély a rómaiak alatt, irta Vass Józs. 58. lap.

Ismerjük már a régi vagy felső várost, ideje széttekintenünk az uj, vagy alsó városban is*.

Melyet a szűk és kanyargó Sáros-utcza köt egybe a felső várossal.

Ezen résznek bizonynyal legszebb és legérdekesebb része a Nagy piacz, hajdan – mint fennebb látók – a Marosnak medre, most egyike honunk nem csak legnagyobb, hanem bizton legszebb vásártéreinek*. Alakja keletről nyugatnak irányuló hosszukás négyszög. Nyugatra keskenyedő és a Poklos-utczával összefolyó végénél az ujabb időkben a londoni squarek (piaczkertek, ngéyszögek) mintájára egy Széchenyi-tér nevet kapott fákkal beültetett sétány készült, hol zene és fagylalda levén, kedves közeli sétahelye a vásárhelyieknek. Hol egykor a Maros hullámaiban cizkándozó halak uszkáltak, ott ma Vásárhely szép delnői sétálnak, s miként egykor a halász beveté oda a halak biztonságát veszélyeztető hálóját, akként most kivetik a férfiak szivnyugalmát veszélyeztető csábhálóikat Vásárhelynek régi időktől fogva szépségükről hires hölgyei, s a sétány, melyet kicsiny volta miatt egy élczes fiatal ember ketrecz-nek nevezett el, gyakran lesz a szivek börtönévé. E piacz körül több oly csinos ház van, mely bármelyik nagyobb városnak is díszére válna, ilyen az Apollo-terem, Görög-ház, Henter-ház, Lábos-ház, Petráskó-ház s a gót modorban épült uj városház*. A piacz dél-keleti szögletén van a katholikusoknak a tanári lakokkal egybecsatolt csinos kéttornyú temploma. A reformatio oly mérvben terjedt el Vásárhelytt, hogy egyetlen katholikus sem maradt a városban, minek következtében az 1566. aug. 6-án Tordán tartott országgyülés a ferenczeseknek Vásárhelyről való kiüzésével hivek nélkül maradt templomát a reformátusoknak adatta, zárdájukat pedig református iskolává tétette. – A katholikusok teljesen gyökerestől együtt kivesztek Vásárhelyről, mely annyira puritánus várossá lett, hogy oda még bemenetelt sem engedtek a katholikus papoknak, mint ez kitünik a ref. ecclesia levéltárában levő azon okmányból, mely által 1687. jun. 9-én a tanács és ecclesia inteti Baranyai Györgyöt, hogy titkon házába patereket hozván, ott misét szolgáltat, s feleségét Köpeczi Klárát is – bár apját, anyját – mégis paterek által temettette el; mely mint az ecclesia prejudiciumára való dolog, keményen eltiltatik stb. Ebből látszik, hogy Vásárhelytt nem volt katholikus s nem is igen tűretett ott meg, főként papféle. Honunk az osztrák ház alá kerülvén, bár a kormány által kegyelt és pártfogolt katholikusok minden elkövettek, de Vásárhelyt semmiképpen sem tudtak proselitákat gyüjteni, annál kevésbé magukat befészkelni. Legelőbb 1703-ban került oda kath. pap, az öreg Székely Zsigmond, kinek összesen hét hive volt, s csakis magánházban misézett; de ő nagyon elöregedvén, helyét szerződésileg a jezsuitáknak engedte át. Ezek 1705-ben előbb egyenkint, később tömegesebben jövén Vásárhelyre, ott csakhamar tért foglaltak, míg a rendfőnökük, Kapi Gábor által oda küldött Endes István jezsuita ügyességével megerősité ingadozó álláspontukat. Eleinte nem volt rendes lakásuk és templomuk, csak ideiglenesen voltak fogarasi kapitány Boér Simon házában elszállásolva, ott állitottak iskolát is; de a hogy lábukat megvethették, lassankint mind tovább-tovább terjeszkedtek. Legelőbb megvették Szabó Ferencznek azon házát, hol Rákóczi Ferencz fejedelemségbe való beiktatásakor szállva volt, ehhez csatolódott az 1720-ban Boér Judit- és Kereszturi Miklóstól ajándékba nyert, és 1727-ben másik Lugosi-családtól megvett telek. Ezen telkekből nyert szép tágas, a piacz délkeleti szögletét elfoglaló helyre kezdették 1728-n épiteni a mostani kéttornyos templomot, mely 1750-ben Stojka Antal püspök által szenteltetett fel. Ezzel egybeköttetésben s egyidejüleg épült kolostoruk is, mely most a lelkész és tanárok lakásaul szolgál. A jezsuiták kiüzetésével templom és kolostor a világi papok kezére ment át, kik azt most is birják.

E piacz felső szélessége, (a Sz.-király-utcza torkától a Sáros-utcza torkáig) 120 lépés, alsó szélessége 87 léps. Hossza, ha csak a Széchenyi-sétány felső végeig vesszük, 366 lépés, de ha azt, miként valójában kell, a sétány alsó végénél beszögellő Hajósközig (hol a lutheránus templom van,) vesszük, akkor 591 lépés. És igy egy oly terjedelmű szabálytalan négyszög idomú piaczot kapunk, minővel a Királyhágón inneni rész egyik városa sem dicsekedhetik. Az itteni elnevezések szerint, ezt nem tartják egészen piacznak, s az ujabb időkben Deák Ferencz nevére keresztelt Poklos-utcza messze felnyulik a piaczba.

A városháznál legérdekesebb a kutatóra nézve a levéltár, hol e város történelmére nézve sok érdekes régi okmány, adománylevél, rendelet stb. van, melyekre én is nem egy helyt hivatkoztam, s melyek e város monografiájának egykori megirásához gazdag anyagtárul fognak szolgálni. A városház terjedelmes udvara két részre van osztva, egyik felében a börtönhelyiségek, másik felében az élelmi szerek és gyümölcsök állandó vásárhelye van, átjárattal a Sz.-Miklós-utczába vezető Sáros-utczába.

Ezen templom és díszes papi lakkal átellenben a piacz északkeleti szögletét elfoglaló ugynevezett Lábas-háznál van a katholikusok tanodája; egy 6 rendes (400 frt fizetéssel ellátott) és két rendkivüli (rajz- és szépirásban oktató) tanár vezetése alatt elvő 4 osztályú közép-gymnasium, hol 200 fiatal nyer oktatást. Ez iskolát is a jezsuiták alapiták előbb ideiglenes helyiségükben a Boér-háznál 1705-ben. Mivel a kurucz mozgalmak által a Szentföld katholikus ifjai a Kolozsvárra való meneteltől el voltak zárva, azoknak nagy száma gyült Vásárhelyre. 1712-ben Hevenesi Gábor, jezsuita főnök 4000 forint alapitványt tevén, az középtanodává emeltetett, s számára külön helyiség épült, melyhez gr. Lázár Ferencz 6 tutaj fát, a város munkásokat adott. Igy készült el az emeltes iskolaház, melynek felső részében 15 ifjura táplálda, alsó részében tantermek voltak. Az 1719-n dühöngött pestis két jezsuita tanárt s sok fiatalt ragadván el, a tanitás megszakadt, de a vész elvonultával az oktatás ujból megkezdetett. 1732-ben Molindes Ferencz, jezsuita főnök ujból 1000 frtot adott az iskola emelésére, ebből vásároltatott meg 600 ftért az 500 tanulót befogadható Lábas-ház. A jezsuiták kiüzésével ez iskola is a királyi közügyész kezelése alá ment át, ki a régi – jezsuiták volt kolostorával egybefüggött – iskolát a világi papoknak engedvén át, az elemi iskolát a ferenczesekhez tette át, a középtanoda két osztályát pedig a kiépitett Lábas-házban rendezte be, de 1787–91-ben József császár bezáratván minden iskolát, a vásárhelyi is azon sorsban részesült, elárverezett helyisége katonai laktanyává lett. 1792-ben azonban visszaváltatván, ujra eredeti czéljára fordittatott, s lassankint a két osztály négyre fejlődött ki. Ez iskola igazgatója a katholikus esperes, tanárait – kik papok és világiak – a püspök nevezi ki*. Ugyan a Lábas-ház alsó osztályában van a kath. nőnevelde helyisége is. Szemben a Lábas-házzal* a Szent-Király és Sz.-György-utczák összeszögellésénél van gr. Teleki Domokosnak azon háza, melyet Izabella királynő idejében Köpeczi Tamás ország árendátora épitett, később Szabó Istvánné volt, s mint Vásárhelynek legnagyobb és legszebb háza, fejedelmi szállásul szolgált*. E házban fogják el 1633-ban Zólyomi Dávidot és 1717-ben a Fehérvárról elzavart ref. tanulók e házba fogadtatnak be, akkori birtokosa Borbély György által, s egy egész évig ottan folytatják tanulmányaikat.

Lásd részletesebben a m.-vásárhelyi kath. gymnasium 1852. évi tudósitványában, honnan én is e rövidletet egybeállitám.

Lábasháznak azért neveztetik, mert a piaczra és Szent-György utczára néző két oldalának földszinti részét oszlopsoros csarnok vezsi körül, mely régen fedett árúhelyül szolgált.

Kitetszik ez I. Rákóczi Györgynek 1631-ben kiadott rendeletéből, melyben azt mondja, hogy Szabó István nevezett háza – mely nekünk és praedecesorainknak is determinált szállása – minden más beszállásolástól immunis legyen stb.; ez okmány eredetiben megvan a város levéltárában.

A piacz északi során van a ferenczesek temploma, s ezzel egybekötött kolostora*, s ugyan e soron alább a Hajósköz piaczra nyilásánál a lutheránuso kszerény imolája*.

A reformatio által elzavart ferenczesek is a jezsuiták nyomdokain szintén visszatértek Vásárhelyre a mult század közepén, özvegy Klementitsnétől megvásárolt telekre, 1745–1777-ben épitették kolostorukat; templomukat pedig 1802-ben. Ugy a kolostor mint a templom, a várban volt és a várpárancsnokok által erőszakosan elfoglalt és lerombolt házak anyagjából épült.

A lutheránus imaház 1829-ben épült, azon telken, mely előbb Bruchenthal tulajdona volt, kitől Koroczky csizmadia, ettől ismét a lutheranus atyafiak vették meg. A hivek száma vagy 200-ra megy, kik nagyrészt száz eredetüek ugyan, de ma már teljesen elmagyarosodtak.

A piacz déli oldala feletti azon magaslaton, mely a Maros és Poklos pataka közti hegyfoknak végpontját képezi, fekszik szép regényesen a minoritáknak mult század közepe tájatt herczeg Lobkovitz parancsára épült temploma és kolostora. Ezen ped. sz. Antal tiszteletére szentelt templom és kolostor herczegi nagyszerüséggel kezdett épittetni, s éppen azért csonkán és bevégzetlenül maradt, mit fájlalnunk kell azért is, mert az uralgó fekvésénél fogva nem kis mértékben folyt volna be a város szépitésére, míg ily csonka idomtalan alakjával csak a szemet sérti most. Hogy a minoritáknak volt-e a reformatio előtt Vásárhelytt residentiájuk, azt történeti alapon nem lehet bebizonyitani. A mostaniak a jezsuiták nyomában szintén a mult század elején jöttek a Firtos hegyéről Vásárhelyre, s előbb a várba sárpataki gr. Keresztes Józseftől nyert házba telepedtek le; de a várparancsnok e házat a katonák számára lefoglalván, a szerzeteseket kifizette belőle. Az elzavart szerzetesek gr. Keresztesnek udvarfalvi házába vonultak, honnan 1740-ben, már adat szerint 1735-ben ujból visszajöttek Vásárhelyre, s Szeles Mihály városi notárius telkén telepedtek le, mignem 1740-ben herczeg Lobkovicz parancsából a mostani helyen templomuk és zárdájuk alapja letétetett. Itt érdekes adatokat hittem, főként Firtosra vonatkozókat találhatni, mivel tudomásomra jött, hogy a firtosi kolostor házitörténete ide hozatott át; de a szerzetesek zárkozottsága és korunkba be nem illő féltékenysége elzárt az ott található adatok kikutatásától.

A piacz közepén van a hires Bodorkút örökösen csergedező négy vizsugarával*. A kút felső része oszlopos nyilt csarnok, hol a hét bizonyos napjaiban zenélnek a város barna művészei. Régen ezen működésére nem volt szükség; mert a kútfedélzetbe egy a víz által mozgásba hozott oly gépezet volt elhelyezve, mely a nap bizonyos szakaiban önmagától zenélt; de (miként mondják) mesterét a hirneves Bodort bankócsinálásért elfogták. Ő felkéredzett, hogy a zene gépezetén egy utólagos igazitást tegyen, mikor is onnan néhány darabot kivevén, az megszünt zenélni, mert többé senki azt megigazitani nem tudta. Igy adja elő a hagyomány. Valószinübb azonban, hogy az magától romlott el, s nem levén szakértő gépész, igazitatlanul nyugszik. Valamint elpusztult azon egykor hires Apollo szobor is, melyet Bodor e kút tetejére helyezett volt.

Melynek vize a vár déli oldala melletti gazdag forrásokból van ide vezetve; Vásárhelynek ez ád legjobb ivóvizet.

Alig két évtizede, hogy a piacz közepén a régi tanácsház állott, azt környező ronda szinekkel és boltokkal és a rajta alól levő mocsárral, mely még a Maros egykori itt jártának volt tanúbizonysága. Hogy e ronda szemsértő, s a piacz szépségének ártó épületet onnan el kellett távolitani, az nagyon természetes és ohajtandó dolog volt, csak nem találom temészetesnek és jogszerünek azon modort, melylyel azt Gedeon 1848-ban eszközlé, mert ő neki állitotta katonáit, s a régi városházat fejgyujtotta, megsemmisitette, aztán ráparancsolt a városra, hogy romtöredékeivel töltsék be a piaczi mocsárt. Ez által ugyan megszépült és kitisztult a piacz, hanem azért mégis egy kissé igen is törökös szépitési modorban történt, kiknél szintén megvan az a szokás, hogy midőn egy utczát meg akarnak szélesiteni azt saját rendőrségük által felgyujtatják, akkor mikor legnagyobb szél van, s ekként égetik le, nem figyelve arra, hogy néha egész városnegyedek hamvadnak el, s száz emg száz család jut koldusbotra. Ugy látszik, hogy Gedeon is ott tanulta város-szépitési elméleteit. Mellékelt képünk a vásárhelyi piaczot egész terjedelmében tünteti elő hátterében a várbeli, közép terében a katholikus templommal és Bodorkúttal, míg előterében a ferenczesek és lutheranusok egyháza a legközelebbi Széchenyi-sétánynyal mutatkozik.

A piaczról mint központból a négy világ irányba sugárzik ki a város négy főutczája, nyugatra a piaczczal egybeolvadó Poklos utcza *, mely az ujabb időben Deák-utcza nevet kapott; északra a piacz északkeleti szögletéből kiinduló Sz.-király-utcza *; keletnek a szintén ezen szögletből kimenő Szent-György-utcza*, hol a nevezetes Makariásház* és a város gazdag alapitványnyal ellátott kórodája van*, s végre délre a már leirtam Szent-Miklós-utcza, mely ugyan nem függ egyenesen egybe a piaczczal, hanem a piacz délkeleti szögletéből kiinduló szűk, tekervényes Sáros-utcza, s két más sikátor* által van a piaczczal egybekötve, de a melyek helyett már rég tervbe van véve, hogy a Nagyköz helyén nyitandó széles utczával hozzák egyenes egybekötetésbe a Sz.-Miklós utczát a piaczczal, vagyis a felső várost az alsó várossal. Mi hogy minél hamarabb megtörténjék, nagyon is óhajtandó. Ezen négy főutczába nyilnak, s a vár körüli régibb városrészben vannak e városnak számos (37) mellékutczái, melyek némelyike, mint a collegium melletti Ebhát (ma Kazinczy-utcza) Tyukszer-utcza, Gagyaszár-utcza, s maga a sok szent név között feltalálható Poklos-utcza is nagyon eredeti elnevezésekre utalnak: A régi Vásárhelynél némely ma már megsemmisült utczára is találunk. Ilyen volt a Sz.-Mihály-utcza, hol 1615-ben Nagy Szabó Ferenc házát épiteni kezdette*. Ilyen a várban benn volt – Kozma-utcza és Damján-utcza, melyeket az önkényes várparancsnokok pusztitottak el; de ez elpusztult régi utczák helyett más ujak támadtak, mint a Dinnyeföld-utcza, melynek helyén még a mult század elején a városon kívűl eső azon mező volt, hol 1707-ben országgyülés tartatott, s hol II. Rákóczi Ferencz nagy ünnepélyességgel beiktattatott a fejedelemségbe*. Ilyen a Holdvilág-utcza, ilyen a Borjumező*, hol Ali Pasha 1661. sept. 14-én erővel fejedelmi süveget nyomott Apafi fejébe*, ilyen az ujabb keletű Ujváros s több más utczák.

Igy neveztetve a Poklos patakáról, mely ez utcza végét átszelve siet a Marosba.

Igy neveztetve azért, mert a Maroson túli Sz.-Király nevű faluba itt kell kimenni.

Igy neveztetve arról, hogy ezen utczán kell a már fennebb ismertetett Maros-Szent-Györgyre – a Vásárhelyhez kelet irányban legközelebb fekvő faluba – menni.

E házat a mult század elején épitette egy Makariás Vallesz nevű serfőző; darabig a jezsuiták is lakták. 1773-ban pedig József császár volt oda szállásolva, mint Vásárhely akkor legszebb és leglakályosabb épületébe. Ez időben még alig volt Vásárhelynek emeletes háza, ma már százakra megy azok száma, de azért a földszinti lakályosabb és kényelmesebb épületek – melyek a magyar városokat jellegzik – még ma is uralgók e városban, s ilyeket nagy számban találunk nem csak a főbb utczákban, hanem még a piaczon is. Oka az lehet, mert a keleti eredetű magyar nem igen szereti a mászkálást, s aztán a hely sem oly drága még nélunk, hogy nagy kőhalmazokat kellessék egymás fölé rakni; jó oldala az, hogy a városok terjedelemben nyernek és a légkör egészségesebb. A Makariásház ma a ref. leánynövelde helyisége.

E kórodának 22,000 forint tőkéje van, oda számitva dr. Viola József 500 aranyos alapitványát is.

Melyek Kis- és Nagyköznek neveztetnek, az első a collegium előtt, a második a collegium és minoriták temploma közt emelkedik a piaczról a felső városba, mindkettő csak gyalogok számára.

A Sz.-Mihály-utcza a piacz körül volt valahol, helyét biztosan meghatározni nem lehet.

Mint azt Cserey Mihály Memoirejában egész részletességgel leirta, Vásárhely lakói közül sokan szent eredklyeként tartogattak darabokat azon zöld posztóból, melylyel ez alkalommal e mező be volt vonva.

Ez utczák mind a Maros felé vannak.

Bár más történeti adatok, nevezetesen Szilágyi Sánd. „Vértanuk a Magy. tört.“ cz. munkája 63. lapján Apafi beiktatását nem a Borju-mezőre, hanem a Libanicsra teszi, mi ismét nem lehet más, mint a Nagy-Ernyénél leirt Libancs mezeje.

A kies fekvésű Vásárhelynek több igen szép mulató helyei és sétányai vannak. Ilyen a gyönyörű kilátást nyujtó Trébely szőlő sok csinos nyaralóival, honnan Vásárhelyre és vidékére a mellékelt képünkön bemutatott szép kilátás nyilik. Ilyen a már emlitettem Teleki-kert, s a piaczi Széchenyi-sétány, de mind ezeknél szebb s keresetebb az ugynevezett Elba.

E név mindenesetre szigetet feltételez, s sziget is az, a mennyiben az a város északi részén lesiető Marosnak két ága által van körülölelve*.

Vásárhely mellett a Maros három ágban foly, a mennyiben az ott levő malmok miatt a főmederből két mellékág van kiszakasztva. A középágon van a Bodor által készitett mesterséges műhid.

Maros-Vásárhely és vidéke a Trébely-aljáról nézve.

A sziget, melyet most magas jegenyesorok, s más fák árnyalnak, hol étterem, meleg fürdő, s nyári szinkör van, hol a zúgó hullámok körülzajlotta árnyas sétányok alatt fris egészséges léget szivhatnak a nagy számban kisereglő sétálók, ott egykor egy ronda mocsáros, a Maros által eliszapolt, hely volt, melyet egy ember erélye és jótékony szelleme alakitott át. Ez pedig a franczia eredetű Houchard József volt*, ki az 1816/7-ki nagy éhségkor saját terve és költségén létesitette azt. S midőn szülővárosa számára egy örökké fennmaradó kedves helyet varázsolt elő a semmiből, egyszersmind az emberiség jóltevője is volt, mert naponta 60–70 éhező embernek adott munkát és élelmet. Kegyeletes és méltányos volt tehát azon inditvány, mely Houchard halála után 1855-ben, az ezen szigetet alakitott, s a városnak másként is nagy szolgálatot tett Houchardnak egy emlék-oszlopot akart az Elba szigetén emelni, azon szigeten, melynek neve őshazájának, létele pedig az ő áldásos működésének őrzi emlékét. Gyült is akkor némi pénz ezen tervelt emlékszoborra. Hogy hová kezelődött el, ma nem lehet tudni; de az elejtett eszmét nemes kötelessége felkarolni Vásárhely polgárságának mert ott az Elbán teremtőjének szobra sokáig nem hiányozhatik*.

Houchard franczia eredetű volt, miként neve is mutatja, hasonnevű őse Houchard József hugenotta levén, nem várta be az 1685-ki nantesi edictumát XIV. Lajosnak, hanem előre kivándorolt Hannau városába. Ennek fia Izsák a göttingai egyetemen gr. Teleki Józseffel megismerkedvén, Erdélybe jött, s hollandiai neje Vielsuff Maria Paulinával Vásárhelyre telepedett, hol a ref. collegiumba a természettan tanárává választatott, míg másik testvére János őshazájában tábornoki rangra emelkedvén, mint az északi hadsereg fővezére világtörténelmi szerepre emelkedett. A Vásár helytt szerényen tudományoknak élő Houchard Izsák fia volt Józsefünk, ki a mértan- és épitészetben kitünő szakférfiuvá képezte magát. A franczia háború kiütésekor a magyar insurrectiohoz csatlakozott Pesten; de lováról leesvén, darabig szolgálatképtelenné lett, később a bécsi szabadcsapatba lépvén, ugy viselte magát, hogy érdemjelt nyert. Erdélybe visszatértével a fehérvári pénzverdénél beváltóvá lett. Ezen hivatal megszüntével szülővárosa Maros-Vásárhelyre huzódott vissza, ott házat és kertet szerezve, azt egy ritka, s azon időben nagyon hires műkertté alakitotta át. Mint itt lakó, a szinház-épitésre, Maros-szabályozásra terveket készitett, az Elbát rendezte, s mindenütt jótékonyan hatott és működött. 1841-ben halt el, 8 fiut, 2 leányt hagyva maga után; fia József az 1842-ki erdélyi országgyülésen franczia nemességét bemutatván, honfiusittatott, s magyar nemességre ajáltatott; mit következő évben meg is nyert az uralkodótól. Ez a József a bányászatra adván magát, bányanagyságra emelkedett, s mint kitünő szaktudós s lelkes hazafi ismeretes. Másik testvére Ferencz tengerészetre adván magát, mint ilyen országszerte ismeretes, valamint nemzeti hajózásunk körüli hazafias érdemei is elismerést érdemelnek, mert ő volt az „Első magyar gőzhajózási társulat“ igazgatója, s mint ilyen nagyba hat arra, hogy hajózásunk és kereskedelmünk a külföldi társulatok terhelő egyedárusága alól felszabadulhasson. Lajos gazda. Sándor hivatalnok. A jeles francziának jeles magyar utódai vannak. (Életleirását és ez adatokat lásd „Székely nép lap“ 1866. évf. 12-ik szám).

Az Elba kezdetlegesen még szebb volt, mivel Houchard azt tömkeleg alakban idomitotta volt; de egy nagy úr haszonbérlő a sok díszfát kivágatta, s jelen alakjába változtatta át.

Marosvásárhelyi a Houchardokkal rokonságban levő Gyujtó család is, mely ugyan Sepsi-Martonosról irja magát, de már régóta Vásárhelyre települt. A családból kitünt István, e város főbirája s Marosszéknek 1790-n az agyagfalvi nemzeti gyülésre választott egyik követe, (lásd fennebb), később sótiszt. Sándor 1794-ben A.-Fehérvármegye alispánja. István fiai a korunkban szereplő Károly és Lajos. Károly első, ki a „tengerre magyar” jelszót követve, tengerészeti pályára lépett, s a hadi tengerészetnél ezredességig, később Velencze-parti al-admiralság és arsenal-igazgatóságig emelkedett. Lajos forradalom alatt az erdélyi sóbányák főigazgatója volt, most miniszteri titkár, s mint kiváló szaktudós, több bányászati szakdolgozatai által tünt fel. Egy ily jeles munkálatával e kötet kezdetén is találkozhatik az olvasó. De térjünk vissza az Elbára.

Hol a Marosnak több felé elkanyargó ágai az Elbán alól ismét egyesülnek, ott a helyet Nagybojgónak nevezik, mivel a víz ottan örvényül, és pedig mint öreg emberek mondják azért örvényül, mert a vizmeder fenekén sok régi pinczéi vannak egy ott állott római várnak, melynek, még az ő fiatal korukban vizből kiállott, téglafalait elmosta a medrét ide ásott Marosnak árja. Ha ezen semmi látható nyom által nem támgoatott feltevést elfogadjuk, akkor valószinüleg egy római castrum feküdhetett azon ponton, hol a Maros völgyén feljött római út a kissé alább beszakadó Poklos patakánál feltért ennek völgyébe. – Utólagosan még megemlitendőnek vélem azt, hogy Vásárhelynek két nyomdája (egyik a ref. collegiumé) s igen diszes könyvkereskedése (Witiché) van, mik az értelmi előhaladásra összeműködőleg jótékonyan hatnak. Van egy hirlapja, a „Székely Hirlap”, egyedüli a Székelyföldön, mely, hogy napilappá nője ki magát s mihamarább versenytársakkal birjon, a közművelődés érdekében nagyon is ohajtandó, mert az 500 ezeret meghaladó székelység szellemi életének visszatükrözésére legalább is négy hirlap szükségeltetnék. E mellett van Vásárhelynek két casinója, a tanodáknak külön önképző egylete és keletkezőben állandó szinháza, melyeket egyaránt a műveltség hévmérőjeül kell tekintenünk.

Végre még helyre kell igazitanom a Vásárhelyt tartott „országgyülések krónikáját”, honnan három országgyülés megjelölése maradt ki. Ugyanis 1515. évben két országgyülés tartatott Székely-Vásárhelytt. Az utóbbi urnap utáni harmadnapon.

1517-ben ismét országgyülés Székely-Vásárhelyt, mint azt Vass József „Erd. országgy. a vajdák alatt” czímű 1869-ben Pesten megjelent munkája 92. lapján előadja.

Ugyanonnan (94. l.) kiegészitem a fennebbi krónikánkban csak egyszerüen megemlitett 1536-ki e városban tartott országgyülését Zápolyának, a melyen hozott végzések czíme ez: „Constitutiones. Dominorum Regnicolarum trium nationum, istarum Transilvanarum pro festo Nativitatis B. Joannis Baptistae, anno Domini 1536. in oppido Zekel-Vassarhely pro rectificatione et conservatione Regni ordinatae.”

Ezek szerint tehát a Maros-Vásárhelyen tartott országgyülések száma nem 33, miként fennebb mondám, hanem harminczhat.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem